vissza a cimoldalra
2017-12-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60215)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3860)
Társművészetek (1220)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (8614)
Jonas Kaufmann (2151)
Kodály Zoltán (351)
A nap képe (2009)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (578)
Élő közvetítések (6753)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1205)
Franz Schmidt (2977)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4125)
Operett, mint színpadi műfaj (3413)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2456)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2430)
Berlioz újratemetése (145)
Lisztről emelkedetten (881)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6451)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1143)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Verdi Requiemje Budapesten és Győrben II.
- ppp -, 2017-11-12 [ Vidéken ]
nyomtatóbarát változat

Verdi Requiemje Budapesten és Győrben II. 2017. november 6.
Győr, Richter Terem

Kolonits Klára
Wiedemann Bernadett
Pataki Adorján
Fokanov Anatolij

Győri Filharmonikusok
MR Énekkar
vez. Berkes Kálmán

Ha valaki Budapestről vonattal megy koncertet nézni vidékre, számolnia kell a MÁV nyújtotta kényelmetlenségen túl az időbeni pontatlanságokkal is. Így, mivel a vonat képes volt egy 1:05 perces úton 15 perc késést összehozni, a győri Richter János terembe utolsó pillanatban sikerült beesnem. Gondolhatja mindenki, mennyire aggódtam, hogy lekésem a koncertkezdést. Szerencsére segítségemre siettek többen is…

Elsőként Füke Géza, a győri zenekar vezetője, aki 19 órakor megjelent az üres színpadon, hogy megemlékezzen a Győri Filharmonikusok alapításának közelgő 50. évfordulójáról, és mondjon néhány szót az elhangzó mű aktualitásáról ilyentájt, november elején. Majd átadta a szót a színpadon szintén megjelenő Veres András megyéspüspöknek, aki szintén hasonló témában értekezett, szerencsére ő is visszafogott terjedelemben. Aggódva néztem az órámra: hát, ha ez így megy, kénytelen leszek a tervezettnél későbbi vonattal visszautazni Budapestre. Szerencsére a beszédek rövidek voltak, így 19:15-kor felcsendülhettek a Requiem első hangjai.

Aki azonban valóban segítségemre volt abban, hogy a koncert utáni pesti gyorsot elérhessem, az est karmestere, a Győri Filharmonikusok művészeti vezetője, Berkes Kálmán volt, aki Verdi Gyászmiséjét 1:16 perc alatt abszolválta. (A vonat miatt aggódva kezdetkor és befejezéskor is megnéztem az órámat, tehát tévedésről szó sem lehetett.) Ez az általam ismert leggyorsabb változat volt, sem élőben, sem felvételről soha ilyen gyors tempókkal nem találkoztam. Már az első tétel közepe táján kérdeztem magamtól, hogy nem túl rohanós ez így egy kicsit? Ez a kérdés aztán később végig, minden tételben ugyanígy felmerült bennem.

Berkes Kálmánt egyébként először láttam vezényelni. El kell mondanom, hogy évtizedekkel ezelőtt, mikor az Operaház zenekarában első klarinétos volt, legkedvesebb zenekari művészem volt, felejthetetlen szólóira ma is jól emlékszem: például a Tosca III. felvonásában számomra soha senki olyan gyönyörűen nem játszotta a Levélária bevezetőjét, mint ő. Később Japánban jelentős zenei és pedagógia karriert csinált, onnan tért vissza a győri zenekar élére. Alapvető szkepszissel fogadom a hangszeresből hirtelen karmesteri pályát kezdő dirigenseket, még akkor is, ha a legnagyobb és leghíresebb művészek teszik ezt, mert azt tapasztaltam, hogy hangszeren bizonyított zenei nagyságuk általában meg se közelíti a karmesterektől elvárható szakmai, technikai minimumot.

