vissza a cimoldalra
2018-09-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61042)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1481)
Franz Schmidt (3184)
Balett-, és Táncművészet (5556)
Operett, mint színpadi műfaj (3702)
Élő közvetítések (7408)
Kedvenc magyar operaelőadók (1090)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1069)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2891)
A nap képe (2095)
film és zene (189)
Kimernya? (2752)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4338)
Ilosfalvy Róbert (812)
Palcsó Sándor (227)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Régi és új élmények kereszttüzében – a Simon Boccanegra az Erkel Színházban
- zéta -, 2018-02-15 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

a Simon Boccanegra az Erkel Színházban 2018. február 9.
Erkel Színház

Simon Boccanegra - Alexandru Agache
Amelia Grimaldi - Pasztircsák Polina
Jacopo Fiesco - Palerdi András
Gabriele Adorno - Fekete Attila
Paolo Albiani - Szegedi Csaba
Pietro - Dobák Attila
Az íjászok kapitánya - Roska Dániel
Amelia komornája - Szepessy Beáta

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Kocsár Balázs

Elég hosszú idő telt el a legutóbbi Simon Boccanegra előadás óta, mely egyike az Ókovács-korszak előtti megmaradt kevés rendezésnek. Most újra szembetalálkozva Ivan Stefanutti meglehetősen üres, mindössze a legalapvetőbb szakmai minimumokat tartalmazó munkájával, megint bosszankodva szembesülhettem, mennyire végtelenül kiszolgáltatottak vagyunk mi: nagyközönség és előadók, békés együttélésben. Ez különösen az újabb beállók esetében (akik még hosszabb próbafolyamatban sem részesülhettek) a legszembetűnőbb.

Ilyenkor a művész azzal dolgozik, amit hozott. Egy rutinos, a szerepben több rendezést megélt énekes a korábbi élményeiből táplálkozik (ami nem feltétlenül lesz azonos hullámhosszon a többiekével), míg a fiatal pályakezdő riadtan próbálja összekaparni tanulmányaiból, meg a színpadi gyakorlataiból a hasonszőrű figurák megoldásait. Bármelyik megoldás csak esetleges eredményekkel járhat, ezt tapasztalhattuk most is. A publikum meg csak próbálja követni az eseményeket.

a Simon Boccanegra az Erkel Színházban Az előadás doyenje, Alexandru Agache lassan három évtizede gazdája a címszerepnek. A legnagyobb helyeken, a legnevesebb partnerekkel énekelhette a szólamot, ebben mutatkozott be a Covent Gardenben és a MET-ben is. A hangja mégis harminc-negyvenévesként hat, ami egyfajta fiziológiai csoda. Bámulatos puhán énekel, de amikor szükséges, gond nélkül vált át egy pillanat alatt mennydörgővé. (A Tanácstermi jelenet vége ebből a szempontból különösen hátborzongatóra sikerült.) Különösen összetett szólam Boccanegráé. A titkon remélt és egy nem várt pillanatban megkapott apaság megváltoztatja a hatalom bűvöletében élő dózsét, s mi pont ezt a pillanatot kapjuk el a darabból. Agache pedig mindenki másnál jobban tudja érzékeltetni az átalakulást. Nemcsak államférfi, de apa és – dacára annak, hogy annyi év eltelt – szerelmes. Alakítása az egész előadásból kiragyogott.

Amelia Grimaldi alakját igen rokonszenvesen keltette életre Pasztircsák Polina. A színpadi játékhoz láthatóan nem kapott túlontúl nagy segítséget, próbált hát a meglévő panelekből építkezni. A zenei formálása példásan tiszta és kulturált, ennek segítségével teremti meg a figura éthoszát. Ugyanakkor egyértelmű, hogy nem Verdi művei jelentik igazán Pasztircsák világát. A szólam kissé mélyebb is az ideálisnál, de fontosabb, hogy a csengése hideg ezekhez a szólamokhoz. Pasztircsák művészete leginkább a francia, a szláv és a német zenében teljesedhetne ki, pontosan úgy, mint például Renée Flemingé.

