vissza a cimoldalra
2019-03-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61586)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2933)
Jonas Kaufmann (2368)
Balett-, és Táncművészet (5737)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Élő közvetítések (7780)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3181)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
musical (185)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (596)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

„Erkel stafétabotját vinni óriási megtiszteltetés, de nehéz teher is egyben” – Interjú Tóth Lászlóval, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának elnökével
- zéta -, 2018-11-22 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

Tóth László    - 165 éves a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, melynek ünnepi hangversenye november 26-án lesz a Zeneakadémián. Ennek ellenére az elmúlt években háttérbe szorult az egykor oly patinás együttes. Tóth László elnöktől a közelmúlt és a jelen értékelése után némi jövőkép iránt érdeklődtünk.

   - Mit lehet erről a ritka jubileumot ünnepelni hivatott hangversenyről tudni? Egyáltalán miért a Zeneakadémián tartjátok?

   - 1853. november 20-án volt az első hangversenyünk, mely akkor még nem Filharmóniai Társaság néven szerveződött, hiszen ez a név csak a ’67-es kiegyezés után került be a köztudatba. Ez a bizonyos első koncert egyébként a Nemzeti Múzeum dísztermében volt. Később a Pesti Vigadóban koncerteztünk elsősorban, majd a Zeneakadémia 1875-ös megnyitásától fogva lett fontos bázis az életünkben.

   - Milyen néven indultatok?

   - Akkor, 1853-ban még csak az eszme indult el, ezt magunk között Filharmóniai Mozgalomnak nevezzük. Ennek jegyében rendszeresen szimfonikus zenekari koncerteket tartottak és a világon először hazánkban indult el a bérletrendszer, és az első öt koncertet bérlet formájában értékesítették. (A bécsiek csak hét évvel később vezették be ezt a rendszert.) Alapítóink célja a filharmonikus élet megteremtése volt, ezt a mozgalmi indulást ünnepeljük meg november 26-án.

Az első koncert plakátja

   - Az ünnepi műsorról mit lehet előzetesen elmondani?

   - Egy ilyen apropó alkalmával igyekszünk visszatekinteni a leglényegesebb szerzőkre a múltunkból. Így került be Erkel Ferenc a Hunyadi-nyitánnyal, azt hiszem, Liszt Ferenc II. Magyar Rapszódiáját sem kell különösebben magyarázni. Kodály Zoltán a Társaság 80. jubileumára ajánlotta a Galántai táncot, ez a mi létezésünkkel közvetlenül összefüggő mű. Ilyen nem sok van, ezért különösen büszkék vagyunk erre. Muszorgszkij művét, az Egy kiállítás képeit pedig Dohnányi Ernő mutatta be velünk 1939-ben. Kraft Csellóversenye azért izgalmas, mert még sosem hangzott el Magyarországon, tehát ez alkalommal is valami új dolog kötődik a nevünkhöz. Az 1700-as évek végén készült, kicsit Paganinire emlékeztető virtuóz alkotás, ami most Várdai István szólójával kerül a közönség elé.

   - Két karmestere lesz az ünnepi estnek…

   - Medveczky Ádám nagyon sokat jelentett nekünk az elmúlt évtizedekben, Madaras Gergely pedig a fiatalabb generációból az a név, aki már jogosan kacsintgat a világhír felé, s akivel fantasztikus élmény együtt dolgozni.

   - Ki melyik félidőt vállalta?

   - Úgy állapodtunk meg, hogy a magyar műveket (Erkel, Liszt és Kodály) Medveczky Ádám, a külföldiek (Kraft és Muszorgszkij) alkotásait pedig Madaras Gergő vezényli. Ez utóbbi vállalta a konferálást is, minden műsorszám előtt érdekességeket mond majd el Társaságunkról, illetve a művekről. Ez egyébként a mi sajátosságunk, minden koncertünkön van ilyen konferálás. Hiszünk benne, hogy ez a felvezetés egyfajta beavatás, ami segíti a közönséget a zene világának jobb megértésében.

   - Ha elindulunk a kezdetektől és áttekintjük a folyamatot egészen máig, akkor milyen átalakuláson ment keresztül az együttes?

