vissza a cimoldalra
2017-09-26
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3834)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (59739)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2273)
Társművészetek (1196)
Haladjunk tovább... (121)
Milyen zenét hallgatsz most? (24970)
Momus társalgó (6046)
Kedvenc előadók (2796)
Kedvenc művek (141)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11086)
A csapos közbeszól (94)

Bartók Béla (1881-1945) (192)
Bartók Béla szellemisége (177)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4049)
Franz Schmidt (2893)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2317)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (233)
Balett-, és Táncművészet (5398)
Bánk bán (2929)
Ilosfalvy Róbert (769)
Élő közvetítések (6586)
MET-es operaelőadások moziban (592)
Thomas Hampson (255)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1055)
Opernglas, avagy operai távcső... (19848)
Operamúzeum (910)
Ferencsik János (75)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Lám, a líra mégiscsak jó valamire… - Baranyi Ferenc legújabb operatörténeti kalandozásáról
- zéta -, 2017-01-02 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Baranyi Ferenc: Az opera négy évszázada Baranyi Ferenc: Az opera négy évszázada

ISBN 978-963-09-8624-3
240 oldal
3990,- Ft
Kossuth Kiadó
2016

A címben szereplő mondatot zárójelben a Bohémélet rövid cselekményismertetésébe szúrta be a Szerző, annál a résznél, amikor a fogcsikorgató télben a költő kéziratával fűtenek be a fázós ifjak. Azért is emeltem ki, mert pontosan érzékelhetjük e röpke megjegyzésen keresztül Baranyi Ferenc finom humorral és elegáns iróniával átszőtt gondolkodásmódját, ami az egész kötetet jellemzi.

Különös és magyar nyelven feltétlenül egyedi operatörténeti könyvet tart a kezében az Olvasó. Baranyi, a gyakorló lírikus, aki cseppet sem mellékesen, hosszú évtizedek óta lelkes és népszerű operarajongó, ezúttal a költő oldaláról közelít. A kanyargós operatörténelmen a szövegen keresztül vezet át bennünket, s a librettisták verejtéktől kissé maszatos szemüvegén keresztül láttatja velünk ezt a csodálatos és imádnivaló műfajt.

Megismerjük a szövegírók, és -fordítók keserű és egyben magasztos életét, a témaválasztással kínlódó komponisták egyedi gondolkodásmódját. Számos kedves és tanulságos történeten keresztül mutatja be a remekművek születésének gyakran nyűgös, máskor meg nevettető útját. Legnagyobb erénye, hogy gondosan elemzi az operairodalom legjelentősebb szerzőinek és legismertebb alkotásainak viszonyát a szöveghez. Az alkotók pedig igazán széles spektrumban közeledtek a megzenésítendő anyaghoz. Volt, aki halálra szekírozta a librettistát, a másik hagyta magát meggyőzni általa, a harmadik meg oly elégedetlen volt velük, hogy inkább maga írta a szövegeit.

Baranyi minden sorából süt a derű, a szeretet és a rajongás. A könyv ugyanakkor alig titkolt önéletrajz is, hiszen nemcsak a dalmű évszázadain, hanem saját közel nyolc évtizedén, személyes élményein keresztül vezeti kézen fogva az érdeklődőt. Mert Baranyi az operaimádatot nem laikusként, nemcsak hobbiszinten űzi, hanem igenis főfoglalkozásban. A kötet egy pontján egyszer csak megérezzük és megértjük, hogy miként kapcsolódott össze egy életre a költő, a tanár és az operarajongó úgy, hogy ez a három tevékenység egyetlen pillanatra sem gyengíti, hanem ellenkezőleg, kifejezetten erősíti egymást.

A Szerző időrendben halad át a műfajon, gondosan elidőzve egy-egy operatörténeti szempontból jelentős személyiségnél, zeneszerzőnél, szövegírónál, karmesternél, előadónál. Nem egyedi olvasatú értelmezést kapunk, hanem sajátos látószögű megközelítést. Baranyi precízen feltünteti a forrásait, az elbeszélő stílust gyakran oldja valós és képzelt párbeszédekkel, melyek segítségével belehelyezkedhetünk a korszak és az alkotók valós helyzetébe. Jelzői segítenek egy-egy sarkosabb gondolat értelmezésében, de meghagyják az olvasó szabad véleményezési szabadságát.

