vissza a cimoldalra
2018-11-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61317)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2994)
Élő közvetítések (7512)
Balett-, és Táncművészet (5577)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Kimernya? (2837)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1529)
Franz Schmidt (3222)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1155)
Miller Lajos (87)
Palcsó Sándor (229)
musical (180)
Gioacchino Rossini (1021)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Opera- és sörtúra a Budapest, Prága, Brünn tengelyen
Heiner Lajos, 2017-02-21 [ Külföldön ]
nyomtatóbarát változat

Ponchielli-Gioconda, Brno Mivel nem akarok sokat off-olni, a cím második feléről nagyon röviden. Prágában néhány hónapja nyílt meg, a Nemzeti Színház közvetlen szomszédságában a Narodni Pivovar. A hely kialakítása, hangulata egyszerűen fantasztikus. A helyben főzött, egységesen négy decis korspohárban kínált sörök csak átlagosak (persze a cseh színvonalhoz mérten). De a konyha! Javaslom a Cesnekovy bokot, leírás szerint szalonna (mustárral, frissen reszelt tormával, zöldségekkel) – na de kérem ez nem öregapám zsírszalonnája, ez nemesebb hús, mint nálunk a legjobb sonka. S a hozzá kínált sült kenyérhez hasonlót csak Madeiran tapasztaltam.

És az U Kunstatu, szintén új nyitás, helyben főzött söreivel, sörkóstolási lehetőséggel. No meg csodálatos-misztikus hangulatú, látogatható pincéjével. Úgy 1180 tájáról.

Mi akkortájt még Batu kán népét vártuk.

Brünnben persze a Pegas, amikor Németországban bejött a négydecis söröskorsó, a Pegas tulajdonosa káromkodott egy cifrát, és közölte, nála a korsó sör immáron hat deciliter.

Az Aida januári Erkel Színházban lezajlott előadásait –ppp- már kivesézte. A 29-i előadás kapcsán csak annyit: az Aida volt az első opera, amit életemben láttam, több mint négy évtized múltán is emlékszem Karikó Terézre a címszerepben, sokáig a szívemnek legkedvesebb operának számított. Csodálhattam szegedi előadásait, a kőszínházban éppúgy, mint a Szabadtérin, de ott voltam bécsi (Várady Júlia!), prágai, metropolitanes, margitszigeti előadásain, s azon az immáron legendás estén az Erkelben, Domingóval. De ha a legegységesebb énekesi gárdát ki kellene választanom, talán erre az estére voksolnék. Aminek azért örülök különösen, mert a huszonéves Csilla társaságában élveztem az előadást, ő először látta ezt a Verdi-darabot, jó, hogy ezekkel a művészekkel. (Off: gyönyörű ajándékot kaptam tőle, Tomáš Mazal Szlalom a Parnasszusra című kötetét. Régen örültem annyira könyvnek, mint ennek – aki csak egy kicsit is szereti Hrabalt, ne menjen el mellette!)

Január 31-én a Denevér Prágában, a Divadlo Karlinban. Először jártam ebben a 921 férőhelyes, 1881-ben átadott neobarokk épületben. Itt eleinte cirkuszi előadásokat rendeztek, az utóbbi évtizedekben operettet, musicalt játszottak. A Statny Opera Praha, azaz (az immáron a Nemzeti Színház kötelékébe tartozó) Prágai Állami Operaház rekonstrukció miatti bezárása óta itt lép fel a társulat (übrigens: a felújításnak, a tervek szerint, lassan vége kellene lennie – még el sem kezdték..)

A színház vegyes benyomást kelt. Az előtér, közös helyiségek bennem a valamikori szegedi Szabadság mozi képzetét keltették. A nézőtér maga viszont elegáns, sőt, talán túlságosan is, jobb lenne a „csicsás” jelzőt használni.

A lényeg persze az akusztika. Kicsit száraz, a zenekar fojtottan szól, az énekesek jól hallhatók.

Martin Otava rendezése, tőle megszokottan, tradicionális-aranyos, könnyen emészthető és felejthető, passzolnak hozzá Ján Zavarský díszletei, Josef Jelínek jelmezei.

Az énekesi gárda összességében jó volt, részletes véleménynyilvánítás nélkül: Pavla Vykopalová – Rosalinda; Jana Sibera – Adél; Tomáš Černý – Alfréd; Jana Sýkorová – Orlofsky, jók voltak a kisebb szerepek alakítói.

A gondot az Eiseinsteint éneklő Aleš Briscein jelentette. Jómagam jobban szeretek ebben a szerepben baritonhangot hallani (Wächter, Prey), vagy, ha már tenor, akkor a súlyosabb fajtából (Kullmann, Patzak). Briscein remek Nemorino, Belmonte, Tamino, Don Ottavio, elmerészkedett a Ruszalka Hercege és Az eladott menyasszony Jenikjének szólamáig – de ez a voce számomra túl világos, túl lájtos Eisensteinhez.

