vissza a cimoldalra
2017-12-11
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60213)
Momus társalgó (6308)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3857)
Társművészetek (1219)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Berlioz újratemetése (129)
Udvardy Tibor (174)
Franck, César (40)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4124)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2447)
Kimernya? (2606)
A díjakról általában (997)
Élő közvetítések (6741)
Erkel Színház (8555)
Operett, mint színpadi műfaj (3405)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1200)
Franz Schmidt (2972)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1131)
Opernglas, avagy operai távcső... (19880)
A nap képe (2008)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (413)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Esszé az operaműfaj mibenlétéről – Operavizsga Szegeden
Operatikus, 2017-05-25 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Operavizsga Szegeden Az opera nehéz műfaj, de legnehezebb talán, amikor fiatal énekesek vizsgáznak. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának év végi operavizsgája egyszerre volt költői, hasznos és mélyen elgondolkodtató. Május 7-én este a Kisszínházban két részben mutatták meg a fiatalok mit tudnak.

Az első részben Purcell Dido és Aeneasa került színre, a BA szakosok adták elő. A betanítás a stílus kiváló ismerőjének, Csengery Adrienne tanárnőnek az érdeme, s Toronykőy Attila minimális eszközökkel is teljes értékű előadást rendezett. Néhány fehér oszlop és kocka alkotta a díszletet, a jelmezek is egyszerű földigérő tunikák voltak, többségük fehér, a boszorkányoké vörös. A drámai szituációt pontosan jelezte a szereplők térbeli elrendezése, a tömeg és az egyének viszonyba állítása,

a fönt és a lent jelzése. Fontos megemlíteni fellépőink felkészítő tanárai, Temesi Mária, D. Szécsi Edit és Andrejcsik István nevét.

A szólamok nem jelentettek túlzott megterhelést az ifjú énekeseknek, ezért szabadabban muzsikáltak és játszottak. Ám a stilizált játékmódban is megérezték a köztük lévő feszültségeket, vonzásokat és taszításokat, s ezeknek az energiáknak az áramlását egymás között. A publikumnak mintegy tíz percbe telt, mire belehelyezkedett a muzsika és a történet világába. Ezek után az előadás tovább javult, az énekesek magabiztos, életerős produkciókkal reagálták le a feléjük áradó figyelmet. Egy romantikus, bel canto, netán verista operában mindezt lehetetlen lett volna elérni.

A közönség költői előadást kapott, a növendékek pedig a színpadi előadóművészet lényeges elemeit tapasztalhatták meg a bőrükön. És a siker diadalát. A nyolc szólista és a hallgatókból összeállított kórus kitűnően teljesített. Talán Házenauer Roland (Dido) biztató tenorját és Blaga Krisztina (Főboszorkány) szuggesztív mezzóját lehet kiemelni.

Koczka Ferenc az árokból, zongorán kísérte a Purcell-művet és a második rész számait. Korábban zenekari kísérettel folyt a vizsga, aminek persze szintén megvan a maga értelme, ám most mégsem volt hiányérzetem.

A második részben arra ment föl a függöny, öt énekes áll a színpadon kővé meredve, jelmezbe öltözve: Carmen, Csocsoszán, mondjuk Hamupipőke, Ramiro és Don José jelmezében. Volt egy hatodik is: Gyüdi Eszter Sára farmerben, pólóban énekli Berta dohogó áriáját a Sevillaiból. Közbejárja, megcsinálja, kicsit meg is tapogatja a csodás kövületeket. Aztán egyiküket életre kelti, mint egy varázserejű manó.

Az éledő operahős mondjuk Banai Sára, és rázendít a Hamupipőke nagy Angelina-áriájára. Sötét tónusú lírai mezzó szól, könnyedén pörgeti a futamokat, mosolyogva jár föl és alá (még a ládára is fölszáll, de sohasem kotkodácsol), végül újfent mozdulatlanságba mered, és operamanónk Don Josénak ad elevenséget.

Herczegh Ferenc a Virágáriát próbálja elénekelni váltakozó sikerrel. Szép és férfias a tónus, de a megszólalás gyámoltalan, se férfierő, se szerelemvágy nincs benne. Már a középső magas hang is gikszergyanús, a záró B-nek csak falzettben megy neki. Ez a José semmiféle Carment nem szúrna le!

