vissza a cimoldalra
2018-11-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Kurtág György Szeretete (53)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1159)
Élő közvetítések (7519)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (784)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2622)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kimernya? (2839)
Franz Schmidt (3225)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az elmulasztott nagy lehetőségek és a tévedések Ernanija – a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka a PRIMAVERA ’18 sorozatban
IVA, 2018-05-23 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka a PRIMAVERA ’18 sorozatban Giuseppe Verdi: Ernani
2018. május 16.
Erkel Színház

Ernani – László Boldizsár
Don Carlos – Kelemen Zoltán
Don Ruy Gomez de Silva – Cseh Antal
Elvira – Nadia Cerchez
Giovanna – Somogyvári Tímea Zita
Don Riccardo – Bónus Gábor
Jago – Major Attila

km. a Szegedi Szimfonikus Zenekar
a Szegedi Nemzeti Színház énekkara és tánckara

vez. Pál Tamás

rendező: Toronykőy Attila
díszlet- és jelmez: Juhász Katalin
koreográfia: Varga József

A világ drámairodalmának és filmtermésének jelentős részét köszönhetjük annak, hogy a szerzők bízhattak a közönség figyelmetlenségében, amely szereplőik gondatlanságához társul. Hiszen a legtöbb film, dráma, bohózat konfliktusa egy apróságon múlik: bezárták-e az ajtót vagy sem. Kivételes eseteket leszámítva (amikor haderővel, ágyúval vagy tankkal törhetnek be egy ajtót, kaput), aki valóban egyedül akar maradni egy lakosztályban, egyedül is marad, aki titkos kettesben, annak nem jelenik meg a harmadik, sem a negyedik. Molnár Ferencnek még egy nyitva felejtett ajtóra sem volt szüksége a bonyodalomhoz: elegendőnek bizonyult egy vékony fal a tengerparti kastély szalonja és szobája között, amelyen keresztül áthallatszanak azok a szavak, amelyeknek nem kellene.

Alighanem az Ernani hősei is megúszhatnának pár kellemetlenséget, ha de Silva spanyol grand aragóniai kastélyában megbízhatóbb lenne az őrszolgálat, és reteszeket használnának az ajtókon. Tekintve, hogy jövőre éppen 500 éve lesz mindannak, ami arrafelé történt, biztonsági cégek és felszerelések ajánlását mellőzöm. Hagyja csak nyitva a várkisasszony az ajtaját, hiszen rosszabb már alig történhet vele, mint hogy feleségül kell mennie idősödő nagybátyjához; jelenjenek csak meg hívatlanul a banditák, vagy a király a kíséretével. Ha viszont a színpadon kilenc nyíláskeret helyettesíti a díszletet, amelyek többségében fel- és eltűnésen kívül furcsa jelenségek is történnek, nem biztos, hogy a néző eligazodik a szerelmi négyszögtörténet lebonyolításában.

Toronykőy Attila az Ernani rendezésében korántsem vonultat fel olyan silány és megterhelő ötletparádét, mint A trubadúr egy évvel korábban látott előadásában, és nem is gyarapítja az értelmetlenül aktualizáló, ellenszenves rendezések már-már végtelen számát. Hogy kötelezően túllépjen a hagyományos szcenírozáson, a hátteret, a korrajzot, a cselekménybonyolítást, a csoportos szereplők elhelyezését, illusztratív utalást a transzcendenciára, egy-egy jelenet kivetítését, Varsányi Anna magyar nyelvű szövegének feliratait, valamint Victor Hugo szövegrészleteinek idézését is a fentebb említett nyíláskeretekkel oldja meg, illetve azokba helyezi, a szcenírozás meglepetéseiként. Az ötlet egy idő után fárasztóvá válik, és több ponton meg is feneklik. Elsősorban ott, ahol a cselekmény szerint egy-egy hős rejtett nyíláson jelenik meg: ezeknek a zene által is hangsúlyozott, meghökkentő hatását a folyamatos meglepetések szertelensége devalválja.

