vissza a cimoldalra
2019-04-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

László Margit (191)
Élő közvetítések (7827)
Operett, mint színpadi műfaj (3886)
Thomas Hampson (266)
Charles Gounod (221)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4324)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4482)
Palcsó Sándor (242)
Udvardy Tibor (207)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3228)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (7)
Egyházi zene (219)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1639)
Franz Schmidt (3312)
Requiem (454)
Abbado – az ember (155)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Nyíltan bujkáló szomorúság – A Concerto Armonico koncertje a Festetics Palotában
- vape -, 2017-10-17 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

A Concerto Armonico koncertje a Festetics Palotában 2017. október 15.
Budapest, Festetics Palota

Telemann h-moll szvit
Telemann F-dúr szonáta
Telemann e-moll concerto két hegedűre
Telemann D-dúr szvit

Homoki Gábor, Román Mikola – hegedű
Concerto Armonico
Művészeti vezető: Spányi Miklós

Telemann – életében – szerencsés zeneszerző volt. Bachot csak orgonistaként becsülték, igaz annak igen nagyra, azonkívül idejétmúlt figuraként, a kontrapunkt nagymestereként volt némi hírneve. Minden idők egyik legnagyobb komponistája, Händel pedig elszelelt Angliába. Így ő, Georg Philipp Telemann volt a német zeneszerző az 1700-as évek első felében hazájában, sőt Európában is.

Miután azonban 1767-ben, 250 évvel ezelőtt meghalt, mint minden rendes barokk zeneszerzőnek, neki is a gyors felejtés lett osztályrésze. Ami nem is csoda, hiszen Haydn akkor már 35, Mozart 11 éves volt, és csak három év volt hátra Beethoven megszületéséig… Hiába viszont a 19.században feltámadt érdeklődés a zenetörténeti múlt iránt, úgy tűnik sem a hivatalos zenetörténet írás, sem a zeneszerető nagy közönség nem tudott, igazán zöldágra vergődni vele az elmúlt időkben. Többek között azért is, mert Bach és Händel valahogy (és jogosan) mindig fontosabb nála.

Vagyis műveinek jórésze, vagy nincs kiadva, vagy nincs róla nagymonográfia, szóval még mindig ismeretlen. És bár lemezeken hozzáférhető sok igazán jó alkotása, koncerteken ezek – még az autentikus barokk zenészek műsorán is – ritkán, de inkább egyáltalán nem hallhatók. A mostani évforduló egy kicsit kivétel, ezt erősíti a Concerto Armonico két részes kis sorozata is, amelynek műsorán második alkalommal két szvit, egy szonáta és egy concerto szerepelt. Ha már itt tartunk: érdekesebbé, hosszabbá, színesebbé lehetett volna tehető az összeállítás, ha az együttes vezetője, aki kiváló csembalista, eljátszik néhányat a mester ritkábbnál is ritkábban hallható billentyűs terméséből. Mi más, mint egy ilyen évfordulós megemlékezés a legalkalmasabb erre.

A koncert egy h-moll szvittel kezdődött, és bár azt nem lehet mondani, a kis kamarazenekar különösebben összecsiszolt hangzást produkált volna, a zenészek tudták azt, ami igazán szükséges: Telemann legszemélyesebb hangja megszólalt. Ez a dallamvilág, a harmóniavilág és a - most csupán vonósokkal felálló – zenekar hangzásvilágának egységéből állt össze. Karakteresen és táncosan szólaltak meg a karakter- és tánctételek. A műsorban F-dúr szonátaként jelölt mű valójában egy kvartett, két hegedű, brácsa basso continuo összeállításra, míg a kéthegedűs versenymű második lassútétele azért volt érdekes, mert Vivaldi bármikor bevállalhatta volna szerzőségét.

A záró, D-dúr szvitben ismét megszólalt a jellegzetes nagyon egyéni telemanni hang, ami a zeneszerző legjobb műveire olyannyira jellemező. Illetve Telemann akkor a legfigyelemreméltóbb, amikor ez a hang megszólal. Valami megfoghatatlan, állandóan jelenlévő szomorúság ez, ott bujkál a még a felszabadultabbnak szánt, táncos tételekben is, figyelmeztetve az elkerülhetetlenre. Ha egy műben, ha egy hangversenyen ezt meghalljuk, a szerzőnek, az előadóknak nyert ügye van.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Vári-Kovács Emese (ének), Gál Márta (csembaló), Molnár Andrea (blockflöte)
„Férfi szemmel, női szemmel a barokkban”
MONTEVERDI: Scherzi musicali cioe arie et madrigali – Maledetto sia l’aspetto; Eri già tutta mia
FRESCOBALDI: Arie musicali per cantarsi, 1. kötet – Se l’Aura spira
G. CACCINI: Le nuove musiche – Belle rose porporine
F. CACCINI: Primo Libro delle Musiche – Ch’amor sia nudo
STROZZI: Cantate, ariette e duetti, op. 2 – Chiamata à nuovi Amori
MONTEVERDI: Tempro la cetra
FRESCOBALDI: Arie musicali per cantarsi, 1. kötet – Così mi disprezzate
F. CACCINI: Primo Libro delle Musiche – Nube gentil
STROZZI: Cantate, ariette e duetti, op. 2 – L’Eraclito amoroso
MONTEVERDI: Ohimè ch’io cado
STEFFANI: Un core o piante o sassi
STEFFANI: Il pastorello
STEFFANI: Dolce Auretta
STROZZI: Ariette a voce sola op. 6 – Chi brama in Amore
STROZZI: Diporti di Euterpe overo Cantate e ariette a voce sola, op. 7 – Mi fa rider la speranza

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sztanyiszlav Trofimov, Irina Csurilova, Alekszej Markov, Nazsmiddin Mavljanov, Roman Burgyenko, Andrej Zorin [etc.]
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Mariinszkij Zenekar
vez.: Valerij Gergijev
CSAJKOVSZKIJ: Jolánta - koncertszerű előadás

20:00 : Budapest
Eiffel Műhelyház

Szigetvári Dávid, Kovács István, Gabriella, Schöck Atala, Megyesi Zoltán, Bakonyi Marcell
vez.: Csiki Gábor
BACH – MENDELSSOHN: Máté-passió
Oratórium egy részben
18:00 : Martonvásár
Agroverzum

Novák Zita, Tóth Kiss Johanna (hegedű), Sörös Jenő (brácsa), Balog Endre (cselló), Boldoghy Kummert Péter (nagybőgő), Novák András (klarinét)
KODÁLY: Epigrammák 1-5 (Novák András átirata klarinétra és vonósnégyesre)
WEINER: Ballada op. 8 (Novák András átirata klarinétra és vonósötösre)
KEREK GÁBOR: Családi zene op. 207
WEINER: I. Divertimento, op. 20 (I., II. tétel)
WEBER: Kvintett klarinétra és vonósnégyesre, op. 34