vissza a cimoldalra
2019-05-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6716)
Kimernya? (3067)
Erkel Színház (10116)
Élő közvetítések (7874)
Elena Mosuc-drámai koloratúra (901)
Jonas Kaufmann (2385)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3252)
Birgit Nilsson (41)
Operett, mint színpadi műfaj (3917)
Bende Zsolt (153)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61688)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1665)
Lisztről emelkedetten (951)
Franz Schmidt (3336)
Carl Maria von Weber (130)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (598)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Gondolatok a Bánk bánról a második szereposztás ürügyén II.
- zéta -, 2017-09-20 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban 2017. szeptember 14.
Erkel Színház

II. Endre - Káldi Kiss András
Gertrud - Németh Judit
Ottó - Horváth István
Bánk bán - Molnár Levente
Melinda - Rőser Orsolya Hajnalka
Tiborc - Rácz István
Petur bán - Kelemen Zoltán
Biberach - Cseh Antal
Királyi tiszt - Irlanda Gergely

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Kocsár Balázs

És akkor beszéljünk magáról az előadásról is.

Vidnyánszky Attila nem lehetett nagyon megelégedve kerek kilenc esztendővel ezelőtti, debreceni rendezésével. Persze, egy művész is fejlődik, látásmódja alakul, mégis feltűnően kevés ponton emlékeztet a mostani Erkel színházi produkció a régire, pedig még a díszlettervezője is ugyanaz (Alekszandr Belozub). Nem a régi, merevebb tablókat hiányoltam az első és utolsó felvonásból, sokkal inkább az egész előadást átható általános gondolatot.

Vidnyánszky hősei jönnek-mennek a színpadon, keringenek a zenekari árok körül, bár ennek a miértjét nem sikerült megfejteni. Bejátsszák a kétszintes teret, de mégis időről időre vontatottan leül a cselekmény. A mozgalmas első felvonásban a rendező ilyenkor mindig keresztülhurcoltatja egy hatalmas tálcán a darab ikonját, egy szarvast. Jobbról balra, kis szünettel később vissza, közben a szarvasról fogy a hús. Elterelő hadművelet, arról szól, hogy ne unatkozzunk.

Sajnos a rendező nem bízik bennünk, nézőkben sem, szájbarágósan mutatja meg a Bánk-Tiborc kettős alatt, hogy ugyanazon időben Ottó miként teszi magáévá Melindát, nehogy valami másra gondoljunk. Vagy ott van az a kicsit nevetséges ügyetlenkedés, ahogyan Bánk végez a királynéval, a hintaszék-trónnal tiporja halálra, hogy érezzük, a hatalmi jelkép miként tud ölni.

Csalódik az, aki igazi szimbólumokat keres Vidnyánszky rendezésében. A nyitány alatt bejön Bánk a földszint közepén, nagyon űzött, nagyon komor és nagyon elgondolkodó. Látjuk is, amint a súlyos terhek hogyan nyomják a vállát. Nagy nehezen föltámolyog a színpadra, ahol útjelző táblák mutatják az irányt, össze-vissza, egy kőrakás tövéből kiemel egy koponyát („to be, or not to be…”), s míg tartja, messze elnéz Gácsország felé. Tiborc érkezik rendezői balról, megzavarja a Nagyurat a töprengésben, végül némán ketten kétfelé rebbennek, s végére is ér a nyitány. Mivel egy jelzés nem jelzés, a koponya előkerül még egyszer, ezúttal a „Hazám, hazám” előtt szorongatja a Nagyúr. Nekem ezek szimplán az üres pátosz jelei, minden valódi mélység nélkül. Van ebből még jócskán az este során, míg el nem jutunk az utolsóig, a záróképben a kosárkás, fehér ruhás kislányig, gondolom, a gyermek Árpádházi Szent Erzsébetig. A magam részéről azzal sem tudok mit kezdeni, hogy az elhunytak, Gertrud, Biberach, Petur és a legvégén Melinda a gyermekével szép egységesen beülnek a proszcéniumpáholyba előadást nézni, miután sikeresen elűzték onnan az addig ott lábatlankodó operatőröket.

