vissza a cimoldalra
2017-10-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1213)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59900)
Kedvenc előadók (2813)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3847)
Haladjunk tovább... (205)
Momus társalgó (6052)
Milyen zenét hallgatsz most? (24975)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11180)
A csapos közbeszól (94)

Erkel Színház (8367)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1122)
Udvardy Tibor (167)
Bartók Béla szellemisége (214)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (300)
Élő közvetítések (6644)
Lisztről emelkedetten (849)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2364)
Franz Schmidt (2923)
Edita Gruberova (3020)
Wagner-felvételek (257)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1115)
Balett-, és Táncművészet (5406)
Lehár Ferenc (578)
Jonas Kaufmann (2132)
Pantheon (2104)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Gondolatok a Bánk bánról a második szereposztás ürügyén I.
- zéta -, 2017-09-19 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban 2017. szeptember 14.

Erkel Színház

II. Endre - Káldi Kiss András
Gertrud - Németh Judit
Ottó - Horváth István
Bánk bán - Molnár Levente
Melinda - Rőser Orsolya Hajnalka
Tiborc - Rácz István
Petur bán - Kelemen Zoltán
Biberach - Cseh Antal
Királyi tiszt - Irlanda Gergely

a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
vez. Kocsár Balázs

Ami a kudarcokat illeti, a múlt felidézésével próbálkozni olyan, mintha a létezés jelentését akarnánk megragadni. Mindkettőtől kosárlabdát markolászó kisbabának érzi magát az ember: folyton lecsúszik róla a tenyere.” – kezdte híres esszéjét a Nobel-díjas Joszif Brodszkij. (Embernél kevesebb – New York, 1986) A Bánk bán volt a második opera, amit élőben láthattam. Természetesen, a kornak megfelelően a Rékai-Nádasdy féle változat ment az Erkel Színházban (a sztárszereposztással nem is szomorítom az Olvasót), pont tíz esztendővel korábban, mint amikor Brodszkij írása napvilágot látott.

Azóta számtalan Bánk bán-előadáson ültem ugyanitt (meg másutt is, de sokkal kevesebbszer), átlagban talán évente kétszer. Az összegyűlt élmények nehezen megfogható képek és hangi foszlányok formájában peregnek az ember agyában ilyenkor, különösen, amikor valami merőben ellentétessel szembesül. Azt hiszem, ha máshogy nem, a Bánk bán kapcsán pontosan értem, mit gondolt az író a múlt felidézéséről.

Az Operaház honlapján, a produkcióról az alábbi mondatot találja az érdeklődő: „…a sikerét mindig őrző Bánk bán újra a Palló Imre alakjára és hangjára készült baritonváltozatban kerül színre, amely verzió létrehozását anno Kodály Zoltán is támogatta.” Praktikus dolog egy Kodály-emlékévben a Mesterre hivatkozni, de korszakon kívül talán Palló Imre helyzetét is érdemes lenne külön megvizsgálni.

1930-at követően nem ment sokat a Bánk bán, a legsűrűbb évben (1937-ben) is csak ötször, de volt, amikor csak egyszer került színre. A Nagyúr jelmezét Halmos János, Laczó István, Pataky Kálmán, Pilinszky Zsigmond és dr. Székelyhidy Ferenc felváltva öltötte magára. Közülük Pataky az 30-as évek végére visszatért az eredendően rá jellemző lírai fachhoz (Bánk nem is volt igazán sikeres szerepe), míg az idősebb generációt képviselő Székelyhidy és Pilinszky szép fokozatosan visszavonultak. Nem teljesen igaz tehát az az elterjedt városi legenda, hogy az akut énekeshiány indokolta a tenorszólam „baritonítását”, hiszen Halmos János és Laczó István hosszú évtizedekig biztos oszlopai voltak az intézménynek, az utóbbi még az 50-es évek legvégén is sorozatban keltette életre a Nagyurat.

A baritonváltozat felmerülése egyértelműen Palló Imre egyedi énekesi adottságai és a színházban kialakult nimbusza folytán merülhetett fel. A művész akkor már több mint két évtizede volt a színház vezető énekese. Az első magyar Falstaff és Simon Boccanegra elsősorban vivőerős drámai baritonjával tűnt ki, melyet jellegzetesen ízes magyar szövegmondásával közvetített. Ez utóbbinak köszönhette, hogy Bartók egyetlen operájának ősbemutatóján rábízták a Prológ szövegének elmondását, s azt is, hogy fokozatosan a magyar dalművek vitán felül legelismertebb férfi előadójává avanzsált. 1940-re már a nagy népszerűséget biztosító Erkel-hősök (Gara nádor, Petur bán, Tiborc) és - cseppet sem mellékesen - Kukorica Jancsi szerepe mellé két ősbemutató társult (s itt jön be a képbe Kodály), a Háry János (1926-ban) és a Székelyfonó (1932-ben).

Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban Kapóra jött még a váltás is, hiszen 1940-ben egy nagy tudású és megkérdőjelezhetetlennek tartott csapat (Rékai Nándor, Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán) nekifutott és átdolgozta az alapművet, kétségkívül ügyesen kigyomlálva belőle a dramaturgiai egyenetlenségeket, gyakorlatilag teljesen új szöveggel látta el azt. (Munkájuk minőségét elismerve teszem hozzá, hogy szerintem etikai szempontból nem jártak el helyesen, de ezen most lépjünk túl.) Az új bemutató rendezője egyébként maga Nádasdy volt.

Innentől kicsit át kell ugranunk a fikciók világába, hogy a feltűnően nagy nyilvánosságot kapott produkciót és a Horthy Miklós tiszteletére rendezett díszelőadást megidézzük. Azt gondolom, hogy az 1940. március 15-i, ünnepi bemutatóhoz szükség volt a vitathatatlan nevekre, akikkel el lehetett, el tudták adni a változást. Ehhez a dirigensi szerepet ellátó Ferencsik Jánoson, a főszerepeket éneklő Osváth Júlián, Rősler Endrén, Losonczy Györgyön és Koréh Endrén kívül nagyon jól jött a pályája és személyes népszerűsége csúcsán álló Palló Imre. Ez utóbbinak olyannyira, hogy bár a partnerek a világ rendje szerint cserélődtek az évek során, de a baritonváltozat 1952. május 1-i utolsó előadásáig eltelt 63 alkalom során más nem is énekelte rajta kívül a Nagyúr szólamát. (Az meg külön történelmi pikantéria, hogy Horthy díszelőadásától hogy vezetett az út Rákosi Mátyás május elsejééig, de most ebbe se merüljünk el.)

Az Erkel Színházban viszont ezúttal nem a Palló Imre „alakjára és hangjára készült” változat hangzott el, hiába szerepel ez a produkció adatlapján. Ez a kijelentés annyira meghökkentőnek tűnik, hogy meg kell ismételjük: bár ezt olvashatjuk a színház honlapján, az előadás messze nem ugyanaz a mű, mint amiben Pallóék szerepeltek. (A következtetést mindenki szűrje le maga.)

Ugyanezen oldal tetején viszont ott díszeleg még egy vastag betűs mondat, idézem: „A produkció szövege és zenei anyaga a mű ős- és a baritonváltozatának felhasználásával jött létre.” Márpedig a kettő nem ugyanaz, nagyon nem. Írtam hát gyorsan egy levelet a sajtós kollégának, hogy vajon ki(k) végezté(k) el ezt a munkát, azaz kinek (kiknek) a nevéhez köthető? Mert erről egy betű sincs a honlapon. A válasz hamar megérkezett: „A jelenlegi változat Vidnyánszky Attila és Kocsár Balázs együttműködéséből született, a zenei részeket elsősorban főzeneigazgató úr válogatta. Már a korábbi, közös debreceni produkciójuk is az ősváltozatból Biberach erősebb intrikusi karakterét, a darab bosszúdráma jellegét kívánta nyomatékosítani, ezt a gondolatiságot követte most az Erkel színházi változat is.”

Ezen ellentmondások birtokában mentem hát el a szeptember 14-i előadásra. Vidnyánszky Attila és Kocsár Balázs említett debreceni együttműködéséhez a Bánk bán kapcsán már volt (jó)szerencsém (sőt írtam is róla elég pozitívan itt: http://momus.hu/article.php?artid=5514), így a vészjósló előzmények ellenére némileg bizakodva vártam az estét. Kár volt!

Sajnos osztanom kell annak a kedves fórumozónak a véleményét, aki azt találta mondani, hogy már nemcsak Erkel (és Egressy), hanem Rékai, Oláh és Nádasdy is forog a sírjában. Az új változat csak igen távoli köszönőviszonyban van mind az ősBánkkal, mind az 1940-es átdolgozással. Az elhangzott változat ugyanis a kettő igen különös és egyedi keveréke. Megpróbálom higgadtan leírni elképedésem okát.

