vissza a cimoldalra
2018-12-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1285)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4129)
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1204)
Lisztről emelkedetten (937)
Erkel Színház (9503)
Lehár Ferenc (649)
Balett-, és Táncművészet (5586)
Momus-játék (5565)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3031)
A nap képe (2113)
Opernglas, avagy operai távcső... (20169)
Jonas Kaufmann (2319)
Diana Damrau (437)
Élő közvetítések (7609)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1551)
Franz Schmidt (3244)
Operett, mint színpadi műfaj (3781)
Pantheon (2286)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Csillagóra – Hugo Wolf Olasz daloskönyve a Művészetek Palotájában
- zéta -, 2018-02-24 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Hugo Wolf Olasz daloskönyve a Művészetek Palotájában 2018. február 22.
Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Wolf: Olasz daloskönyv

Diana Damrau, Jonas Kaufmann – ének
Helmut Deutsch – zongora

München, Berlin, Hamburg, Frankfurt, Bécs, Párizs, London, Essen és Luxemburg után az utolsó előtti állomásra, Budapestre érkezett az Olasz daloskönyv-turné csütörtök este. (A kétnaponkénti fellépésekkel járó sorozat Barcelonában zárul szombaton.) A felettébb illusztris sorba való bekerülés önmagában is mutatja, hogy a Művészetek Palotája bő évtized után a világ zenei élvonalának biztos és immár megkerülhetetlen sarokpontjává vált. Mert nem egy ad hoc sorozatról beszélünk, hanem egy tudatosan, rendkívüli alapossággal és igényességgel felépített turnéról.

Maga a műsor sem tett az égvilágon semmi engedményt, hiszen a romantikus dalirodalom egyik fontos, de csak igazi ínyencek számára fenntartott művét, a nettó másfélórás Olasz daloskönyvet tartalmazta, ahogy Hugo Wolf megírta, mind a negyvenhat dalt egymásután. Persze ez Wolf esetében nem ilyen egyszerű. A zeneszerzői elismerésért rövid életében egyre elkeseredettebb küzdelmet folytató komponista nem határozta meg mereven a dalok sorrendjét, hanem rábízta az előadó(k)ra, ki-ki melyeket és milyen sorrendben adja elő, s még az egyes dalok hangfaját sem határozta meg.

A mi előadóink egyedi megoldással, azt hiszem, rátaláltak a legüdvözítőbb változatra. Az első és utolsó dalt a helyén hagyták és a kettő között nagyon sajátos összeállításban „párbeszédesítették” a többit. Egy férfit látunk, s egy nőt, akik szeretnek, vitatkoznak, hízelegnek, gyűlölnek, ismerkednek, elválnak, civódnak és kibékülnek. Az élet zajlik egy párkapcsolaton belül, a dalok adta finom intimitással elbeszélve. Már-már azt is hihetnénk, hogy egy kétszemélyes mélylélektani operát nézhettünk-hallhattunk, olyannyira rímelnek egymásra a dalok, egy valamirevalóbb rendező gond nélkül színpadi körítést tenne alájuk.

Azt hiszem, hogy Hugo Wolf munkássága még mindig eléggé periférián szorong, de ilyen esték nagyon sokat segíthetnek erről a helyről elmozdulni. Mindenesetre a három azonos rangú művész, Diana Damrau, Jonas Kaufmann és a fantasztikus pianista, Helmut Deutsch igazán mindent beleadott, hogy a Bartók Béla Hangversenytermet zsúfolásig megtöltő publikum megszeresse az osztrák-szlovén komponista mély emberismeretről árulkodó sorozatát.

Ugyan fentebb azt írtam, hogy valaki akár színpadra is álmodhatná ezeket a darabokat, de azt gondolom, erre semmi szükség. Ezzel a rendkívüli előadással az egyetlen problémám az volt, hogy az énekes előadók úgy érezték, hogy a publikum igényli egyfajta színpadiasság jelenlétét. Így egymás dalait feltűnő gesztusokkal kísérték, melyek a színpad természetrajzából következően sokkal látványosabbak voltak, mint amit ezek a dalok igényeltek. Tény: a közönség (egy része) vette a lapot és örömmel derült a hallottakon és látottakon. (E helyt is dicséret illeti a koncertrendezőt az igényes magyar szöveg kivetítéséért, mely nagyban könnyítette az ismeretlenebb dalok értelmezését és befogadását.) De a túlzott mimika, a túl triviális megközelítés néhány ponton visszacsapott és másfelé vitte a Nagyérdemű figyelmét attól, amit a komponista eredetileg megcélzott. Talán ennyiből is világos, hogy az én érzésem szerint a dal műfaja sokkal szemérmesebb annál, hogy szükség legyen efféle, olykor bizony kicsit iskolás mankókra. Nekem bőven elég lett volna, hogy az énekesnő koncert-negyedenként kicserélte a vállkendőjét.

Mindezeken túl az Olasz daloskönyv előadásáról csak felsőfokban lehet beszélni.

