vissza a cimoldalra
2018-04-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60724)
Momus társalgó (6313)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3969)
Társművészetek (1243)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11263)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3569)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2672)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2480)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (747)
Erkel Színház (9195)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4253)
Momus-játék (5464)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1376)
Simándy József - az örök tenor (523)
Franz Schmidt (3102)
Lisztről emelkedetten (904)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (286)
Élő közvetítések (7035)
Zenei témájú könyvek (95)
Opernglas, avagy operai távcső... (20044)
Udvardy Tibor (182)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Norma diadalmenete Debrecenben
Heiner Lajos, 2018-02-26 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat
A Norma diadalmenete Debrecenben

A Norma Debrecenben 2018. február 2.
Csokonai Színház, Debrecen

Norma - Kolonits Klára
Pollione - Calin Bratescu
Adalgisa - Balga Gabriella
Oroveso - Wagner Lajos
Clotilde - Rendes Ágnes
Flavio - Biri Gergely

a Kodály Filharmonikusok Debrecen és a Csokonai Színház Énekkara
vez. Szabó Sípos Máté

Debrecen nekirugaszkodott – és bemutatta Bellini Normáját.

Ezt vidéki operaházak közül utoljára Szeged tette meg, bő fél évszázada, Vaszy Viktor vezényletével, 1965. május 8-án.

-zéta- hosszú és rendkívül alapos beszámolójában – „Dimenziók tobzódása” – ezt már megemlítette, ám mivel Papp János kitűnő munkája, „Négy és fél évtized szegedi operaelőadásai az adatok és számok tükrében” (Bába és Társai Kiadó, Szeged, 2000)

talán nem általánosan ismert, érdemes lehet az előadás néhány többi adatát is felidézni.

A rendező az a Versényi Ida volt aki 1953-1972 között 36 (!) operaelőadást jegyzett Szegeden.

A címszerepet zömében Karikó Teréz, két alkalommal Alpár Mária énekelte,riválisai Harmath Éva és Szabadits Judit voltak, prokonzulként Vadas Kiss Lászlót és Vargha Róbertet lehetett hallani, míg Orovesoként Sinkó Györgyöt és a pályakezdő Gregor Józsefet.

De akkor nézzük a debreceni előadást.

Mindenekelőtt egy nem zenei észrevétel. A Ház állapota lehangoló (-zéta- informált, hamarosan elkezdődik a felújítás). De a lepukkantságot az ember rögtön elfeledi – mert itt mindenki mosolyog. A hölgy a kasszában, a jegyszedők. A két fiatal srác a ruhatárban.

Képtelen vagyok lényegit hozzátenni –zéta- írásához.

Láttam korábban Bellini-operákat, ott ültem a Puritánok premierjén Bécsben 1994. május 2-án, az egyetlen alkalom, amikor a Magyar Hírlap címoldalára kerültem pár nappal később. Akkoriban nekik írogattam beszámolót, az a lap persze teljesen más volt, mint ma. Ugyanis a dirigens Domingót kifütyülték, pontosabban kibúzták. A következő év januári előadásait lemondta – azért legalább egyet megnézett, én is ott ültem a nézőtéren.

A szereposztás amúgy a következő volt: Gruberova – Giordani – Hvorostovsky – Scandiuzzi. Nem rossz, ugye?

És láttam, szintén a STOP-ban, a La Sonnambulát (Bonfadelli, Flórez, Silins). Persze tavaly Pécsett a Puritánokat.

A Normat azonban korábban sosem láttam, legalábbis szcenírozva. De egy koncertszerű előadást igen. 1994 november 13-án, az Austria Centerben. Alberto Zedda dirigált (és megint „off”, többen már gondolom a bicskájukat nyitogatják. Amikor Gregor Jóska a Flamand Operában énekelt, én a Leuveni Egyetemen dolgoztam. Persze több évtizedes szegedi ismeretségünk okán, találkozgattunk. Jóska megkérdezte, melyik a kedvenc söröm, az Orval, válaszoltam. Legközelebb ő, b@szd meg, ez olyan keserű, mint az epe, de lehet, hogy igazad van, amerikai baritonista kollégám is ezt issza. Megnéztem vele egy Cenerentolat, Zedda dirigált, akkora emberke volt, mint a palotapincsi guggolva, de nagyszerű karmester. Előadás után Jóska összeismertetett bennünket, kedves úr volt, Magyarországon méltatlanul kevesen ismerik.)