De különösen Ádám Zsuzsát nem, aki dús, nagyerejű, bizsergető hangon szólal meg. Persze előtte még Gyüdi és Banai elbolondoznak a Kártyatercett elejével, osztogatják a lapokat. Ádám szerencsére nem a slágert, a Habanerát, hanem ezt a bonyolult drámaiságú áriát választotta. Tudatos, kihívó, de ugyanakkor babonásan rettegő. Nyomban halljuk mi a különbség egy lírai és egy drámai mezzoszoprán hangja és lelkülete között.

Bónus Gábor lírai tenorja természetesen Ramiróként illúziókeltőbb, mint Joséként a Seguidillában. Baracskai Judit biztos technikával, átütő magassággal tipeg körbe a színen, mint Pillangó, ám hangszíne nem a távoli láthatáron fölbukkanó hajót idézi. Neki egyelőre nem Puccini a legjobb megnyilatkozási lehetősége. De mégis, mégis! Megszólal a zene Gesz-dúrban, a szoprán csak pár hangot énekel, és már nem is az operavizsgán vagyunk, hanem Nagaszakiban, és nem Baracskait halljuk, hanem azt a szerencsétlenül szerelmes japán lányt.

Jönnek gyöngébb, és tehetségesebb énekesek egymás után, de a jelmezes szobor mindig egy csapásra életre kel, magával ragad. Egyes számokban finom irónia bujkál, mert hát micsoda dolog, hogy annyira énekelnek? Amit látunk, Toronykőy lenyűgöző esszéje az operaműfaj lényegéről: megszólal egy akkord, egy hang, és nyomban egy másik világba kerülünk!

Egyben erőteljes tanári útravaló: ezt kell tudnotok, ez a fegyver van a kezetekben, tessék használni! Hittel, felkészültséggel, szívvel, odaadással.

És ne legyenek illúzióitok: sokszor bele kell halni!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Excanto együttes:
Művészeti vezető: Kállay Gábor (ének, blockflöte)
Kállay Katalin (blockflöte), Vitárius Piroska (barokk hegedű), Szabó Zsolt (viola da gamba), Kállay Ágnes (barokk cselló), Győri István (lant és barokk gitár)
Angol késő reneszánsz adventi muzsika
(Tallis, Ravenscroft, Dowland, Byrd)
FALCONIERI: Folia
TELEMANN: 2 pastoral
HAMMERSCHMIDT: Ihr lieben Hirten
REBEL: Les Caracteres de la Danse
TORELLI: Pastorale per il S.S. Natale
FINGER: d-moll szonáta, op.1/1
PEZ: Concerto Pastorale

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

David Fray (zongora), Gérard Caussé (brácsa), Paul Meyer (klarinét)
J.S. BACH: 5. (C-dúr) triószonáta, BWV 529
BRAHMS: 1. (f-moll) klarinét-zongora szonáta, op. 120/1
BRUCH: Nyolc darab klarinétra, brácsára és zongorára, op. 83 (részletek)
MOZART: Esz-dúr („Kegelstatt”) trió, K. 498

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Juan Diego Flórez
Liszt Ferenc Kamarazenekar
Vezényel: Guillermo García Calvo
MOZART: A varázsfuvola - Nyitány
MOZART: Szöktetés a szerájból - Ich baue ganz
MOZART: A színigazgató - Nyitány
MOZART: Don Giovanni - Il mio tesoro
MOZART: Il ré pastore (A pásztorkirály) - Si spande il sole in Faccia
MOZART: Szöktetés a szerájból - Nyitány
MOZART: A varázsfuvola - Dies Bildnis
MOZART: Idomeneo - Fuor del mar
ROSSINI: Otello - Che ascolto oihme
ROSSINI: A tolvaj szarka - Nyitány
DONIZETTI: Szerelmi bájital - Una furtiva lagrima
DONIZETTI: Roberto Devereux - Ed ancor la tremenda porta
DONIZETTI: Don Pasquale - Nyitány
PUCCINI: Bohémélet - Che gelida manina
VERDI: Luisa Miller - Nyitány
VERDI: Rigoletto - Questa o quella
VERDI: A lombardok - La mia letizia
09:30 : Szombathely
Bartók Terem

"Karácsonyi ünnepvárás"
A mai nap
született:
1803 • Hector Berlioz, zeneszerző († 1869)
1908 • Elliott Carter, zeneszerző († 2012)