vissza a cimoldalra
2019-02-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4234)
Társművészetek (1290)
Haladjunk tovább... (225)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61447)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11312)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7727)
Jonas Kaufmann (2362)
Erkel Színház (9681)
Franz Schmidt (3278)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1592)
modern eszement rendezesek (248)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4437)
Luciano Pavarotti (81)
Balett-, és Táncművészet (5613)
Pantheon (2310)
Lisztről emelkedetten (941)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3139)
Opernglas, avagy operai távcső... (20187)
Kolonits Klára (1085)
Edita Gruberova (3073)
A MET felvételei (128)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Változnak az idők - Viktoria Mullova és a Venice Baroque Orchestra
-vape-, 2017-01-21 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Viktoria Mullova és a Venice Baroque Orchestra 2017. január 16.
Zeneakadémia, Nagyterem

Geminiani: d-moll concerto grosso „La Follia”
Telemann: A-dur hegedűverseny
Vivaldi D-dur: „A nagymogul” hegedűverseny
Händel: G-dur concerto grosso
Mozart: F-dur divertimento
Haydn: G-dur hegedűverseny

Viktoria Mullova (hegedű)
Venice Baroque Orchestra
vez.: Andrea Marcon

Változnak az idők, énekli a – hangsúlyozottan – irodalmi munkásságáért Nobel-díjjal kitüntetett Bob Dylan. Viktoria Mullova bizonyára nem gondolta 1986-ban, amikor vibrátós hegedűhangon Abbadóval lemezre vette a Négy évszakot, hogy egyszer még Telemannt is fog játszani egyenes hangon, bélhúros hegedűn, autentikus zenekarral. (Meg azt sem, hogy kedvenc Bee Gees számát, Tico-ticot, dzsesszt és hasonlókat is játszik.).

Most csak annyit, örülhetünk annak, hogy az ötvenes évei derekán járó művésznő (csellista férje hatására) úgy érezte, hogy váltania kell, és a könnyedebb műfajok felé (is) fordult.

Hogy ne legyen annyira egyszerű a dolog, régebben az eredetei hangszeres előadásmóddal is ismerkedett, így most nem is Stradivariján, hanem a bronzérmes hegedűkészítő mester Guadagnini eredeti formájában fennmaradt (vagy abba visszaállított) hegedűjén játszott.

Nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy világnagyság olyan programmal álljon ki, amelyben kizárólag olyan művek szerepelnek, amelyet régebben inkább csak bemelegítőnek szántak az igazi megmérettetések például Beethoven, vagy Brahms elé.

Nekünk viszont nem mindegy, ki a szólista. Igen, jó hogy eljutottunk oda, hogy - Bachot leszámítva - csak érdekességnek számító barokk szerzőket is a legnagyobbakkal hallhatjuk. Most a nagymester „csak” egy ráadásszám erejéig jelent meg, tán nem is egészen ide illően.

Mindezzel együtt – természetesen - a könnyedebbnek tűnő műsor nem jelentette azt, a zenészek könnyedén, félvállról vették a vonni, pengetni valót. Ahogy a zenekar belekezdett Corelli La Folliájának Geminiani-féle átiratába, egyből éreztük, kivételes pillanatok részesei vagyunk. Az csak egyszerű technika, hogy a téma első hangját nagyon hangsúlyosra, röviden elhalóra vették, így véletlenül sem lehetett az az érzésünk, átcsúszik a hangsúly (helytelenül) az ütem kettőre. Az is csak technika, hogy mindent gondosan frazeálva perfekt technikával kijátszottak.

Ami magasabb rendű előadási minőség volt, az a szinte hallatlanul rafináltan kiegyensúlyozott hangzás. Amelyben minden szólam önállóan is megfogható volt, ugyanakkor úgy olvadt össze a többivel, hogy a zene hiányérzet nélkül betöltötte a Nagytermet. Még a chitarronés is hallható volt, akkor tökéletesen, amikor – continuósként – szólisztikusabb feladatokat is kapott. Akár itt is játszhatott volna Mullova, hiszen a variációk bővelkednek igényes futamokban, de így annak örülhettünk, hogy a zenekar művészei képesek mindenre.