   - A hivatalos megalakulásunkra 1867-ben kerülhetett sor, és az akkor népszerű „társaság” formájában jött létre zenekarunk. Később a jogi környezet változása miatt egyesületté alakultunk. A tagság az alapító okirat szerint csak az Operaház tagjaiból állhat, jelenleg kilencvenen vagyunk, a tagok demokratikus keretek között, a művészi munka alapján választ szükség esetén új tagokat Az operatív munkát az elnökség irányítja. Ez a rendszer gyakorlatilag a kezdetek óta változatlan, s nem is szeretnénk rajta változtatni, mert szerintünk a demokratikus működés, a közös döntések lehetősége adja a garanciát a művészet szabadságához. És voltak hullámvölgyek 165 év alatt, de ez a forma, a 90 fő akarata minden alkalommal átsegített minket a nehézségeken. Őszintén szólva, Erkel stafétabotját vinni óriási megtiszteltetés, de nehéz teher is egyben…

   - Korábban legtöbbször Elnök-karnagyok irányították a Társaságot…

   - Így van… Most nincs betöltve ez a funkció, de az alacsony előadás-szám miatt ennek nem is lenne értelme.

   - Tavaly volt egy koncertetek, amin szintén Madaras Gergely vezényelt és a hangverseny végén Ő volt, aki megkongatta a vészharangot, jelezve, hogy a Filharmóniai Társaság működése veszélyben van.

   - Így van, pont akkoriban változott meg az életünk. Az Operaház az épület felújításával párhuzamosan felmondta az együttműködést, nagyon rövid határidővel el kellett hoznunk a kottatárat és az infrastruktúrát. A költözéskor a Zenetudományi Intézetbe került a levelezésünk, a legtöbb felbecsülhetetlen értékű dokumentumunk. Fontos, hogy ne üljünk ezeken a közkincseken, hanem tegyük elérhetővé, s ők már el is kezdték a feldolgozást, hogy később kutatható legyen. A kottatárunk is biztonságos helyen várja a helyzet konszolizálódását. Van közöttük Erkel-kotta a komponista kézírásával, az egész több mint 100 folyóméter, ha egymás mellé állítjuk a kottákat. Ha már kortörténeti ereklyékről beszélünk, itt van például az 1928-ban nyitott emlékkönyv.

   - Az első bejegyzést nem tudom elolvasni, de nyomban Dohnányi következik, majd Richard Strauss, utána Igor Stravinsky, majd Kodály, majd Bartók, Hubay Kenő, Edwin Fischer, Ormándy Jenő, Issay Dobrowen, Willem Mengelberg, Anda Géza… Itt van az egész XX. század…

   - Kodály azt írta a Galántai táncok elejére a 80. jubileumon, hogy még 80 esztendőt kíván. Hát ezt teljesítettük!

   - Térjünk még vissza a ma keserű valóságába. Hogyan alakult ki, hogy nincs annyi koncert?

   - Ezt messzebb kell elkezdeni. Ahhoz, hogy most egy más típusú zenekari irányítás működjön, a rendszerváltás tájékán kellett volna más sebességre kapcsolni. Az egyesületi forma kötöttsége volt, hogy az egyesületi tagok közül lehetett csak elnököt választani, aki aktív zenészként „másodállásban” tudta csak az elnöki feladatokat ellátni. Ez nagyon jól működött a kezdeti időkben, de a rendszerváltás után inkább egy menedzserszemléletű vezetésre lett volna szükség. Ez oda vezetett, hogy az egyre bővülő komolyzenei piacon kiszorultunk bizonyos területekről és anyagilag sem kapott olyan támogatást az együttes, ami a hosszú távú fejlődést lehetővé tette volna. Az Operaházzal pedig újabb és újabb konfliktusok keletkeztek, ami előbb egyeztetési nehézségeket okozott, de utóbb kiszorultunk az operai szervezésű koncertek közül.

   - Jelenleg az Operaház Zenekaraként hirdetik ezeket a koncerteket, amiket régebben Ti teljesítettetek.

   - Így van, egy saját brand építése zajlik ezen a néven.

