Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Lucia ragyogása a felkelő nap országában

2017-11-17 14:31:24 -beatrice-

right 2017. november 12.
Osaka Festival Hall

Donizetti: Lucia di Lammermoor
A Magyar Állami Operaház vendégjátéka

Lucia: Edita Gruberova
Edgardo: Balczó Péter
Enrico: Kelemen Zoltán
Raimondo: Kovács István
Arturo: Megyesi Zoltán
Alisa: Várhelyi Éva
Normanno: Újvári Gergely

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez.Peter Valentovič

A világhírű szoprán, Edita Gruberova a Magyar Állami Operaház társulatával közös színpadi produkcióban most lépett először közönség elé. Három Lucia-előadást énekelt Japánban (Tokió, Osaka, Nagoya) Szabó Máté rendezésében.

A Pesten bemutatott új produkciót tavaly érte néhány kritika, elsősorban az ideiglenes, nem túl esztétikus "csővázas" díszlet miatt (az eredetileg tervezett díszlet ugyanis nem készült el a bemutatóra, egy gyorsan összerakott renoválási állványzat vette át a helyét). Amikor kiderült, hogy a MÁO japán Lucia-vendégjátékának egyik Luciája a Japánban igen nagy népszerűségnek örvendő Gruberova lesz, Pesten megindultak a találgatások, hogy fog-e a hetvenéves díva az állványzaton mászkálni (illetve mi lesz az állványzat helyett), fog-e "tusolni" a forrást jelképező, bőven ömlő, a színpadot csúszóssá tevő szárazjégben, fog-e a duettben a tenorral a színpadon fekve ölelkezni, a tervezett házasság elhálását mímelve.

Nos, mindezeket nem tette, sikerült a rendezést a művésznő számára egy kissé tradicionálisabb irányba módosítani, ami szerintem egyáltalán nem vált kárára a produkciónak. Az új díszlet jól sikerült, kétoldalt két sötét, szögletes építmény, ami egyszerre modern is, meg fel is idézi a történelmi várakat, kastélyokat. Középen nincs díszlet, az üres hátteret különféle fények világítják meg a különböző jelenetekben. A díszletrészekben lépcsők vannak, a jobb oldali díszletben tíz lépcsőfokkal, ezeken a primadonna az őrülési jelenetben lassan lejön. Szárazjég nem volt. Lucia ezúttal a feldöntött asztalra se ült rá, minthogy Enrico fel se döntötte az asztalt.

Mint ismeretes, a Lucia név fényt jelent, és Gruberova sugárzó, fénylő hangjával és színpadi kisugárzásával is megfelelt ennek a névnek. Sok Lucia-előadást láttam már vele, színpadon legutóbb 2009-ben Bécsben, azóta egyetlen alkalommal énekelte a szerepet: Pesten, koncertszerűen, 2014-ben. A mostani osakai előadással megint meglepett és ámulatba ejtett. Mindig dolgozik a szerepein, akárhány évtizede is énekli őket (Luciát éppenséggel 42 éve). Most több helyütt is a fülembe berögzülthöz képest legömbölyítettebb, lágyabb, még gyönyörködtetőbb megoldásokat alkalmazott, mint korábban, és ezek nem leegyszerűsítések voltak egyik esetben sem. A jól bevált kunsztjait pedig most is megcsinálta, a számomra legszebb az őrülési jelenet második felében a da capo résznél az "io pregherò per te... al giunger", amikor trillából lágyan átmegy glisszandóba, és ez ugyanolyan tökéletes volt, mint évtizedekkel ezelőtt.

A hang talán picit kevésbé ragyog, mint 20 évvel ezelőtt, de még most is úgy ragyog, mint senki másé. A legmagasabb, opcionális csúcshangok szólnak kicsit keményebben, mint hajdanán. Nemcsak a voce, de az énekesnő mozgása is úgy hatott, mintha fiatal lány lenne, a paróka meg a maszk is jó volt, legfeljebb közelről lehetett látni, hogy a művésznő már nem húszéves.

A zenekar, élén Peter Valentovičcsal, szépen, kifejezően kísért, és a kórus is kitett magáért. Az összes magyar közreműködő a tőle telhető legjobbat nyújtotta. Balczó Pétert jó ideje nem hallottam ennyire jó formában, szép ércesen szólt a hangja. Falzettben csak egyetlen magas hangot énekelt, a zárójelenetben - ez a hang persze nem szólt olyan erővel, mint a többi. Lehet, hogy ezért, de egyvalaki a végén kibúzta szerintem érdemtelenül, és a közönség többsége is tetszéssel fogadta a produkcióját. Kelemen Zoltán hozta a tőle már régóta megszokott profi színvonalat. Kovács István, mint általában, nem dörgő-zengő gigahanggal, hanem stílusos énekléssel vétette észre magát. Megyesi Zoltán és Újvári Gergely is a szokásos jó formáját hozta, Várhelyi Éva pedig a tavalyi Alisához képest határozottan nyeresége a produkciónak.

A tavalyi pesti előadásoktól eltérően most a partitúrának nem az eredeti (magasabb), hanem a hagyományos verziója szólalt meg. Nagy örömömre szerepelt a Lucia-Raimondo duett is, amit korábban Gruberovával színpadon sosem, csak egyszer, egy 2002-es koncerten hallottam élőben.

A japán közönség lelkes volt, a végén sokan állva fejezték ki tetszésüket.

Sajnos az előadás után nem volt autogram-osztás, így az utcán a művészbejárónál rengeteg japán rajongó gyűlt össze, hogy legalább egy pillantást vethessen a dívára. A színház személyzete igyekezett az emberáradatot kulturáltan kordában tartani (rajongótársak elbeszélése szerint az előző, tokiói előadás után sokkal durvább volt a helyzet). Nehéz volt a művésznőhöz közel férni egy köszöntés erejéig is, aztán elvitte az autó, a rajongók integetésétől kísérve.

right
fotó:©Farkas Péter






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.