vissza a cimoldalra
2020-01-29
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7245)
Bartók Rádió (758)
Kimernya? (3431)
Élő közvetítések (8358)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4668)
Palcsó Sándor (280)
Operett, mint színpadi műfaj (4211)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (606)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1856)
Társművészetek (1577)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1385)
Erkel Színház (10442)
Miklósa Erika (1241)
Franz Schmidt (3513)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3649)
Jonas Kaufmann (2476)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Merész vállalkozás - A Fesztiválzenekar Ticciatival a MűPában
- vape -, 2017-03-06 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Robin Ticciati 2013. február 27.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Wagner: Lohengrin – Előjáték
R. Strauss: II. (Esz-dúr) kürtverseny
Bruckner: VI. (A-dúr) szimfónia

Radovan Vlatković kürt
vez.: Robin Ticciati

Logikusan volt összeállítva a műsor. Wagner, Strauss, Bruckner, de ettől még nem volt könnyű dolga a közönségnek. A Lohengrin előjátékánál játszottabb, mondjuk, a Tannhäuseré, Esz-dúr kürtversenyt is találni könnyebben befogadhatóbbat, Mozartét nevezetesen, és Bruckner sem a legnépszerűbb szimfóniaszerző. Fel volt tehát adva a lecke azoknak, akik nem zenei mindenevők, csak lelkes koncertjárók. Hiszen nem nagyon volt kapaszkodó: igen, ezt sokszor hallottam már, de jó, hogy ismét játsszák, nem kell minden pillanatára figyelnem.

A Bruckner szimfónia akkor is kihívás lett volna, ha előtte az említett művek hangzottak volna fel. A maga majd egy órányi terjedelmével, megtévesztően egyszerű, könnyen dúdolható dallamaival, amelyek a feldolgozás során bonyolult nagyformák részeivé válnak, kimerítő hallgatnivalót kínál.
Ticciati, a 33 éves brit karmester tehát bátorságról már előre, hallatlanul tanúbizonyságot tett.

Jó hír, hogy legnagyobbrészt igazolta, nem vakmerőség volt beleállnia ebbe a kalandba. Már a Lohengrin első ütemei után kiderült, legyen bármilyen fiatal, tudta a zenekart úgy irányítani, hogy a zeneszerző szelleme megjelent a hangok mögött. Olyannyira, hogy a felidézte a terem nagy Wagner-varázsait, és sajnálkoznom kellett, hogy az egésznek tíz perc után egyszercsak végeszakad…

A kürtverseny nagyobb népszerűségnek is örvendhetne, de mint említettem, erős versenytársai vannak. Hogy megszólaljon, ahhoz, úgy látszik, kell az a bizalmi viszony, amely a Fesztiválzenekar és közönsége között van. Meg egy olyan kürtös, mint Vlatkovic. Hangszerén abszolút biztonsággal otthon van, póztalan muzsikálását figyelve úgy tűnt nincs ennél egyszerűbb dolog. Pedig ott ólálkodott Till Eulenspeiegel is, a lassú tétel némely megszólalásai pedig már a Négy utolsó éneket előlegezték, amely még hat évet váratott magára ennek megírása után.

Ha valaki egy olyan együttes elé kerül, mint a Fesztiválzenekar és Brucknert választja, vagy kell vezényelnie, biztosra mehet a tekintetben, hogy még ebben a hatalmas, zenekarpróbáló szimfóniában is minden instrukciója követve lesz. Persze csak, ha tudja, mit akar. Nos, a fiatal karmester nagyon is tisztában volt vele, hogyan épül fel a mű. Keze alatt a zenekari szólamok tökéletesen a helyükön voltak.

Kiegyensúlyozottan viszonyultak egymáshoz, feltárva így a zenei szövet finomságait. Ticciati a hangzásarányokat is pontosan állította be, a fortissimók az erőteljes rezes jelenléttel együtt sem váltak fülsértően harsánnyá. A vonósok, különösen a lassú tételben, néhol azt a szépséget is elérték, aminél nincs tovább. Így a mű monumentális és intimebb pillanatai is maximálisan érvényesültek.

De az ilyen nagy romantikus műveknek megvan az a tulajdonságuk, hogy ilyen szintű megszólaltatásuk önmagában is hatalmas energiákat igényel egy karmestertől. Ahhoz, hogy az egyéniség hitelesítő pecsétje is rá legyen ütve az üzenetre, olyan tehetség – ez Ticciatinak láthatóan megvan – és tapasztalat kell, hogy mindaz, amit hallottunk, javarészt rutinmunka eredménye legyen, és maradjon erő az arra a kis pluszra is, ami erre szükségeltetik. Remélem, sőt hiszem, hogy néhány év múlva olyan produkciókat hallhatunk tőle, amelyek már ebben a tekintetben is értékelhetőek lesznek. És akkor a valódi, nagy közönségsiker is eljön.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Koros-Fekete Fanni (hegedű), Bálint Péter (zongora)
"Hangulatkoncert"
JANÁČEK: Szonáta hegedűre és zongorára
MOZART: G-dúr szonáta zongorára és hegedűre, K. 301
MONDELSSOHN: Variations Sérieuses, op. 54
BACH: d-moll partita, BWV 1004 - Chaconne

19:00 : Budapest
Fészek Művészklub

Tóth Ágnes (fuvola), Szűcs Péter (klarinét),
TRIO Y:
Varga Oszkár (hegedű), Matuska Flóra (gordonka) Dani Imre (zongora)
Magyar Kortárszene a Fészekben IV. - Huszonévesek kamarazenéje
GELLÉRI ANDRÁS: Transformotion II.
ZÁMBÓ JONATÁN: T(Rio)
PERSÁNYI ZSÓFI: Jeux – á B.H.
KECSKÉS D. BALÁZS: Chantsd’amour
SZÉCSI LŐRINC: Triószonáta
SZŐCS MÁRTON: ArcsIncertaines

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Matias Tosi (ének)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: José Cura
JOSÉ CURA: Montezuma és a rőthajú pap – vígopera (de azért nem annyira) [ősbemutató]

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mihail Pletnyov (zongora)
MOZART: Esz-dúr szonáta, K. 282
BEETHOVEN: Asz-dúr szonáta, op. 110
MOZART: C-dúr szonáta, K. 330
BEETHOVEN: c-moll szonáta, op. 111
A mai nap
született:
1782 • Daniel Auber, zeneszerző († 1871)
1862 • Frederick Delius, zeneszerző († 1934)
1924 • Luigi Nono, zeneszerző († 1990)
elhunyt:
1962 • Fritz Kreisler, hegedűs (sz. 1875)