vissza a cimoldalra
2018-06-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60882)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4039)
Momus társalgó (6335)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Társművészetek (1255)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11277)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7248)
Pantheon (2237)
Erkel Színház (9344)
Erkel Ferenc (1046)
Palcsó Sándor (215)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2769)
Wagner (2594)
Kinek tetszik Rimszkij-Korszakov ? (46)
Opernglas, avagy operai távcső... (20100)
Jacques Offenbach (471)
Bánk bán (2965)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (892)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1424)
Franz Schmidt (3141)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1234)
László Margit (149)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Alf layla wa-layla - A Bűvös szekrény az Erkelben
- dni -, 2017-05-15 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

A Bűvös szekrény az Erkelben 2017. május 11.
Erkel színház; „KamRaktár”

Zulejka - Töreky Katalin
Hasszán - Roska Dániel
Kádi - Bakó Antal
Vezír - Zsigmond Géza
Mufti - Fenyvesi Attila
Asztalosmester - Csiki Gábor
Három odaliszk - Kozári Andrea / Avedikian Viktória / Kristóf Szabina

vezényel: Strausz Kálmán
rendezte: Aczél András

Emlékszem az operának egy régi felvételére, amiben olyan legendás nevek énekeltek, mint Réti József, Gregor József, vagy Radnai György.

Amikor eszembe jutott néha (néhány héttel ezelőtt a kimernyában is közreadtam) mindig az járt a fejemben, hogy ma azért sem valószínű a darab új színrevitele, mert egyszerűen nincs négy olyan kaliberű férfiénekes, akikre a szekrénybe zárt udvarlók négyesét kioszthatnák.

Aztán a hozzáértésem – vagy inkább tudálékosságom – megint kapott egy fricskát az élettől.

Ugyanis ezt a tüneményes kis vígoperát mégiscsak elővette a ház, és pimaszul egyszerűen oldották meg a nagy-nagy problémát. Nem kerestek szólistákat, nem szerződtettek sztárvendéget, hanem az egészet rábízták az operaház kórusára - és jól tették…

Még semmi mást nem tudtam erről a produkcióról, de rögtön nyilvánvaló volt, hogy ezzel az egyetlen húzással egész más miliőbe helyezték át a művet. Nem tudom, hogy ez volt-e a szándék, de az opera így zenedráma helyett zenés színpadi játékká lett. Összművészet, de a „gesamtkunstwerk” kifejezés túl nagyképű lenne. Inkább vásári mutatvány, középkori tréfás moralitás, szórakoztató, közös hancúrozás.

Erről szólt az ügyes helyszín választás is. „KamRaktár”, azaz a díszletraktár egy része az alagsorban! Itt még nem voltam eddig, de az gyanítható volt, hogy ezzel is két legyet üthetnek egy csapásra. Egy ilyen kamaradarab talán nem vonz akkora közönséget, mint az ismert nagy operák. Jobb, ha a jelenlévő mintegy 120-150 vendég nem „lötyög” az Erkel hatalmas nézőterén, másrészt mindenki közelebb van a cselekményhez, közvetlen tanúja, sőt résztvevője játéknak.

Mindez nagyon tetszett, de az extrém körülmények okoztak néhány – alapvetően lényegtelen - kellemetlenséget is. Jobb, ha ezeket is felsorolom…

Zenekari árok nem lévén a muzsikusok a közönség lelátó lépcsősora mellett, egy paraván mögött foglaltak helyet. Túlságosan közel, így a kamara-létszám ellenére gyakran voltak túl hangosak az énekesek rovására. Az elhelyezés okozta további gond, hogy a karmester (Strausz Kálmán) ezúttal vagy a zenekarnak, vagy az énekeseknek volt kénytelen hátat fordítani. Bonyolultabb ritmikájú szituációkban elég gyakori volt a pontatlanság, lötyögés, ráadásul az is határozottan hallatszott, hogy a zenekar ezzel művel nem találkozott annyit, mint egy sokat játszott repertoár-darabbal.

A kórusból előlépett szólóénekesek viszont mind nagyon kellemes meglepetést okoztak.

Elsősorban a Zulejkát éneklő Töreky Katalin volt kifogástalan. Szép hang, valószínűleg nagyobb térben is elegendő volumen, színpadi játék, egyszóval minden szempontból meggyőző volt.

Férfi énekesekkel – ahogy a bevezetőben írtam – már nem vagyunk olyan gazdagon ellátva, mégsem volt hiányérzetem. Bakó Antalnak talán a hangszíne nem olyan szép, Fenyvesi Attilának és Csiki Gábornak pedig talán a vivőereje lenne kevés egy nagyobb térben a szólózáshoz.

Viszont – és szerintem ez a legfontosabb - a karakterek tökéletesek voltak.

