vissza a cimoldalra
2019-11-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (8248)
Társművészetek (1461)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (88)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4611)
Kimernya? (3298)
Erkel Színház (10375)
Operett, mint színpadi műfaj (4150)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (999)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3510)
Palcsó Sándor (271)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1806)
Franz Schmidt (3457)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2358)
Meg kell újítani az ének-zene oktatást! (137)
Pantheon (2446)
Kiss B. Atilla (202)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

„És mindég is éjjel lesz már…” – A Prológ és A kékszakállú herceg vára az Erkel Színházban
- zéta -, 2018-06-11 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A Prológ és A kékszakállú herceg vára az Erkel Színházban 2018. június 4. Erkel Színház

Madarász Iván: Prológ

Kékszakállú herceg - Kovács István
Judit - Miksch Adrienn
Prológ - Balczó Péter

Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára

Judit - Lukács Gyöngyi
Kékszakállú - Palerdi András

a Magyar Állami Operaház Zenekara vez. Medveczky Ádám

Alig pár napja, hogy 100 éve került bemutatásra Bartók egyetlen dalműve, A kékszakállú herceg vára, amit nyugodt lélekkel nevezhetünk legismertebb magyar operának. A Magyar Állami Operaház – érthető módon – komoly fesztivált szervezett a jubileumra, melynek egyik fejezete zajlott ezen a kora júniusi estén.

Mivel a Kékszakállú egyfelvonásos opera, a szervezőket mindig nyomasztja a feladat, mivel társítsák Bartók művét. Idehaza a legáltalánosabban (de nem egyedüliként) elterjedt gyakorlat az elmúlt évtizedekben a két másik Bartók-színpadi művel, A fából faragott királyfival és A csodálatos mandarinnal egészítette ki az estét. A nemzetközi helyszíneken inkább valamely másik egyfelvonásossal szeretik együttjátszani a Kékszakállút, legutóbb az Erwartung, másutt meg a Jolanta szerepelt kényszerű társként, de elvétve nálunk is előfordult már hasonló megoldás. A kérdés azért kényes, mert nem könnyen dönthető el, mennyire erősíti vagy gyengíti az a bizonyos másik szuverén mű Bartók zseniális opuszát? Ha átlagot kéne vonnunk, bizony azt hiszem, az inkább gyengíti állítás nyerne.

A Magyar Állami Operaház merészen átvágta volna a gordiuszi csomót. Felkért kortárs komponistákat, hogy alkossanak A kékszakállú herceg vára elé olyan cirka felvonásnyi darabot, aminek szellemisége Bartókból indul ki. Magyarán: alkossunk olyan műveket, melyek nem szuverén mivoltukkal jelennek meg, hanem mintegy kiegészítik Bartók darabját. Könnyen meglehet, hogy az ötlet Eötvös Pétertől ered, aki – már a színházat megelőzve – magától is létrehozott egy ilyen művet, mely egyébként jelen sorozatban is elhangzott pár nappal korábban: Vértelenül (Senza sangue). Az Eötvös-darabról és a Kékszakállú-kapcsolódásról egyébként nemrégiben –dni– írt hosszabban (link: http://momus.hu/article.php?artid=7126).

Most már csak egy probléma merülhet fel: ki mit ért Bartók szellemisége alatt? Mert bizony lehet, hogy – a példánál maradva – nem ugyanazt gondolja erről Eötvös vagy esténk másik komponistája, Madarász Iván.

Madarász igen jó dramaturgiai érzékkel Kékszakállú egy olyan pontjára tapintott, ami meglepő módon a mai napig kibontatlan maradt a dalmű évszázados történetében, a Prológra. Arra a darabkezdő harminckét sorra, mely zavarba ejtően áll ott, még a zene kezdetén (illetve az utolsó nyolc sor alatt már éppen megszólalnak a mélyvonósok). Esztéták, karmesterek és operarendezők egész sora nem tudott mit kezdeni ezzel az atipikus kezdéssel és persze azért néhányan így vagy úgy megoldották a dilemmát. Madarász nagy ötlete az volt, hogy „Bartók szellemiségében” megkomponálta ezt a viszonylag rövid prózai részletet.

A prológ elmondását ezúttal tenorra bízta, de úgy érezhette, egy hang önmagában talán kicsit sovány, ezért néhány idézet és a vokális kisegítés érdekében megszólaltatta Kékszakállút és Juditot is. Így a tenorhangon kívül szoprán és basszbariton szólam is megszólal a műben, ami a Prológ nevet viseli. Ez utóbbiak tehát néha „vokáloztak”, de leginkább Bartók művéből idéztek olykor-olykor néhány fontos és ikonikus mondatot.