Vidnyánszky rendezése nem sok segítséget nyújt a főszereplőknek a jellemek kibontásában sem, így ki-ki azzal dolgozik, amivel tud, amit otthonról, vagy az előző rendezésből hozott. Aki többet, az eredményesebb. Bánk alakítója igazán hendikepes, mert a rendező kitartóan végignézetteti vele, amint Ottó teszi a szépet a hitvesének, s Bánk csak bámul, fogja a fejét, kaparja a falat, de nem lép közbe. Mintha ez lenne Vidnyánszky egyetlen igazi mondandója Erkel Ferenc hőséről: egy bika alkatú, de tétova, tutyimutyi, magába roskadó értelmiségi, s talán azért is tart itt az ország, mert ilyenek viselnek tisztséget.

Ezen az estén Molnár Levente énekelte Bánkot, amúgy a tiszta második szereposztást kaptuk. Palló Imre bő két évtizedes töretlen fejlődés után kapta meg a Nagyúr szerepét, Molnár már tizenkét év hullámzás után eljutott ide. Ugyan az alkata és játéka nagyon jól passzol Vidnyánszky látványos ürességeihez, nem hinném, hogy Molnár Levente kedvéért vették elő a bariton-Bánk verziót. Az ok nagyon egyszerű, a harmincas évei közepén járó énekes csak igen szűk spektrumban tudja megjeleníteni a szerep hangi kívánalmait. A hang matt színű, a magasságok csak erős tremolóval és erőltetetten szólalnak meg. Nem segített ezen a beugrás ténye sem, hiszen az előző napon is, meg utána a következőn is énekelhette ezt a súlyos terhet jelentő szólamot.

Melinda alakítója Rőser Orsolya Hajnalka. Az első felvonás legnagyobb részét forte üzemmódban vészeli át, ami nem segít a kifinomult figura megteremtésében. Az első pianót a második felvonás közepén, az „Ölj meg engemet Bánk”-ban halljuk tőle, melyet – ilyen előzmények után – meglepően gyöngéden tolmácsol. Ez az ária és kettőse Bánkkal jelzi, hogy lehetnének még tartalékai, ha egy rendező segítene neki azokat kibontani. Mert Rőser játéka nagyon sablonos, alig találjuk meg Melinda (bármilyen) egyéniségét jellemző vonásokat. A Tiszaparti jelenetben inkább a technikai kivitelezésre összpontosít, mint a kifejezésre. Ez sok szerepben elegendő, de itt, most, ebben a szólamban aligha.

Németh Judit igazi királynői megjelenésével és mozgáskultúrájával már félig megnyerte a csatát. Játékában nyoma sincs olyan intrikusi attitűdöknek, mint amit az első szereposztásról olvashattunk. Ez a Gertrudis mindössze felelőtlenül noszogatja öccsét egy kis unaloműző szórakozásra, bele sem gondolva a következményekbe. Vokálisan az első felvonásban a lágyabb, engedékenyebb figurát hozza, de mélyebb fekvésű szólamával emiatt kicsit el is tűnik az együttesekben. Kettőse Bánkkal már kihozza a drámai színeket, erős koncentrációval igazi fenevaddá válik.

Horváth István egyszerűen lubickol Ottó szerepében. Ez az Ő igazi fachja, körülbelül ugyanaz, mint egykoron Réti Józsefé. Meg sem kottyan neki a nyaktörő szólam, kicsit azt érezzük, szinte a végtelenségig tud magasságban terjeszkedni. Játékban a túlmozgásos és akaratos, de mégis gyáva herceg alakjából igazi főszerepet kreált. Az este meglepetéseként a produkció legszebb énekesi teljesítményét vitathatatlanul Tiborc alakítója, Rácz István szolgáltatta. Gyönyörű, meleg, puha hangon, szinte filozofikus szomorúsággal tolmácsolta a szólamot. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy néha milyen egyszerű mindenféle rendezői sallangon átlépni.