A darab komor hangvételéhet képest túl játékos ötletelgetések kisszerűségét jelzi az univerzális használatra befogott keretekbe illesztett festményrészletek erőltetett hatása. Míg Mikó András A lombardok rendezésében fél évszázaddal korábban az előadás stílusát határozta meg azzal, hogy a díszletül szolgáló vetített festményidézetek a jelenetek témájára és hangulatára rímelnek, az itt feltűnő képek legfeljebb annyit mondanak, hogy a darab is a középkorban játszódik, vagy hogy minden időkben kellemetlen lehetett egy nőnek a hozzá életkorban sem illő férfihez kényszerülni.

Nem szerencsés, hanem leértékelő az olykor ugyanazon keretek határolta mezőbe vetíteni a magyar szöveget elektronikus feliratozás helyett. A rendezőnek egy nyilatkozata szerint ezáltal „eltűnik az a nehézkes dolog, hogy mindig föl kell nézni a színpad fölé, hogy most elolvassuk, hogy miről szól a történet”. Szomorúan tanúsítom, hogy amikor több szereplő jeleneténél – mintegy segítő szándékkal – több keretben jelenik meg a felirat, a nézőtér szélső helyein ülő közönség elől a színpad azonos oldalára vetített szöveg jó részét a kortina takarja ki, az ellenkező oldalon pedig a reflektorok fénye olvasztja a felületbe. A feliratozott operaelőadások szerelmeseinek további örömére olykor Hugo szövegének részleteit is egy-egy ablakban idézik, a megkülönböztetés kedvéért soványabb és kurzivált betűkkel, amelyek már a földszint első sorából alig olvashatók el.

És ezekbe a képekbe, azon kívül, hogy szövegek és idézetek jelennek meg, jeleneteket is tudunk pluszba beletenni, tehát a darab előzményeit, hogy jobban értse a közönség, hogy mi történt régebben” – folytatta Toronykőy Attila. Úgy gondolom, Verdinek és szövegíróinak a dramaturgiai érzéke kiváló volt, pontosan tudták, miről kell informálni a befogadót egy darab megértéséhez és hatásához. Míg az Ernanit megelőző operája, A lombardok hősnőjének, Giseldának mindkét szülője a cselekmény szereplője, a 11 operával későbbi Rigoletto egy apa és leánya tragikus története. Az Ernani Donna Elvirája de Silva gyámságában él, elegendő sejtenünk ebből, hogy árva. A formalista rendezői megoldásba tehát mind a (túl)magyarázás, mind a hatáskeltés szándéka belebukik.

a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka a PRIMAVERA ’18 sorozatban

A díszlet mellett a jelmezek terveit is jegyző Juhász Katalin teljesen hagyományos „generál-történelmi” kosztümöket kreált. Ezek dekorativitása dicséretesebb, mint a mű hangulatának és reménytelen sorsú hőseinek jellemzése.

A rendezés és a látványvilág összességében megütötte azt a színvonalat, amely nagyobb hibáktól mentes, magával ragadó zenei előadásban jótékonyan figyelmen kívül maradhatna. Fájdalmas, hogy a megszólaltatás nem járt messze ettől, de mégsem volt zavartalan.

Mindenekelőtt Pál Tamás vezényletével, a zenekar és a kórus dicséretes munkájával megszólalt Verdinek ez a szépséges, hol áradón, hogy fojtottan szenvedélyes műve. A IV. felvonásban felhangzó végzetes kürtszó elektronikus erősítéséről szívesen lemondtam volna, hiszen az éppen nem a szférák ismeretlen hangja, hanem a kérlelhetetlen emberi gyarlóságé.

A négy főszereplő közül hárman a mindenkori legjobb magyarországi operaéneklést képviselték. Kelemen Zoltán hangszínét és -erejét, vokális alakításának nemességét tekintve élményszerű Don Carlos. Mellette a de Silvát megszemélyesítő Cseh Antal szólamformálása és hatásos figurateremtése tetszett legjobban. László Boldizsár magvas és fényes tenorjához és immár profizmusához olyan jól illik Ernani szólama, mint a Manricóé. Intelligensen deklamáló, kidolgozott alakításából legfeljebb az Elvira iránti szerelem evidenciáját és hőfokát találtam a szükségesnél halványabbnak.