Pasztircsák fegyelmezett zenei formálása pontosan ellentéte volt Fekete Attila meglehetősen szabados előadásmódjának. Sajnos Fekete a nagyszerű adottságai ellenére elindult egyfajta lejtőn. Gabriele Adorno impozáns áriáját szertelenül csapongva adja elő, hektikus tempóingadozásokkal, intonációsan olykor negyedhangokkal eltérve a leírtaktól. Sajnos, a tiszta éneklés alól a kétségkívül meglévő szenvedély sem ad felmentést. Kár érte, mert a hanganyag változatlanul impozáns.

Az elmúlt évek kudarcai után kellemes meglepetést jelentett Palerdi András Fiescója. A hang egész tömörnek hatott, férfias színnel szólt, s a dallamformálása is sokkal markánsabb volt. Sajnos mélységek nem igazán teltek, ami főleg a két grandiózus Boccanegra-duettben bizonyult kevésnek. Játékban (még) nem tudja ellensúlyozni a szerep és valós kora közti jelentős különbséget. Ennek ellenére Fiescója jelentős előrehaladásról árulkodik, s mutatja azt is, hogy mi lenne az igazi irány a kiteljesedés felé.

Szegedi Csaba sem játékban, sem hangban nem tudta Paolo intrikus figuráját igazi indulattal megtölteni. Az alak így csak szimplán hisztérikus, Paolo piti bajkeverő maradt, nem jelent meg valós ellenfélként Boccanegrával szemben. Szegedi hangban sem tudott markánsan megnyilvánulni, magasságai erőtlenek volt, a legfontosabb pontokon elvékonyodtak.

Kocsár Balázstól hallottam már ihletettebb vezénylést is, ahogy a Zenekarnál és az Énekkarnál is egyfajta permanens fáradtság volt érezhető.

a Simon Boccanegra az Erkel Színházban
fotó:© Csibi Szilvia

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Dmitrij Maszlejev (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
GLINKA: Ruszlán és Ludmilla – nyitány
RACHMANINOV: Rapszódia egy Paganini-témára, Op.43
BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ránki Fülöp (zongora)
Nemzeti Filharmonikusok
Vezényel: Hamar Zsolt
LIGETI: Concert Românesc
BARTÓK: I. zongoraverseny, Sz. 83, BB 91
DOHNÁNYI: II. (E-dúr) szimfónia

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Balog József (zongora)
Liszt Ferenc Kamarazenekar
vez.: Balogh Máté
BALOGH MÁTÉ: Melodiemusik
LISZT: Malédiction (km.: Balog József - zongora)
ORBÁN GYÖRGY: Búcsú Rasumoffsky gróftól
BARTÓK: Divertimento

19:45 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Pedro Carneiro (marimba)
A Budapesti Fesztiválzenekar Kortárs Együttese
Vezényel: Olari Elts
TÕNU KÕRVITS: Himnuszok az északi fényhez
ERKKI-SVEN TÜÜR: Ardor - marimbaverseny
ERKKI-SVEN TÜÜR: Szenvedély
TUBIN: VII. szimfónia
19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

La Moda Piano Trio
SCHUMANN: g-moll zongoraszonáta, op. 22
BRAHMS: G-dúr hegedű-zongora szonáta, op. 78
RACHMANINOV: g-moll cselló-zongora szonáta op. 19

19:00 : Varsó
Lengyel Színház

V4 Operaturné
KODÁLY: Székely fonó
A mai nap
született:
1683 • Jean-Philippe Rameau, zeneszerző († 1764)
1906 • Dmitrij Sosztakovics, zeneszerző († 1975)
1927 • Colin Davis, karmester († 2013)
1932 • Glenn Gould, zongorista († 1982)
elhunyt:
1849 • id. Johann Strauss, hegedűs, zeneszerző (sz. 1804)
1989 • Lehel György, karmester (sz. 1926)
2009 • Alicia de Larrocha, zongorista (sz. 1923)