Berkes Kálmánról most nem kevesebbet állítok, hogy minden eddig látott és hallott egykori hangszeresből lett karmester közül a legjobb manuálisan. Ami tulajdonképpen érthető is, hiszen Berkes nem csak szólistából, hanem zenekari művészből lett dirigenssé. Az Operaház zenekarában hosszú éveken át figyelte a legnagyobbakat, dolgozott Patanétől Gardelliig, Kóroditól Lukács Ervinig mindenkivel. Saját bőrén tapasztalta meg, milyen a jó karmester, de azt is, milyen a rossz; tudta és tudja, mire van szüksége egy zenekarnak a dirigensi pult irányából.

Berkes, úgy gondolom, a karmesterek feladatának manuális, technikai részét tökéletesen birtokolja, összehasonlíthatatlanul jobban, mint Casals, Kocsis, Vásáry vagy Barenboim — vezénylésében nincs semmi felesleges attraktivitásra törekvés, semmi pozőrség, közönségre kikacsintás, de semmi ügyetlenkedés vagy sutaság se. Van a mű, van a zenekar, és van ő, aki ezt a kettőt összekapcsolja. Megmutatja, hogy kell ezt eljátszani. Figyel mindenre: jobb keze halálbiztosan és egyértelműen taktíroz, bal kézzel és szemmel takarékosan, de egyértelműen jelez minden mást, például színt és kifejezést. Ilyen, tehát praktikus, értelemben irányítása hibátlan volt. Csak éppen az irreálisan gyors tempók miatt elveszett valami. Valami nagyon fontos: a szív. A lélek. A zene lelke. Majdnem hibátlan volt ez a Requiem, csak éppen az a megrendítő erő hiányzott belőle, ami a műnek és előadásának lényege lenne.

A szólista kvartettből, ahogy arra számítani lehetett, Kolonits Klára vitte a prímet, amit szólama is determinál, hiszen a négy egyenrangúan fontos között mégiscsak a szopráné a legnehezebb, de legmutatósabb is. Kolonitsot nem látszottak zavarni a gyors tempók se, ő énekelt ugyanolyan kiválóan, bravúros énektechnikával, mint máskor. Legfeljebb csak az, aki már sokszor látta és hallotta vele a művet, érezte, hogy tudja ő ezt még nagyobb ihletettséggel is.

Wiedemann Bernadett énekében továbbra is az a leghatásosabb, ami mindig is legfontosabb ütőkártyája volt: a hang maga. A matéria súlya, ereje, az operai hangok ma már ritkán megtapasztalható élménye. A technikai problémák tagadhatatlanul évről évre szaporodni látszanak, különösen a magas piano regiszterben, a puha indítások hiányában. Lehet ezt aláhúzni, kiemelni, ennek nagy jelentőséget tulajdonítani, én mégis szívesebben hallom ezt a hangot, mint egy jelentéktelen, de pontosan éneklő mezzót ugyanebben a szólamban. Wiedemann énekében technikai hibái ellenére is Verdi szólal meg, olyan hangon, amilyenre azt a szerző egykor elképzelhette.

Pataki Adorjánt most hallottam harmadszor 2011-es Gabriele Adornója és három évvel ezelőtti Rodolfója után a kolozsváriak Luisa Millerében. Mendoza rettentő pesti produkciója után üdítő volt Pataki muzikális formálása, de azt meg kell mondani, hogy vokális értelemben ő is nagyon messze áll a Verdi által elképzelhetett, és a mű előadástörténetében hallott nagy tenor szólistáktól. Különösen problematikus a magas regisztere, mint korábban is volt, ott lennének szükségesek a legnagyobb technikai korrekciók, mert anélkül képtelen a megfelelő dinamikai árnyalatokra, melyek egy vezető tenor fachjában elengedhetetlenek.

A basszus szólót Fokanov Anatolij énekelte, nem először: 2000-ben az Operaházban hallottam már vele Jelena Obrazcova partnereként. Az eltelt 17 évben hangja bariton fekvésben alig változott, tavalyi Tomszkij grófja a Pikk dámában teljesen ép vokális kondíciót mutatott. Azonban a Requiem basszus szólama olyan régiókban követeli meg a hangtól az erőteljes zengést, amely Fokanovnak már nem erőssége, még egy olyan viszonylag kisméretű teremben sem, mint a győri. Mindezeken túl úgy éreztem, hogy minden igyekezet és koncentráció ellenére Verdi Gyászmiséje nem egészen az ő zenei világa.