   - Régebben mennyi koncert volt jellemző évente?

   - Nagyon hullámzó volt, előfordult, hogy egy-egy évben nem, vagy csak alig fordultak elő hangversenyek, máskor évi 30 koncertre is volt példa. Ez a konfliktushelyzet mindig is adott volt, már az Operaház megnyitása utáni évtizedben leíródott olyan főigazgatói levél, mely állásfoglalást kér a zenészektől, hogy a filharmonikus koncerteket, vagy az operaházi munkát tartják-e fontosabbnak.

   -

   - De ez nem mindig volt így…

   - Akkor volt kiegyensúlyozott a viszony, amikor a Filharmóniai Társaság elnök-karnagyi pozíciója és az Operaház művészeti vezetése fedte egymást. Ilyen időszakban mindenki számára elfogadható arányok jöttek létre, nem konfliktusok jellemezték az adott időszakot. De az önálló működés folyamatos volt, a Filharmóniai Társaság mindig külön büdzsével rendelkezett. Kisebb támogatás esetén kevesebb koncert volt, „támogatottabb” időszakban több.

   - Ez azt jelentette gyakorlatban, hogy amikor például Dohnányi volt az Elnök-karnagy, az Ő országos tekintélye adott garanciát arra, hogy biztosan lehetett számítani a szükséges támogatásra. Csak ennek az időszaknak a koncertkritikáit szemlézve is elképesztő az a névsor, akik a nagyvilágból ide eljöttek, hogy a Filharmóniai Társaság Zenekarával muzsikálhassanak.

   - Pontosan. Azt gondolom, hogy a Dohnányi-korszak jelentette a csúcspontot. Az első igazi turné is az Ő nevéhez kötődik, s akkor vált a Filharmóniai Társaság az egyetemes szimfonikus zenei kultúra részesévé. Nem volt véletlen, hogy Dohnányi egészen haláláig, 1960-ig tiszteletbeli elnök-karnagy maradt, annak ellenére, hogy az országot el kellett hagynia. Ezen még politikai nyomásra sem volt hajlandó a tagság változtatni. Egyébként a II. világháborút követően egyre több versenytárs jelent meg a piacon, s az Állami Hangversenyzenekar kiemelt státuszával átvette az irányítást a zenei életben, és lassan a Filharmóniai Társaság háttérbe szorult.

   - Utána volt még egy föllendülés, amikor Ferencsik és ezt követően Kórodi András vette át a stafétabotot…

   - Bizony, akkoriban volt olyan évünk, amikor 30-35 nagy szimfonikus koncertet is adtunk. Az megint egy olyan időszak volt, amikor az Operaház és a Filharmóniai Társaság művészeti vezetése egy kézben volt. De ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy az Operaházban abban az időben jóval kevesebb előadás volt és kevesebbet dolgoztak a zenészek..

   - Kórodi halála után nem lehetett ezt az idilli állapotot fenntartani?

   - A Társaság akkori vezetői megpróbáltak egy nemzetközi nyitást levezényelni, ekkor került ide elnök-karnagyként Erich Bergel és később Rico Saccani is, de ez szerintem nem hozta meg a várt eredményt.

   - Pár évvel ezelőtt Pinchas Steinberg elnök-karnagyként az Operaház művészeti vezetőjének is tűnt, hiszen évi 30 operaelőadást vezényelt, premiereket kapott, szabadon válogatott a repertoárban. Volt olyan kívülálló operabarát ismerősöm, aki egyfajta új-Klemperer-korszak beindulását remélte.

   - Az akkori vezetés a határon túli „terjeszkedésben”, a nemzetközi hírnév megerősítésében látta a kitörés lehetőségét. Sajnos ez az irány nem lett sikeres. Amikor idejön messziről egy világsztár karmester, akkor ez számára egy fontos állomás lehet a karrierjében, de nem válik szívügyévé. Hiába kezd el jó esetben nyelvet tanulni, hiába érdeklődik a múlt felől, még ha magyar műveket is vesz a repertoárra, nem válik magyarrá, nincs érzelmi kötődése, és szükség esetén nem fog küzdeni az együttesért. Ha újra aktuális lesz az elnök-karnagy kérdése, akkor mi mindenképpen magyar karmesterben gondolkodunk, aki ténylegesen a Filharmóniai Társaság koncertjein nőtt fel. Hiszem, hogy megerősödni csak egy magyar karmester segítségével tudunk.