Az, hogy ez az előadás maradandó élmény tudott lenni, a dirigensnek, Richard Heinnek köszönhető. Maestro Hein immáron két évtizede tagja a Prágai Operának. Főzeneigazgatók, karmesterek jöttek-mentek, ő stabilan tag, s nem véletlenül. Kristálytisztán szólt a zenekar, s annyira wienerischen, mintha Bécsben ült volna az ember. Ahogy Pál Tamás esetében is elmaradt a nagy nemzetközi karrier, nála is hiányzik – mindkét művész esetében számomra érthetetlen okokból.

Ponchielli-Gioconda, Brno S az út fénypontja, Ponchielli Giocondájának premierje a Brünnben, a Janáček Színházban. Olyan este, amiről nehéz írni. Nehéz, mert mintegy két hét után visszagondolva erre az előadásra, most is elszorul a torkom.

Ez az opus amúgy is a nagy kedvenceim közé tartozik. Láttam, anno, a budapesti előadást, s láthattam, szűk húsz esztendeje, a fentebb emlegetett Hein karnagy úr dirigálásával Prágában.

Ám ez az este minden korábbi Gioconda-élményemet elmosta.

Tomáš Pilař rendezésében hagyományos és modern zseniális szimbiózisa jön létre. Hatalmas díszlettömböket (szintén az ő munkája) mozgat, emlékezetes a kórusjelenetek beállítása is, no meg a helyenként meghökkentő, de sosem hökkentően zavaró balettbetétek (Ladislava Košiková nevéhez az angol nyelvű színlap a „movement collaboration” elnevezést ragasztotta).

Gyönyörűségesek Sylvia Zimula Hanáková jelmezei.

Jaroslav Kyzlink vezényelt. Korábban hallottam korrektnek, és kevésbé jónak. Most egyszerűen megtáltosodott, panizzai feszességgel tartotta kézben orkeszterét, nagy zenekarbűvölővé vált.

Az énekesi gárda, leszámítva a baritonális Alviset, elsőrangúnak bizonyult. A három főszereplőről írnék részletesebben. Svatopluk Semről (Barnaba) csak annyit: gondban lennék, ha választanom kellene Agache és közte.

A címszerepben Boross Csilla. Ha az előző heti pesti Aidája ötös, akkor ez a Gioconda nyolcas. A hang igazi, telt, drámai szoprán, a timbre tökéletesen olasz. Azt Boross esetében szinte felesleges hozzátenni, hogy a színpadi játék, a muzikalitás elsőrendű.

És a nagy meglepetés, az Enzo Grimaldot éneklő koreai tenor, Sung Kyu Park. Bevallom, korábban a nevét sem hallottam. „The role of Enzo requires an Otello-like power to cope with the character’s tempestuous outbursts, ’Assassini’ and ’Vituperio’ in Act 1, the imprecations against Gioconda’s supposedly foul behaviour towards Laura’s body in Act 4, but must also have the sensitivity to find the poetic impulse behind ’Cielo mar’, much of the duet with Laura, not to forget the poignancy of the lament at his beloved’s alleged poisoning ’Giá ti veggo’ int he big third-act ensemble.” – így a néhai Alan Blyth (Opera on Record 3, Hutchinson, 1984, p. 193.)

És Park mindezt megcsinálta.

Ha három éven belül nem énekel a Metropolitanben, át kell gondolnom, írjak-e többet emberi hangról.

Zweigi Sternstunde volt ez az este.

Nem javasolhatom, hogy menjenek el, nézzék meg. Nem javasolhatom.

Zarándokoljanak el.

Ponchielli-Gioconda, Brno

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

18:00 : Budapest
Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház

Adventre hangolva
Ünnepi koncert a Honvéd Férfikarral

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner, Alexander Janiczek (hegedű), Rafael Rosenfeld (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Heinz Holliger (oboa), Reto Bieri, Klenyán Csaba (klarinét), Lakatos György (fagott), Szőke Zoltán (kürt), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
A Zeneakadémia Vonószenekara
Vezényel: Heinz Holliger
kamara.hu – a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
Üveggyöngyjáték
LIGETI: Hat bagatell
BEETHOVEN: B-dúr klarinéttrió, op. 11
HAYDN: 25. (G-dúr) zongoratrió, Hob. XV:25
HEINZ HOLLIGER: Rechant
BARTÓK: Divertimento, BB 118

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa), Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora), Drahos Béla (fuvola), Szatmári Zsolt (klarinét)
Accord Quartet
Debussy-est a szerző halálának 100. évfordulójára
DEBUSSY: Egy faun délutánja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
DEBUSSY: Két tánc
DEBUSSY: Fehéren és feketén
DEBUSSY: Lindaraja
DEBUSSY: Hat antik felirat
DEBUSSY: Kis szvit

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráth Emőke, Szutrély Katalin, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
MOZART: C-dúr („Jupiter”) szimfónia K. 551
MOZART: c-moll mise, K. 427
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Giovanni Guzzo (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Howard Williams
BERNSTEIN: Candide − nyitány
BERNSTEIN: Szerenád – Platón: A lakoma című műve nyomán
ELGAR: II. szimfónia
A mai nap
született:
1942 • Daniel Barenboim, karmester, zongorista
elhunyt:
1787 • Christoph Willibald Gluck, zeneszerző (sz. 1714)
1963 • Reiner Frigyes, karmester (sz. 1888)