Madarász alkotása ily módon nem tekinthető teljesen önállónak, de annyira nem is szerves része Bartók művének. Ezt a szervezők is így gondolhatták, mert a két színre kerülő mű szólistái nem ugyanazok voltak, bár a Madarász-műben megszólaló Kékszakállú és Judit is énekelte már Bartók szólamát. Ráadásul az a faramuci helyzet jött létre, hogy a darab végével kitört a taps, a főszereplők és maga a komponista is kijött fogadni az ovációt, majd visszasötétedtünk és jött a Kékszakállú, immár prológ nélkül. (Ókovács Szilveszter a bevezetőjében ugyan még szünetet említett, de tényleg jobb volt ez így.)

A Prológ és A kékszakállú herceg vára az Erkel Színházban

Madarász Bartók szellemiségét leginkább az éjszaka-zene felidézésével próbálta megteremteni, nem is teljesen sikertelenül. Az ismerősen hömpölygő dallamfolyamok viszont el-elnyomhatták a próbákon az énekeseket, ezért az előadásra a mikroport átkos eszközéhez nyúltak, ami sajnálatos módon felborította a hangzásarányt. (Csak regisztrálni szeretném szomorúan, hogy ez ebben az évadban immár másodszor fordult elő.) A dobozhang elidegenített, s még a Kékszakállú bevezető ütemeiben (amely akusztikusan szólt) is zavaróan hatott, nem tudott a fülünk olyan gyorsan „átállni”.

Ennek folyományaként a Prológ szólistáit nem is lehet igazán értékelni, mindössze rögzíteni, hogy Balczó Péter (Prológ), Miksch Adrienn (Judit) és Kovács István (Kékszakállú) korrekt produkciót nyújtottak az oratorikus formában előadott produkcióban. Balczó korszerű regősként iPad-ről énekelt, az nem derült ki, hogy ez az énekes magánakciója volt, vagy a darab része, de talán nem is lényeges.

A Madarász-mű ugyanabban a környezetben szólalt meg, mint a Kékszakállú, de mégsem teljesen. A szervezők egy negyedszázaddal ezelőtti Kékszakállú-előadást szerettek volna felidézni. Az a bizonyos három-negyed évszázados Kékszakállú nem ment sokáig, alig két esztendeig, pont azért, amiért most szerették volna felidézni. Makovecz Imre tervezte az igazán impozáns díszletet, s talán nem kegyeletsértés arra emlékezni, hogy a hatalmas kapukkal-tornyokkal csak a baj volt. Nem lehetett felállítani normál színházi rendszerben, hogy előtte-utána bő napot vett igénybe az építése-bontása. A világkiállítás idején Sevillában vendégszerepelt is az Operaház együttese a darabbal, de a hatalmas díszlet nem fért be a vendéglátó színház kapuján sem, így nagy rohanás után előkapták Mikó András korábbi, vetítéses Kékszakállúját (ami utóbb Pesten is újra előkerült).

Azért is meséltem ezt a szomorkásan magyar sztorit, mert a történelem egy fanyar fricskát produkált megint. A jeles építész valahai díszlete azóta nyilván réges rég az enyészeté lett, így most nekünk megint a vetítés jutott, persze azért a mai, korszerűbb technika jótékonyan tudott közreműködni. Rendezőként pedig Nagy Viktor, az 1993-as bemutató színpadra álmodója igyekezett felidézni egykori munkáját.

Nagy Viktor szép, ihletett és statikus Kékszakállút rendezett. A címszereplő szinte mindvégig ül a trónusában, körülötte Judit, mint a bolygók a Nap körül, szakadatlan rója a kirótt pályáját. Közben lassan kivilágosodik a vár, majd újra elsötétül. A gesztusrendszer inkább filmes, de két szereplő esetén a távolabbi nézők sem maradnak le semmiről (annak idején az Operaházban ment).

Sajnos a vetítés a maga egysíkúságával egy idő után zavaró lett. A kapuk-tornyok világát a közelítéssel-távolodással együtt is az első negyedórában bejártuk, utána már csak ismétlésként éltük meg a háttér folyamatos változásait.