   - Ráadásul a dirigens a szakma jellegéből adódóan ritkán gondolkodik kollektívában…

   - Minden karmester elsősorban saját magát építi, ha bármi gond adódik, megy tovább és keresi a következő lehetőséget. Nem áll bele (főleg külföldiként) a helyi konfliktusokba, a politikaiba különösképpen nem. Nem érdeke. Művész és szabad egyéniség. A Filharmóniai Társaság külföldi vezetői jöttek, láttak és a sikerek után hazamentek. Utána mi itt maradtunk romokban, mert nem maradt utánuk olyan bázis, ami a magyar kultúrában képviselte az értékeket.

   - Én azt látom, hogy a magyar zenekar-finanszírozási modell a főállású zenészeket dotálja, a Ti zenészeitek meg az Operaház főállású alkalmazottjai… Piaci viszonyok közt mennyire tudnátok megmaradni?

   - A magyar kultúrában senki nem tud megélni a piacon. A kultúra csak állami támogatással tud megélni, ez a világon mindenhol így van. A mi művészeink munkahelye az Operaház. A fő célunk az, hogy a nagy egész zenekari tortán a Filharmóniai Társaság ne egész szelet legyen, hanem egy gyöngyszem a torta tetején. Ha évente 5-6 koncertre eljön az a néző, aki szereti ezt a brandet, tudja, mire számíthat. A küldetésünk, hogy ne hagyjuk abba, de meg kell találni azokat a pontokat, ami a következő 165 évre megadja a feladatokat. Az előbb azt mondtam, hogy az első koncert szervezőinek célja a filharmonikus élet megteremtése volt. Most nem ez a cél. Nézni kell a múltat, de főleg azt, hogy a magyar kultúrának merre van most előre. Azt a szegmenst, ahol szükség van ránk.

   - Mi a mostani évadotok lényege, az ünnepi koncerten kívül?

   - Nehéz időszakban vagyunk, ezért főleg arculat- vagy inkább tevékenységváltás zajlik. Átnéztük a jelenlegi elnökséggel, hogy mi hozta el idáig a Társaságot és mi vezethetne ki ebből a helyzetből? Egyértelmű, hogy olyan feladatot, perspektívát kell nyújtanunk a művészeknek ahhoz, hogy továbbra is tag akarjon maradni. Arra jutottunk, hogy a kamarazene sok olyan lehetőséget tud nyújtani, ami személyesen fontos lehet számukra. Akkor tudnak leginkább kiteljesedni, mikor szólistaként jelenhetnek meg. Ez persze egyenes folytatása a mostani zeneakadémiai képzési modellnek, ami elhanyagolja a zenekari muzsikusi képzést. Tehát kamarazenei koncertek szervezésébe kezdtünk. Martonvásáron a Beethoven Múzeum égisze alatt elkezdtünk egy sorozatot, de vannak koncertjeink Óbudai Társaskörben és a Zenetudományi Intézet dísztermében is. A másik feladat, amit sajátunknak tartunk, az ifjúsági hangversenyek teljesítése. Nyáron a Szokolay Alapítvánnyal működtünk együtt, akik gyerekeknek zeneszerző-pályázatot hirdettek. Az elkészült alkotásokat a mi művészeink vették videóra, és a közönségszavazásig több, mint hatezren nézték meg és szavaztak rájuk. Ez apróság, de segít megmutatni, hogy vannak fiatalok, akik érdeklődnek-e műfaj iránt. Ha ez egy rendszerezett formában működik, hamar kiderül, tudunk-e új kapukat nyitni.

