vissza a cimoldalra
2019-05-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6716)
Kimernya? (3067)
Erkel Színház (10116)
Élő közvetítések (7874)
Elena Mosuc-drámai koloratúra (901)
Jonas Kaufmann (2385)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3252)
Birgit Nilsson (41)
Operett, mint színpadi műfaj (3917)
Bende Zsolt (153)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61688)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1665)
Lisztről emelkedetten (951)
Franz Schmidt (3336)
Carl Maria von Weber (130)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (598)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

"A Norma egy pattanásig feszülő pszichodráma" - Interjú Szabó Sípos Mátéval, a Norma karmesterével
- zéta -, 2018-01-25 [ Interjúk ]
nyomtatóbarát változat

   - Ha az elmúlt évszázad színházi krónikáit végiglapozzuk, azt olvashatjuk, hogy a bel canto csúcsának nevezett operát, a Normát egyetlen kivétellel csak és kizárólag Budapesten játszották. Az egyetlen kivétel sem mostanában történt, Vaszy Viktor 1965-ben mutatta be Szegeden. Most pedig Debrecenben a Csokonai Színház eredt Vaszyék nyomába. Az előadás karmesterével, Szabó Sípos Mátéval beszélgettünk.

   - Mi alapján döntöttetek úgy, hogy színre viszitek a Normát?

Szabó Sipos Máté    - A legerősebb tényező a két évvel ezelőtti fergeteges sikerű Traviatánk volt Kolonits Klárival, s már azt az előadást is Nadine Duffaut rendezte. Az a produkció minden szempontból kiemelkedő együttműködés eredménye volt. Amikor a mostani évadot terveztük, már előzetesen is felmerült valami bel canto darab igénye. Ehhez tudni kell, hogy a Csokonai Színház az elmúlt évtizedekben a legnépszerűbb operákat végigjátszotta, a nemzeti műveket éppúgy, mint az ismertebb Mozart-, Verdi- és Puccini-alkotásokat, vagy a szláv szerzők darabjait. A bel canto irány viszont kevéssé volt erős, s amikor Klári felvetette, hogy nagy örömmel énekelné a Norma címszerepét, elég hamar egyezségre jutottunk.

   - Nadine Duffaut is visszatérő vendég Debrecenben, magam a Traviata előtt még a Bohémélet rendezését láttam, de korábban más műveket is színre vitt már a cívis városban.

   - Sokszor dolgozott már Debrecenben, igazán példás kapcsolatot sikerült vele kialakítanunk. Az operarendezés nagyon kényes feladat, de ennyire szenzibilis, felkészült alkotóval ritkán találkoztam mostanában. A Csokonai Színházban mindenki nagyon akceptálja a munkáját, már szinte állandó munkatársnak számít. Én másodszor dolgozom vele együtt. A Traviatában, ami egy kegyetlen női sorsot bemutató opera, már megismerhettem Nadin különös érzékenységét e téma iránt. A Normában, amiben két nő sorsa is kockán forog, talán még aprólékosabban bontotta ki ezt a pszichodrámát. Már maguk a próbák is egy pszichoanalízis mélységével zajlottak. Ebben bizonyára nagy előnyt jelent, hogy Nadine nem csak kiváló rendező, de empatikus nő is egyben.

   - Mit tud a XXI. századnak mondani ez a majd kétszáz éves remekmű?

   - Különös opera. A bel canto stílus az énekhang egyeduralkodó szépségére és virtuozitására épült, az énekesek hatalmas sztárok voltak és mindent - a zenét, a színpadot - az énekhangnak rendeltek alá. Ez a felfogás mára már idejétmúlt lett, hiszen ma a műfaj összművészeti élményként működik, melyben a dramaturgia és annak színpadi megjelenítése legalább annyira fontos része lett az előadásnak, mint a zene. A Norma azért különleges, mert egyrészt ízig-vérig bel canto, a maga csodálatos dallamaival, virtuóz koloratúráival, az előadókra bízott díszítési hagyományokkal, és formai sémákkal, másrészt egy olyan pattanásig feszülő pszichodráma, ami a korabeli alkotások közül messze kiemeli. Freud működése idején (a Norma után 70-80 évvel) találkozunk csak ehhez hasonló darabokkal ismét, de ma is nagyon időszerű.

   - Mondjunk erre a pszichodrámára néhány példát!