A Győri Filharmonikusokat sajnos nem hallhatom gyakran, de az elmúlt évek néhány alkalmával egyértelmű volt számomra, hogy kiváló együttes: tagjai nagyszerű zenészek külön-külön és együtt is. Úgy alakult, hogy minden találkozásunkkor olasz zenét, legtöbbször Verdit játszottak, operai értelemben is hibátlanul. Most is úgy éreztem, hogy közel áll hozzájuk ez a stílus és lelkület. A közreműködő MR Énekkar (karigazgató: Pad Zoltán) a tőlük mindig hallott és elvárt rendkívül magas színvonalon énekelt, teljes dinamikai skálán, nagyszerű akcentusokkal és kifejező erővel. Ebben persze segítségükre voltak a kedvező akusztikai körülmények, amelyekre az Erkel Színházban a szintén kiváló operai Énekkar nem számíthatott.

S ha már a vonattal kezdtem, fejezzük is be azzal: aggodalmam, hogy lekésem a pesti gyorsot, alaptalannak bizonyult. A rekord gyorsasággal előadott Verdi Requiem befejeztével kényelmes sétával jutottam el a vasútállomásra, és még 15 perc nyugodt várakozási idő is rendelkezésemre állt. Pedig arra készültem, hogy egy későbbi vonattal kell jönnöm, számolva annak minden közlekedési kényelmetlenségével. Azt kell mondjam, hogy jobban örültem volna neki mégis: mert arra a vonatra egy nagy zenei élménnyel megpakolva szállhattam volna fel. Így azonban az élmény pakkja a vártnál és reméltnél sajnos kisebbre sikeredett.

Verdi Requiemje Budapesten és Győrben II.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-Kukacok Akadémiája"
Zenés beavató foglalkozás

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Takáts Márton (zongora), Baksa Krisztina (gordonka)
RAVEL: Szonáta, Op. posth (Christian Proske átirata)
BEETHOVEN: 12 variáció a „See the conqu’ring hero comes” témájára a Judas Maccabäusból, WoO 45
POULENC: Szonáta csellóra és zongorára

11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

14:30 : Budapest
BFZ Próbaterme

"Kakaókoncert"
BFZ a fiatalokért
ismétlés: 16:30

15:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

Kocsis Krisztián, Zsoldos Bálint (zongora)
Oláh Vilmos (hegedű), Devich Gergely (gordonka)
KODÁLY: Szonáta csellóra és zongorára, Op.4
BARTÓK: Táncszvit, Sz. 77, BB 86
BEETHOVEN: D-dúr szonáta csellóra és zongorára, op. 102, No. 2
BRAHMS: d-moll hegedű-zongora szonáta, op. 108

15:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Borbély László (zongora)
műsorvezető: Kovács Sándor
"Zenebeszéd"
Bach: Goldberg változatok, BWV 988

16:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Görög Noémi, Görög Enikő (zongora)
Lukácsházi Győző (műsorvezető)
BRAHMS: Két keringő, op. 39
BRAHMS: V. magyar tánc
KODÁLY-IVÁN SÁRA: Háry-fantázia négy kézre
ALEKSANDAR VUJIC: Szerb kóló
SAINT-SAËNS: Vadszamarak
SAINT-SAËNS: Haláltánc
PIAZZOLLA-BORIS MLADENOVIC: Libertango
MILICA ILIC: Aladdin-fantázia

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Gyermán Júlia (hegedű), Zárbok Zita (brácsa)
Zuglói Filharmónia
Vezényel: Kocsár Balázs
TÓTH PÉTER: Téli Rege
MOZART: Esz-dúr sinfonia concertante K.364
SIBELIUS: V. Szimfónia