Petur bánként Kelemen Zoltán magabiztosan hozta a háromversszakos Bordalt, sajnálatosan ez a verzió sem nyújt sokkal többet Petúrnak. II. Endre viszont két komolyabb áriával szerepel, melyet Káldi Kiss András megbízhatóan tolmácsol. A szólam maga talán egy kicsit mélyebbre koncentráló hangot igényel, de a művész kulturáltan áthidalja a kényes szakaszokat. Cseh Antal miképpen kilenc éve Debrecenben és idén tavasszal Szegeden, itt is Biberach szólamát énekli, bár a nyár eleji Operakalandban még Tiborc volt. A sokoldalú, erős karakterű énekes a rendezői elvárásokon is túlteljesít, csúfondáros hangadásával is jelzi, Biberach mennyire felülről tekint le az egész magyar-meráni konfliktusra.

Az előadás biztos pontja és erőssége ezúttal is az Magyar Állami Operaház Énekkara. A zenekar és karmestere, Kocsár Balázs tevékenységét a középhez igazodás határozta meg elsődlegesen ezen az estén. Kicsit több líra, kicsit több dráma jobb lett volna, néha viszont hiányzott egy-egy ponton egy kis megállás, máshol meg a szilaj száguldás.

Őszintén remélem, hogy a következő Bánk-premier nem tizenhárom esztendő múltán érkezik el Budapestre.

Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban
fotó:© Nagy Attila

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Manon Lescaut

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Liszt Múzeum

Xuesha Hu (zongora)
LISZT: 11. magyar rapszódia, S. 244/11
LISZT: Spanyol rapszódia, S. 254
LISZT: Obermann völgye, Zarándokévek I., Svájc, S. 160
LISZT: Dante szonáta, Zarándokévek II., Itália, S. 161

14:00 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

Katayama Dozan (Shakuhachi)
Koto-Shakuhachi együttes
Anima Musicae Kamarazenekar
vez.: Antal Mátyás
DOZAN KATAYAMA: Sakura Quartet
DOZAN KATAYAMA: Kokiriko no Kaze
DOHNÁNYI - SITKOVETSKY: Szerenád
MICHIO MIYAGI: - Haru No Umi (Spring Sea)
MINORU MIKI: Lotus Concert
DOPPLER:Hungarian Pastorale Fantasie op.26

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Juniki Anna (szoprán), Katona Ágnes Ariadné (fuvola), Boldog-Nagy Zsófia (csembaló)
Bartha Lóránd (próza)
"Hangulatkoncert"
Pengető billentyűk - Vibe a 17-18. századból
J.S. BACH: D-dúr toccata, BWV 912
A. SCARLATTI: Ardo e' ver per te d'amore
SIRET: Második szvit
STORACE: Passacaglia
TAKEMITSU: Rain Dreaming

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Mező Péter tanítványai
Kamarahangversenyek 2018/2019 tavasz
HAYDN: 59. (g-moll) vonósnégyes, Hob. III:74 („Lovas”)
Meier Eveline, Agárdi Anette (hegedű), Lakatos Vivien (brácsa), Nagy Róbert (cselló)
MOZART: 19. (C-dúr) vonósnégyes, K. 465 („Disszonancia”)
Eveline Meier, Hoang Ho Khanh Van (hegedű), Li Ke (brácsa), Kristina Vocetková (cselló)
RACHMANINOV: 2. (d-moll) zongoratrió, op. 9 („Elégikus”)
Matous Peruska (hegedű), Kristina Vocetkova (cselló), Jan Vojtek (zongora)

18:00 : Budapest
Nádor Terem

Ittzés Gergely (fuvola), Monostori Gábor (zongora), Zétényi Tamás (cselló)
A darabról bevezető előadást tart: Sándor László
SÁNDOR LÁSZLÓ: Korálfantázia virágokkal

