Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Bach zongorán - Jevgenyij Koroljov estje a Zeneakadémián

2017-10-26 18:02:41 - vape -

Jevgenyij Koroljov 2017. október 16.
Zeneakadémia, Nagyterem

J. S. Bach: 6. (e-moll) partita, BWV 830
J. S. Bach: 2. (a-moll) angol szvit, BWV 807
J. S. Bach: Tizenöt háromszólamú invenció, BWV 787–801
J. S. Bach: A fúga művészete, BWV 1080 (részletek)

Jevgenyij Koroljov (zongora)

Az e-moll partita nagyon csembalószerű, harminckettedes futamokkal indul, a koncertkezdés izgalmát is beleszámítom abba, hogy Koroljov ezeket a kelleténél harsányabban játszotta, de azután jött az ellenpontozásos szakasz, és ott már a fegyelmezett zongoristát hallottuk. Aki, bár figyelembe veszi azokat a korlátokat, amelyeket a régi billentyűs hangszerekre írt művek állítanak egy Steinway-zongorista elé, nem tekinti irányadónak a csembaló hangzásvilágát. Zongorázik, de nincsenek túlzott forték, az agogikai megoldások is visszafogottak, és nem törekszik arra sem, hogy a kelleténél nagyobb tempókkal virtuózi tettnek mutassa be némely tétel eljátszását.

Legfőbb eszköze az a lekerekített hang, amely kifinomult billentéskultúra eredménye, ebből a hangvételből csak időnként zökken ki, egy-egy magasabb regiszterben megszólaltatott futam harsányabban, ellenőrizetlenebbül. Szépen, elmélyülten játszik az egyszerűbb szövetű stilizált tánctételekben, de a kontrapunktikus tételekben mintha egy felsőbb szférába lépne, ezekben egy közlendőjét nagyon határozottan megfogalmazó művészt hallottunk.

Mindenesetre a két hosszú szvit gondolatgazdagon, élményszerűen szólalt meg, gyorsan elrepült a hangverseny első felének ötven perce. Ennek ellenére kissé furának éreztem a műsorösszeállítást, lehetett volna keverni a műfajokat: a kifejezetten ellenpontozó művek a rövidebb második félidőre maradtak. A tizenöt háromszólamú invenció – Sinfonia – jogosan van tandarabként számontartva, de Bach, mint mindig, nagyon alapos munkát végzett.

A kis művek nem csak a többszólamú komponálás, szólamszerkesztés módszerébe, és annak játéktechnikájába vezetik be a zenetanulókat, de előadásuk során megkívántatik tőlük a dallamos játékmód is, mindent összevéve, ezek valódi hangversenyszámok is. Koroljov erről az oldalukról közelítette meg őket, megannyi kis karakterdarabot hallottunk, gyorsabbat, lassabbat, vidámabbat, elgondolkodtatóbbat. Ami természetesen nem jelentette azt, ne fordított volna gondot arra, hogy megszólaljanak a szólamvezetési finomságok is. Valahogy így kell ezt.

A négy kontrapunkt a Fuga művészetéből, mondani sem kell, nem okozott meglepetést, ezt tudja a legjobban Koroljov. Nem, az, hogy legjobban tudja, helytelen kifejezés: ő azért született, hogy ezeket zongorán nekünk itt és most eljátssza. Itt tényleg nincs szó hangszerről, és arról, mi ez a mű, illetve részei. Elméleti konstrukciók hangzó formába öntve? Netán önálló világgal rendelkező zenedarabok? Nála egy az egész. Nem az a lényeg, zongora vagy orgona. Vagy zenekar. Nem az a lényeg, forte vagy piano. Mint ahogy Bach számára az elsődleges szándék az volt, megérteni Istent, vagy legalább megszólítani azzal, nézd, itt a teremtés tökéletességének bizonyítéka, hogy létezik olyan csoda, mint a fúga. Koroljov megtanulta ezt a nyelvet tökéletesen tolmácsolni.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.