Baranyi vállaltan szubjektív személyiség, aki bátran mazsolázgat a komponisták és dalműveik között. Erre a legjobb bizonyíték a kötet A „második vonal” című terjedelmesebb fejezete a XIX-XX. századforduló itáliai kedvenceiről, Ponchiellitől Zandonaiig. A műfaj örökzöld vitatémája, hogy mely opera értékesebb a másiknál. Konkrétumokra fordítva: mondjuk az Adriana Lecouvreur vagy a Gioconda miért sikeresebb, mint például a Ruszalka vagy a „mi” Erkel Ferencünk Bátori Máriája? Baranyi leteszi a voksát az előbbiek mellett, ami ott érthető, hogy minden hasonló kiadvány esetében valahol meg kell húzni a határt, legfeljebb nem mindannyian tennénk ugyanoda a krétát.

A líra minduntalan elő-előbukkan, ami egy költő esetében igazán kézenfekvő. Baranyi elhalmozza az Olvasót a jobbnál jobb fordításokkal, olykor egymás mellé téve évszázadok termését. Tanulságos ilyenkor összevetni, mennyit fejlődött a szöveg az évszázadok során. Néha érzékeny pontot érint a választás, például Nádasdy Kálmán Bánk-szövegét illetően, de az ős-Bánk nemős-Bánk kérdésben Baranyi diszkréten nem foglal állást, véleményét maximum sejthetjük.

Külön fejezet lehetne, de nem az, amikor Baranyi, a költő saját operai ihletésű verseit olvashatjuk a könyvben. Ez jól is van így, mert az inspiráció adott pontjánál, egy-egy szerző vagy hős/hősnő szövegi megjelenítésében sokat segíthet a költői látásmód, s a Szerző nem él vissza a helyzettel.

A könyv címe négy évszázadot ígér, ebből valójában csak három és fél teljesül, a XX. század második felének alkotásait Baranyi már nem vette górcső alá. Ezzel együtt a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, számos érdekes fotót is tartalmazó, igényes kivitelű és gondos kötet méltán remélhet helyet kapni a lelkes operabarátok könyvespolcán.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Birsen Ulucan (zongora), Ozcan Ulucan (hegedű), Bársony Péter (brácsa), Rózsa Richárd (gordonka)
FAURÉ: c-moll zongoranégyes Op. 15.
BRAHMS: g-moll zongoranégyes Op. 25.

18:00 : Budapest
Bartók Béla Emlékház

Hegedűs Endre (zongora)
"Emlékhangverseny Bartók Béla halálának évfordulóján"
BARTÓK: Este a székelyeknél és Allegro barbaro
BARTÓK: Szvit op. 14
BARTÓK: Szonatina
BARTÓK: Régi táncdalok a 15 magyar parasztdalból
LISZT: A Villa d'Este szökőkútjai
LISZT: 104. Petrarca - szonett
LISZT: I. elfelejtett keringő
DONIZETTI - LISZT: Lammermoori Lucia - reminiszcenciák S. 397
KODÁLY: Marosszéki táncok

19:00 : Budapest
Bethlen Téri Színház

Garami Gábor és Bede Péter
"Párbeszéd koncert"

19:00 : Budapest
Radnóti Színház

"Viva Bartók"
Bálint András és Fülei Balázs levélkoncertje

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Estefania Avilés, Kiss Judit Anna, Ninh Duc Hoang Long, Endrész Ferenc (ének)
A Szent Gellért Akadémia zenekara
Vaszy Viktor Kórus (karigazgató: Gyüdi Sándor)
Vezényel: Yoon Kuk Lee
"X. Szent Gellért Fesztivál"
BEETHOVEN–KARAJAN: Európa-himnusz
BEETHOVEN: 9. (d-moll) szimfónia, Op.125
A mai nap
történt:
1835 • A Lammermoori Lucia bemutatója (Nápoly)
született:
1877 • Alfred Cortot, zongorista († 1962)
1891 • Charles Münch, karmester és hegedűs († 1968)
1898 • George Gershwin, zeneszerző († 1937)
1930 • Fritz Wunderlich, énekes († 1966)
elhunyt:
1945 • Bartók Béla, zeneszerző, népzenekutató (sz. 1881)