vissza a cimoldalra
2018-11-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2623)
Élő közvetítések (7521)
Kurtág György Szeretete (53)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1159)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (784)
Operett, mint színpadi műfaj (3764)
Kimernya? (2839)
Franz Schmidt (3225)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1530)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2995)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A diktátor lelkiismerete és a hiányzó láncszem – Egy izgalmas Lucio Silla Brüsszelben
- zéta -, 2017-11-20 [ Külföldön ]
nyomtatóbarát változat

Egy izgalmas Lucio Silla Brüsszelben 2017. november 9.
Brüsszel, La Monnaie

Lucio Silla - Jeremy Ovenden
Giunia - Lenneke Ruiten
Cecilio - Anna Bonitatibus
Lucio Cinna - Simona Šaturová
Celia - Ilse Eerens
Aufidio – Carlo Allemano

Orchestre symphonique & chœurs de la Monnaie
vez. Antonello Manacorda

Az egyszeri operarajongónak, ha akad egyetlen szabad estéje Brüsszelben, elmegy a híres operaházba, a La Monnaie-be. Amennyiben ismert operát adnak, annak örül, ha ismeretlent, akkor meg azért, mert esélyt kaphat arra, hogy egy hiányzó láncszemet megtalálhat. Most ez utóbbi történt, bár annyira váratlan és atipikus módon, hogy akár csodaszámba is mehetne. Az én szabad estémen a Lucio Silla volt műsoron. A produkció friss, ropogós, vadonatúj, alig két hete mutatták be Tobias Kratzer nagyszerű rendezésében.

Mozart ifjúkori operáiról régóta tudom, hogy az érett művekkel szinte azonos szintű alkotások, csak a librettók standard csacskasága és a dramaturgia feltűnő hiánya folytán kerültek a népszerűségi listán jóval hátrébb. Ifjúkori operát mondtam, de tulajdonképpen a ’gyerekkori’ jelző indokoltabb lenne, hiszen Mozart még nem volt 17 esztendős sem a Lucio Silla idején. De miként lehetne gyereknek tekinteni egy komponistát, aki éppen a nyolcadik operáját alkotja, s dirigálja annak bemutatóját? A pechesen elsült premier egyébként rendesen megbukott a Milánóban, ezzel megakasztva szerzőnk addigi itáliai diadalútját. (Történelmietlen a felvetés, de ha sikert arat, könnyen lehet, hogy végleg ott marasztalják és a zenetörténet nagy hangoskönyve más irányt vesz.) Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus legelső opera seriája ezután kiadós csipkerózsika-álomba merült, s csak bő másfél évszázaddal később követte a következő felújítás Prágában, majd újabb bő három évtizeddel Kölnben, pont azidőtájt, hogy egy hazánkfia, Kertész István elkezdte ottani áldásos tevékenységét. Idehaza tudtommal még sosem került terítékre, pedig egyes jeleneteit Mozart előremutató merészséggel alkotta meg. (pl. a kriptakép hátborzongató bevezető zenéjét csak a Don Giovanniban tudta felülmúlni.)

Nem úgy indult az este, hogy a rendező neve mellé azt a ’nagyszerű’ jelzőt írom, ahogy fentebb olvashatták. Amikor a nyitány alatti filmbejátszások alatt feltűnt J. F. Kennedy (majd mások mellett egy-egy villanásra még Jean-Bédel Bokassa, Vlagyimir Putyin, Kim Dzsongun és a legvégén Charlie Chaplin is A diktátor c. filmből), a várható aktualizálás miatt kissé borúsan tekintettem az előttem álló három és fél óra elé. Ez ki is tartott majdnem az első szünetig, amikor már határozottan érezhető volt, hogy pontosan felépített rendezői alkotómunkával ülünk szemben. Pedig akkor még sejtelmem sem volt Kratzer ötletéről, mely az utolsó 10 percben zseniális csavarral a darab kezdetéig visszamenőlegesen helyre tett mindent, ami addig nem volt teljesen világos. S még azt is, ami az eredeti műben dramaturgiai sutaság maradt. Ilyen rendezésekért érdemes színházba menni!

