vissza a cimoldalra
2018-07-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60969)
Momus társalgó (6348)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2278)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (746)
A díjakról általában (1032)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (950)
Élő közvetítések (7310)
Balett-, és Táncművészet (5534)
Operett, mint színpadi műfaj (3647)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1443)
Franz Schmidt (3156)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2810)
Gaetano Donizetti (951)
Miklósa Erika (1224)
Kedvenc magyar operaelőadók (1085)
Momus-játék (5503)
Kimernya? (2729)
Udvardy Tibor (190)
Erkel Színház (9443)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Csak a szépség - Radovan Vlatković és a Nemzeti Filharmonikusok a MűPában
- dni -, 2017-11-03 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Bertrand de Billy 2017. október 26.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

WAGNER: Siegfried-idill
MOZART: Esz-dúr kürtverseny, K.447
R. STRAUSS: Imígyen szóla Zarathustra - szimfonikus költemény, Op.30

Radovan Vlatković (kürt)
Nemzeti Filharmonikusok
vez.: Bertrand de Billy

Az ember csak a műsorlapon végignéz, már tudja, hogy szép lesz. Ha van valamilyen kétség, akkor esetleg az, hogy a Siegfried-idillt egy alkalmatlan karmester el tudja rontani, a Zarathustrát pedig egy rossz zenekar teheti tönkre.

Most ilyesmi nem fenyeget: az NFZ-t ismerjük, és ha a karmestert én nem is hallottam még élőben, szavahihető fültanúk szerint elég jó. (Meg kell jegyeznem, kb 2 éve Bertrand de Billy már vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat itt a MűPában, sajnos azon nem voltam ott...)

De hogy végül is milyen, azt nagyon hamar megtudjuk. A Wagner részlet első néhány üteme alapján nyilvánvaló, hogy Bertrand de Billy nem éri be egyszerű ütemezéssel. Beszédesek a hangsúlyok, Rugalmas és élő az agogika. Végül is nem csinál semmi feltűnőt, az első műsorszámot ráadásul pálca nélkül, igazán takarékos mozdulatokkal dirigálja.
Maga a zenekar ijeszt meg az első másodpercekben, a vonósok hangja az érdesség határán még innen, de érzékelhetően matt. Talán csak nem voltak még teljesen összeszedettek a kezdéshez, mindenesetre mire igazán odafigyelhettem volna arra, hogy mi is a probléma, az már meg is szűnt.

Egyszóval a Siegfried idill igazán illúziókeltő, finom és szép volt.

Ahogy azután a Mozart is, bár azt én már nem éreztem annyira indokoltnak.
Tudom, ez inkább az én személyes problémám, de meggyőződésem, hogy Mozart esetében nem feltétlenül jó, ha csak a gemütlich bécsi finomságot látjuk benne. Vlatković mindent megtett, szép, szárnyaló hangszínnel és puhán játszott – még akkor és ott is, amikor én szívesen hallottam volna valami rusztikusabb karaktert, merthogy Mozart gyakran igenis gyakran szellemes, humoros, drámai, vagy akár harsány. Szinte tolakodó az emlék, hogy ugyanitt, a legelső nyilvános hangversenyen – Istenem, már tizenkét éve – milyen táncos, vidám és lendületes menüettet hallottunk a „kis g-moll” szimfóniában. Igen, olyat, ahol a tánc közben a lányok és legények leteszik a sarkukat, vagy akár dobbantanak és nem pedig lebegve úszkálnak a levegőben! Tudom, azt még Kocsis vezényelte…

A Zarathustra nagyon érdekes darab. Olyan, amilyenbe a nagyon fiatal zeneszerző ablaktól zsiráfig lelkesen mindent belerak, de aztán zenei minőségben-mélységben nem tud versenyre kelni saját céljaival. Egyetlen dolog menti meg attól, hogy Nietzsche filozófiája helyett csak felületes csacsogás, egyfajta filmzene legyen belőle: ebben a tálalásban elképesztően tud szólni a teljes szimfonikus zenekar.

Szinte látom-hallom, amikor anno a puritán zenekritikus elővéve a partitúrát leütötte a zongorán azt a bizonyos kontra c-t, és vállat vont. Azóta se érti szegény...

Nos, azért, amikor nyolc nagybőgőn szól, orgonán szól az a bizonyos c – az nem ugyanaz. És a Nemzeti Filharmonikusok gondoskodtak róla, hogy ez a hangélmény ne csupán a hangerőről szóljon. Ragyogtak a fafúvós szólók, a magas trombita hangok, a koncertmester szóló-hegedűje – és úgy általában az egész.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Bizják Dóra (zongora)
Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar
vezényel: a karmesterkurzus tizenegy résztvevője
"A nemzetközi karmesterkurzus záróhangversenye"
BEETHOVEN: II. szimfónia
CHOPIN: f-moll zongoraverseny op. 21
BARTÓK: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
19:00 : Martonvásár
MTA Agrártudományi Kutatóközpont parkja

Ránki Fülöp zongora
Rálik Szilvia - szoprán
Schnöller Szabina - szoprán
Dóri Eszter - szoprán
Galgóczy-Boros Dóra - alt
Kun Tibor - tenor
Pásztor Péter - bariton
Kelemen Dániel - basszus
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar
vezényel: Somos Csaba
BEETHOVEN: Ah, perfido! – koncertária, op.65
IV. szimfónia B-dúr, op.60
Karfantázia , op.80
ELMARAD!

20:00 : Balatonfüred
Gyógy tér

OperaFüred – OperaMozi: Bohémélet 2.0
A mai nap
született:
1909 • Licia Albanese, operaénekesnő († 2014)
elhunyt:
1989 • Martti Talvela, énekes (sz. 1935)
1998 • Hermann Prey, énekes (sz. 1929)