vissza a cimoldalra
2018-09-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Opernglas, avagy operai távcső... (20137)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1479)
Operett, mint színpadi műfaj (3700)
Franz Schmidt (3181)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2888)
Pantheon (2260)
Kimernya? (2746)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1061)
Balett-, és Táncművészet (5549)
Lisztről emelkedetten (917)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Pogostkina, Alsop, BFZ
- dni -, 2017-10-13 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Pogostkina, Alsop, BFZ 2017. október 5.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sibelius: d-moll hegedűverseny, Op. 47
Sosztakovics: VII. (C-dúr, „Leningrád”) szimfónia, op. 60

Alina Pogostkina (hegedű)
Budapesti Fesztiválzenekar
vez.: Marin Alsop

Ha csak a Sibelius koncert van műsoron, valószínűleg oda se megyek. Persze a darabot ismerem jól, és tudom, hogy a többi későromantikus versenyművekhez hasonlóan nagyon népszerű, de hát
ezek a darabok úgy általában szépek. Szépek minden körülmények között, ha esik, ha fúj. Bizony, szépek akkor is, ha én már szívesen hallanék inkább valami drámát, konfliktust, valami „cselekményt”.

Az első percekben igazolva éreztem magam. A zene valahogy úgy csordogál, mintha a szerző, a szólista és a karmester kölcsönösen udvariaskodna egymással...

De a rossz beidegződéseimből Alina Pogostkina nagyon hamar kizökkent. Persze eddig is tudtuk róla, hogy mennyire jó, Kaposváron is hallhattuk többször, de akkor inkább kamarázott. Most viszont egy nagy szimfonikus zenekar előtt, nagy versenyműben tündököl. Nem csinál semmi feltűnőt, nem erőlködik és nem „küzd” semmilyen technikai nehézséggel. Kicsit sem „virtuóz” a szó pejoráló értelmében. Nyílt egyszerűséggel játszik, póztalan és könnyed, és szinte mellesleg rendkívül tiszta.

A zenekar és karmestere pedig azzal lep meg, hogy az első tételben tökéletesen alkalmazkodva kísér, a másodikban játszik egy olyan halk és finom pianisszimót, amit nagyzenekartól nagyon-nagyon ritkán hallunk, a harmadikban pedig tud olyan elsöprő fortisszimót – amin a szóló hegedű mégis átfénylik.

Nem tudom, hallottam-e már hegedűversenyt ennyire jól előadni? Nem a Sibeliust, hanem úgy általában bármelyiket, és nem mostanában, hanem úgy általában valaha…

És rögtön ezek után már a Sosztakovicstól kellett tartanom. Merthogy, ahhoz nagyon más erények kellenek. Általában szeretem a szerzőt, ráadásul (az ötödik és a tizedik mellett) a hetedik szimfónia a kedvencem. Az első tétel pergődobbal induló monoton témájáról persze rögtön a Boleró jut az ember eszébe, de higgyék el: ez sokkal jobb annál. Nekem nagyon furcsa, a repetáló ritmus ott ellentmondás, de ugyanaz a „Leningrád” szimfóniában brutális kontextusba kerül, és értelmet nyer.

Sokszínű és torokszorító kompozíció. Nem egyszerűen gondolatokat, vagy érzelmeket közvetít, hanem kíméletlenül rád is kényszeríti azokat. Teljesen maga alá gyűr, és onnantól nem szemlélője, hanem alanya vagy a történéseknek. És mi ugyebár nem szórakozni járunk hangversenyre, hanem pontosan ezért. A megélt történésekért, a katarzisért.

Nem játsszák túl gyakran, de akármilyen együttes, akármilyen karmesterrel nem is volna rá képes.

Szerencsére a Budapesti Fesztiválzenekar nem csak a csiszolt összhangzást, és nemes hangszeres színeket tudja produkálni, hanem az erőt is. Ha kell, akkor a megszólalásoknak kemény karaktere, éle is tud lenni.

És persze ez aligha működne egy gyenge-közepes karmesterrel az élükön. Marin Alsop először vendégeskedik Budapesten és egyetlen koncert alapján nehéz megítélni, hogy mire képes egy saját vezetése alatt álló, saját nevelésű zenekarral. De amit most együtt létre tudtak hozni, az több volt mint meggyőző: rátermett, tehetséges és karakteres karmester.

Emlékezetes, jó koncert volt.

Pogostkina, Alsop, BFZ
a fotókat a próbán készítette Kurcsák István

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dávida Tamás (trombita)
Nagao Haruka (hegedű), Csikota Gergely, Király Tibor, Kirsch Bence, Kresz Richárd, Nagy Csaba, Seidl Dénes (trombita), Thiago Bertoldi (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
"Dávida Tamás trombita DLA doktori zárókoncertje"
VIVALDI: B-dúr kettősverseny, RV 548
ENESCU: Legenda
HORVÁTH BALÁZS: Escalator
BOZAY ATTILA: Concertino
ERIC EWAZEN: Fantázia hét trombitára

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
LUTOSŁAWSKI: Concerto zenekarra
BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123
19:30 : Székesfehérvár
Ciszterci templom

Szili Gabriella, Alexander Schneider, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt (ének)
Kodály Zoltán Kórusiskola Exsultate Fiúvegyeskara (karnagy: Tóth Márton)
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dinyés Soma
JOHANN SCHELLE: Erkenne deine Missetat – kantáta
JAN DISMAS ZELENKA: Barbara dira effera - alt szólókantáta ZWV 164
HÄNDEL: F-dúr Concerto grosso Op. 6 No. 2
J.S. BACH: Herr, gehe nicht ins Gericht – kantáta BWV 105
A mai nap
elhunyt:
1908 • Pablo de Sarasate, hegedűs, zeneszerző (sz. 1844)
1957 • Jean Sibelius, zeneszerző (sz. 1865)