Az előadás kitűnő zenei megvalósításban jött létre. Judit szólamát finom lírával közelítette Lukács Gyöngyi. A darab elején még inkább használta a mellregisztert, de jól döntött, hogy az első percek után elhagyta. Ez a Judit ártatlan fiatal lányként csöppen be a párkapcsolatba, s tényleg lassan nyílik ki, végigjárva az összes stációt. Lukács a rá jellemző drámaiságot nagyon jól beosztva csak az utolsó ajtóknál vette igénybe – igazán hatásosan is szólt. Az ötödik ajtó híres-hírhedt C’-je ilyen előzmények után érthetően hatalmasat szólt.

Palerdi András pályáját bő másfél évtizede követem figyelemmel, talán még egyetlen főszerepben sem győzött meg ennyire. A szólam kivételesen biztosan feküdt neki, jó szövegmondással, kiegyenlített előadásmóddal tette emlékezetessé produkcióját. Talán a statikus rendezés tette, hogy neki semmi más eszköze nem maradt, mint énekhanggal megmutatni Kékszakállú hangi és lelki mélységeit.

A Magyar Állami Operaház Zenekarát ezen az estén Medveczky Ádám irányította, avatott kézzel. Tempói talán a megszokottnál lassabbak voltak, de lehet, hogy pont énekeseiben bízva választotta ezt a töprengőbb megoldást. Ritkán érezni ennyire visszavonhatatlannak Kékszakállú utolsó mondatait: „És mindég is éjjel lesz már...”

A Prológ és A kékszakállú herceg vára az Erkel Színházban
fotó:© Rákossy Péter

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Jókai Anna Szalon

Kónya István (barokk lant)
"La conversation"
A fejedelmi udvarok és polgári szalonok lantmuzsikája: Weiss, Visée, Bittner és Blohm művek

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Varga Oszkár (hegedű), Matuska Flóra (cselló), Dani Imre (zongora)
"Haydn Reloaded"
TORNYAI PÉTER: Piano Trio No. last-but-one
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
BALOGH MÁTÉ: Mrs. Trio
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
21: "Kóda" - kötetlen beszélgetés az előadókkal

19:00 : Budapest
Duna Palota

Dimitris Dekavallas (gitár)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Garo Avessian
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"Csodák a zenében"
BEETHOVEN: Coriolan – nyitány, op.62
RODRIGO: Concierto de Aranjuez
BEETHOVEN: 8. (F-dúr) szimfónia, op.93

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Kelemen Zoltán (bariton)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Pál Tamás
Házigazda: Eckhardt Gábor
LUI (apák, szerelmek, barátok)
Verdi-portrésorozat Ecjhardt Gáborral 3.
VERDI: Stiffelio – Nyitány
Macbeth – Perfidi!... Pietá rispetto amore
Traviata – Di Provenza il mar, il suol
Don Carlos – Per me giunto
Rigoletto – Cortigiani, vil razza dannata
Macbeth – Balettzene
Az álarcosbál – Eri tu
Don Carlos – O Carlo, ascolta

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Farkas Katalin (hegedű), Fervágner Csaba (nagybőgő)
MORTARI: Duettini Concertati (1966)
PENDERECKI: Duo Concertant for Violin and Double bass
GLIERE: Suite for Violin and Double Bass
SÁNDOR LÁSZLÓ: Duó hegedűre és nagybőgőre - ősbemutató
PIAZZOLLA: 3 Tangos (arr. Andreas Wiebecke-Gottstein)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János, Szakcsi Lakatos Béla (zongora)
MVM Koncertek "A zongora 1-ben"
Az improvizáció

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Elisabeth Leonskaja (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
DVOŘÁK: d-moll legenda, op. 59/1
DVOŘÁK: II. szláv tánc, op. 46/2
DVOŘÁK: Nem mondom el - kórus vegyes karra, op. 29, No. 3
BEETHOVEN: IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58 (11.21-én és 23-án)
BEETHOVEN: V. (Esz-dúr, „Császár”) zongoraverseny, op. 73 (11.22-én)
DVOŘÁK: VII. (d-moll) szimfónia, op. 70

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Orgonaestek Virágh Andrással (operaénekesekkel és hangszeres művészekkel)
A mai nap
történt:
1928 • A Bolero bemutatója (Párizs)
született:
1458 • Jacob Obrecht, zeneszerző († 1505)
1710 • Wilhelm Friedemann Bach, zeneszerző († 1784)
1901 • Joaquin Rodrigo, zeneszerző († 1999)
1913 • Benjamin Britten, zeneszerző († 1976)
1951 • Kent Nagano, karmester
1962 • Sumi Jo, énekes
elhunyt:
2007 • Maurice Béjart, koreográfus (sz. 1927)
2017 • Dmitrij Alekszandrovics Hvorosztovszkij, énekes (sz. 1962)