vissza a cimoldalra
2020-10-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11561)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (10721)
Verdi-felvételek (584)
Régizene (4689)
Momus-játék (5910)
A MET felvételei (1305)
Társművészetek (2194)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4959)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4138)
Kimernya? (3813)
Eiffel Műhelyház (445)
Franz Schmidt (3707)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4795)
Hibajelenségek - fejlesztési napló (25)
A nap képe (2239)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2077)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1452)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Lucia ragyogása a felkelő nap országában
-beatrice-, 2017-11-17 [ Külföldön ]
nyomtatóbarát változat

right 2017. november 12.
Osaka Festival Hall

Donizetti: Lucia di Lammermoor
A Magyar Állami Operaház vendégjátéka

Lucia: Edita Gruberova
Edgardo: Balczó Péter
Enrico: Kelemen Zoltán
Raimondo: Kovács István
Arturo: Megyesi Zoltán
Alisa: Várhelyi Éva
Normanno: Újvári Gergely

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez.Peter Valentovič

A világhírű szoprán, Edita Gruberova a Magyar Állami Operaház társulatával közös színpadi produkcióban most lépett először közönség elé. Három Lucia-előadást énekelt Japánban (Tokió, Osaka, Nagoya) Szabó Máté rendezésében.

A Pesten bemutatott új produkciót tavaly érte néhány kritika, elsősorban az ideiglenes, nem túl esztétikus "csővázas" díszlet miatt (az eredetileg tervezett díszlet ugyanis nem készült el a bemutatóra, egy gyorsan összerakott renoválási állványzat vette át a helyét). Amikor kiderült, hogy a MÁO japán Lucia-vendégjátékának egyik Luciája a Japánban igen nagy népszerűségnek örvendő Gruberova lesz, Pesten megindultak a találgatások, hogy fog-e a hetvenéves díva az állványzaton mászkálni (illetve mi lesz az állványzat helyett), fog-e "tusolni" a forrást jelképező, bőven ömlő, a színpadot csúszóssá tevő szárazjégben, fog-e a duettben a tenorral a színpadon fekve ölelkezni, a tervezett házasság elhálását mímelve.

Nos, mindezeket nem tette, sikerült a rendezést a művésznő számára egy kissé tradicionálisabb irányba módosítani, ami szerintem egyáltalán nem vált kárára a produkciónak. Az új díszlet jól sikerült, kétoldalt két sötét, szögletes építmény, ami egyszerre modern is, meg fel is idézi a történelmi várakat, kastélyokat. Középen nincs díszlet, az üres hátteret különféle fények világítják meg a különböző jelenetekben. A díszletrészekben lépcsők vannak, a jobb oldali díszletben tíz lépcsőfokkal, ezeken a primadonna az őrülési jelenetben lassan lejön. Szárazjég nem volt. Lucia ezúttal a feldöntött asztalra se ült rá, minthogy Enrico fel se döntötte az asztalt.

Mint ismeretes, a Lucia név fényt jelent, és Gruberova sugárzó, fénylő hangjával és színpadi kisugárzásával is megfelelt ennek a névnek. Sok Lucia-előadást láttam már vele, színpadon legutóbb 2009-ben Bécsben, azóta egyetlen alkalommal énekelte a szerepet: Pesten, koncertszerűen, 2014-ben. A mostani osakai előadással megint meglepett és ámulatba ejtett. Mindig dolgozik a szerepein, akárhány évtizede is énekli őket (Luciát éppenséggel 42 éve). Most több helyütt is a fülembe berögzülthöz képest legömbölyítettebb, lágyabb, még gyönyörködtetőbb megoldásokat alkalmazott, mint korábban, és ezek nem leegyszerűsítések voltak egyik esetben sem. A jól bevált kunsztjait pedig most is megcsinálta, a számomra legszebb az őrülési jelenet második felében a da capo résznél az "io pregherò per te... al giunger", amikor trillából lágyan átmegy glisszandóba, és ez ugyanolyan tökéletes volt, mint évtizedekkel ezelőtt.

A hang talán picit kevésbé ragyog, mint 20 évvel ezelőtt, de még most is úgy ragyog, mint senki másé. A legmagasabb, opcionális csúcshangok szólnak kicsit keményebben, mint hajdanán. Nemcsak a voce, de az énekesnő mozgása is úgy hatott, mintha fiatal lány lenne, a paróka meg a maszk is jó volt, legfeljebb közelről lehetett látni, hogy a művésznő már nem húszéves.