18:00 : Budapest
Szent Imre Gimnázium Díszterme

A Budapesti Vonósok és a Weiner Leó Konzervatórium ifjú szólistáinak közös koncertje
Műsor:
MARCELLO: d-moll Concerto II-I. tétel
Holes Éva – oboa
MOZART: A-dúr hegedűverseny K. 219, I.tétel
Réthy Lilla – hegedű
CASTELNUOVO TEDESCO: D-dúr Cocerto op.99, III. tétel
Csíki Janka – gitár
HIDAS FRIGYES: Florida Concerto I-II. tétel, Versenymű két harsonára
Ruzsányi István és Nok Roland – harsona
HAYDN: C-dúr oboaverseny Hob.VIIg:C1 I. tétel
Ozsváth Dorottya – oboa
PONCE: Concerto del Sur III. tétel
Riesz Péter - gitár
WIENIAWSKI: D - dúr Polonéz op. 4, I. tétel
Szabó Gergely – hegedű
TELEMANN: D-dúr szonáta -koncert
Pusztaszegi Ákos, Huszti Boldizsár – trombita
Felkészítő tanárok: Kerényi Judit, Fejérváriné Németh Zsuzsa, Kató Árpád, Foltyn Péter, Monoki Attila, Kis András

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Ando Yuki (ének)
Gaján Evelin (oboa), Kitatani Mariko (hegedű), Holló Mariann (zongora, orgona)
Ando Yuki ének diplomakoncertje
J.S. BACH: Magnificat, BWV 243 – Quia respexit
GRIEG: A szív melódiái, op. 5 – 3. Ich liebe dich
GRIEG: Hat dal, op. 48 – 3. Lauf der Welt, 6. Ein Traum
LISZT: Kling leise, mein Lied
LISZT: Oh, quand je dors
LISZT: Benedetto sia'l giorno (47. Petrarca-szonett)
R. STRAUSS: Nyolc költemény Hermann von Gilm verseire az Utolsó levelekből, op. 10 – 3. Die Nacht
R. STRAUSS: Öt kis dal, op. 69 – 5. Schlechtes Wetter
R. STRAUSS: Das Rosenband
R. STRAUSS: Négy dal, op. 27 – 4. Morgen
R. STRAUSS: Hat dal, op. 17 – 2. Ständchen
ELGAR: „The sun goeth down” – ária A királyság című oratóriumból

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Veronika Eberle (hegedű), Tabea Zimmermann (brácsa), Christoph Richter (cselló), Zempléni Szabolcs (kürt), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
"Összkiadás élőben"
Schumann zongorás kamarazenéja/5
SCHUMANN: Meseképek, op. 113
SCHUMANN: 3. (a-moll) hegedű-zongora szonáta, WoO27
SCHUMANN: Adagio és Allegro, op. 70
SCHUMANN: Esz-dúr zongoranégyes, op. 47

19:00 : Budapest
Erkel Színház

PUCCINI: Pillangókisasszony

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Frankó Tünde, Kun Ágnes Anna, Gulyásik Attila (ének)
Kassai Franciska előadóművész
Neumark Zoltán (zongora)
Szerkesztő, műsorvezető: Baranyi Ferenc
"Mediterrán május"
Olasz, francia, spanyol áriák, operettdalok, mindenféle énekek

19:00 : Budapest
Belvárosi Szent Mihály Templom

"Organ & Choir"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Agata Szymczewska (hegedű)
Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter)
WEINER: Pasztorál, fantázia és fúga
GÓRECKI: Concerto - Notturno hegedűre és vonószenekarra
LISZT: 2. magyar rapszódia
DEBUSSY: Vonósnégyes – vonószenekari változat
18:00 : Pécs
Kodály Központ

Nika Gorič (szoprán)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Bogányi Tibor
VILLA-LOBOS: I. Sinfonietta(A memória de Mozart)
MOZART: “Pupilleamate“ - Cecilius áriája (Lucio Silla)„Schon lacht der holde Frühling“– koncertária, K.580
VILLA-LOBOS: Bachianas brasileiras No.5
STRAVINSKY: Tűzmadár-szvit (1919)
A mai nap
született:
1928 • Hidas Frigyes, zeneszerző († 2007)
1929 • Beverly Sills, énekes († 2007)
elhunyt:
1934 • Gustav Holst, zeneszerző (sz. 1874)