vissza a cimoldalra
2018-02-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60480)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3931)
Kedvenc előadók (2820)
Társművészetek (1232)
Milyen zenét hallgatsz most? (24995)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11226)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (3521)
Palcsó Sándor (202)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2610)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1321)
Franz Schmidt (3062)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (638)
Lehár Ferenc (618)
Élő közvetítések (6915)
Antonin Dvorak (190)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4180)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2921)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1202)
Fricsay Ferenc (40)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (616)
Edita Gruberova (3050)
Momus-játék (5424)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Alan Gilbert és a New York-i Filharmonikusok
- baci -, 2017-04-02 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Alan Gilbert és a New York-i Filharmonikusok 2017. március 28.
Bartók Béla Nemzeti hangversenyterem

Bartók: Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, Sz. 106. BB 114
Mahler: IV. C-dúr zimfónia

Christina Landshammer (ének)
vez.: Alan Gilbert

Más lett ez az este, mint amire számítottam. Azt hittem, hogy mindvégig azt hallom majd, amit etalonként hordozok a fülemben. Hogy egész este csak jólesően bólogatok: ez igen, ezt pontosan így kell.

Nagyszerű ez a zenekar, teljes az összhang a tagok között, tisztán, pontosan játszanak, intelligensen muzsikálnak – de amit a kottából kiolvasnak, az valahogy másképp szól, mint az európai zenekaroknál..
Valami fura, kényelmetlen érzés fogott el már az első percekben és nem is hagyott el egy pillanatra sem az est folyamán. Aztán szép lassan rájöttem, hogy a hangszíneket kezelik egészen másképp, mint ahogy én várnám.

A Bartók éles igazságtartalma nehezen fér össza az együttes puha, szinte negédes hegedűhangjával. Márpedig ők végig ragaszkodtak ehhez a hangszínhez.
Mindemellett lenyűgöző volt a perfekcionizmus, amivel ezt a rendkívül nehéz zenei szövetet uralták. A játékosok olyan otthonosan mozogtak a sajátos bartóki ritmika és hangzás világában, annyira egy emberként születtek meg még a legnehezebb, előadókat próbára tevő részek is, hogy szép lassan elfogadtam, magamévá tettem a nézőpontjukat.

Úgy játszották a darabot, mintha egy agy irányította volna a kezüket. Nem hallgatták egymást, nem alkalmazkodtak egymáshoz, hanem egyek voltak

Mahlerből a legmeghatározóbb élmény a kürtös játéka volt Ilyen kürthangot még életemben nem hallottam, valószínűleg nem is fogok. Hatalmas, mindent betöltő hangon fújt a New Yorkiak szólistája. Mintha az ember fejében ült volna, nem több tíz méterre a színpad hátulján. Nagyjából ilyen érzésem volt a többi fúvós hallatán is. Különösen az oboa magaslott még ki az együttesből. Tudom, hogy ebben a szimfóniában nagy szerep jut a fúvósoknak. Mégsem érzem helyénvalónak, hogy ilyen hatalmas dinamikai, színbeli eltérés legyen a vonósok és a fúvósok között. Egyszerűen azért nem, mert ez az eltérés megtöri a folyamatokat. Ha elindul egy crescendo a hegedűknél, akkor azt csak töréssel tudják átvenni a fúvósok. És egy kicsit itt is zavaró volt az állandó, kicsit fojtott, negédes hegedű hang. Úgy gondolom, nem lehet a „történéseket” kizárólag a fúvósokra bízni. Egy-egy igazán húrokba merített jobb kéz, a láb közelébe merészkedő vonó sokkal izgalmasabbá, élőbbé tehette volna a szimfónia hangjait.

Szinte hihetetlen, hogy a Bartóknál olyan tökéletes egységet mutató együttes így kettévált a Mahlerben. Egészen biztos, hogy ez egy tudatos koncepció volt. De számomra nem teljesen világos, hogy miért így oldották meg a szimfóniát.

Kicsit az volt az érzésem, hogy valami extrémmel akarták kiugróvá tenni az előadást. Ezek a hihetetlenül előretolt fúvósállások és háttérbe szorított vonós hangok valóban különleges térérzetet adtak a hallgatóknak, de nem biztos, hogy megfeleltek a szerző elgondolásának.