   - A mű tele van hirtelen és meglepő fordulatokkal. Nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban mi fog történni. De az első perctől kezdve jól érzékeltető az a kettősség, amit a szituációk rejtenek. Kimondatlan titkokat, a lelkekben zajló vívódásokat sejtünk minden helyzet mögött. A darab során a főbb karakterek folyamatosan változnak, de címszereplő jellemfejlődése a legerőteljesebb. A gyermekeit feláldozni akaró, majd szerelmi féltékenység és bosszúállás minden válfaját végigjáró elkeseredett düh a végén egy józan önfeláldozássá transzformálódik. Nem üres frázis, hogy óriási utat jár be ez a lélek. De Adalgisa személye is nagy változáson megy keresztül. A tiszta, egyszerű, őszinte szerelembe esett lány, Norma sorsába keveredve éli át a kiszolgáltatottságot, a megalázottságot, a beteljesülhetetlen szerelmet, de egyben az együttérzést és rendíthetetlen kiállást egy másik ember mellett.

- Különös és operai viszonylatban egyedi kettejük kapcsolata is...

   - A két nő végzetesen összekapcsolódik ebben a darabban, fölé- és alárendeltből, sorstársakká, majd vetélytársakká, végül együttérző barátokká válnak. Mindez egy közösen szeretett férfi miatt történik, akiben mindketten csalódnak és végül mindannyian „feláldozódnak” ebben a szerelemben.

   - Lehet úgy fogalmazni, hogy annak ellenére, hogy a bel canto csúcsának a Normát mondják, ez a darab egy nem tipikus bel canto megközelítésű opera?

   - Ha ezt a kifinomult pszichodráma jellegére értjük, akkor mindenképpen. Hogy a szélsőséges érzelmek ilyen váratlansággal és sűrűn váltakoznak, ráadásul a recitatívókban is, az mindenképpen egyedi. A férfi szereplőknek szűkebb ívet járnak be. Pollione-t, nem egy nagy hatalmú proconsulnak látjuk, mint híre járja, hanem egy csélcsap hódítónak, aki eldobva első szerelmét és gyerekeit, újabb szerelembe esik. Végzetét ő sem kerülheti el, de erénye csupán az, hogy a végső pillanatban Norma emberi nagyságát újból felismerve, önként vállalja a halált. Oroveso a druidák erejének és elszánt indulatának megtestesítője. Egy maroknyi vérszomjas sereg a római túlerővel szemben, aminek nem lenne semmi esélye, még ha Norma meg is adná a jelet a harcra. Az idő azonban csak nem érkezik el, bár háromszor kondul meg a harcba hívó gong. A dráma különös fordulata, hogy ez a tömeg, amely értetlenül áll az események fordulataiban, majd végül fájdalommal és rezignáltan döbben rá a csalárd igazságra, végül Norma áldozatán keresztül mégis halálba küldi a római helytartót. Orovesonak sem lehet más választása, mint lesújtva végignéznie saját lánya feláldozását. Ilyen összetett dramaturgia azért meglehetősen ritka más korabeli művekben.

   - Mennyiben látunk majd klasszikus, avagy mennyiben modern felfogású rendezést?

Szabó Sipos Máté    - Egy abszolút klasszikus rendezés lesz, amennyiben ezalatt azt értjük, hogy nem helyezzük a mai korba a történetet, vagy nem akarunk látványvilágában sem elrugaszkodni az eredeti koncepciótól, Ebben az esetben ezzel én maximálisan egyet is értek. A Norma, mint az előbb elmondottakból ís kitűnt, egy nagyon erős és időtlen, minden korban jelenlévő emberi dráma, egy szerelmi háromszög érzelemgazdag kibontása. Az opera erről a három emberről szól, sorsukról, viszonyaikról, játszmáikról és végzetükről. A kerettörténet, a kor amelyben játszódik, nem annyira lényeges, csupán egy egzotikus, misztikus atmoszférába helyezi ezt a nagyon is valóságos konfliktust. Ezért teljesen felesleges lenne erre bármilyen más szituációt ráerőltetni, vagy más környezetbe helyezni. Ez nem adna többet a lényeg megértéséhez. Azért ebben a rendezésben is lesz egy kis allegorikus csavar, de legyen ez meglepetés.....
A színpadi szituációk elsősorban a lelki folyamatok bemutatásáról szólnak.

   - Akárcsak a zene, nem?

