vissza a cimoldalra
2019-11-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11446)
A csapos közbeszól (95)

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4434)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4604)
Kimernya? (3276)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1797)
Franz Schmidt (3452)
Operett, mint színpadi műfaj (4146)
Zenetörténet (256)
Bartók Rádió (757)
Legyen a zene mindenkie! - avagy mit tehetnenk a mai magyar enekoktatasert (61)
Lisztről emelkedetten (977)
Társművészetek (1439)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (109)
Balett-, és Táncművészet (5936)
musical (188)
Élő közvetítések (8232)
Pantheon (2442)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Csak a szépség - Radovan Vlatković és a Nemzeti Filharmonikusok a MűPában
- dni -, 2017-11-03 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Bertrand de Billy 2017. október 26.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

WAGNER: Siegfried-idill
MOZART: Esz-dúr kürtverseny, K.447
R. STRAUSS: Imígyen szóla Zarathustra - szimfonikus költemény, Op.30

Radovan Vlatković (kürt)
Nemzeti Filharmonikusok
vez.: Bertrand de Billy

Az ember csak a műsorlapon végignéz, már tudja, hogy szép lesz. Ha van valamilyen kétség, akkor esetleg az, hogy a Siegfried-idillt egy alkalmatlan karmester el tudja rontani, a Zarathustrát pedig egy rossz zenekar teheti tönkre.

Most ilyesmi nem fenyeget: az NFZ-t ismerjük, és ha a karmestert én nem is hallottam még élőben, szavahihető fültanúk szerint elég jó. (Meg kell jegyeznem, kb 2 éve Bertrand de Billy már vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat itt a MűPában, sajnos azon nem voltam ott...)

De hogy végül is milyen, azt nagyon hamar megtudjuk. A Wagner részlet első néhány üteme alapján nyilvánvaló, hogy Bertrand de Billy nem éri be egyszerű ütemezéssel. Beszédesek a hangsúlyok, Rugalmas és élő az agogika. Végül is nem csinál semmi feltűnőt, az első műsorszámot ráadásul pálca nélkül, igazán takarékos mozdulatokkal dirigálja.
Maga a zenekar ijeszt meg az első másodpercekben, a vonósok hangja az érdesség határán még innen, de érzékelhetően matt. Talán csak nem voltak még teljesen összeszedettek a kezdéshez, mindenesetre mire igazán odafigyelhettem volna arra, hogy mi is a probléma, az már meg is szűnt.

Egyszóval a Siegfried idill igazán illúziókeltő, finom és szép volt.

Ahogy azután a Mozart is, bár azt én már nem éreztem annyira indokoltnak.
Tudom, ez inkább az én személyes problémám, de meggyőződésem, hogy Mozart esetében nem feltétlenül jó, ha csak a gemütlich bécsi finomságot látjuk benne. Vlatković mindent megtett, szép, szárnyaló hangszínnel és puhán játszott – még akkor és ott is, amikor én szívesen hallottam volna valami rusztikusabb karaktert, merthogy Mozart gyakran igenis gyakran szellemes, humoros, drámai, vagy akár harsány. Szinte tolakodó az emlék, hogy ugyanitt, a legelső nyilvános hangversenyen – Istenem, már tizenkét éve – milyen táncos, vidám és lendületes menüettet hallottunk a „kis g-moll” szimfóniában. Igen, olyat, ahol a tánc közben a lányok és legények leteszik a sarkukat, vagy akár dobbantanak és nem pedig lebegve úszkálnak a levegőben! Tudom, azt még Kocsis vezényelte…

A Zarathustra nagyon érdekes darab. Olyan, amilyenbe a nagyon fiatal zeneszerző ablaktól zsiráfig lelkesen mindent belerak, de aztán zenei minőségben-mélységben nem tud versenyre kelni saját céljaival. Egyetlen dolog menti meg attól, hogy Nietzsche filozófiája helyett csak felületes csacsogás, egyfajta filmzene legyen belőle: ebben a tálalásban elképesztően tud szólni a teljes szimfonikus zenekar.

Szinte látom-hallom, amikor anno a puritán zenekritikus elővéve a partitúrát leütötte a zongorán azt a bizonyos kontra c-t, és vállat vont. Azóta se érti szegény...

Nos, azért, amikor nyolc nagybőgőn szól, orgonán szól az a bizonyos c – az nem ugyanaz. És a Nemzeti Filharmonikusok gondoskodtak róla, hogy ez a hangélmény ne csupán a hangerőről szóljon. Ragyogtak a fafúvós szólók, a magas trombita hangok, a koncertmester szóló-hegedűje – és úgy általában az egész.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Hotzi Mátyás (cselló), Jenei Erzsébet (hárfa)
"Hangulatkoncert"
J.S. BACH: Olasz koncert, BWV 971 - I. tétel
LISZT: Desz-dúr consolation
PHILIPPE MERSANT: Bamyan
RENIÉ: Legenda
KODÁLY: Szólószonáta gordonkára, op. 8 - I. tétel
LIGETI: Csellószonáta
DEBUSSY: Beau Soir (Szép este)

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: A nyugat lánya

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Vajda Gergely
CSAJKOVSZKIJ: 4. (G-dúr) szvit, op. 61 („Mozartiana”)
USZTVOLSZKAJA: 1. szimfonikus költemény
MOZART: 41. (C-dúr) szimfónia, K. 551 („Jupiter”)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sümegi Eszter, Gál Erika, Fekete Attila, Palerdi András
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: José Cura
VERDI: Requiem

19:30 : Budapest
Müpa, Fesztiválszínház

Erdődy Kamarazenekar
koncertmester: Szefcsik Zsolt
LAKS: Sinfonietta
RÓZSA: Concerto vonószenekarra, op. 17
GYÖNGYÖSI LEVENTE: III. divertimento - ősbemutató
ORBÁN GYÖRGY: Sopra canti diversi
KILAR: Orawa

19:30 : Budapest
Belvárosi Főplébániatemplom

Szokos Augusztin (csembaló), Paulik László (hegedű), Szabó Zsolt (viola da gamba)
Culliford-koncertek No.2 - "To the Apollo Society"
Michael Christian Festing, Richard Jones, John Stanley, John Playford és Pieter Hellendaal művei
A mai nap
született:
1873 • Egisto Tango, karmester († 1951)
1958 • Tony Lakatos, jazz-muzsikus
elhunyt:
1868 • Gioacchino Rossini, zeneszerző (sz. 1792)
1988 • Doráti Antal, karmester (sz. 1906)
1989 • Lakatos Gabriella, balett-táncos (sz. 1927)