A jubileumi koncert plakátja

Hírek
• A Budapesti Filharmonikus Hangversenybarátok Alapítványa (BFHA) pályázatot hirdet „A Kárpát-medence zenekultúrája a XIX-XX. század fordulóján” címmel
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Zeneakadémia karvezetés szakos hallgatóiból alakult kórus
"Karvezetés vizsgakoncert"
VIADANA: Exultate justi (örvendező zsoltár)
TILLAI: Magányban (Weöres Sándor versére)
Tolnay Melinda (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
ALAIN: Messe de Requiem – Sanctus
CLEMENS NON PAPA: Missa defunctorum – Agnus Dei, Communio
Enyedi Mózes (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
BECKER: Herr, erbarme dich
SCHEIN: Freue dich des Weibes deiner Jugend
Bokros Virág (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
Közreműködik: Balaska Rebeka (csembaló), Márkus Ágnes (cselló)
TOMKINS: How great delight
SCHMITT: À contre-voix, op. 104 – 5. Pour vous de peine
Velki Luca (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
GUERRERO: Sanctus, Benedictus
Bolyos Balázs Koppány (egyházzene-karvezetés – ének-zene OT IV.)
GASTOLDI: Cantiam lieti cantiamo
BRITTEN: Öt virágének, op. 47 – 2. The Succession of the Four Sweet Months, 3. Marsh Flowers
MOSONYI: Libera me
Szarka Tamás (kóruskarnagy MA I.)
GESUALDO: Non mai, non cangero
MENDELSSOHN: Három motetta, op. 69 – 1. Herr, nun lässest du deinen Diener in Frieden fahren
BRUNNER: Konfirmation
Márkus István (kóruskarnagy – zeneelmélet OT IV.)

18:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Faragó Laura (ének), Varga Petra (orgona)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
Énekek és áriák Anna Magdalena Bach Daloskönyvéből (BWV 508 - 518.)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Luka Okros (zongora)
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, op. 23
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: 4. (f-moll) ballada, op. 52
LISZT: h-moll szonáta

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella, Bakonyi Marcell (ének)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musiqze 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Trio Energico:
Ilosfai Csenge (hegedű), Mády-Szabó Eszter (gordonka)
Vida Mónika Ruth (zongora)
SCHUBERT: Adagio D.897 "Notturno"
SOSZTAKOVICS: c-moll trio op.8. no.1.
RAVEL: a-moll trio

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Emanuel Abbühl, Seung Eun Lee (oboa)
Spányi Miklós (orgona)
Concerto Armonico Budapest (koncertmester: Homoki Gábor, művészeti vezető: Spányi Miklós)
"Velence és London, oboák és orgonasípok…"
ALBINONI: F-dúr oboa-kettősverseny, op. 9/3
ALBINONI: g-moll szonáta, op. 2/11
ALBINONI: e-moll hegedűverseny, op. 2/2
ALBINONI: d-moll oboaverseny, op. 9/2
HÄNDEL: 3. (g-moll) oboaverseny, HWV 287
HÄNDEL: h-moll concerto grosso, HWV 330
HÄNDEL: 13. (F-dúr) orgonaverseny, HWV 295 („A kakukk és a csalogány”)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jan Vogler (gordonka)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
RAMEAU: A gáláns indiák - szvit
SAINT-SAËNS: I. (a-moll) gordonkaverseny, op. 33
BRUCKNER: IV. (Esz-dúr) szimfónia
19:00 : Nagyvárad
Szigligeti Színház

Operát az Operából! – Turné
PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Chisa Kitagawa (hegedű)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Izaki Masahiro
SIBELIUS: d-moll hegedűverseny, op. 47
SOSZTAKOVICS: 12., d-moll szimfónia, „Az 1917-es év”

19:00 : Siófok
Kálmán Imre Kulturális Központ

Teleki Miklós (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
MOZART: Figaro házassága – nyitány, K.492
GRIEG: a-moll zongoraverseny
MOZART: 40. (g-moll) szimfónia, K.550

19:00 : Sopron
Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ

Jasminka Stančul (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
BEETHOVEN: I. (C-dúr) zongoraverseny, op. 15
SCHUBERT: II. (B-dúr) szimfónia, D 125
A mai nap
született:
1930 • Stephen Sondheim, zeneszerző
elhunyt:
1687 • Jean Baptiste Lully, zeneszerző (sz. 1632)
1963 • Székely Mihály, énekes (sz. 1901)