   - Pontosan, hiszen rettentően sokat mond Bellini muzsikája. Csak egy példa erre: a recitativók, amelyek a korabeli operákban a történet fordulatait hordozzák, itt a psziché változásait is megelőlegezik és a zenekari kíséret, ami néha csak pár akkord, nagyon pontosan reagál ezekre a lelki változásokra, hangulatváltásokra és segítik azok megértését. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy akkord egy mondat kezdetét, vagy végét jelzi és azt milyen dinamikával teszi. Ebben is különleges ez az opera.

   - Beszéljünk még a szereposztásról!

   - Kolonits Klárát már említettem, az Ő közreműködése ebben a darabban evidencia, különösen az elmúlt produkció, s annak sikere fényében. Oroveso szerepében Wagner Lajos a társulat több évtizedes múlttal rendező tagja lép színre. A társulat fiatalabb tagjai közül választottuk Clotilde és Flavio megszemélyesítőjét, Rendes Ágnest és Biri Gergelyt, mindketten komoly szerepeket tudhatnak már hátuk mögött.

   - Adalgisa szerepében örömmel fedeztem fel Balga Gabriellát…

   - A darabnak kétféle változata is van, mely elsősorban Adalgisa szólamán múlik, az egyikben egyértelműen mezzókra számítanak, de mi nem a transzponált, hanem az eredeti, a szopránverzióhoz kerestünk énekesnőt. Balga Gabriella mezzó létére nagyszerűen győzi a koloratúrás szoprán magasságot is. Figurában nagyszerűen megfelel ennek a tiszta, őszinte fiatal lány karakternek, de az ő valójában erősebb személyiségét is meg tudja használni ebben a darabban, Norma ellenpárjaként és a Pollione-val való konfliktusukban.

   - Pollione szerepében egy számunkra ismeretlen tenorista lép fel Debrecenben. Mit lehet róla tudni?

   - Calin Bratescu Bukarestben él, de nagyon sokat énekel Németországban. Súlyosabb, de mégis hajlékony tenorhang birtokosa, figurában pedig egy jóvágású fiatalember. Ideális erre a szerepre.

   - Egy utolsó kérdés: a Te személyes pályádhoz mennyit tesz hozzá ez a produkció?

   - Nagyon szerettem ezt a darabot már régebben is, de csak most lett módom dirigálnom a művet. Élvezem ennek a stílusnak őszinte gesztusrendszerét, zenei finomságait, de még a jól bevált sémáit is. Az a mód, ahogy Nadine-nal és ezekkel a remek énekesekkel dolgoztunk az elmúlt hetekben nagyon sokat jelent számomra. Szeretem az ilyen mélységű munkát. Remélem a közönség is sokat megérez majd ebből.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Manon Lescaut

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Liszt Múzeum

Xuesha Hu (zongora)
LISZT: 11. magyar rapszódia, S. 244/11
LISZT: Spanyol rapszódia, S. 254
LISZT: Obermann völgye, Zarándokévek I., Svájc, S. 160
LISZT: Dante szonáta, Zarándokévek II., Itália, S. 161

14:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Katayama Dozan (Shakuhachi)
Koto-Shakuhachi együttes
Anima Musicae Kamarazenekar
vez.: Antal Mátyás
DOZAN KATAYAMA: Sakura Quartet
DOZAN KATAYAMA: Kokiriko no Kaze
DOHNÁNYI - SITKOVETSKY: Szerenád
MICHIO MIYAGI: - Haru No Umi (Spring Sea)
MINORU MIKI: Lotus Concert
DOPPLER:Hungarian Pastorale Fantasie op.26

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Juniki Anna (szoprán), Katona Ágnes Ariadné (fuvola), Boldog-Nagy Zsófia (csembaló)
Bartha Lóránd (próza)
"Hangulatkoncert"
Pengető billentyűk - Vibe a 17-18. századból
J.S. BACH: D-dúr toccata, BWV 912
A. SCARLATTI: Ardo e' ver per te d'amore
SIRET: Második szvit
STORACE: Passacaglia
TAKEMITSU: Rain Dreaming

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Mező Péter tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
HAYDN: 59. (g-moll) vonósnégyes, Hob. III:74 („Lovas”)
Meier Eveline, Agárdi Anette (hegedű), Lakatos Vivien (brácsa), Nagy Róbert (cselló)
MOZART: 19. (C-dúr) vonósnégyes, K. 465 („Disszonancia”)
Eveline Meier, Hoang Ho Khanh Van (hegedű), Li Ke (brácsa), Kristina Vocetková (cselló)
RACHMANINOV: 2. (d-moll) zongoratrió, op. 9 („Elégikus”)
Matous Peruska (hegedű), Kristina Vocetkova (cselló), Jan Vojtek (zongora)