17:30 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Kiss Judit Anna, Tatai Nóra, Gulyás Bence, Szűcs Attila (ének)
Sotkó Eszter (zongora)
Gulyás Dénes (rendező, műsorvezető)
"Kodály-dalok"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Gulyás Márta tanítványai

18:00 : Budapest
Fonó Budai Zeneház

Vizeli Bálint, Túri Luca, Cseszák Zsombor, Samu Zoltán
"135 éve született Kodály Zoltán"
A VI. Kecskeméti Prímásverseny díjazottjainak akusztikus koncertje: Vizeli Bálint, Túri Luca, Cseszák Zsombor, Samu Zoltán

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

18:30 : Budapest
Belvárosi Főplébániatemplom

Szent Efrém Férfikar
"Miatyánk koncert"
Karitatív gyűjtés a közel-keleti keresztény iskolák számára

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

Csordás Klára (ének), Érdi Tamás (zongora), Lencsés Lajos (angolkürt)
Korhecz Imola (moderátor)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Farkas Róbert
MOZART: A varázsfuvola - nyitány
LISZT: Loreley
WEBER: Hangversenydarab, op. 79
CHOPIN: Andante spianato és Nagy polonéz, op. 22
KODÁLY: Marosszéki táncok zongorára
KODÁLY: Epigrammák
KODÁLY: Nausikaa
KODÁLY: Marosszéki táncok zenekarra

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége - KÓTA által az összkari művek előadásához delegált énekkarok
KODÁLY 135

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
Feledi János (koreográfia)
"A varázslat"
JOHN WILLIAMS: Harry Potter-szvit
ROSSINI-RESPIGHI: A varázsdoboz

19:30 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Kirill Troussov (hegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar
VIVALDI: A négy évszak
PIAZZOLLA: A négy évszak Buenos Airesben

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
vez.: Szenthelyi Miklós
18:00 : Veresegyház
Szentlélek templom

Barthold Kuijken (barokk fuvola), Márta Nóra (barokk fuvola), Ewald Demeyere (csembaló)
"Bach és fiai"
JOHANN SEBASTIAN BACH: G-dúr triószonáta BWV 1039
WILHELM FRIEDEMANN BACH: f-moll duett No.6.
CARL PHILIPP EMANUEL BACH: E-dúr triószonáta Wq 162
JOHANN SEBASTIAN BACH: e-moll szonáta BWV 1034
JOHANN CHRISTOPH FRIEDRICH BACH: d-moll szonáta fuvolára és obbligato csembalóra
JOHANN CHRISTIAN BACH: G-dúr triószonáta

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Lovarda

Miksch Adrienn, Schöck Atala, Balczó Péter, Cser Krisztián (ének)
Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar
Gödöllõi Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Szabó Soma és Horváth Gábor
KODÁLY: Budavári te Deum
KODÁLY: Fölszállott a páva - variációk egy magyar népdalra

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Vezényel a verseny három legeredményesebb versenyzője
"Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny"
Gálakoncert
ERKEL: Hunyadi László –nyitány
LISZT: Esz-dúr zongoraverseny
KODÁLY: Háry János szvit

19:20 : Szentendre
Péter Pál Templom

Járdányi Gergely (nagybőgő)
Musica Beata Kórus
Új Szentendrei Kamarazenekar
J.S.Bach és Kodály Zoltán művei
A mai nap
született:
1770 • (vlsz.) Ludwig van Beethoven, zeneszerző († 1827)
1775 • François-Adrien Boïeldieu, zeneszerző († 1834)
1882 • Kodály Zoltán, zeneszerző, népzenekutató, zenetudós († 1967)
1917 • Delly Rózsi, énekes († 2000)
1946 • Trevor Pinnock, karmester, csembalista
elhunyt:
1783 • Johann Adolph Hasse, zeneszerző (sz. 1699)
1921 • Camille Saint-Saëns, zeneszerző (sz. 1835)
1923 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző (sz. 1873)