Telemann végül mindent megtanult, amit a kor zeneszerzőjének tudnia kellett. Tudott olyan kantátákat írni, amelyeket összetévesztettek a Bachéival, és olyan hegedűversenyt is, amely akár lehetne Vivaldié, hogy csak ezeket említsük. De volt saját, nagyon is egyéni hangja, amely legjobb alkotásaiban gyakran felcsendül. Itt például a harmadik tételben. Sokszor kívánt meg az átlagosnál nagyobb tudást előadóitól, noha tudatosan írt műkedvelők számára is. Természetesen Mullova nem az utóbbiak közül választott, de gondja sem neki, sem a zenekarnak nem akadt a művel.

A Vivaldi-versenyműre – később – aggatott melléknév valójában tréfás, a hosszú és nehéz szólókra utal, amelyekben a szerző kora hegedűtechnikájának határait feszegeti. (Bach lényegében elméletileg aknázta csak ki a hangszer lehetőségeit, műveit nem ismerték, nem játszották.)

Mullova (akit „Jégkirálynőként” emlegettek egykoron) azt mondta, sokat segített neki az olvadásban a könnyebb, improvizatív lehetőségeket is kínáló műfajokkal való foglalkozás. A szovjet idők öröksége volt nála a perfekcióra való törekvés, ami kotta lehető legpontosabb visszaadásában kellett, hogy megnyilvánuljon. Egy kis hiba életre szóló törést jelentett volna.

A legjobb régizenészek pont azt tudják, hogyan, meddig lehet elmenni a kotta szabad interpretálásában. Talán Mullova ezzel még adós, egy kicsivel több játékosság oldotta volna a Vivaldi mű kompozíciós „hibáját”, hogy a virtuóz szólórészek nem illeszkednek szervesen a zenei anyagba.

És tán éppen ezért éreztem úgy, tökéletesen otthon van a Haydn-versenyműben, ahol a leírt kotta jóval könnyebben értelmezhető egy a szigorú, orosz iskolán nevelkedett művész számára is. A klasszikus zene megformálása, semmilyen problémával nem bírt számára. És élvezhettük a gyönyörű hegedűhangot is.

A zenekar ismét csak az élvezetesen megoldott Händel művel bizonyított, arra is rámutatva a fontos pozíciókban (pl. első cselló) milyen kiválóságok ülnek.

A Mozart divertimento már csak hangneme okán is a La Follia párdarabja volt az estén. És ezen felül ugyanazt a gazdagon és pontosan kivitelezett frazeálást hallottuk, mint ott, például rögtön a kezdő ütemek akkordfelbontásaiban, rögtön az elején. És megint a szólamok, ahogyan egymáshoz viszonyultak. Minden más: tán játék, amit lehet így, lehet úgy. Ezt csak így.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:30 : Budapest
Duna Palota

Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Horváth Gábor
Műsorvezető: Zelinka Tamás
"Szélrózsa"
HAYDN: Szerenád
LISZT: Szerelmi álmok
CSAJKOVSZKIJ: Virágkeringő
BIZET: Carmen – előjáték
ifj. J. STRAUSS: Denevér – nyitány
BRAHMS: 1. Magyar tánc
HACSATURJÁN: Kardtánc
és... meglepetés a zenekartól

11:00 : Budapest
Erkel Színház

DONIZETTI: Lammermoori Lucia

11:00 : Budapest
Festetics Palota, Tükörterem

Balog József (zongora)
„MVM Koncertek – A Zongora a Festetics Palotában”
RAMEAU: G-dúr szvit (részletek)
DEBUSSY: Images / Képek I.,
WOLF PÉTER: Részletek a Wolf-temperiertes Klavier-ból