A zenekar, élén Peter Valentovičcsal, szépen, kifejezően kísért, és a kórus is kitett magáért. Az összes magyar közreműködő a tőle telhető legjobbat nyújtotta. Balczó Pétert jó ideje nem hallottam ennyire jó formában, szép ércesen szólt a hangja. Falzettben csak egyetlen magas hangot énekelt, a zárójelenetben - ez a hang persze nem szólt olyan erővel, mint a többi. Lehet, hogy ezért, de egyvalaki a végén kibúzta szerintem érdemtelenül, és a közönség többsége is tetszéssel fogadta a produkcióját. Kelemen Zoltán hozta a tőle már régóta megszokott profi színvonalat. Kovács István, mint általában, nem dörgő-zengő gigahanggal, hanem stílusos énekléssel vétette észre magát. Megyesi Zoltán és Újvári Gergely is a szokásos jó formáját hozta, Várhelyi Éva pedig a tavalyi Alisához képest határozottan nyeresége a produkciónak.

A tavalyi pesti előadásoktól eltérően most a partitúrának nem az eredeti (magasabb), hanem a hagyományos verziója szólalt meg. Nagy örömömre szerepelt a Lucia-Raimondo duett is, amit korábban Gruberovával színpadon sosem, csak egyszer, egy 2002-es koncerten hallottam élőben.

A japán közönség lelkes volt, a végén sokan állva fejezték ki tetszésüket.

Sajnos az előadás után nem volt autogram-osztás, így az utcán a művészbejárónál rengeteg japán rajongó gyűlt össze, hogy legalább egy pillantást vethessen a dívára. A színház személyzete igyekezett az emberáradatot kulturáltan kordában tartani (rajongótársak elbeszélése szerint az előző, tokiói előadás után sokkal durvább volt a helyzet). Nehéz volt a művésznőhöz közel férni egy köszöntés erejéig is, aztán elvitte az autó, a rajongók integetésétől kísérve.

right
fotó:©Farkas Péter

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti Terem

"Konzis koncertek"
Versenygyőztesek koncertje
Bruch: Nyolc darab klarinétra, csellóra és zongorára op. 83 – 1. Andante, 2. Allegro con moto
Kusztós Olivér (klarinét), Szovák Kitti (cselló), Vajda Vince (zongora)
Brahms: 1. (C-dúr) zongoraszonáta, op. 1 – 1. Allegro
Dömötör Máté (zongora)
Debussy: G-dúr zongoratrió – 3. Andante espressivo, 4. Finale. Appassionato
Fóris Zsófia (hegedű), Forgó Boglárka (cselló), Lescsinszky Áron (zongora)
Albinoni: D-dúr trombitaverseny, op. 7/6 – 1. Allegro, 2. Adagio
Fleischer Bence (trombita), Bauernfeind Éva (zongora)
Creston: Concertino marimbára és zenekarra, op. 21 – 3. Lifely
Kovács Boldizsár (marimba), Bauernfeind Éva (zongora)
J. S. Bach: E-dúr csembalóverseny, BWV 1053 - 1. [Allegro]
Deák Éva (csembaló), Kecskés Aranka, Mogyorósi Tímea (hegedű), Ittzés Berta (brácsa), Porkoláb Janka (cselló)
Sosztakovics: 8. (c-moll) vonósnégyes, op. 110
Kóbor Éva, Könczei Zsombor (hegedű), Kalocsai András (brácsa), Forgó Boglárka (cselló)
Vaughan Williams: Six Studies in English Folk Song
Pusomi Viktória (szaxofon), Kecskés Aranka, Mogyorósi Tímea (hegedű), Ittzés Berta (brácsa), Porkoláb Janka (cselló)
Élő közvetítés!

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Központ

Bősze Ádám: Nagy zenészek, nagy szerelmek - Bősze Ádám előadássorozata
A mai nap
történt:
1842 • A Rienzi bemutatója (Drezda)
1923 • Robert Craft, karmester († 2015)
1973 • Megnyílt a Sydney Opera House
született:
1874 • Charles Ives, zeneszerző († 1954)
1977 • Leila Josefowicz, hegedűs
elhunyt:
1999 • Kistétényi Melinda, orgonista (sz. 1926)