Maga a sztori amúgy rettentően mai. Dióhéjban kb. annyi, hogy egy uralkodó, Lucio Silla a riválisát, Cecilio-t koholt vádak alapján száműzi és szemet vet annak jegyesére, Giunniára is. A lány viszont minden nyomás ellenére kitart és a száműzött szerelmes is megpróbál visszajutni hazájába, márcsak kedvese miatt is. Az előadás legnagyobb része a győzködés különböző, egyre durvább szakaszait tárja fel. Van még egy lány, Silla húga, aki viszont annak másik ellenfelébe, Cinnába szerelmes. Fontos szerep jut Silla egyik tanácsadójának, Aufidionak, akinek közreműködése a történetben finoman szólva sem pozitív. A darab legvégén viszont egy váratlan fordulattal (ezt hívom én dramaturgiai sutaságnak) Silla nemcsak szabadon engedi az addigra elfogott és halálra ítélt Ceciliót, hanem még a szerelmét is hozzáadja.

A modern háttér egy méretes luxusházikó üvegfalakkal, reluxával, mely időnként betekintést nyújthat a forgószínpad segítségével az épület legeldugottabb szegmensébe is. A szellemes díszlet és a jelmez tervezője Rainer Sellmaier volt. A jelmezek teljesen maiak, kivéve Az Eastwick-i boszorkányok Daryljára (tudják, akit Jack Nicholson alakított) maszkírozott Aufidiónak, amit elég sokáig nem értettem.

A reluxának van még egy funkciója is, jól lehet vetíteni rá. Mert diktátorunknak, mint a NagyTestvér-típusoknak általában, van egy gyengéje: kicsit paranoiásan bekamerázza az imádott nőt és azt nézegeti, hol élőben, hol felvételről. Kratzer rendezésének legfontosabb visszatérő eleme tehát ez a videózás, amit legtöbbször mi is látunk, hol élőben, hol felvételről. Mozart művének egyik alaphibája az lenne, hogy nemigen mozgatja a cselekményt semmi történés. Ez a videós tevékenység viszont állandóan állásfoglalásra készteti a nézőt és a főhősöket egyaránt. Mindjárt értelme lesz egy mégoly banális mondatnak is, ha tudjuk, hogy éppen milyen szituációban, vagy mely látványelemhez kötődve hangzott el.

Mivel olvasóink egyhamar aligha találkozhatnak szembe ezzel a rendezéssel, elárulhatom a legfőbb poént: Aufidio mindig olyankor bukkan elő, amikor Silla valamilyen határozottabb lépésre szánná el magát Giunnia „puhítása” céljából. Agresszívan lefogja a nőt, nem engedi szabadulni, olykor le is tépi a ruhát róla. Igen ám, de a lány kitart. A darab végén Silla mintegy unaloműzőként felteszi ezt a jelenetet és döbbenten veszi észre, hogy milyen durván bánik a lánnyal, megveri, s később meg is erőszakolja. Mi, nézők meg ugyanezzel a döbbenettel látjuk a nemsokkal korábban még élőben tapasztalt eseményeket úgy, hogy abban egyáltalán nem szerepel Aufidio. Mivel nem is létezik, valójában csak Silla meghasonlott, ördögi énje. És egyből érthetővé válik, miért bocsájt meg váratlanul? Előbújik a jobbik énje, vagy ki tudja?

Kik vagyunk? Kicsoda ön, ki vagyok én, kik a többiek, és kik azok, akik már nincsenek többé? Melyik a valóságos: a tükörkép, vagy az, aki a tükör előtt áll?” – kérdezte Erich Maria Remarque. Így szembesülünk mi is azzal, amire Silla egy józan pillanatában rádöbben: nem is tudja, ki ő valójában és mi lakozik benne. Tobias Kratzer izgalmas mélylélektani krimit rakott össze Mozart opera seriajából, de úgy, hogy egyetlen ponton nem hazudtolta meg az eredeti művet.

