vissza a cimoldalra
2017-12-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60216)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3860)
Társművészetek (1220)
Momus társalgó (6308)
Milyen zenét hallgatsz most? (24990)
Kedvenc előadók (2814)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Haladjunk tovább... (205)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11198)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (581)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1206)
Élő közvetítések (6758)
Franz Schmidt (2978)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (425)
film és zene (187)
Kodály Zoltán (354)
Erkel Színház (8615)
A nap képe (2010)
Jonas Kaufmann (2151)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4125)
Operett, mint színpadi műfaj (3413)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2456)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2430)
Berlioz újratemetése (145)
Lisztről emelkedetten (881)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Meglepetések és csalódások II. (Bánk bán-széria az Erkel Színház Operakalandjában, 2017. május 2-13.)
- ppp -, 2017-05-19 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Bánk bán-széria az Erkel Színház Operakalandjában, 2017. május 2-13. A bariton fach problémái még erősebben érezhetők Petur bán kiosztásában. A szerepet már évek óta éneklő Kelemen Zoltán idén nyújtotta legjobb alakítását, a négy énekes között kiemelkedően legjobb hangi produkciót. Megjelenésben Ő felel meg legkevésbé a szerephez kapcsolódó elképzeléseknek, de ezt jó énekléssel feledteti pillanatok alatt. Szemerédy Károly ellenben külsőleg ideális Petur lenne, sajnos hangi produkciója elmarad az attraktív megjelenésével generált várakozástól. A köpenyben két éve énekelt Marcelje óta nem találtam még egyszer sem olyan jónak és szuggesztívnek, mint akkor. Sajnos a Pikk dámában is, most Peturban is magasság problémákat észlelek hangjában. Erre utal, hogy a „Majd én!” frázis G–jét kihagyta, de több más magas hang intonációs bizonytalansága is.

A másik két Petur sajnos egyetlen szempontból tűnik csak alkalmasnak a szerepre: külső megjelenésben valahogy így képzeli el az ember a már nem egészen fiatal, de erőteljes fizikumú magyar nemest. Énekben azonban mindkettő alkalmatlan rá, mert hangjukból teljesen hiányzik az az erő, amelyet habitusuk involvál. Hatalmas korpuszból törpe hang — tömören így foglalható össze a helyzet. Mindketten a dühös, indulatát inkább külsőleg, mint belsőleg megélő Peturt adják, Molnár Levente különösen emlékeztet arra a vértolulásos, ellilult fejű karakterre, amelyet Kállai Ferenc játszott utolsó Peturjában. Csakhogy ilyen feszüléssel normálisan énekelni lehetetlen, mert ha szorul a test, szorul a hang is. Szegedi Csaba új énekstílusára a hangok szavankénti „löködése” jellemző, úgy, mint egykori mesterének volt szokása hosszú időn át, akinek azonban vele ellentétben ezzel sikerült is a volument növelni. Ez az éneklési mód nem igazán lesz szerencsés a közelgő Roberto Devereuxben, mert a belcanto technikától merőben idegen. Legato! Nottinghamet legato tessék majd megpróbálni, ha szabad kérnünk!

Molnár Levente alakítására külön ki kell térnem, mert azontúl, hogy számomra ez a Petur a művész nemzetközi karrierjét nem igazolta, súlyos technikai problémákról árulkodott. Nem tudom elhinni, hogy ezzel a hanggal és volumennel szerződtették akármelyik színház bármilyen szerepére, tehát azt kell gyanítanom, hogy éneklésében azóta történt valami nagyon rossz és súlyos változás. Ami nem jön a hangban, azt Molnár, nem először, gyakran színpadi túlzásokkal próbálja helyettesíteni, totális képtelenségekre ragadtatva magát. (Ilyen volt egy Virtuózok-gálán a Don Giovanni-Zerlina duett végén sliccének felhúzása, egy Mozarttól igen távol eső, közönséges gesztus.) A Bordal után, egy erőtlen, de a karmester leintése után is tovább tartott záróhang zenei ízléstelenségére alaposan rápakolt a továbbiakkal: a tapsoló gyerekközönségnek jeleket adott az intenzív tapsra. Olyan gesztusokkal, amelyek egy rockkoncerten megszokottak, Erkel művének színpadán azonban tűrhetetlenek. Ezen gesztusokat később a függöny előtt is megismételte. Ősszel, mikor majd a címszerepet énekli, a „Hazám, hazám” vélhető sikerére ugyanígy fog reagálni? És hagyni is fogják neki? Szó nélkül tűri ezt a vezetés, akinek képviselője ott volt a nézőtéren. (Ha ott volt.) Mindezeket egybevéve Molnár Levente Peturja számomra az általam látott hét előadás szakmai mélypontját jelentette.