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Fesztiválzenekar
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Vezényel: Fischer Iván
STRAVINSKY: Négy norvég kép
STRAVINSKY: Scherzo à la russe
STRAVINSKY: Tangó
STRAVINSKY: Zsoltárszimfónia
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Sugano Kaai, Sugano Masanori (zongora)
"Nádor György tanszaki koncert"
LISZT: Festpolonaise
BARTÓK: Három csíkmegyei népdal, BB 45b
SCHUMANN: Soirées musicales, Op. 6
BRAHMS: Variációk egy Paganini-témára, op. 35
MENDELSSOHN: fisz-moll fantázia, op. 28 („Sonate éccossaise”)
GADE: Három karakterdarab, op. 18
MENDELSSOHN: Andante és Allegro brillant, op. 92

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ZAHAROV-ASZAFJEV: A bahcsiszeráji szökőkút - Balett

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

"Cziffra Fesztivál"
"Előhang" koncert és filmvetítés
Az est első felében A Virtuóz című, Cziffra György életét feldolgozó dokumentumfilmet vetítjük.
Ezután Oravecz György és Mocsári Károly zongoraművészek idézik fel a művész alakját szóval és zenével.

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Bodza Klára, Bali János, Bánfi Balázs, Kecskeméti László, Kecskés Balázs, Lachegyi Imre, Laczó András, Lax Éva, Pétery Dóra, Róbert György, Stadler Vilmos, Szabó István, Sztankovits Béla, Valóczki Éva, Virágh László
Musica Historica Együttes
Csörsz Rumen István vezetésével
Camerata Hungarica Együttes
Kállay Gábor vezetésével
Művészeti vezető, műsorvezető: Kállay Gábor
"Czidra László Emlékhangverseny"

19:00 : Budapest
Festetics Palota, Tükörterem

Dráfi Kálmán, Vajda Marcell (zongora)
„MVM Koncertek – A Zongora a Festetics Palotában”
Dráfi Kálmán zongoraestje
SCHUBERT: Gesz-dúr impromptu, op. 90, Asz-dúr impromptu, op. 90,
CHOPIN: F-dúr ballada, op. 38. (Dráfi)
LISZT: 4. magyar rapszódia, I. Mefisztó-keringő (Vajda),
CHOPIN: cisz-moll keringő, op. 64/2, Esz-dúr keringő, op. 18 (Dráfi)
GOUNOD-LISZT: Faust-keringő (Vajda)
LISZT: Szerelmi álmok (Dráfi),
LISZT: Dante szonáta (Vajda)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Tony Arnold, Brassói-Jőrös Andrea (szoprán), Keller András (hegedű), Szalai András (cimbalom)
Keller Kvartett: Keller András, Környei Zsófia (hegedű); Homoki Gábor (brácsa); Fenyő László (cselló)
Ligeti Ensemble
Vezényel: Keller András és Rácz Zoltán
KURTÁG GYÖRGY: Eszká-emlékzaj, op. 12
KURTÁG GYÖRGY: Nyolc duó hegedűre és cimbalomra op. 4
KURTÁG GYÖRGY: 6 Moments musicaux op. 44
KURTÁG GYÖRGY: Négy Ahmatova-költemény, op. 41
LIGETI: 1. vonósnégyes
LIGETI: Kammerkonzert

19:30 : Budapest
Pesti Vigadó

Budafoki Dohnányi Zenekar
Vezényel: Hollerung Gábor
BEETHOVEN: V. szimfónia
BEETHOVEN: Prométheusz teremtményei - kísérőzene
A mai nap
történt:
1859 • Az álarcosbál bemutatója (Róma)
1904 • A Pillangókisasszony bemutatója (Milánó)
született:
1653 • Arcangelo Corelli, zeneszerző († 1713)
1820 • Henri Vieuxtemps, zeneszerző († 1881)
elhunyt:
1962 • Bruno Walter, karmester (sz. 1876)