A La Monnaie igazán homogén énekesi gárdát rakott össze a ritka operabemutatóra. Énekes sztár nincs közöttük, de a pontos együttes játék és a rokon zeneiségen alapuló előadásmód ellensúlyozza a kiugró énekesi teljesítmények hiányát. Szinte minden énekes a korai operák specialistáinak számít, életrajzukban mindegyiküknél fontos szerepet kapnak a preklasszikus és barokk dalművek, s Mozart korai operái is. A mű a mai világban szokatlan énekesi felállást eredményezett, három szoprán, egy mezzo és két tenor jött össze Európa szinte minden tájáról.

A címszerepben az angol Jeremy Ovenden markáns és hatásos játékkal ellensúlyozza a sápadtabb hangszínét. Cecilio nadrágszerepében az olasz mezzo, Anna Bonitatibus vérforralóan szenvedélyes előadásmódon kelti életre a szerelméért életét feláldozni is kész ifjút. Az előadás kétségkívül legnagyobb sikerét a többiekénél felhangdúsabb matériájával és virtuóz előadásmódjával a holland Lenneke Ruiten aratta Giunnia jelmezében – megérdemelten. A szlovák szoprán, Simona Saturová Cinna kissé hálátlan nadrágszerepében cikázott hosszú oldalakon és oktávokon keresztül, míg a szerelmét, Celiát alakító egyetlen hazai énekesnő, Ilse Eerens az este leglíraibb pillanatait varázsolta elénk. Valamennyien a fiatalabb középgeneráció nemzedékét jelentik, egyedül a rutinos olasz Carlo Allemano, a démoni Aufidio alakítója tartozott az idősebb korosztályhoz.

Az előadást pompás stílusérzékkel és mértani precizitással, de kicsit talán érzelemmentesen fogta össze a szintén itáliai Antonello Manacorda.

A produkció a karlsruhei és st. galleni operaházakkal koprodukcióban jött létre, így Olvasóink akár össze is találkozhatnak Mozart korai remekével. Ne riadjanak vissza!

Egy izgalmas Lucio Silla Brüsszelben
fotó:© Bernd Uhlig

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Elek Szilvia (csembaló)
J.S. BACH: Esz-dúr szvit, BWV 819
BARTÓK: Mikrokozmosz, 5. füzet (részletek)
ELEK SZILVIA: Metopé kertje – három tétel csembalóra
HUSZÁR LAJOS: Szonáta csembalóra – második változat
COUPERIN: Pièces de clavecin (Csembalóművek), 1. kötet – 5. ordre (részletek)
FRANCAIX: Két darab csembalóra

11:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Simon Izabella (zongora), Vigh Andrea (hárfa), Andrea Hallam (hegedű), Szappanos Edit (szoprán), Blahunka Flóra, Borka Ráhel, Aranyos János (cselló)
Meseillusztrátor: Kőszeghy Csilla
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Aranyhúrocska és a három cselló

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Reto Bieri (klarinét), Alexander Janiczek (hegedű), Várjon Dénes (zongora)
Merel Quartet: Mary Ellen Woodside, Edouard Mätzener (hegedű), Alessandro D’Amico (brácsa), Rafael Rosenfeld (cselló)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Üveggyöngyjáték
HELENA WINKELMAN: Az óra
MESSIAEN: Kvartett az idők végezetére

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Józan Vivien (szoprán)
Szalai Lotti, Tokárszky Máté (gitár), Kalocsai András (brácsa), Németh Zoltán, Gulyás Gergely, Dankó Richárd (zongora)
Hangulatkoncert
DANKÓ RICHÁRD: Két kép
VARGA ABIGÉL: Vail - for solo guitar
GULYÁS GERGELY: Dalok zongorára
JÓZSA TAMÁS: Három barokk tétel
NÉMETH ZOLTÁN: Mixage

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Classicus Quartet:
Rácz József, Baksai Réka (hegedű), Tornyai Péter (brácsa), Zétényi Tamás (cselló)
Das Wohltemperierte Streichquartett 4. – 'D'
HAYDN: d-moll vonósnégyes, op.76, no.2. ('Quintenquartett')
BOROGYIN: D-dúr vonósnégyes
KEDVES CSANÁD: Új mű
SCHUBERT: d-moll vonósnégyes ('Halál és a lányka')

