vissza a cimoldalra
2018-11-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4094)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61313)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11291)
A csapos közbeszól (95)

musical (180)
Gioacchino Rossini (1021)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1528)
Franz Schmidt (3221)
Kimernya? (2806)
Élő közvetítések (7502)
Bartók Rádió (752)
Antonin Dvorak (194)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4372)
Momus-játék (5552)
Operett, mint színpadi műfaj (3763)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1154)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (783)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6693)
Opernglas, avagy operai távcső... (20161)
Balett-, és Táncművészet (5571)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Esszé az operaműfaj mibenlétéről – Operavizsga Szegeden
Operatikus, 2017-05-25 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Operavizsga Szegeden Az opera nehéz műfaj, de legnehezebb talán, amikor fiatal énekesek vizsgáznak. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának év végi operavizsgája egyszerre volt költői, hasznos és mélyen elgondolkodtató. Május 7-én este a Kisszínházban két részben mutatták meg a fiatalok mit tudnak.

Az első részben Purcell Dido és Aeneasa került színre, a BA szakosok adták elő. A betanítás a stílus kiváló ismerőjének, Csengery Adrienne tanárnőnek az érdeme, s Toronykőy Attila minimális eszközökkel is teljes értékű előadást rendezett. Néhány fehér oszlop és kocka alkotta a díszletet, a jelmezek is egyszerű földigérő tunikák voltak, többségük fehér, a boszorkányoké vörös. A drámai szituációt pontosan jelezte a szereplők térbeli elrendezése, a tömeg és az egyének viszonyba állítása,

a fönt és a lent jelzése. Fontos megemlíteni fellépőink felkészítő tanárai, Temesi Mária, D. Szécsi Edit és Andrejcsik István nevét.

A szólamok nem jelentettek túlzott megterhelést az ifjú énekeseknek, ezért szabadabban muzsikáltak és játszottak. Ám a stilizált játékmódban is megérezték a köztük lévő feszültségeket, vonzásokat és taszításokat, s ezeknek az energiáknak az áramlását egymás között. A publikumnak mintegy tíz percbe telt, mire belehelyezkedett a muzsika és a történet világába. Ezek után az előadás tovább javult, az énekesek magabiztos, életerős produkciókkal reagálták le a feléjük áradó figyelmet. Egy romantikus, bel canto, netán verista operában mindezt lehetetlen lett volna elérni.

A közönség költői előadást kapott, a növendékek pedig a színpadi előadóművészet lényeges elemeit tapasztalhatták meg a bőrükön. És a siker diadalát. A nyolc szólista és a hallgatókból összeállított kórus kitűnően teljesített. Talán Házenauer Roland (Dido) biztató tenorját és Blaga Krisztina (Főboszorkány) szuggesztív mezzóját lehet kiemelni.

Koczka Ferenc az árokból, zongorán kísérte a Purcell-művet és a második rész számait. Korábban zenekari kísérettel folyt a vizsga, aminek persze szintén megvan a maga értelme, ám most mégsem volt hiányérzetem.

A második részben arra ment föl a függöny, öt énekes áll a színpadon kővé meredve, jelmezbe öltözve: Carmen, Csocsoszán, mondjuk Hamupipőke, Ramiro és Don José jelmezében. Volt egy hatodik is: Gyüdi Eszter Sára farmerben, pólóban énekli Berta dohogó áriáját a Sevillaiból. Közbejárja, megcsinálja, kicsit meg is tapogatja a csodás kövületeket. Aztán egyiküket életre kelti, mint egy varázserejű manó.

Az éledő operahős mondjuk Banai Sára, és rázendít a Hamupipőke nagy Angelina-áriájára. Sötét tónusú lírai mezzó szól, könnyedén pörgeti a futamokat, mosolyogva jár föl és alá (még a ládára is fölszáll, de sohasem kotkodácsol), végül újfent mozdulatlanságba mered, és operamanónk Don Josénak ad elevenséget.

Herczegh Ferenc a Virágáriát próbálja elénekelni váltakozó sikerrel. Szép és férfias a tónus, de a megszólalás gyámoltalan, se férfierő, se szerelemvágy nincs benne. Már a középső magas hang is gikszergyanús, a záró B-nek csak falzettben megy neki. Ez a José semmiféle Carment nem szúrna le!