Nagy kérdés volt számomra, hogy Christina Landshammer melyik tábort fogja erősíteni. A német énekesnő rendkívül profin oldotta meg a feladatot. Éneke beleolvadt a zenekari szövetbe, mégis érthető volt a szöveg és követhető a megformálás. Csak pillanatokra került az együttes fölé, akkor sem nyers erőfölénnyel villantotta meg szólamát, csupán egy élesebben ejtett hangzóval, kissé fényesebb hangszínnel került némileg előtérbe.. Azt gondolom, ha a fúvósok is egy hasonló koncepciót követtek volna, akkor 28-án este egy tökéletes Mahler előadást hallhattunk volna.

Erős a gyanúm, hogyha rákérdeztem volna az együttesnél ezekre az arány és hangszínproblémákra, akkor valamennyien értetlenül néztek volna rám. Ők egyszerűen így hallanak. Nekik ilyen a hegedű hangja és pont. Nekik ilyen egy Mahler szimfóniában a helyes arány és kész.

Ezt támasztják alá Alan Gilbert mozdulatai is. Az együttes élén utolsó évadát töltő karmester rendkívül határozott, energikus mozdulatokkal, tökéletes magabiztossággal vezeti együttesét. Mindent le lehet olvasni a kezéről. Folyamatokat, karaktereket egészen pontos időket, belépéseket vezényel. Alan Gilbert pontosan azt mutatta, ami megszólalt intései nyomán.

És innentől tényleg nincs több kérdés. Ők így gondolják, így játsszák – méghozzá teljes szívvel lélekkel, varázslatosan és rendkívül magabiztosan.

Alan Gilbert és a New York-i Filharmonikusok
©foto: Chris Lee & Jonathan Seah

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház, Bernáth Büfé

"Ringató"

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Gaál-Wéber Ildikó (ének), Alszászy Gábor (zongora)
Vass Lajos Kamarakórus
Krulik Eszter (hegedű), Baja Mónika (zongora)
Vezényel: Kocsis-Holper Zoltán
"Doktorandusz koncertek 5."
MONTEVERDI: Sfogava con le stelle
MONTEVERDI: Io mi son giovinetta
MONTEVERDI: Si ch'io vorrei morire
JAAKKO MANTYJARVI: Four Shakespeare Songs
ERIC WHITACRE: Five Hebrew Love Songs
BARTÓK: Öt dal, Op. 15
HAYDN: Arianna Naxosban, Hob. XXVIb:2 – kantáta énekhangra és zongorára
VERDI: „Condotta ell’era in ceppi” – Azucena áriája a II. felvonásból

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Li Ke (hegedű), Hotzi Mátyás (cselló), Moldoványi András (zongora)
"Kamarazene 200 húron"
Az LFZE Kamarazene Tanszékének hangversenysorozata
BEETHOVEN: B-dúr trió, Op.11 („Gassenhauer”)
CSAJKOVSZKIJ: a-moll trió, Op.50

19:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Cosí fan tutte

19:00 : Budapest
Uránia Nemzeti Filmszínház

Eckhardt Violetta, Jász Pál (hegedű), Sipos Gábor, Máté Győző (brácsa), Szabó Ildikó (gordonka), Szabó Péter (gordonka)
"Take Brahms – 4. hangverseny: Vonós szextettek"
BRAHMS: B-dúr vonós szextett Nr.1., Op. 18
BRAHMS: G-dúr vonós szextett Nr.2., Op. 36

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Pierre-Laurent Aimard (zongora)
BEETHOVEN: 29. (B-dúr) szonáta, Op.106 („Hammerklavier”)
PROKOFJEV: Szarkazmusok, Op.17O
OBUKHOV: Révélation
SZKRJABIN: 10. szonáta, Op.70
SZKRJABIN: 5. szonáta, Op.53

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jonas Kaufmann és Diana Damrau dalestje
közreműködik: Helmut Deutsch (zongora)
19:00 : Lendva
Športna dvorana DSŠ Lendava

"Kárpát-Haza OperaTúra"
LEHÁR: A víg özvegy
A mai nap
elhunyt:
1903 • Hugo Wolf, zeneszerző (sz. 1860)
1983 • Adrian Boult, karmester (sz. 1889)
2010 • Ágai Karola, énekes (sz. 1927)
2013 • Wolfgang Sawallisch, karmester (sz. 1923)