18:00 : Budapest
Nádor Terem

Ittzés Gergely (fuvola), Monostori Gábor (zongora), Zétényi Tamás (cselló)
A darabról bevezető előadást tart: Sándor László
SÁNDOR LÁSZLÓ: Korálfantázia virágokkal

18:00 : Budapest
Szent Imre Gimnázium Díszterme

A Budapesti Vonósok és a Weiner Leó Konzervatórium ifjú szólistáinak közös koncertje
Műsor:
MARCELLO: d-moll Concerto II-I. tétel
Holes Éva – oboa
MOZART: A-dúr hegedűverseny K. 219, I.tétel
Réthy Lilla – hegedű
CASTELNUOVO TEDESCO: D-dúr Cocerto op.99, III. tétel
Csíki Janka – gitár
HIDAS FRIGYES: Florida Concerto I-II. tétel, Versenymű két harsonára
Ruzsányi István és Nok Roland – harsona
HAYDN: C-dúr oboaverseny Hob.VIIg:C1 I. tétel
Ozsváth Dorottya – oboa
PONCE: Concerto del Sur III. tétel
Riesz Péter - gitár
WIENIAWSKI: D - dúr Polonéz op. 4, I. tétel
Szabó Gergely – hegedű
TELEMANN: D-dúr szonáta -koncert
Pusztaszegi Ákos, Huszti Boldizsár – trombita
Felkészítő tanárok: Kerényi Judit, Fejérváriné Németh Zsuzsa, Kató Árpád, Foltyn Péter, Monoki Attila, Kis András

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Ando Yuki (ének)
Gaján Evelin (oboa), Kitatani Mariko (hegedű), Holló Mariann (zongora, orgona)
Ando Yuki ének diplomakoncertje
J.S. BACH: Magnificat, BWV 243 – Quia respexit
GRIEG: A szív melódiái, op. 5 – 3. Ich liebe dich
GRIEG: Hat dal, op. 48 – 3. Lauf der Welt, 6. Ein Traum
LISZT: Kling leise, mein Lied
LISZT: Oh, quand je dors
LISZT: Benedetto sia'l giorno (47. Petrarca-szonett)
R. STRAUSS: Nyolc költemény Hermann von Gilm verseire az Utolsó levelekből, op. 10 – 3. Die Nacht
R. STRAUSS: Öt kis dal, op. 69 – 5. Schlechtes Wetter
R. STRAUSS: Das Rosenband
R. STRAUSS: Négy dal, op. 27 – 4. Morgen
R. STRAUSS: Hat dal, op. 17 – 2. Ständchen
ELGAR: „The sun goeth down” – ária A királyság című oratóriumból

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Veronika Eberle (hegedű), Tabea Zimmermann (brácsa), Christoph Richter (cselló), Zempléni Szabolcs (kürt), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
"Összkiadás élőben"
Schumann zongorás kamarazenéja/5
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
SCHUMANN: 3. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, WoO27
SCHUMANN: Adagio és Allegro, op. 70
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes, op. 47

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Pillangókisasszony

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Frankó Tünde, Kun Ágnes Anna, Gulyásik Attila (ének)
Kassai Franciska előadóművész
Neumark Zoltán (zongora)
Szerkesztő, műsorvezető: Baranyi Ferenc
"Mediterrán május"
Olasz, francia, spanyol áriák, operettdalok, mindenféle énekek

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Agata Szymczewska (hegedű)
Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter)
WEINER: Pasztorál, fantázia és fúga
GÓRECKI: Concerto - Notturno hegedűre és vonószenekarra
LISZT: 2. magyar rapszódia
DEBUSSY: Vonósnégyes – vonószenekari változat
18:00 : Pécs
Kodály Központ

Nika Gorič (szoprán)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Bogányi Tibor
VILLA-LOBOS: I. Sinfonietta(A memória de Mozart)
MOZART: “Pupilleamate“ - Cecilius áriája (Lucio Silla)„Schon lacht der holde Frühling“– koncertária, K.580
VILLA-LOBOS: Bachianas brasileiras No.5
STRAVINSKY: Tűzmadár-szvit (1919)
A mai nap
született:
1928 • Hidas Frigyes, zeneszerző († 2007)
1929 • Beverly Sills, énekes († 2007)
elhunyt:
1934 • Gustav Holst, zeneszerző (sz. 1874)