A zenét és a dramaturgiai felállást illetően nagy vonalakban az ősBánkból megmaradt elég sok minden. Szinte végig az első felvonás, csonkítatlanul a hosszadalmas Melinda-Ottó kettős, de a Bánk-Biberach duettből már jócskán húztak. A második felvonás első, második és harmadik képe többnyire az 1940-es változat szerint alakult, majd visszatér az ősverzió. Mondom, nagy vonalakban, mert menetközben számtalan húzás miatt a nézőnek visszatérően „ugrálásos” érzete támad. Olykor fontos frázisok, mondatok maradnak ki, vagy – ami még elképesztőbb – kerülnek át másik szereplő szájába. Miért? Bánk sorsfordító mondatát Biberach mondja, Gertrudisét Bánk és fordítva. Miért vajon?

Döbbenettel tapasztaltam, hogy a vágások számos alkalommal – hogy is mondjam udvariasan – nincsenek rendesen „összefércelve”. Abbamarad egy frázis egy hangnemben, majd a következő pillanatban, minden átmenet nélkül egy másik, az előbbivel ellentétes hangnemben vagyunk. Volt persze ezek között olyan, ami nyilván már az „alkotóknak” is sok volt, de ekkor ahhoz a megoldáshoz folyamodtak, hogy egy taktusnyi szünetet hagytak és úgy folytatják – teljesen máshol. Elkezdtem számolni, hányszor is éreztem, hogy a zene folyamatát megakasztja egy-egy ilyen hangnemi ugrálás, de tíz után abbahagytam.

Még ennél is nagyobb problémának érzem, hogy a két, egymástól évszázadnyira lévő szöveget az "alkotók" gátlástalanul összekeverték. Van úgy, hogy a mondat eleje Egressyé, a folytatása Nádasdy szövege, majd vissza megint. Van, hogy egy kettősben az egymással feleselők közül egyik szereplő az egyik, a neki válaszoló partner a másik szöveget mondja. Mindez kiszámíthatatlanul hektikusan és orvul, sűrű anakronisztikus szituációkat okozva. Miért mindez?

Azt értem, hogy valamiért Biberach tevékenysége fontossá vált a rendező és a karmester számára (bár az ősBánkban ez elég rendesen ki lett bontva), de ilyen alapon (és ily módon) bárki bármely operát átszabhatna kénye és kedve szerint. (Mondjuk, nekem mindig gyanús volt ez a Ruiz A trubadúrban, nosza, adunk neki lehetőséget: Manrico a gyöngéd f-moll ária után félrevonul kedvesével, jön Ruiz a rossz hírrel, fellármázza a csapatot, elénekli a Strettát [C-s Ruizok előnyben!], majd bőszen elrohannak a csatába. Hát nem hihetőbb így?)

Szóval, csak állok tétován és egyszerűen nem értem, hogy két elismert művész, Kocsár és Vidnyánszky a debreceni sikeres és szakmailag kiemelkedő (ős)Bánk után miért adták nevüket ehhez a legjobb indulattal is fércműnek nevezhető változathoz? Ha nem ők találták ki, ez akkor is menthetetlenül rájuk fog ragadni. A privát kesergésem ehhez még annyi, hogy egy ország első színháza miért pont a nemzeti operával kísérletezik ily sarlatán módon?

És akkor még nem beszéltünk magáról az előadásról. (Folytatjuk!)

Erkel Bánk bánja az Erkel Színházban
fotó:© Nagy Attila

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Concerto Budapest
Művészeti vezetők:
Keller András (programigazgató)
Rácz Zoltán
"A Hallgatás Napja | A Concerto Budapest és a BMC egész napos kortárs zenei fesztiválja"
Részletes program a hallgatasnapja.hu oldalon

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Gulyás István (zongora)
"Liszt Születésnap"
Liszt:Zarándokévek - II. kötet („Itália”)

11:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Nikola Parov (kaval), Orczy Géza (tambura), Gera Gábor (harmonika)
"Zenél a világ! - "Páratlan" zenék a Balkánról"

13:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Keller Kvartett, Szent Efrém Férfikar
"A hallgatás napja"
ALBAN BERG: Wozzeck – töredékek
ARVO PÄRT: Seven Magnificat Antiphons

15:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Kaczander Orsolya (fuvola), Keller András (hegedű), Balog József (zongora)
Concerto Budapest
vez.: Rácz Zoltán
"A hallgatás napja"
HENRYK GÓRECKI: Zongoraverseny
SOFIA GUBAIDULINA: Impromptu
HENRYK GÓRECKI: Kleines Requiem für eine Polka

