vissza a cimoldalra
2018-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61158)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4071)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Milyen zenét hallgatsz most? (24998)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Momus társalgó (6348)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1506)
Franz Schmidt (3199)
Operett, mint színpadi műfaj (3722)
Kiss B. Atilla (182)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2933)
Élő közvetítések (7456)
Lisztről emelkedetten (920)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4356)
Zenetörténet (239)
Zenei események (993)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (592)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1118)
Charles Gounod (220)
A hangszerek csodálatos világa (182)
Gioacchino Rossini (1019)
Opernglas, avagy operai távcső... (20146)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Feketelemez újratöltve Bartókkal – Egy vadonatúj Hegedűverseny
- zéta -, 2018-06-24 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Feketelemez újratöltve Bartókkal Bartók: Violin Concerto No.2
Renaud Capuçon – hegedű London Simphony Orchestra
vez. François-Xavier Roth

Warner Classics – Erato
0190295699253

A Warner új felvételei között piacra dobta Bartók Hegedűversenyeit a nagyszerű francia hegedűs, Renaud Capuçon előadásában. A hír így önmagában is dicséretes, bár annyira nem újdonság, hiszen Capuçon köztudottan rajong Bartók műveiért, s gyakran ambicionálja előadásukat. Az igazi újdonság inkább az, hogy a II. hegedűverseny feketelemezen is megjelent. Erről, így együtt viszont feltétlenül írni kell.

Mélyen belém ívódott ugyanis a ’80-as évek közepének technikai változása, amikor a CD-formátum áttörte az áttörhetetlennek hitt falakat és röpke másfél-két év alatt lesöpörte az LP-ket a lemezboltok polcairól. Emlékszem a lemezgyűjtő társakkal folytatott vég nélküli tépelődésekre, hogy az alig évtizedes, immár egész szekrényt elfoglaló lemezgyűjtemény oly büszke tulajdonosaként hajítsam-e az egészet a kukába és kezdjem-e újra a soha véget nem érő halmozást? Persze, újrakezdtem én is, de szerencsére nem tudtam elengedni a fekete korongokat sem. Szép lassan háttérbe szorultak az egyre növekvő CD-áradatban, majd amikor a lemezjátszó is tönkrement, egy távolabbi raktárba kerültek. Egészen tavalyig, amikor új lejátszóhoz jutottam, innentől apránként újra visszakerültek a privát „zenehallgatási vérkeringésembe”. De még tavaly sem gondoltam, hogy hamarosan új felvételek hordozójaként köszönthetem viszont a fekete korongot.

Ahogy a lemezt betettem a lejátszóba, az első hangok megszólalásakor egyetlen jelentős változást észleltem: tere van a hangnak. A CD viszonylagos sterilségével és tárgyilagosságával szemben mélyebbnek és élőbbnek hatott a zenekar és a szólóhegedű viszonya, mintha tényleg ott ülnék a Londoni Szimfonikusok koncerttermében, a Jerwood Hallban, ahol egyébként mindössze tavaly ősszel rögzítették a felvételt.

És nem hinném, hogy képzelődöm. Ugyan csak a végén terveztem írni a lemezhez tartozó céduláról, a letöltési kódról, aminek segítségével a kiadó honlapjáról a számítógépünkre varázsolhatjuk a felvételt, de most van igazán értelme. A letöltött változatnál – függetlenül attól, hogy számítógépen, laptopon, fejhallgatóval vagy kierősítve hallgattam – nincs meg ez a „terevanahangnak-érzés”. Számomra perdöntő élmény volt ezért Renaud Capuçon lemeze. (Most már csak az a kérdés, mihez kezdjek a CD-szekrénnyel?)

Amikor Bartók II. hegedűversenyének felvételeit boncolgatjuk, számomra legizgalmasabb kérdés mindig a tempó. A komponista is fontosnak érezhette ezt, mert a partitúrában végig pontos metrumjelzésekkel próbálta az előadó(k) számára meghatározni elképzeléseit. Pontos percet is megadott, a három tételt együttesen 32 perc alatt tervezte. Ezt leginkább az amszterdami ősbemutató tudta megközelíteni, a hegedűnél Székely Zoltán, a karmester Willem Mengelberg összesen 34’09” alatt játszották el. Itt egy kicsit cövekeljünk le!