Jonas Kaufmannt csak csodálni lehet azért a sokszínű előadásmódért, melyet tenoristától ebben a műfajban utoljára talán Nicolai Geddától hallottam – bizony nagyon régen. Kaufmann mindent tud és mer is, amit a lied műfaja egyáltalán fel tud mutatni. A groteszk nyelvét éppoly természetesen beszéli, mint a lírai szerelmesét. Tud harsogni és leheletfinoman suttogni. Wolf dalainak villámgyors hangulatváltozásait elképesztő változatossággal jeleníti meg. Egyszerre költői és földhözragadt, uras és pórias. Előadása olyan magasrendű poézist mutatott fel és oly mérvű teremtő erővel bírt, hogy a hallgató kénytelen feltenni a kérdést: miért nem süt minden produkciójából ez?

(A válaszért azt hiszem, ismét Geddához kell fordulni, aki Kaufmann művészeténél jóval szűkebb területen kívánt csak megmutatkozni. Egyedül abban, ami számára a leginkább testhezállóbb volt.)

Diana Damrau Kaufmannénál jóval inkább egysíkúan mutatta be a „neki jutott” alakokat. Szép egészséges vokalitással vett részt az előadásban, de a játékosabb dalokban talán kevésbé tudta olyan stílusosan tálalni a figurákat, mint Kaufmann. (Persze, hálátlan helyzet, el kell ismerni. Nagy valószínűséggel a nagyvilágban jelenleg rendelkezésre álló tenorpartnerek bármelyikével a helyzet fordítva nézne ki.) Muzikalitása viszont többnyire simán átlendítette a nehezebb pontokon. A lírai jelenetekben volt a leginkább meggyőző. Valószínűsítem, hogy az Olasz daloskönyv egyértelmű sikerén felbuzdulva a jövőben Damraut többet láthatjuk majd koncertpódiumon.

A műsorfüzetből is sejthető, hogy az egész előadás a zongorista, Helmut Deutsch fejéből pattanhatott ki, s valószínűleg Ő dolgozott legtöbbet a dalok tematikai sorrendjének kidolgozásán. Mindemellett Deutsch elképesztően kifejező muzsikus, aki nem annyira a virtuozitásával tűnik ki, hanem a sokszínű billentésével, az olyan természetes hangszeres kísérettel, ami szinte egybe olvad a szólistákéval. A közönség ezt a végtelenül szerény hozzáállást csak fokozatosan vette észre, de az előadás vége felé már mindenki számára egyértelmű lett, a koncert három egyenrangú művész azonos színvonalú produkciójának eredménye.

A művészek a magyar publikum viharos tetszésnyilvánítását Robert Schumann Unterm Fenster és Felix Mendelssohn Gruss című dalainak előadásával köszönték meg. Még sok ilyen estét magunknak!

Hugo Wolf Olasz daloskönyve a Művészetek Palotájában

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Szabó Judit tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián
SZABÓ JUDIT TANÍTVÁNYAI

19:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Rost Andrea (ének)
Sándor Csaba (ének)
Simic Aleksander (cselló), Baráti Kristóf (hegedű)
Magyar Rádió Gyermekkórusa (karigazgató Walter Judit)
a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
vez.: Kovács János
"A Rost Andrea Művészeti Alapítvány jótékonysági hangversenye"
POPPER: Magyar rapszódia
MOZART: A-dúr hegedűverseny, K 2019
BACH-GOUNOD: Ave Maria
BRAHMS: Ave Maria
KODÁLY: Ave Maria
JOHN RUTTER: Tomorrow Shall Be My Dancing Day
MOZART: Figaro házassága – Cherubino áriája
Don Giovanni – Zerlina és Don Giovanni kettőse
A varázsfuvola: Pamina és Papageno kettőse
A varázsfuvola: Pamina áriája
Don Giovanni: Leporello „Regiszter”-áriája
Exultate,jubilate – koncertmotetta, K 165

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő - balett

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kruppa Bálint (hegedű)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Takács-Nagy Gábor
MOZART: 35. (D-dúr) szimfónia, K. 385 („Haffner”)
MOZART: G-dúr hegedűverseny, K. 216
BEETHOVEN: 6. (F-dúr) szimfónia, op. 68 („Pastorale”)

19:30 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Győry Franciska (színművész)
Gesztesi-Tóth László (orgona)
Schola Academica
Vezényel: Héja Benedek, Merczel György, Mizsei Zoltán
A karácsonyi ünnepkör dallamai

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Moszkvai Patriarchátus Kórusa
19:00 : Veresegyház
Szentlélek Templom

Kalafszky Adriána, Molnár Anna, Csapó József, Najbauer Lóránt
Van Wassenaer zenekar
koncertmester: Makoto Akatsu (Japán)
J.S.BACH: Karácsonyi oratórium
A mai nap
született:
1888 • Reiner Frigyes, karmester († 1963)
elhunyt:
1956 • Oláh Gusztáv, operarendező, díszlettervező (sz. 1901)
2004 • Renata Tebaldi, énekes (sz. 1922)
2015 • Kurt Masur, karmester (sz. 1927)