vissza a cimoldalra
2018-12-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Társművészetek (1284)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4126)
Haladjunk tovább... (217)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61410)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9503)
Lehár Ferenc (649)
Balett-, és Táncművészet (5586)
Momus-játék (5565)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1200)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3031)
A nap képe (2113)
Opernglas, avagy operai távcső... (20169)
Jonas Kaufmann (2319)
Diana Damrau (437)
Élő közvetítések (7609)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1551)
Franz Schmidt (3244)
Operett, mint színpadi műfaj (3781)
Pantheon (2286)
Edita Gruberova (3066)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Áramszünet – Poulenc az Operaházban
- dni -, 2016-12-23 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Poulenc az Operaházban 2016. december 15.
Magyar Állami Operaház

Francis POULENC: A kármeliták (Dialogues des Carmélites)

Blanche de la Force - Létay Kiss Gabriella
de la Force márki - Fokanov Anatolij
de la Force lovag - Boncsér Gergely
Madame de Croissy, a perjelnő - Budai Lívia
Madame Lidoine, az új perjelnő - Váradi Zita
Megtestesülésről nevezett Marie anya - Balga Gabriella
Szent Dénesről nevezett Constance nővér - Szemere Zita
Jeanne anya - Dobi-Kiss Veronika
Mathilde nővér - Heiter Melinda
Káplán - Szerekován János
Első rendbiztos - Kiss Tivadar
Második rendbiztos - Geiger Lajos

Rendező – Anger Ferenc
Vez. - Christian Badea

Tavaly ősszel csak ezért az egy operáért autóztam Kassára. Nem tudom, vajon megkockáztattam volna-e a költségeket és a fáradságot, ha tudom, hogy röpke egy év múlva Budapest is műsorra tűzi, de talán nem, pedig kár lett volna érte. Igaz, utólag könnyű okosnak lenni, most már tudjuk, hogy a kirándulással nem csupán összehasonlítási alapot nyertünk, hanem egy méltányolható, emlékezetes operaélményt is.
Ezzel sajnos az itthoni előadás többnyire adós maradt.

Kénytelen vagyok egy kicsit messzebbről kezdeni, ha panaszkodnom kell, akkor először is nem árt leszögezni, hogy a vélemény legalább annyira minősíti a megfogalmazóját, mint a bírálat tárgyát. Azt is előre kellene bocsájtanom, hogy máskülönben kifejezetten kedvelem a modern rendezéseket. Egyáltalán nincs ellenemre az „aktualizálás”, a karakteres és erős színpadi gesztusokat pedig annyira nélkülözhetetlennek tartom, hogy operát nem is szívesen hallgatok hanglemezről, vagy cd-ről.

Anger Ferenc koncepcióját nincs esélyem mélyebben elemezni, ahhoz az én felkészültségem és műveltségem nem elegendő. Sajnos nem is találtam sok fogódzót, pedig tiszta lelkiismerettel küzdöttem, hogy megértsem. Ennek ellenére, így utólag már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán volt-e bármilyen koncepció.

A mély zűrzavarból három momentumot kénytelen vagyok részletesebben szóvá tenni.

Az, hogy a bevezető képben a márki végig azzal van elfoglalva, hogy a könyvtárszobában kugligolyók módjára fellógatott földgömböket igazgatja, pontosítja, vagy csak takarítja, elvileg jelentheti azt, hogy a fiával folytatott párbeszéd csak formális és a kettejük viszonya távolságtartó, sőt hűvös. Ennek a kibontása azonban egy jó színészen is kifogott volna, márpedig Fokanov Anatolij nem az. A dialógus közben kényszeredetten babrálnia kellett valamit, ami látványosan elterelte a figyelmét a feladatáról. Én pedig csak annyit érzékelek az egészből, hogy a színpadon nem azt látjuk, amiről szó van.

Ennél nem kevésbé éreztem zavarónak a régi és új perjelnők beszélgetését kísérő kéz-csavargatást, bírkózást. Ezt az Ave Mariával aláfestett szkanderezést meg se próbálom értelmezni.

És a vége…

Az operairodalom egyik legnagyobb hatású fináléja. A Salve Reginát éneklő apácák kivégzése egyszerre vérfagyasztó és felemelő. A legtöbb jelenetben az apácák vannak színen, a férfi énekeseknek legfeljebb egy-egy epizód jut. Mégis, Poulenc egészen az opera végéig alig-alig exponálja a nőikart, így az annál nagyobbat szól a végén. A guillotine zuhanásának szörnyű zaja tudatosan megkomponált része a himnusznak. (A Cantata Profana jut eszembe, ahol a hárfa misztikus, kétirányú glisszandója jelöli az átváltozás pillanatát.)

Az apácák földi élete ugyan erőszakkal fejeződik be, de ugyanez a jelenet szól a megdicsőülésről, a mennybemenetelről. Ez a finálé egy nagy átváltozás, méltóságteljes, grandiózus apoteózis.