Ha megnézzük a többiek felvételeit, szembetűnő, hogy szinte kizárólag a magyar előadók, illetve hazai kötődésű felvételek tekinthetők még viszonylag gyorsnak: Zehetmair-Fischer Iván 35’22”, Kelemen-Kocsis 35’24”, Kovács Dénes-Lukács Ervin 35’36”, Yehudi Menuhin-Doráti 35’48”. Ez utóbbihoz beszédes adalék, hogy Menuhinnak van egy másik felvétele is a darabból, de Furtwänglerrel majd három perccel lassabb előadást produkáltak (38’39”). Érdekességképpen még említenék néhány jelentősebb felvételt: a Stern-Bernstein páros ebben a mezőnyben határozottan gyorsnak számít (36’20”), Perlman-Previn (37’50”), Kyung-Wha Chung-Solti (38’36”). Az egyik leglassabb Gil Shaham és Boulez felvétele (40’28”), pedig Boulezt kifejezetten Bartók-specialistaként tartjuk számon. Majd egyszer talán elmélyedhetünk abban is, hogy a zeneszerzői szándék miért térhet el ily jelentősen az előadói gyakorlattól (ráadásul egy olyan komponista esetében, aki maga is gyakorló koncertszólista volt), de most ennek rejtelmeibe ne merüljünk el.

Ebben a mezőnyben Capuçon és a Londoni Szimfonikusokat dirigáló François-Xavier Roth ideje (38’19”) határozottan lassúnak tekinthető. (Nyilván csak fatális véletlen, de azért megjegyzem, hogy az elég hasonló időt futó Perlman-Previn duó is ugyanezzel a zenekarral vette fel Bartók versenyművét.) Capuçonék egyébként az első két tételben maradnak el feltűnően Bartóktól, a harmadik, az Allegro molto szinte másodpercre egyezik a szerzői óhajjal, ami már önmagában is szokatlan.

Viszont az összes általam vizslatott felvétel közül övék a messze-messze leglassúbb második tétel. Az Andante tranquillo még a „leglassúbb” Boulezéknál is másfél perccel lassabb. Azt hiszem, a felvétel értelmezésekor ebben a tételben rejlik a kulcs.

A variációs tétel lényegi szólamát értelemszerűen a szólóhegedű hangján halljuk, de igazából a hátteret adó zenekar teremti meg az alapokat. Roth együttese már a tétel kezdeténél meg tudja ragadni azt a végtelenül finom, sejtelmes nyár-éjszaka hangulatot, amiben a megszólaló, kicsit édeskés hangú hegedű a visszafogottsága ellenére is igazi szólisztikus hatást kelt. Capuçon hangvétele az induláskor a moll tónuson nyugszik, talán még egyetlen felvételben sem tűnt ennyire a kamarazenei közegben beágyazottnak a szólista (hiszen csak vonóskar szól az effekteket biztosító hárfa és a timpani közreműködésével).

A hatás titka tényleg a (másoknál sokkal) lassabb tempóban rejlik, ami a tétel folytatásában sem gyorsul fel. Nem kutattam a lemez elkészülésének műhelytitkait (valószínűleg nem is tartozik a nagyérdeműre), de hosszú kísérletezés előzhette meg a lemez rögzítését. Érezhetően patikamérlegen keverte ki Roth és Capuçon a megfelelő arányokat. Soha, egyetlen pillanatban sem érezzük a tempót szélsőségesnek, vagy mesterkéltnek, ellenkezőleg, végig a természetesség érzete lengi körül a produkciót, amit a mű kevés felvételénél tudtam eddig tetten érni.

Ahogy a tétel végén (oktávval magasabban) visszatér a kezdő motívum, s majd ahogy a szólóhegedű összekeveredik a brácsaszólammal, ritka otthonos érzés uralkodik el a hallgatóban. Ahogyan az egész mű előadása során.

Capuçon legnagyobb érdeme, hogy Bartók versenyművének előadása során mindvégig anyanyelvi szinte beszéli a komponista nyelvét, felfogása a darab sajátos értelmezése során sem tért el a szerzőétől. Ezt pedig kevés nem magyar szólista tudta ezidáig elérni. A sajátos értelmezés pedig egy önálló utat kutató-kereső művész egyedi védjegye.