Ottó szerepe mindig is a Bánk bán előadások gyenge pontja volt az Operaházban. Ma már nem Réti és Ilosfalvy, nem Berkes Ottóját sírhatjuk vissza, de nosztalgiával emlékezhetünk Pataki Antaléra is. Az idei négy tenorból csak Pataky Dániel felel meg a szerepnek technikailag. Hangja, melyet korábban nem kedveltem, külföldi szereplései alatt sokat javult színben, technikai biztonságban is, színészi játékán pedig máris érezhető a külhoni színpadokon elvárt profizmus. Boncsér Gergely jó magasságaival próbálja enyhíteni a középregiszterben mindig is tapasztalható volumenproblémáit, nem teljes sikerrel. Alakítása azonban színészileg tökéletesen rendben van.

Szappanos Tibor egyik téren sem jeleskedik: figurája távol áll az ifjú kéjenc karakterétől, éneklése pedig magas hangok nélkül, halovány középregiszterrel nem felel meg az operaénekléstől elvárt kritériumoknak. Nála rosszabbnak csak Kiss Tivadar Ottója bizonyult, őt hallva az ember valóban azt gondolhatja, hogy a Magyar Állami Operaházban már minden megtörténhet. Hanganyag, énektudás, színészi alakítás: minden szempontból kilométerekre áll a szakmailag elvárható minimumtól.

Biberach is jobb sorsra, jobb énekesekre ítéltetett egykor. Gondolná ma már valaki, hogy anno főszerepei mellett Melis György is énekelte? Hogy olyan vezető bariton is vitte éveken át, mint Palócz László? Régi szép idők… A mostani négy Biberach közül Geiger Lajos megjelenése kitűnő, szálfa termetén jól fest a bőrköpeny és a széles karimájú kalap. Ő a hagyományos gonoszt adja, jól, de hangban nem elég meggyőző erővel. Gradsach Zoltán pont az ellentétje: alacsony termetén nem mutat jól a bőrkabát, a kalap alatt szinte eltűnik. Viszont ebből az adottságból erényt kovácsol játékban. Nem a veszedelmes gonoszt, hanem a kisstílű bajkeverőt adja. Az iskolai rosszfiút, aki mindenütt ott van, és ahol csak tud, ártani próbál mindenkinek. Rezsnyák Róbert és Fülep Máté jellegtelen alakítást nyújt játékban, az utóbbi sajnos hangban is.

II. Endre szerepét idén a színház négy basszusra osztotta ki, ami ismét annak jele, hogy bariton énekesek terén komoly hiányosság mutatkozik. A szeptemberben érkező bariton változatban a szólamokat leszállítják majd, a tenorból bariton, a baritonokból basszus lesz. Ez a mostani azonban még nem a bariton változat, így a basszusoknak a magas szólam problémákat okozhat. Okozott is. Mivel az egyik előadásban a harmadik felvonás elől elszöktem, sajnos Gábor Géza alakításáról nem tudok nyilatkozni. Csak feltételezni tudom, hogy neki is, akárcsak egy másik előadásban Cserhalmi Ferencnek, küzdenie kellett a szólam legmagasabb hangjaiért.

Rácz István hangja volt az egyetlen, amely évek óta először képes volt legyőzni az énekes számára előnytelen rendezői beállítást, ő a ravatal mögül is kitűnően hallatszott. A kényes magas hangok azonban számára is kényesek, így kettőt el is hagyott belőlük. Megoldásával egyetértek: ha valami nem megy hibátlanul, érdemesebb egy jó kompromisszumot választani. A negyedik Endre, Kovács István mintha új hangon szólna. Korábbi bántó nazalitása eltűnt, a középregiszterben sokkal bővebben, jobb színnel szólt, és egyedül ő győzte a magasságokat is. Remélem, hogy a technikai változás, amit esetében tapasztaltam, nem pillanatnyi állapot, hanem továbbra is járható útnak bizonyul.

Bánk bán-széria az Erkel Színház Operakalandjában, 2017. május 2-13. A húsz előadás megterhelését remekül viselte az énekkar (karigazgató: Strausz Kálmán), melynek tagjai valóban minden elismerést megérdemelnek teljesítményükért. (Gondoljanak bele: naponta két előadáson ugyanazt a művet elénekelni, annak összes énekesi és praktikus nehézségével, óriási feladat.) Nagyon jó volt a zenekar, hibátlanul, a korábbiakhoz képest egyre tömörebb hangzással követve a két karmester igencsak eltérő koncepcióját. Medveczky Ádám alapvetően ünnepélyes, súlyos és lassú tempói után Dénes István dirigálása futóversenynek tűnt. De nem egy folyamatosan futni képes versenyzőé, hanem egy olyané, aki időnként és hirtelen megáll egy jó nagyot pihenni, vizet inni vagy a tájat szemlélni. Már a nyitány is szokatlanul gyors volt, az első felvonás indítása harsányan hangos és szinte követhetetlen tempójú. Az első együttesben azonban hirtelen a csiga lassúságára váltott, nehéz helyzetbe hozva az amúgy is súlyos volumenproblémákkal küzdő szopránt, de lényegében minden szereplőt is.

