vissza a cimoldalra
2019-02-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4235)
Társművészetek (1290)
Haladjunk tovább... (225)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61447)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11312)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4442)
Erkel Színház (9693)
modern eszement rendezesek (256)
Momus-játék (5609)
Edita Gruberova (3074)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3140)
Élő közvetítések (7728)
Gaetano Donizetti (956)
Palcsó Sándor (238)
Jonas Kaufmann (2362)
Franz Schmidt (3278)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1592)
Luciano Pavarotti (81)
Balett-, és Táncművészet (5613)
Pantheon (2310)
Lisztről emelkedetten (941)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A precizitás, meg a... - Richard Goode és a Fesztiválzenekar
- vape -, 2017-02-01 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Budapesti Fesztiválzenekar 2017. január 27.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Beethoven: 1. szimfónia
Beethoven: G-dúr zongoraverseny
Beethoven: 5. szimfónia

Budapesti Fesztiválzenekar
Richard Goode, zongora
vez.: Fischer Iván

Eredetileg az volt írásom címe, hogy Precizitás, meg…, meg… Gondoltam tovább, jöttek a szavak sorban, de maga az írás nem született volna meg így. Mindazonáltal kezdem az első benyomással, ami a hangversenyen ért: Ritkán hallani ilyen minden részletre kihegyezett, pontos karmesteri-zenekari munkát.

Már a korai szimfóniához is nagyzenekar állt fel (14 első hegedű), és végre a bőgőszólam, a mélybasszusszekció is olyan erővel szólt, ahogy az kell, ugyanis a hátsó falnál ültek a zenészek, nagyon magas emelvényen, tulajdonképpen a zenekar feje fölött. Így akadálytalanul törhetett előre hangjuk.

Annak az analitikus megközelítésnek, amit Fischer választott, végül is az lett a következménye, hogy a dús hangzás, amit egy ekkora zenekartól várunk elmaradt, szinte vonósnégyesi részletességgel hallottuk a szólamokat. Másrészt az a sebészi pontosság, amivel az előadók dolgoztak, megszedte a maga vámját: adósak maradtak a zene érzelmi oldalának közvetítésével. Az utolsó tételben éreztem úgy, magával ragadja őket a zene, a kis mozaikkockákból összeáll a nagy kép.

Richard Goode rutinos öreg róka, mindent tud a zongorázásról meg Beethovenről. Nem mutatott új trükköket, egyszerűen eljátszotta a zongoraversenyt, ahogy kell. Sallangok nélkül, halatlanul finom billentéskultúrával, virtuózan, bölcsen.

A zenekar itt már inkább kísérőként szerepelt, hangzása is feldúsult, ezzel együtt szépült is. Egyedül a második rész néhány tuttiját játszották túl. Itt a pianisszimó, kantábile zongoraszólam, és a pontozott tizenhatodos forte tuttik felelgetnek egymásnak. Beethoven szándéka szerint is határozott erővel csap le a zenekar a zongorára. De tán nem olyan erőszakosan, éles hangszínkontraszttal, ahogy itt hallottuk.

Az Ötödik szimfónia érvényes olvasatainak sora mára minimum Toscaninitől legalább Brüggenig terjed, kicsi a rés ahová be lehet illeszteni egy egyéninek szánt értelmezést. Ismét az erő volt, ami sorsot jellemezte, ahogy kopog. Élesre, érdesre vett hangszínnel, sietősen, reményt nem hagyva.

A második tétel szépen és „hagyományosan” szólalt meg, a harmadik tétel önmagában is figyelemfelkeltő fúgája volt ismét erőteljesebben kihangsúlyozva.

A zárótétel, ha úgy vesszük, diadalmenet: az ember legyőzheti a sorsot. A két nagybőgő, amely a fentebb jelzett emelvényen hevert három tételen át, gazdára talált. Zeneiskolások, koruk alapján úgy tűnt, valamelyik konzervatórium tanulói jöttek be a színpadra, csatlakoztak a zenekarhoz.

Önmagában semmi baj nincs az ötlettel, fiatalokat bevonni egy igazi, híres nagyzenekar munkájába. De magának a zenének a mondandójához ilyen formában külsődleges eszközökkel járult hozzá, mintegy show-elemként funkcionált.

Lehet persze, ez az idő szava, hogy mindezeket így kell. A közönség egyre erősebb ingerekre reagál manapság. De gyanítom, sőt, tudom, Fischer és zenekara tudná másképp is.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:30 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Koros-Fekete Fanni Pálma (hegedű)
Bálint Péter (zongora)
moderátor: Fülei Balázs
"Hangulat Junior - A szerelem hangjai"
BRAHMS: A-dúr szonáta hegedűre és zongorára, Op.100

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Milica Stojadinović (szoprán)
Maja Grujić (zongora)
"Spanyol dalest"

19:00 : Budapest
Erkel Színház

Turning Point - Klasszikus balettgála

19:30 : Budapest
Festetics Palota, Tükörterem

Új Harmónia Fúvósegyüttes
ROSSINI: A sevillai borbély –Nyitány
DRUSCHETZKY: Esz-Dúr Oktett
FARKAS FERENC: Contrafacta Hungarica
MOZART: c-moll Szerenád Kv. 388.

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Fesztiválzenekar
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Vezényel: Fischer Iván
STRAVINSKY: Négy norvég kép
STRAVINSKY: Scherzo à la russe
STRAVINSKY: Tangó
STRAVINSKY: Zsoltárszimfónia
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat
A mai nap
született:
1743 • Luigi Boccherini, zeneszerző († 1805)
1926 • Kurtág György, zeneszerző
1971 • Gil Shaham, hegedűs
elhunyt:
1973 • Szigeti József, hegedűs (sz. 1892)
1975 • Luigi Dallapiccola, zeneszerző (sz. 1904)