Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Első húsz évünk!

2018-10-01 10:52:34 - dni -

Valamikor a nyolcvanas évek végén fellángolt szabadságmámorban már eszünkbe jutott, hogy zenei lapot alapítsunk. Leporello lett volna a neve, de nem csak az operai utalás miatt. A tervek szerint havonta megjelenő magazin közepébe fűztünk volna egy kihajtogatható műsorfüzetet…

Gondosan kiszámoltuk, mennyiért és hány példányban tudnánk eladni, aztán kértünk egy nyomdai árajánlatot is.

Számunkra akkor elképesztően nagy összegről volt szó. Ha egyáltalán nincs remittenda, a terjesztés után megmaradó árbevétel csak a nyomdai díj negyed-ötödrészére lett volna elég, és akkor más költségekről még nem is beszéltünk. A még csak tervben létező lapban kellett volna irreális mennyiségű hirdetési felületet eladni. Ennyi pénz begyűjtése – már ha egyáltalán sikerült volna – már az indulás előtt teljesen aláásta volna függetlenségünket.

Így aztán meg se próbáltuk. Semmi baj, onnantól más ürügyet kellett keresni a tárgyalásnak álcázott sörözéseinkhez. Aztán új munkába fogtam, további gyermekeim születtek, majd újra kezdtem a tanulást, és évekre hasznosabb dolgokkal foglaltam el magam.

Aztán találkoztam az Internettel, igaz, az akkori Internet még csak nem is hasonlított a maira. E-mail már volt, de bármilyen tartalom gyakorlatilag csak szöveges formában volt elérhető. Volt ilyen, hogy „gopher”, meg „archie ftp” és voltak már többnyire angol nyelvű tematikus levelező listák is, például operarajongóknak. A ma is ismerős world wide web, a „www” még csak kísérleti stádiumban, azt 1994-ben láttam először, a SOTE könyvtár számítástechnikai osztályán. Onnan már gyorsultak az események, otthon még nem, de a munkahelyemen minderre hamarosan nekem is lett rálátásom.

Nagyrészt angol nyelvű tartalmak között lehetett böngészni, de az internetto.hu – az első magyar nyelvű híroldal már megvolt.

Otthoni eléréshez a telefonvonalhoz kapcsolható modemet éppen már lehetett kapni, de nem sokkal a vasfüggöny leomlása után a használható, kicsit gyorsabb darabok még mindig cocom-listán szerepeltek. Bölcsész- illetve zenei érdeklődésű embereknek akkor még számítógépük se nagyon volt, az internetről pedig többnyire még csak nem is hallottak.

Az otthonról internetezők magvát szinte kizárólag az erotikus tartalmak iránt is érdeklődő, műszaki jártassággal bíró fiatal férfiak jelentették…:-)

De az már akkor egyértelmű volt, hogy ez lesz a jövő – mégpedig az igen közeli jövő. Én akkor már egyfajta bennfentesnek számítottam és tudtam, hogy a következő komolyzenei oldalt már csak ilyen módon lehet publikálni.

1998-ban a nyári szabadságom alatt – amíg a gyerekek strandoltak – én nekiálltam valami primitív html-kódot összerakni, majd Tóth Péter barátom támogatásával és jó íráskészségével megerősítve október 1-én, ma éppen húsz éve, rémesen kezdetleges formában, de megjelent a Café Momus Internetes Komolyzenei Magazin.

Éppen húsz éve!

Mondjuk, azóta sokat változott a környezet és változtunk magunk is. Ha csak a legfontosabbakat szedem össze, az akkor is tanulságos.

A húsz évvel ezelőtti legelső megjelenés talán még nem is tekinthető „igazinak”, amennyiben magánember akkor még nem foglalhatott domain-nevet, és mi még nem voltunk szervezet. A Budapest Music Center szerverén kaptunk egy kis helyet (köszönjük az azóta is mindig nagyvonalú Gőz Lászlónak), és ha jól emlékszem www.bmc.hu/momus – vagy ilyesmi címen voltunk megkereshetők. Ahogy ezt liberalizálták, úgy lettünk szinte azonnal www.momus.hu. Nem gondoltuk az elején, de a szervezeti forma is hamar elkerülhetetlenné vált. A Café Momus egyesületet 2000-ben jegyezte be a Fővárosi Bíróság, így tudtunk például hirdetéseket elfogadni és pályázni.

Nem csak bennünket találtak meg egyre többen, az Internet valóban pillanatok alatt terjedt, nagyon hamar igény lett fórumokra, és ha arra, akkor már regisztrálási lehetőségre is. Az első adatbázis alapú Café-Momus programot még a fiam csinálta.

Azután a programnyelv akkori változata sajnos teljességgel elavult, 2008-ban három hónapi munkával és sok új szolgáltatással én írtam újra az egészet. A fellendülésben persze annak is szerepe volt, hogy azokban az években a Nemzeti Kulturális Alaptól rendszeresen kaptunk támogatást. Sok honoráriumot nem tudtunk fizetni, de amennyit igen, annyiért a fontosabb eseményekről mindig kaphattunk írásokat – beszámolókat. Újságunk körülbelül ekkor érte el azt a külalakot, tartalmat és stílust, amit kedves olvasóink ma is ismernek.

De az első húsz évünk története csak úgy teljes, ha kicsit mesélek jelenlegi helyzetünkről és terveinkről is, merthogy azóta is sok minden változott.

Az NKA támogatásokra kifizethető kerete 2010 után drasztikusan csökkent, a nekünk szánt pedig konkrétan meg is szűnt. Valójában ez a tény – bár rövid távon okozott problémákat – ráébresztett arra, hogy időközben eltértünk céljainktól. Bizonyos szempontokból egyszerűbb lenne, de akkor sem a mi feladatunk, hogy „hivatásos” kritikusok véleményét írjuk meg és pallérozott szakcikkeket közöljünk. Az eddigieknél is sokkal inkább Fórummá kell válnunk.

Időközben ráadásul megváltozott az Internet is. Mások a lehetőségek, mások a műszaki követelmények és más a közönség is. Amikor indultunk kevés embernek volt egyáltalán számítógépe – most pedig már a mobilon nyomja mindenki.

Ahhoz hogy a húsz évvel ezelőtti céljainkhoz közelíthessünk, ma már sokkal több kell. Ehhez először fejlesztenünk kell, mégpedig komolyan.

Most ennek a lehetőségeit keressük, és remélem, hogy már nagyon hamar beszámolhatok legalább az első lépésekről… A híreket meg fogom írni a „Haladjunk tovább...” című fórum-topikban, és a hozzászólásokat is oda várjuk.

El vagyunk szánva, és ezennel büszkén jelentem: a mai nappal ünnepélyesen belevágunk a következő húszba!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.