De különösen Ádám Zsuzsát nem, aki dús, nagyerejű, bizsergető hangon szólal meg. Persze előtte még Gyüdi és Banai elbolondoznak a Kártyatercett elejével, osztogatják a lapokat. Ádám szerencsére nem a slágert, a Habanerát, hanem ezt a bonyolult drámaiságú áriát választotta. Tudatos, kihívó, de ugyanakkor babonásan rettegő. Nyomban halljuk mi a különbség egy lírai és egy drámai mezzoszoprán hangja és lelkülete között.

Bónus Gábor lírai tenorja természetesen Ramiróként illúziókeltőbb, mint Joséként a Seguidillában. Baracskai Judit biztos technikával, átütő magassággal tipeg körbe a színen, mint Pillangó, ám hangszíne nem a távoli láthatáron fölbukkanó hajót idézi. Neki egyelőre nem Puccini a legjobb megnyilatkozási lehetősége. De mégis, mégis! Megszólal a zene Gesz-dúrban, a szoprán csak pár hangot énekel, és már nem is az operavizsgán vagyunk, hanem Nagaszakiban, és nem Baracskait halljuk, hanem azt a szerencsétlenül szerelmes japán lányt.

Jönnek gyöngébb, és tehetségesebb énekesek egymás után, de a jelmezes szobor mindig egy csapásra életre kel, magával ragad. Egyes számokban finom irónia bujkál, mert hát micsoda dolog, hogy annyira énekelnek? Amit látunk, Toronykőy lenyűgöző esszéje az operaműfaj lényegéről: megszólal egy akkord, egy hang, és nyomban egy másik világba kerülünk!

Egyben erőteljes tanári útravaló: ezt kell tudnotok, ez a fegyver van a kezetekben, tessék használni! Hittel, felkészültséggel, szívvel, odaadással.

És ne legyenek illúzióitok: sokszor bele kell halni!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Fellegi Dávid (gitár)
Hangulatkoncert
PONCE: Téma, variáció és finálé
PAVLOVITS DÁVID: Viharmadár-szonáta
DUARTE: Variációk egy katalán népdalra
FELLEGI DÁVID: Sonata „Fantasy'

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Bálint János (fuvola)
Concerto Armonico Budapest (koncertmester: Homoki Gábor, művészeti vezető: Spányi Miklós)
C.P.E. Bach 230
C.P.E. BACH: D-dúr szimfónia, Wq 176
C.P.E. BACH: D-dúr fuvolaverseny, Wq 13
C.P.E. BACH: C-dúr szonatina, Wq 106
C.P.E. BACH: g-moll csembalóverseny, Wq 32

19:00 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Mesterművek a lett és a magyar kamarazenéből
Lettország államiságának 100. évfordulója alkalmából

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Baranyai Barnabás (cselló)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Ménesi Gergely
A zenekar mesterei
KODÁLY: Marosszéki táncok
FEKETE GYULA: Csellóverseny
DEBUSSY: Egy faun délutánja
DEBUSSY: A tenger
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Gáti Sándor (oboa)
Nagyváradi Állami Filharmónia
Vezényel: Mark Kadin (Oroszország)
MOZART: A színházigazgató – Nyitány, K. 486
HAYDN: C-dúr oboaverseny, Hob.VIIg: C1
CSAJKOVSZKIJ: IV. (f-moll) szimfónia, Op. 36.
A mai nap
született:
1719 • Leopold Mozart, zeneszerző († 1787)
1774 • Gaspare Spontini, zeneszerző († 1851)
1778 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző († 1837)
1805 • Fanny Mendelssohn, zongorista, zeneszerző († 1847)
1896 • Pataky Kálmán, énekes († 1964)
1900 • Aaron Copland, zeneszerző († 1990)
1927 • Svéd Nóra, énekes († 1982)
elhunyt:
1831 • Ignaz Pleyel, zeneszerző, zongorakészítő (sz. 1757)
1946 • Manuel de Falla, zeneszerző (sz. 1872)
2005 • Takács Jenő, zongorista, zeneszerző (sz. 1902)