18:30 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

Diana Cohen (hegedű), Roman Rabinovich (zongora)
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
Roman Rabinovich műsora – zene és vizualitás

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

Organ & Choir

19:00 : Budapest
Budavári Városháza

Miki Hayashi, Alisa Katroshi, Yuliia Keikieva, Molnár Eszter, Varga Anna, Vámosi Katalin (ének)
Harazdy Miklós (zongora)
Sass Sylvia mesterkurzusának záró koncertje
Részletek Mozart, Donizetti, Verdi, Puccini operáiból

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Balogh Eszter (mezzoszoprán)
Balogh Vera (fuvola), Kállay Katalin (furulya), Kallai Nóra (viola da gamba), Várallyay Ágnes (csembaló)
Savaria Barokk Zenekar
Vezényel: Németh Pál
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: Concerto grosso in G
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: C-dúr kettősverseny furulyára és hegedűre
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: F-dúr concerto viola da gambára
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: Apollo, amante di Dafne – kantáta
JOHANN GOTTLIEB GRAUN: c-moll csembalóverseny
JOHANN JOACHIM QUANTZ: G-dúr fuvolaverseny
CARL PHILIPP EMANUEL BACH: D-dúr szimfónia Wq 183/1

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Alexander Janiczek, Anthony Marwood (hegedű), Jürg Dähler (brácsa), Christoph Richter, Rohmann Ditta (cselló), Heinz Holliger (oboa, angolkürt), Roman Rabinovich, Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
Merel Quartet: Mary Ellen Woodside, Edouard Mätzener (hegedű), Alessandro D’Amico (brácsa), Rafael Rosenfeld (cselló)
A Zeneakadémia Vonószenekara
Vezényel: Heinz Holliger
kamara.hu - A Zeneakadémia Kamarazenei Fesztiválja
HAYDN: 33. (g-moll) vonósnégyes, Hob. III:33
VERESS: Hommage à Paul Klee
BEETHOVEN: G-dúr variációk Wenzel Müller „Ich bin der Schneider Kakadu” című témájára, op. 121a
HEINZ HOLLIGER: 2 Albumblätter, getuscht (Ilse von Alpenheimnek) (ősbemutató)
KURTÁG: Jelek, játékok, üzenetek – In Nomine - all'ongherese; Einen Augenblick lang; ...ein Brief aus der Ferne an Ursula
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes, op. 47

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Vadim Gluzman (hegedű)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
Lukács Ervin-bérlet 2.
SCHUBERT: Rosamunda - nyitány
CSAJKOVSZKIJ: D-dúr hegedűverseny, op. 35
BEETHOVEN: VII. szimfónia (A-dúr), op. 92

19:30 : Budapest
MTA Díszterem

BOCCHERINI: d-moll szimfónia (Az ördög háza) G. 506
BOCCHERINI: B-dúr csellóverseny G. 482
SZENTPÁLI ROLAND - SZY KATALIN: Éva – ősbemutató
közreműködik: Tompos Kátya
SZENTPÁLI ROLAND: Chill Fantasy – magyarországi bemutató
közreműködik: Révész Richárd – zongora; Weisz Nándor – wawe drums
vezényel: Cser Ádám, koncertmester: Pilz János, művészeti vezető: Botvay Károly

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
19:00 : Zalaegerszeg
Ady Art Mozi

Operát az Operából! – Belföldi turné
Klasszikus és modern Balett-est

19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Gödöllői Szimfonikus Zenekar
vezényel és a műsort vezeti: Horváth Károly
DUKAS: A bűvészinas
RÓZSA PÁL: Kilenc szimfónia és postludium egy tételben
DVOŘÁK: VIII. G-dúr szimfónia op.88.
A mai nap
született:
1923 • Eősze László, zenetörténész
1925 • Charles Mackerras, karmester († 2010)
elhunyt:
1959 • Heitor Villa-Lobos, zeneszerző (sz. 1887)