Valamivel többet mutatott ebből az evidenciából és szenvedélyből az Elvirát alakító Nadia Cerchez, ám énekesi minősége és szerepfelfogása (vagy a rendező beállítása) nem hagyta mindezt kellően érvényesülni. Zenei olvasatomban Elvira nemcsak tragikus, hanem tragikus alkatú nő is. Aki számkivetettet, törvényen kívülit (banditát, cigány dalnokot) szeret, általában az. Cerchez hangvételét alapjában véve könnyedebbnek találtam, amint A trubadúr Leonórájának egyes részleteiben is. Másodrendű kérdés lehetne ez, ha a Donna Elviráé nem lenne egyúttal igazi primadonnaszerep: nem csupán tragikus, hanem rendkívül vonzó hősnő is, akinek szerelméért egy király és két herceg verseng és küzd. Nadia Cerchez megnyerő színpadi jelenség, sőt, sugárzó szépségű is lehetne, ha korunk szegényszínházi divatja jegyében nem spórolnák le róla a színpadon szükséges sminket. A hagyományos maszk a kivetítésben talán zavarónk bizonyulna – de kinek kell a gála- és rock-koncertekből importált kivetítés az operaszínpadon? Az operában a szépséget és a vonzerőt a hang színe és az éneklés szépsége, szexepilje képviseli. Ám Cerchez éneklésének folyamatos kísérője az erősen tremolós hangadás, amely számomra nem azt a kérdést veti fel, hogy illik-e hozzá Elvira (és Leonóra) szólama, hanem azt, hogy alkalmas-e operák szólószerepeire. A YouTube-on hallgatott felvételek alapján úgy gondolom, sajnálhatjuk, hogy a szegedi operatársulat nem az Elvirát másik szereposztásban abszolváló Ádám Zsuzsanna felléptetésével tette olyan értékűvé a zenei élményt, amely – a szó szoros értelmében is – elnézőbbé tett volna a színrevitel iránt.

a Szegedi Nemzeti Színház vendégjátéka a PRIMAVERA ’18 sorozatban
fotó:© Rákossy Péter

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Elek Szilvia (csembaló)
J.S. BACH: Esz-dúr szvit, BWV 819
BARTÓK: Mikrokozmosz, 5. füzet (részletek)
ELEK SZILVIA: Metopé kertje – három tétel csembalóra
HUSZÁR LAJOS: Szonáta csembalóra – második változat
COUPERIN: Pièces de clavecin (Csembalóművek), 1. kötet – 5. ordre (részletek)
FRANCAIX: Két darab csembalóra

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Simon Izabella (zongora), Vigh Andrea (hárfa), Andrea Hallam (hegedű), Szappanos Edit (szoprán), Blahunka Flóra, Borka Ráhel, Aranyos János (cselló)
Meseillusztrátor: Kőszeghy Csilla
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Aranyhúrocska és a három cselló

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Reto Bieri (klarinét), Alexander Janiczek (hegedű), Várjon Dénes (zongora)
Merel Quartet: Mary Ellen Woodside, Edouard Mätzener (hegedű), Alessandro D’Amico (brácsa), Rafael Rosenfeld (cselló)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Üveggyöngyjáték
HELENA WINKELMAN: Az óra
MESSIAEN: Kvartett az idők végezetére

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Józan Vivien (szoprán)
Szalai Lotti, Tokárszky Máté (gitár), Kalocsai András (brácsa), Németh Zoltán, Gulyás Gergely, Dankó Richárd (zongora)
Hangulatkoncert
DANKÓ RICHÁRD: Két kép
VARGA ABIGÉL: Vail - for solo guitar
GULYÁS GERGELY: Dalok zongorára
JÓZSA TAMÁS: Három barokk tétel
NÉMETH ZOLTÁN: Mixage

