Bejelentkezés Regisztráció

Interjúk

„Hosszú távra tervezek” - Somos Csaba, a Nemzeti Énekkar karnagya

2018-10-11 21:30:42 - dni -

Előbb énektanár-karnagy, majd karmester, Jobbágy Valér, Erdei Péter, és Lukács Ervin tanítványa volt a Zeneakadémián, ahol 1994-ben diplomázott. 2016 óta karigazgató a Nemzeti Énekkar élén.
Somos Csabával már régóta kerestük az alkalmat egy beszélgetésre...

Somos Csaba -   Dolgoztál a Vasas Művészegyüttessel, voltál a Debreceni Csokonai Színház és a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója (ez utóbbi minőségedben egyszer már interjút is készítettünk veled) majd négy évet töltöttél a Magyar Rádió Énekkarával…

-   Négy és felet...

-   Egyszóval különféle területeken dolgoztál, és elég sok tapasztalatot gyűjtöttél. Miben más a Nemzeti Énekkar?

-   Például a létszámában – Nyolcvanan vagyunk és ez különleges lehetőségeket jelent. Így az egészen nagyszabású műveket is meg tudjuk szólaltatni. Miénk a teljes klasszikus és romantikus repertoár. Éneklünk oratóriumokat és modern darabokat, a kortárs magyar művek megszólaltatása pedig egyenesen missziónk. Folyamatosan nyitunk az a cappella művek felé. A klasszikus kor előtti művek ritkábban kerülnek műsorunkba. Természetesen éneklünk Bachot és más, korábbi szerzőket is, de ezeket rendszerint kisebb létszámmal. A munkámban különösen élvezem azt, hogy a sok kiváló énekművész egyedi alkatából és képességeiből kiindulva sokféle kamaraformációt is ki tudunk állítani.

-   És akkor több részre oszlik a kórus?

-    Pontosan. Tavaly például a h-moll misét énekeltük negyven karcsúbb hangú taggal, kontraalt és kontratenor szólistákkal. Ritkán van szükségünk kisegítőkre - És hogy a másik véglettel is dicsekedjem: a Wagner napokon tavaly a Rienzit énekeltük száz tagú kórussal. Szóval más stílus más követelményeinek is meg tudtunk felelni.

-   De úgy emlékszem énekeltétek a Ligeti Requiemet is, szintén hatalmas apparátussal, igaz, ha jól emlékszem akkor még Antal Mátyás volt a vezető karnagy.

-   Két ilyen eset is volt, Fischer Ádám és Rácz Zoltán vezényletével, de azt a darabot azóta is repertoáron tartjuk és rendszeresen adjuk elő szerte Európában. Hatalmas darab, és nehéz is, igazán kevés kórus van a világon amelyik elvállalhatja. Tavaly például Brüsszelben voltunk a „BOZAR” centerben, az idei évadban december 7-én pedig Párizsban az Ensemble Intercontemporain partnereként fogunk fellépni vele… Ott egyébként az egész esten csak Ligeti művei lesznek.

-   Nemzeti Énekkarként vannak-e más, speciális, például protokolláris feladataitok?

-   Talán ide sorolnám az egyik legkedvesebb emlékem: az „Emlékhelyek napja” programján énekeltünk Fiumei úti Nemzeti Sírkertben. Szabadtéri koncert naplemente után, majd az egyes sírok meglátogatása zseblámpákkal, ahol további műsorszámokat énekelhettek kamaraegyüttesek, szólisták. Elmondhatatlan élmény volt...
Természetesen az is előfordul, hogy nemzeti ünnepeken kell énekelnünk, de a legfontosabb feladatunk mégiscsak az, hogy a Filharmonikusok saját Szimfonikus Zenekarával együtt szerepeljünk a Ferencsik, Lukács Ervin, a Kobayashi és a Kocsis bérlet hangversenyein. Ezeknek prioritásuk van, de ezen kívül szinte az összes hazai szimfonikus zenekarnak partnerei vagyunk. A Kárpát medence minden pontjára utazunk. Ennyiben más a Nemzeti Énekkar.

-   És lesz egy új bérlet is, kifejezetten az Énekkar számára.

-   Igen, az alapító Pászti Miklósról elnevezett bérlet. Most, október 18-án oratorikus hangversennyel kezdünk. Haydn Nelson-mise és Orbán Györgytől a „Ricercare” lesz műsoron, de ezeken a koncerteken szinte minden műfajban kipróbálhatjuk magunkat. Az a cappella koncerteken kívül lesz opera, sőt lesz Jazz-hangversenyünk is.

-   Az „opera” hangversenyen operakórusokat, kórusrészleteket fogtok énekelni?

-   Nem feltétlenül. A bérletben megszólal Poulenc-től az „Emberi hang” - igaz ebben egyetlen szoprán szólószerep van, tehát a kórus nem vesz részt benne, de Petrovics Emil Lysistratéjában annál inkább. Ezek koncertszerű, vagy „félig” koncertszerű előadások lesznek, Hamar Zsolt vezényletével.

Operákat máskor is szívesen adnánk elő. Vannak az énekkarban szóló szerepekben is adekvát énekesek, de általában a többiek is szeretnek „játszani”. Még Kocsis Zoltán főzeneigazgatósága alatt, két-három éve rendszeresen énekeltünk a Fesztiválszínházban, a „Mesés Zenék” sorozatban gyermekeknek. Itt általában csak egy-egy nagyobb szerepben szerepeltek vendég énekesek, de például a János vitézben minden szólót is a kórus tagjai énekeltek. A Wagner napokon szokott lenni hasonló feladatunk, ott a mi tagjaink jelmezben játszhatnak és élvezik. Voltunk a Parsifalban, vagy a Bolygó hollandiban, és például a Nürnbergi Mesterdalnokokban mi szoktunk lenni az inasok.

-   Végül: van-e olyan különleges kedvenced, szerző, műfaj, vagy időszak, amire most a Nemzeti Énekkar révén kibővült lehetőségekre való tekintettel nagyobb súlyt tudsz fordítani.

-   Több is van, és szinte nincs olyan kor, ahonnan ne lehetne sorolni a kevésbé ismert, mégis fontos neveket, de szerintem a kortárs kompozíciókkal és azon belül a mai magyar szerzők műveivel egyszerűen nem lehet eleget foglalkozni. Tanítok a Zeneakadémián, és ott is sok zeneszerzővel vagyok kapcsolatban. Ha a műveikből megfelelő előadást tudunk produkálni, az össze fogja hozni őket a közönséggel. Ennek pedig a szerzők legújabb és legfiatalabb generációira is hatása lesz. Ez a küldetésünk.

Somos Csaba






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.