Aber zurück zur Wiener Norma-Vorstellung. Zampieri énekelte a címszerepet, mellette Peter Dvorsky, Grace Bumbry. És Orovesoként egy idősebb úr, az osztrák főváros nagy kedvence. Ezzel az előadással búcsúzott Bécstől.

Cesare Siepi.

Összehordtam tücsköt-bogarat, sőt, sáskát és skorpiót, de legalább szokjuk őket, egy magyar politikus szerint ezek kerülhetnek a fazekunkba.

Tehát akkor tényleg a debreceni Normáról.

Teljes egészében egyetértek –zéta- írásával, ezért az eddigi offok és pótcselekvések, mert csak ismételni tudtam volna.

Nadine Duffaut rendezése döbbentett rá arra, mennyit fejlődik/változik a három főhős. Főleg persze Norma, elgondolkodtam, van-e az operairodalomban még szoprán, aki ennyit tud változni? Talán Gilda, aki ártatlan lányból (csapodár) szerelméért önmagát feláldozó nő válik? Esetleg Pillangókisasszony?

A zenei megvalósítást illetően is ugyanaz a véleményünk –zétával-. Én kicsit szigorúbban fogalmaznék Wagner Lajossal kapcsolatban – minden tiszteletem a művészé, aki szinte egész életét a debreceni operajátszásnak szentelte. Ám Oroveso basszus (csak lemezfelvételeket citálva: Pasero, Pinza, Moscona, Neri!, az egyik „legkormosabb” basszus, aztán Christoff, Rossi-Lemeni, Zaccaria, etc. etc.), Wagner pedig nem az, és talán már a voce sincs in floribus.

Balga Gabriella mint Adalgisa. A nevet ismertem, a hangot nem.

Valami gyönyörűséges. Sörivó vagyok – de amikor megszólalt, úgy éreztem, a legnemesebb olasz chianti árad szét a testemben. És ne feledjük: pár évtizede, csupán vokális adottságai miatt, karriert futhatott be az „éneklő tank”, vagy, egy másik példát hozva, a messze nem szilfid alkatú Gertrude Grob-Prandl. Balga fejedelmi megjelenésű, egzotikusan-pikánsan szép arccal. Jelenség a színpadon.

Calin Bratescu nevét korábban sosem hallottam. Igazi meglepetés: képes hajókürtszerűen végigfújni az előadást, aztán kiderül, gyönyörű pianói is vannak. A voce baritonális, de biztos magassággal (C az áriában), megjelenése pedig egy atlétáé.

Kolonits Kláráról képtelenség bármi újat leírni. Zsebkendőnyi területből varázsol futballpályát. Gruberova mellett korunk nagy Normája (és van abban valami sorsszerű, hogy május 18-án, amikor a Primavera Fesztivál keretében Pesten énekli a szerepet, a prágai Narodni Divadloban Gruberova lesz Bellini operájának főhősnője).

-zéta- említette, hogy a Norma XX. századi előadásait illetően alábbhagyott az előző évszázad lendülete. Ahogy a The Metropolitan Opera Guide to Recorded Opera (Thames and Hudson, 1993, p. 21) írja: „A Norma sosem volt egy igazán népszerű, tömegeket vonzó opera, sem a színházban, sem lemezen”. Diszkográfiája, mondjuk a Traviatéval vagy a Bohéméletével összevetve, szegényes (off: -zéta- helyesen említi az 1936-os felvételt Cignaval a címszerepben, mint az első teljeset. De kevésbé ismert, hogy 1930 körül a Fonotipia/Odeon a mű jelentős részét felvette ma már ismeretlen énekesekkel – ismeri valaki Wera Amerighi-Rutili nevét? Pedig 1929-ben a Scalaban Arangi-Lombardi után ő énekelte a Vesztaszűz címszerepét.)