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Classicus Quartet:
Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló)
Das Wohltemperierte Streichquartett 4. – 'D'
HAYDN: d-moll vonósnégyes, op.76, no.2. ('Quintenquartett')
BOROGYIN: D-dúr vonósnégyes
KEDVES CSANÁD: Új mű
SCHUBERT: d-moll vonósnégyes ('Halál és a lányka')

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

Diana Cohen (hegedű), Roman Rabinovich (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Roman Rabinovich műsora – zene és vizualitás

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:00 : Budapest
Budavári Városháza

Miki Hayashi, Alisa Katroshi, Yuliia Keikieva, Molnár Eszter, Varga Anna, Vámosi Katalin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
Sass Sylvia mesterkurzusának záró koncertje
Részletek Mozart, Donizetti, Verdi, Puccini operáiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Balogh Eszter (mezzoszoprán)
Balogh Vera (fuvola), Kállay Katalin (furulya), Kallai Nóra (viola da gamba), Várallyay Ágnes (csembaló)
Savaria Barokk Zenekar
Vezényel: Németh Pál
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: Concerto grosso in G
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: C-dúr kettősverseny furulyára és hegedűre
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: F-dúr concerto viola da gambára
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: Apollo, amante di Dafne – kantáta
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: c-moll csembalóverseny
JOHANN JOACHIM QUANTZ: G-dúr fuvolaverseny
CARL PHILIPP EMANUEL BACH: D-dúr szimfónia Wq 183/1

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Alexander Janiczek, Anthony Marwood (hegedű), Jürg Dähler (brácsa), Christoph Richter, Rohmann Ditta (cselló), Heinz Holliger (oboa, angolkürt), Roman Rabinovich, Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
Merel Quartet: Mary Ellen Woodside, Edouard Mätzener (hegedű), Alessandro D’Amico (brácsa), Rafael Rosenfeld (cselló)
A Zeneakadémia Vonószenekara
Vezényel: Heinz Holliger
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
HAYDN: 33. (g-moll) vonósnégyes, Hob. III:33
VERESS: Hommage à Paul Klee
BEETHOVEN: G-dúr variációk Wenzel Müller „Ich bin der Schneider Kakadu” című témájára, op. 121a
HEINZ HOLLIGER: 2 Albumblätter, getuscht (Ilse von Alpenheimnek) (ősbemutató)
KURTÁG: Jelek, játékok, üzenetek – In Nomine - all'ongherese; Einen Augenblick lang; ...ein Brief aus der Ferne an Ursula
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes, op. 47

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Vadim Gluzman (hegedű)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
Lukács Ervin-bérlet 2.
SCHUBERT: Rosamunda - nyitány
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, op. 35
BEETHOVEN: VII. szimfónia (A-dúr), op. 92

19:30 : Budapest
MTA Díszterem

BOCCHERINI: d-moll szimfónia (Az ördög háza) G. 506
BOCCHERINI: B-dúr csellóverseny G. 482
SZENTPÁLI ROLAND - SZY KATALIN: Éva – ősbemutató
közreműködik: Tompos Kátya
SZENTPÁLI ROLAND: Chill Fantasy – magyarországi bemutató
közreműködik: Révész Richárd – zongora; Weisz Nándor – wawe drums
vezényel: Cser Ádám, koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
19:00 : Zalaegerszeg
Ady Art Mozi

Operát az Operából! – Belföldi turné
Klasszikus és modern Balett-est

19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Gödöllői Szimfonikus Zenekar
vezényel és a műsort vezeti: Horváth Károly
DUKAS: A bűvészinas
RÓZSA PÁL: Kilenc szimfónia és postludium egy tételben
DVOŘÁK: VIII. G-dúr szimfónia op.88.
A mai nap
született:
1923 • Eősze László, zenetörténész
1925 • Charles Mackerras, karmester († 2010)
elhunyt:
1959 • Heitor Villa-Lobos, zeneszerző (sz. 1887)