Két olyan közreműködőről szeretnék végezetül szólni, akikre általában kevesebb jut a reflektorfényből. Az egyik Botos Veronika, akinek gyönyörű viola d’amore szólójáról már az elmúlt években is esett szó a Bánk-előadások kapcsán. Ez a gyönyörű hangszeres interpretáció most is minden előadásban az egyik legszebb zenei momentum volt.

A másik egy fiatalember, akinek nevét még csak meg sem említi a színlap. Általában az első felvonás táncát és táncosait egy félmondatban elintézi mindenki. Jók voltak, nem voltak jók… Nagyon jók voltak!! Két csapat táncolta egy-egy héten át a magyaros népi táncot, amellyel én amúgy koncepcionálisan kezdettől nem értek egyet, mert a merániak uralta királyi udvarban aligha lenne ez a zene és koreográfia az utolsó tánc. Most azonban ellenvetéseimet félretéve meg kell dicsérnem mindkét csapat munkáját, kiemelve a második hét szólótáncosát, Husvét Dánielt. (Nevét némi nyomozással és segítséggel sikerült megtudnom.) Ez a fiatalember olyan nemes tartással, erővel és eleganciával táncolt, ahogy az ember azt az ilyen zenére koreografált táncokban mindig is elképzeli. Produkciója minden alkalommal jogosan aratott viharos sikert.

Valaki nagyon hiányzott ebből az Operakalandból. Hábetler András, aki a korábbi sorozatokban szellemes és intelligens bevezetőivel kormányozta a fiatal közönség viselkedését és tetszésnyilvánítását. Értem, hogy a Bánk bánban nehéz lett volna olyan figurát kitalálni, mint a Szöktetésben a törökméz-árus volt, de az előadás legelején egy kis fejtágító a függöny előtt, olyan igazi Hábetler-stílusban, bizony nem ártott volna. Érdekes volt egyébként megfigyelni, hogy mennyivel fegyelmezettebben és udvariasabban viselkedett a vidékről érkezett fiatalság, mint a budapesti. Mintha ők még értékelni tudták volna az eseményt, hogy először találkoznak a műfajjal. Mintha érezték volna annak értékét, hogy legtöbbjüknek talán életükben soha többé nem lesz rá alkalmuk.

Én remélem, hogy lesz! Hiszen ők a jövő, sőt már a közeljövő operai publikuma. Volt zajongás, mobiltelefonozás, indokolatlan beletapsolás, különösen a budapesti diákok előadásain, de én azért reménykedem. Hátha… Az Operakaland idén is teljesítette legfőbb feladatát, az opera műfajának népszerűsítését. A többi már azon is múlik, milyen lesz a kínálat. A látott hét előadás alapján vannak félelmeim és kétségeim, de ez már legyen az én gondom.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Zeneakadémia, Előadóterem

"Liszt-Kukacok Akadémiája"
Zenés beavató foglalkozás

11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Takáts Márton (zongora), Baksa Krisztina (gordonka)
RAVEL: Szonáta, Op. posth (Christian Proske átirata)
BEETHOVEN: 12 variáció a „See the conqu’ring hero comes” témájára a Judas Maccabäusból, WoO 45
POULENC: Szonáta csellóra és zongorára

11:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

14:30 : Budapest
BFZ Próbaterme

"Kakaókoncert"
BFZ a fiatalokért
ismétlés: 16:30

15:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

Kocsis Krisztián, Zsoldos Bálint (zongora)
Oláh Vilmos (hegedű), Devich Gergely (gordonka)
KODÁLY: Szonáta csellóra és zongorára, Op.4
BARTÓK: Táncszvit, Sz. 77, BB 86
BEETHOVEN: D-dúr szonáta csellóra és zongorára, op. 102, No. 2
BRAHMS: d-moll hegedű-zongora szonáta, op. 108

15:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Borbély László (zongora)
műsorvezető: Kovács Sándor
"Zenebeszéd"
Bach: Goldberg változatok, BWV 988

16:00 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Görög Noémi, Görög Enikő (zongora)
Lukácsházi Győző (műsorvezető)
BRAHMS: Két keringő, op. 39
BRAHMS: V. magyar tánc
KODÁLY-IVÁN SÁRA: Háry-fantázia négy kézre
ALEKSANDAR VUJIC: Szerb kóló
SAINT-SAËNS: Vadszamarak
SAINT-SAËNS: Haláltánc
PIAZZOLLA-BORIS MLADENOVIC: Libertango
MILICA ILIC: Aladdin-fantázia

17:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Gyermán Júlia (hegedű), Zárbok Zita (brácsa)
Zuglói Filharmónia
Vezényel: Kocsár Balázs
TÓTH PÉTER: Téli Rege
MOZART: Esz-dúr sinfonia concertante K.364
SIBELIUS: V. Szimfónia

17:30 : Budapest
MűPa, Üvegterem

Kiss Judit Anna, Tatai Nóra, Gulyás Bence, Szűcs Attila (ének)
Sotkó Eszter (zongora)
Gulyás Dénes (rendező, műsorvezető)
"Kodály-dalok"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

"Házimuzsika a Zeneakadémián"
Gulyás Márta tanítványai

18:00 : Budapest
Fonó Budai Zeneház

Vizeli Bálint, Túri Luca, Cseszák Zsombor, Samu Zoltán
"135 éve született Kodály Zoltán"
A VI. Kecskeméti Prímásverseny díjazottjainak akusztikus koncertje: Vizeli Bálint, Túri Luca, Cseszák Zsombor, Samu Zoltán

18:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő

18:30 : Budapest
Belvárosi Főplébániatemplom

Szent Efrém Férfikar
"Miatyánk koncert"
Karitatív gyűjtés a közel-keleti keresztény iskolák számára

19:00 : Budapest
MűPa, Fesztiválszínház

Csordás Klára (ének), Érdi Tamás (zongora), Lencsés Lajos (angolkürt)
Korhecz Imola (moderátor)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Farkas Róbert
MOZART: A varázsfuvola - nyitány
LISZT: Loreley
WEBER: Hangversenydarab, op. 79
CHOPIN: Andante spianato és Nagy polonéz, op. 22
KODÁLY: Marosszéki táncok zongorára
KODÁLY: Epigrammák
KODÁLY: Nausikaa
KODÁLY: Marosszéki táncok zenekarra

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

A Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége - KÓTA által az összkari művek előadásához delegált énekkarok
KODÁLY 135

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
Feledi János (koreográfia)
"A varázslat"
JOHN WILLIAMS: Harry Potter-szvit
ROSSINI-RESPIGHI: A varázsdoboz

19:30 : Budapest
MOM Kulturális Központ

Kirill Troussov (hegedű)
Anima Musicae Kamarazenekar
VIVALDI: A négy évszak
PIAZZOLLA: A négy évszak Buenos Airesben

20:00 : Budapest
Budavári Mátyás-templom

Magyar Virtuózok Kamarazenekar
vez.: Szenthelyi Miklós
18:00 : Veresegyház
Szentlélek templom

Barthold Kuijken (barokk fuvola), Márta Nóra (barokk fuvola), Ewald Demeyere (csembaló)
"Bach és fiai"
JOHANN SEBASTIAN BACH: G-dúr triószonáta BWV 1039
WILHELM FRIEDEMANN BACH: f-moll duett No.6.
CARL PHILIPP EMANUEL BACH: E-dúr triószonáta Wq 162
JOHANN SEBASTIAN BACH: e-moll szonáta BWV 1034
JOHANN CHRISTOPH FRIEDRICH BACH: d-moll szonáta fuvolára és obbligato csembalóra
JOHANN CHRISTIAN BACH: G-dúr triószonáta

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Lovarda

Miksch Adrienn, Schöck Atala, Balczó Péter, Cser Krisztián (ének)
Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar
Gödöllõi Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Szabó Soma és Horváth Gábor
KODÁLY: Budavári te Deum
KODÁLY: Fölszállott a páva - variációk egy magyar népdalra

19:00 : Pécs
Kodály Központ

Pannon Filharmonikusok
Vezényel a verseny három legeredményesebb versenyzője
"Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny"
Gálakoncert
ERKEL: Hunyadi László –nyitány
LISZT: Esz-dúr zongoraverseny
KODÁLY: Háry János szvit

19:20 : Szentendre
Péter Pál Templom

Járdányi Gergely (nagybőgő)
Musica Beata Kórus
Új Szentendrei Kamarazenekar
J.S.Bach és Kodály Zoltán művei
A mai nap
született:
1770 • (vlsz.) Ludwig van Beethoven, zeneszerző († 1827)
1775 • François-Adrien Boïeldieu, zeneszerző († 1834)
1882 • Kodály Zoltán, zeneszerző, népzenekutató, zenetudós († 1967)
1917 • Delly Rózsi, énekes († 2000)
1946 • Trevor Pinnock, karmester, csembalista
elhunyt:
1783 • Johann Adolph Hasse, zeneszerző (sz. 1699)
1921 • Camille Saint-Saëns, zeneszerző (sz. 1835)
1923 • Kacsóh Pongrác, zeneszerző (sz. 1873)