Öröm volt újra felfedezni a fekete lemezt, külön öröm, hogy egy ilyen izgalmas felvétel segítségével, amely azt hiszem, új fejezetet nyithat e különleges remekmű előadói gyakorlatában.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kiss Péter (zongora)
Liszt születésnap - matinékoncert
LISZT: Három koncertetűd
LISZT: Két legenda
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 6. Hymne de l’enfant à son réveil (Az ébredő gyermek himnusza)
LISZT: 2. (h-moll) ballada

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Bokor Jutta (ének), Király Csaba (zongora)
Liszt születésnap - délutáni koncert
LISZT: Liebesträume (Szerelmi álmok) – 1. Hohe Liebe; 3. Oh Lieb, so lang du lieben kannst
LISZT: Freudvoll und leidvoll
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Du bist wie eine Blume
LISZT: Im Rhein, im schönen Strome
LISZT: Négy elfelejtett keringő
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Consolations

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Gaál Eszter, Miklós Annamária (hegedű), Vitályos Bence (brácsa), Pelle Fanni, Petruska Emma (gordonka)
Juhász Eszter (zongora)
Hangulatkoncert
BEETHOVEN: D-dúr vonósnégyes, Op.18, No. 3
SCHUMANN: Öt darab népies stílusban, Op.102

17:00 : Budapest
BFZ Próbaterem

Tatai Nóra (szoprán),
Lesták Bedő Eszter, Mózes Anikó, Szefcsik Zsolt (barokk hegedű), Polónyi István (barokk brácsa), Sovány Rita (viola da gamba), Kertész György (barokk cselló), Sipos Csaba (barokk bőgő), Kőházi Edit, Nagy Csaba (barokk oboa), Győri István (barokk gitár, lant),
Dinyés Soma, Szokos Augusztin (csembaló)
Homolya Dávid (orgona)
Vissza a természethez - kamarazene korhű hangszereken
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto a quattro da chiesa, Op. 2, No. 5
NICOLA PORPORA: „Alto giove” (ária a Polifemo című operából)
HÄNDEL: F-dúr orgonaverseny, HWV 292
EVARISTO FELICE DALL'ABACO: Concerto à più istrumenti, Op. 6, No. 5
JEAN-PHILIPPE RAMEAU: Pièces de clavecin en concerts, No. 5
JOSEPH BODIN DE BOISMORTIER: g-moll szonáta, Op. 10, No. 3
GEORG PHILIPP TELEMANN: e-moll ("Párizsi") kvartett, TWV 43:e4

18:55 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Metropolitan-operaközvetítések a Müpában
SAINT-SAËNS: Sámson és Delila

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

CAFe Budapest
BERNSTEIN: Trouble in Tahiti
Bakonyi Marcell, Dinah: Meláth Andrea
Estefanía Avilés, Erdős Róbert, Erdős Attila (ének)
Vezényel: Dobszay Péter
FEKETE GYULA: Római láz
Meláth Andrea / Makiko Yoshida, Szabóki Tünde / Imai Ayane
Vezényel: Serei Zsolt
Budapesti Vonósok (koncertmester: Pilz János)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Borbély László (zongora)
Liszt születésnap - esti koncert
LISZT: 3. Mefisztó-keringő
LISZT: Impromptu
LISZT: Sancta Dorothea
LISZT: Schlaflos! Frage und Antwort
LISZT: 4. Mefisztó-keringő
LISZT: Resignazione
LISZT: Két Csárdás – 1. Csárdás, 2. Csárdás obstinée
LISZT: Romance oubliée
LISZT: 4. elfelejtett keringő
LISZT: Trübe Wolken – Nuages gris
LISZT: Öt zongoradarab – 5. Sospiri!
LISZT: Hangnem nélküli bagatell
LISZT: Carrousel de Madame P-N
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 5. Sunt lacrymae rerum, en mode hongrois
LISZT: Wiegenlied (Chant du berceau)
LISZT: Unstern! Sinistre, disastro
LISZT: En rêve (Nocturne)
LISZT: Zarándokévek, 3. év – 7. Sursum corda

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baráth Emőke (szoprán), Eva Zaïcik (mezzo), Maximilian Schmitt (tenor), Florian Boesch (basszus)
Collegium Vocale Gent
Orchestre des Champs-Elysées
Vezényel: Philippe Herreweghe
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)
MOZART: Requiem, K. 626

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Sebestyén Márta (ének)
Jazzical Trio
CAFe 2018
17:00 : Martonvásár
Beethoven Múzeum

Az Operaház rézfúvós kvintettje
Bach, Telemann, Händel, Gershwin, Grieg művei

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Kocsis Krisztián (zongora)
AUBER-LISZT: Tarantelle di bravura d’après la tarantelle de La muette de Portici S. 386 - 9'
LISZT: Vallée d’Obermann S. 160 13'
BELLINI-LISZT: Reminiscènes de Norma de Bellini S. 394 - 15’
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)