15:00 : Budapest
Magyar Rádió 6-os stúdiója

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Farkas Róbert
Műsorvezető: Péteri Lóránt
"Zenebeszéd"
MOZART: g-moll szimfónia K.550

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Emanuel Ax (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
vez.: Fischer Iván
J.S. BACH: III. (D-dúr) szvit, BWV 1068
MOZART: d-moll zongoraverseny, K.466
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op.36

16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Yohei Wakioka (zongora)
"Liszt Születésnap"
LISZT: 10. Magyar rapszódia
LISZT: 104. Petrarca szonett
LISZT: Zarándokévek II. kötet („Itália”) - Mária eljegyzése
LISZT: Bölcsődal
WAGNER-LISZT: Izolda szerelmi halála
LISZT: Spanyol rapszódia

17:00 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

"CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál"
SZŐLLŐSY András és a magyar film / 2.
Tízezer nap (1967, rendezõ: Kósa Ferenc)

17:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Nora Fischer (ének)
Concerto Budapest
vez.: Keller András, Rácz Zoltán
"A Hallgatás napja"
LOUIS ANDRIESSEN: M is for Man, Music, Mozart
LOUIS ANDRIESSEN: The nine symphonies of Beethoven

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Jandó Jenő (zongora)
"Liszt Születésnap"
BEETHOVEN: 23. (f-moll) szonáta, Op.57 („Appassionata”)
LISZT: Két legenda
BARTÓK: Szvit zongorára, Op.14 (BB 70)
Válogatás Liszt Ferenc kései műveiből

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti terem

Vörös Elma Dóra (zongora), Nagy Judit (fuvola), Papp Tímea (hárfa), Szűcs Péter (klarinét), Borsos Kata, Tálas Anna (hegedű), Kiss Alexandra Enikő (brácsa), Onczay Zoltán (gordonka)
"Doktorandusz koncertek 1."
„Francia kamaraest fuvolával és hárfával”
IBERT: Piéce
DEBUSSY: Six épigraphes antiques
RAVEL: Introduction et allegro
JONGEN: Deux Pieces en Trio, Op.80
TOURNIER: Szvit, Op.34

19:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Balog József (zongora)
Concerto Budapest
vez.: Keller András
"A Hallgatás napja"
GEORGE BENJAMIN: Canon and Fugue
LUCIANO BERIO: Contrapunctus XIX ("Die Kunst der Fuge")
BERND ALOIS ZIMMERMANN: Stille und Umkehr Orchesterskizzen
BERND ALOIS ZIMMERMANN: Musique pour les soupers du Roi Ubu

19:00 : Budapest
Marczibányi Téri Művelődési Ház

Tőkés Emese (zongora)
BEETHOVEN: 32 variacio WoO 80.
CHOPIN: Asz dur polonaise Op.53.
LISZT: Csárdás obstiné
LISZT: Funérailles
LISZT: Après une lecture du Dante-Fantazia quasi Sonata
LISZT: Sposalizio

19:30 : Budapest
FUGA Budapesti Építészeti Központ

"CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál"
SZŐLLŐSY András és a magyar film / 3.
Magasiskola (1970) / GAÁL István (rend.)

20:00 : Budapest
Duna Palota

Duna Szimfonikus Zenekar
a Budapesti Operettszínház Balettkara és szólistái
vez.: Deák András
"Budapest Gálakoncert"

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András Gábor (orgona), Szentpáli Roland (szerpent, tuba)
Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
"Studio5 - nyolc másodperc"
Bemutatók vegyeskarra és orgonára
SOLTI ÁRPÁD: Last Statements
BELLA MÁTÉ: Béke
VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR: Seven Choralmeditations
VARGA JUDIT: Pocket Requiem
KUTRIK BENCE: In paradisum

21:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Concerto Budapest
vez.: Rácz Zoltán, Keller András
"A Hallgatás napja"
SZŐLLŐSY ANDRÁS: Addio - Georgii Kroó in memoriam
KURTÁG GYÖRGY: Jelenetek egy regényből Op.19, 15 dal Dalos R. versei
VIDOVSZKY LÁSZLÓ: Le piano & Ses doubles
KURTÁG GYÖRGY: Esterházy Péter emlékére
A mai nap
történt:
1937 • Sosztakovics V. szimfóniájának bemutatója (Leningrád)
született:
1912 • Solti György, karmester († 1997)
1917 • Dizzy Gillespie, jazz-muzsikus († 1993)
1921 • Malcolm Arnold, zeneszerző († 2006)