vissza a cimoldalra
2018-09-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1062)
Balett-, és Táncművészet (5550)
Momus-játék (5515)
Opernglas, avagy operai távcső... (20137)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1479)
Operett, mint színpadi műfaj (3700)
Franz Schmidt (3181)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2888)
Pantheon (2260)
Kimernya? (2746)
Lisztről emelkedetten (917)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Jonas Kaufmann (2273)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Megrendült sorok Georges Prêtre halálára
Pál Tamás, 2017-01-06 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Georges Prêtre Nem volt szerencsém hozzá személyesen. Első élményem vele a Tosca ama nevezetes hangfelvétele, amelyen Callas a címszereplő. Partitúrával a kézben hallgattam, s ámultam el, mennyi lényegbevágó dolgot nem árul el a kotta, s hogy ők ketten, címszereplő és karmester hogy teremtenek hangokból szívszorító, átélhető valóságot.

Később, mikor megjelentek az első kép-hang zenefelvételek a neten, szíven ütött, mikor először láttam dirigálni. A megszokott karmesteri imperatívusz helyett egy mindent beragyogó derűs arc nézett szembe a zenekarral és velem, parancsnoki gesztusok helyett odanyúlt a zenéért, felemelte és megmutatta. Aztán amit csak lehetett, megnéztem-meghallgattam vele. Őt nézve nagyon kezdtem utálni (igazságtalanul) a rezzenéstelen arcú karmester-sztárokat, Karajant, Barenboimot és az ő magabiztos tévedhetetlenségüknek kötelességtudóan engedelmeskedő sztárzenekarokat.

Más volt számára fontos, mint amit általában annak tartunk, és másképp valósította meg elképzeléseit, mint ahogy szoktuk. Van egy Beethoven Hetedik felvétele a Bécsi Szimfonikusokkal. Ijesztően gyorsan kezdi, Adagio helyett szinte Allegro, ám mikor odaér a harmadik súlyos tutti akkordhoz, ama bizonyos „első fokú alterált szekundhoz”, ahol a hatalmasan megszólaló A-dúr szinte kibillen sarkaiból, egyszeriben megérkezünk az Adagióba. „Visszamenőleg” értjük meg, hogy neki, Georges Prêtre-nek ez volt fontos, ez az elmozdulás, s mély hálát érzünk, hogy nem tartott tempót. És egyébként is, semmi metrikus csápolás, Prêtre-t a zene mélyebbről mozgatja, mint az ütembeosztás, sokszor nem látjuk, hol az egy, de pontosan tudjuk, és a zenekar is tudja, hogy most kell játszani és azt is, hogy hogyan. Prêtre karmesteri művészete a legerősebb bizonyítéka annak, hogy a dirigens legfontosabb eszköze a jelenlét. Nagysága, hogy ezt fölismerte, s a partitúrát nem azért tette félre, hogy memóriáját csillogtassa, hanem mert tudta, nincs fontosabb annál, mint hogy zenészei szemébe tudjon nézni.

Igen, a karmesteri pulton is esendően emberi Prêtre-nek az arca az, ami megrendít. A derűs mosolyból pillanatról-pillanatra változó, a zene előtt járó mindent tudó bölcs arca, aki tudja előre, mi fog következni, s akivel nem lehet nem együtt tartani, akár a zenekarban ülsz, akár a nézőtéren. Különös személyisége lehet annak is az oka, hogy bár mindenhol dirigált, s a zenekarok imádták, a közvélemény mégsem karmester-sztárként tartotta nyilván. Én azt hiszem, hogy ő ezzel mélységesen meg lehetett elégedve, mert nem akart sztár lenni, ennél sokkal több volt.

Van egy felvétele, a Parasztbecsület Intermezzóját dirigálja egy franciaországi fesztiválon. Nincs a kezében pálca, két tenyerét maga elé emelve nem vezényel, hanem – mintha agyagból gyúrná – formálni kezdi a hangzást, alig moccan. Lassan, szinte kínok között születik a zene, látni, hogy a zenekar elragadtatva követi, nincs ütemvonal, nincsenek kottafejek, csak a katartikus élmény. Vége, s én a közönséggel együtt ordítok a gép előtt, s szentül megfogadom, hogy maradék időmben kevesebbet kalimpálok, és jobban törődöm a zenével.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Hold utcai református templom

Tóka Ágoston (orgona)
J. S. Bach összes orgonaműve / 7. - Tóka Ágoston - Orgelbüchlein

19:00 : Budapest
Duna Palota

Demeter László (fuvola)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
Szláv kaleidoszkóp
HACSATURJÁN: Fuvolaverseny
KABALEVSZKIJ: Komédiások – szvit, Op.26
BOROGYIN: Polovec táncok

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Sárik Péter (zongora); Fonay Tibor (basszusgitár, bőgő); Gálfi Attila (dob)
"Bartók műveinek jazz-feldolgozásai"

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sylvia Schwartz (szoprán)
Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
ČIURLIONIS: Az erdőben
ARVO PÄRT: Como cierva sedienta
PETERIS VASKS: Epifania
ARVO PÄRT: Te Deum

20:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Szakács Ildikó, Gion Zsuzsanna, Kálmán László, Najbauer Lóránt
Virágh András Gábor
Etunam Vegyeskar
Solti Kamarazenekar - művészeti vezető: P. Ispán Franciska,
vezényel: Virágh Andárs
J.S. BACH: d-moll toccata és fúga
MOZART: Requiem
19:00 : Siófok
Siófoki református templom

Kovács Szilárd (orgona), Fülep Márk (fuvola)
A mai nap
történt:
1892 • A Bajazzók bemutatója (Milánó)
született:
1874 • Gustav Holst, zeneszerző († 1934)
1955 • Andrej Gavrilov, zongorista
elhunyt:
1960 • Koréh Endre, énekes (sz. 1906)
1987 • Jaco Pastorius, jazz-muzsikus, zeneszerző (sz. 1951)