Úgy hiszem, a Normat csak akkor szabad előadni, ha valóban elsőrangú Adalgisa, Pollione, no meg Norma áll rendelkezésre. A Metben a múlt század harmincas éveiben Cignaé volt a címszerep, aztán jött Milanov (a Mira, o Norma felvétele vele és Margaret Harshow-val a bel canto éneklés iskolapéldája).

Persze Callas volt a Norma, 1948-65 között énekelte a szerepet, két „kereskedelmi” felvétele mellett számos „kalóz” is létezik.

Jellemző, hogy a Callas-éra után egyetlen olyan lemezfelvétel nem született, ahol a címszereplő maradéktalanul megfelelt volna a szerep követelményeinek, sőt, volt, aki óriásit bukott benne (Suliotis).

De vissza Debrecenhez, még egy meglepetés: a dirigens Szabó Sípos Máté. Az ő nevét is csak ismertem, első alkalommal láttam-hallottam előadását. Nem csak arról van szó, hogy a földszint negyedik sorában ülve láthattam, mennyire kézben tartja az előadást. Ez, azt hiszem, az egész Házban hallható volt. Ezen este alapján Szabó Sípost a vezető magyar operakarmesterek közé sorolom.

Debrecen tehát nekirugaszkodott a Normának.

És megszületett egy legendás előadás.

Felhasznált irodalom:
Papp János: Négy és fél évtized szegedi operaelőadásai az adatok és számok tükrében (Bába és Társai kiadó, Szeged, 2000)
Alan Blyth (ed.): Opera on Record (Hutchinson & Co., 1979)
Karsten Steiger: Opern – Ein Verzeichnis aller Aufnahmen (Florian Noetzel Verlag, 2000)
Paul Gruber (ed.): The Metropolitan Opera Guide to Recorded Opera (Thames and Hudson, 1993)
És természetesen az Internet.

P. S.: E beszámoló javítgatása közben néztem egy 2007-es koncertet Baden-Badenből, ahol Netrebko énekelte a Casta divat – az ária gyors részével szenvedett…

A Norma Debrecenben
fotó: © Máthé András

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Szabó Judit tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Rónaszéki Tamás tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kóta Vilmos (kürt)
Bánki Berta (fuvola), Eredics Zsófia (oboa), Szűcs Péter (klarinét), Fábry Bálint (fagott), Javier Lopez Jorge (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
"Kóta Vilmos kürt diplomakoncertje"
MOZART-LEVIN: D-dúr kürtverseny
ANDRÉS VALERO-CASTELLS: Las Tres Rosas del Cementerio de Zaro
FRANCAIX: L'heure du berger
GLIÉRE: B-dúr kürtverseny, Op.91

19:00 : Budapest
Erkel Színház

SEREGI / DELIBES: Sylvia
Balettkomédia két felvonásban

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Natalie Dessay (szoprán)
Philippe Cassard (zongora)
"Budapesti Tavaszi Fesztivál"
MOZART: Figaro házassága – „Giunse alfin il momento... Deh vieni non tardar”
SCHUBERT: Geheimes, D. 719
SCHUBERT: Die junge Nonne, D. 828
SCHUBERT: Lied der Mignon, D. 877, No. 4
SCHUBERT: Suleika I, D. 720
SCHUBERT: Gretchen am Spinnrade, D. 118
MOZART: A varázsfuvola – „Ach, ich fühl’s”
PFITZNER: Alte Weisen, Op.33
CHAUSSON: Chanson perpétuelle, Op.37
BIZET: Adieux de l’hôtesse arabe – a Húsz dal című sorozatból, No. 4
DEBUSSY: La Fille aux cheveux de lin – Prelűdök I. füzet
DEBUSSY: Ondine – Prelűdök II. füzet
DEBUSSY: Regret
DEBUSSY: Coquetterie posthume
GOUNOD: Faust – Ékszerária
18:00 : Debrecen
Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola, Simonffy Terem

Bogáti Bokor Orsolya (hegedű), Bojti Eszter (zongora), Ürmössy Imre (ének)
SCHUBERT: A-dúr hegedű-zongora szonáta, D.574
SCHUBERT: Schwanengesang, D.957
A mai nap
született:
1892 • Germaine Tailleferre, zeneszerző, a "Hatok" tagja († 1983)
1965 • Natalie Dessay, énekes