A Kádi valójában nem kívánja Zulejkát. Túlmozgásos, görcsös, komplexusos politikus, aki uralkodni akar, és ezért mindig bizonyítania kell. Nem nagyon hiszem, hogy Bakó Antal hétköznapokon is ilyen szögletesen mozogna, inkább karikíroz, szerepet játszik – nagyszerűen.

A Vezír viszont valódi „bájgúnár”. A nő neki is közömbös, csak skalpokat gyűjt. Tökéletesre csiszolt, begyakorolt gesztusokkal udvarol, mintha közben folyamatosan ellenőrizné magát egy képzelt tükörből… Zsigmond Géza azt játssza, hogy szerepet játszik – ez azért nagy művészet!

A Bűvös szekrény az Erkelben A Mufti „kenetessége” is ismerős. Minden megnyilvánulása az önmagát kényeztető hedonistáé. (Nagyszerű rendezői ötlet, hogy jelenete elején éppen fürdővízbe ereszkedik.) Alázatról beszél, de az ő ajánlata sem őszinte. Úgy hiszi, hogy az asszonyt ő kiérdemli „példamutató” életével. Zulejka neki egyszerűen „jár”. Fenyvesi Attila egyébként szép hangú mély basszus, de nála is végig éreztem, nagyobb térben alighanem kevés lenne.

Az asztalosmester nagyon más típus. Lírai tenor – ennek megfelelően Farkas Ferenc is másfajta dalt komponált neki, amit Csiki Gábor nagyon szépen el is énekelt. Egyértelmű, hogy neki tényleg hiányzik az asszonyi gyengédség, ő az egyetlen, aki igazán vágyik Zulejkára.

A szellemes rendezést már említettem, de tetszett az is, ahogy a raktár berendezését is bevonták a játékba – például a nagyobb függönyöket, drapériákat tartó hatalmas polcok jelképezték magát a bűvös szekrényt. A szereplők csak felmásztak a nekik osztott szintre…

Talán baki, talán csak én nem értettem, de a végszóra megérkező Hasszán nem csatlakozott a társasághoz, hanem kivonult a színről „balra el”. (Egyébként is hálátlan szerep, Roska Dániel kiszabadulván egyetlen rövid strófát énekelhetett!)

A végére kaptuk a zárókórust, vagyis a Magyar Állami Operaház Kórusát. Slusszpoénként egy vokálisan és zeneileg is nagyszerű jelenet szólalt meg, amiben demonstrálták, hogy saját terepen még az eddigieknél is sokkal jobbak.

Különös élmény volt. Farkas Ferenc zenéje kellemes, (az udvarlók négyese kifejezetten szép) de biztosan nem tartozik kora abszolút élvonalába. Valószínűleg éppen ezért kevéssé ismert, nem tudjuk kívülről, és egyáltalán nem unjuk. Ha egy ilyen operát adnak elő ilyen figyelemmel, játékossággal és színvonalon, akkor azért az nagy élmény tud lenni.
Mi pedig pontosan az ilyen élményekért szeretünk operába menni.

A Bűvös szekrény az Erkelben
©fotó: Rákossy Péter

Hírek
• Az Opera lemondta a Billy Eliot 15 előadását
Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

21:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

R. STRAUSS: Salome
18:00 : Edelény
Edelényi kastély

Kaulics-Nagy Zsófia (hegedű), Miklós-Dienes András (brácsa)
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Antal Mátyás
BEETHOVEN: Prométheusz – nyitány
MOZART: Sinfonia concertante
HAYDN: G-dúr szimfónia No.88
ismétlés: 19:00 órakor

20:30 : Tata
Old Lake Golf Hotel – Hangversenyterem

Vigh Andrea (hárfa), Balázs János (zongora)
BEETHOVEN: c-moll (Pathetique) szonáta, op. 13 (Balázs János)
DONIZETTI: Lammermoori Lucia – kadencia,
THOMAS: A vándor búcsúja (Vigh Andrea)
CHOPIN: Asz-dúr impromptu, op. 29, cisz-moll (Fantasie impromptu), op. posth. (Balázs János)
SMETANA–TRNEČEK: Moldva-fantázia (Vigh Andrea)
MENDELSSOHN-LISZT: Nászinduló és tündértánc (Balázs János)
ALBENIZ: Malaguena, Granados: Spanyol táncok, no. 2 – Oriental,
ALBENIZ: Malaguena – Recuerdos de Viaje, no. 6 (Vigh Andrea)
STRAUSS-CZIFFRA: Denevér-parafrázis (Balázs János)
A mai nap
született:
1910 • Peter Pears, énekes († 1986)
elhunyt:
1974 • Darius Milhaud, zeneszerző (sz. 1899)