Ha valaki csak azért ment volna oda, hogy lássa, mit csinál Anger Ferenc az igazi feladattal, hogyan állítja színpadra a záró jelenetet, megrökönyödve kellett tapasztalnia, hogy egyszerűen lepasszolta a kihívást. Ezzel a feladattal nem kezdett semmit!

Áramszünet, vagy mi… Egyszerűen lekapcsolta a villanyt! Sötétbe borul a szín, és onnan hallgathattuk önmagában a zenét – de azt hallgathattuk volna akár lemezről is.

Ha arra készültem volna, talán nem is bánom. A zenei színvonal ugyanis egyáltalán nem volt rossz, és kifejezetten jobb volt, mint a Kassán hallottak. Itt a zenekari hangzás is tömörebb és gazdagabb volt és feltűnt Christian Badea rokonszenves ténykedése is. (Igaz, gyanítom, hogy a kassai orkeszter sokkal kisebb létszámú lehetett – illeszkedve az ottani terem méretéhez.)

A hazai énekesek is kiválóan megfeleltek a szerepüknek. Igaz, a feleségemmel vitatkoztunk kicsit azon, lehetséges-e, hogy Budai Lívia hangjának állapota csak a képességek és a feladat nagy találkozása? Haldokló rendfőnöknőt alakít, érthető, ha támasz híján huhog, magasak helyett kiabál és elcsuklik. Szomorú jelenet volt – de hát annak is kellett lennie.

Valójában a többiek is a szerepük hitelessége alapján válnak jó operaénekessé. Fokanov nyársat nyelt márki. Boncsér Gergely egy jól nevelt és erőtlen nemes hang, de Létay Kiss Gabriella is csak sodródik. A librettó elvileg azt sugallja, hogy Blanche de la Force önként csatlakozva a rendtársakhoz az utolsó jelenetben hőssé változik, valójában a megkomponált jelenetek nem támasztják alá ezt az elképzelést. Blanche-nak nincs olyan megjelenése, áriája, ami módot adna egy ilyen átváltozás kinyilvánítására és ez biztosan nem véletlen.

Az opera egyetlen erős alakja valójában az új perjelnő, az övé az egyetlen komoly vokális kihívás, Váradi Zita pedig élt a kínálkozó lehetőséggel és kiemelkedőt nyújtott.

Poulenc az Operaházban
©fotó: MÁO; Pályi Zsófia, Rákossy Péter

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:30 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Takács-Nagy Gábor Kamarazene Kurzusa

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Pálfalvi Tamás (kornett), Lukács Gergely (szerpent, basszus szaxkürt), Stürzenbaum Róbert (sackbut, ventil harsona), Szepesi Bence (alt szaxofon); Dévényi Gábor (nagybőgő); Szelcsányi Ágnes (csembaló, zongora); Szabó Zsolt (viola da gamba), Magyar Bálint (ének)
Szentpáli Roland tuba DLA zárókoncert
PALAZOTTI: Montechiaro
PALAZOTTI: Vallone secco
ZUCCARO: Ricercar
FARNABY: The Old Spagnoletta
FARNABY: A Toy
FARNABY: The New Sa-hoo
DESVIGNES: Antiennes du jour des Morts
DE FESCH: B-dúr szonáta, op. 4/6
VEIT: Romance
CORBIN: Teutatès – Fantasie mystique
DEMERSSEMAN: Ave Maria
PILATI: Le serpent de village

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Fülei Balázs tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Horváth Ágnes (brácsa)
G. Horváth László, Kiss Enikő (hegedű), Kónya Attila (cselló)
Zuglói Filharmónia
Vezényel: Ménesi Gergely
Horváth Ágnes brácsa diplomakoncertje
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 - 1. Adagio, 2. Fúga
BARTÓK-SERLY: Brácsaverseny, BB 128
SOSZTAKOVICS: 8. (c-moll) vonósnégyes, Op.110

19:00 : Budapest
Erkel Színház

CSAJKOVSZKIJ: A diótörő - balett
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Jónás Krisztina, Bakos Kornélia, Szerekován János, Jekl László
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Savaria Barokk Zenekar korhű hangszereken
Vezényel: Németh Pál
MICHAEL HAYDN: Te Deum MH 28
MICHAEL HAYDN: d-moll szimfónia MH 393
JOSEPH HAYDN: Nelson-mise, Hob. XXII/11
A mai nap
történt:
1892 • a szentpétervári Marinszkij színházban bemutatják Csajkovszkij Diótörőjét
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1890 • Sergio Failoni, karmester († 1948)
elhunyt:
1737 • Antonio Stradivari, hegedűkészítő (sz. kb. 1644)
1869 • Louis Moreau Gottschalk, zongorista, zeneszerző (sz. 1829)
1990 • Paul Tortelier, csellista, zeneszerző (sz. 1914)