vissza a cimoldalra
2019-02-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61448)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4240)
Haladjunk tovább... (230)
Milyen zenét hallgatsz most? (25008)
Társművészetek (1290)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11314)
A csapos közbeszól (95)

Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2931)
Opernglas, avagy operai távcső... (20191)
modern eszement rendezesek (261)
Balett-, és Táncművészet (5626)
Pantheon (2313)
José Cura (570)
Kimernya? (2936)
Élő közvetítések (7730)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3143)
Erkel Színház (9698)
Ilosfalvy Róbert (834)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4443)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1595)
Franz Schmidt (3280)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1281)
Kiss B. Atilla (197)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kocsis Zoltán dimenziói
- eszbé -, 2016-11-11 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Kocsis Zoltán Bár a sors úgy hozta, hogy személyesen csak két alkalommal – egy-egy próba erejéig – találkozhattam vele, mégis személye a háttérben búvópatakként időről időre előtűnve végigkísérte és bizonyos szempontból meghatározta életemet.

Már egészen kisgyerekként sokszor hallhattam otthon zongorázását rádióból, vagy lemezről, mivel testvéremnek, annak dacára, hogy maga vonós hangszeren játszott, egyfajta példaképe, etalonja volt.

Nem sokkal később első zongoratanárnőm mesélt róla. Máig megmaradt bennem, ahogy cigarettától rekedtes hangját hallom, s mutatja, a kis 3-4 éves Zoltán hogy rohangált körbe-körbe, miközben a hangszerre pillantást sem vetve kíméletlen pontossággal sorolja a valaki más által leütött hangok neveit. Nem tudom, honnan ismerhette a gyermek Kocsis Zoltánt, mert nem ő volt a tanára, de olyan élethűen mesélte, hogy azt személyesen kellett látnia. Későbbi zongoraóráimon még más történetek is előkerültek, ezek már a feledés homályába merültek, de a lényeg, a hatás nem: én sem kerültem el, hogy etalonnak tekintsem őt.

Azonban sosem sikerült közelebb kerülnöm az etalonhoz. Az első letaglózó tapasztalás, mikor meghallgattam vele Bartók Három etűdjét. Ezt a felvételt 18 évesen készítette, nem tudom, volt-e, lesz-e még valaha ember, aki ezt ennyi idősen így eljátssza.

Zeneakadémista koromban történt a vele kapcsolatos legdöbbenetesebb élményem. Az akkori diákönkormányzat felkérte egy előadás tartására „hogyan gyakoroljunk?” témában. A harmadik emeleti 38-as teremben volt ez az esemény, s bár igazából nem sok maradt meg abból, amit mondott, mert a téma igen szerteágazó, és eléggé személyre szabott, de az az este mindmáig emlékezetes maradt. Akkoriban érkezett abba a terembe egy Boston márkájú zongora. Hiába volt maga a hangszer vadonatúj, nem örvendett nagy népszerűségnek, mert éles, cimbalomszerű hanggal bírt, kifejezetten rossz volt hallgatni. Kocsis az előadása közepén egyszer csak leült, és mondandóját demonstrálandó elkezdte játszani Debussy „A delphoi táncosnők” prelűdjét. Csak pár ütemet játszott belőle, de hogyan?! Egyszerűen hihetetlen volt, hogy lehet képes valaki abból a hangszerből nemhogy épkézláb, hanem egyenesen éteri hangzást kihozni. Akkor és ott megint megtapasztaltam, mennyire más dimenzióban van a létezése.

Aztán sokat változott a világ. Elkezdett dirigálni, megkapta az „ÁHZ”-t, amiből „NFZ” lett, amely új otthont kapott a Művészetek Palotájában, ekkor jött a Bartók Új Sorozat. Azt a Concerto-t meghallgatni szintén megrázó élmény volt, az az interpretáció új alapokra helyezte mindazt, amit korábban erről a remekműről gondoltunk.

Azt hiszem talán ez az új összkiadás volt – lett volna, ha be tudta volna fejezni - élete főműve, és a maga után hagyott űr egyik legfájóbb kérdőjele, hogy ki lesz az az ember, aki meri venni a bátorságot, folytatni az összkiadást. Mégis, ha egyetlen művel, felvétellel kellene megmutatni, ki is volt ő tulajdonképpen, akkor a néhány éve írt karácsonyi variációit [https://www.youtube.com/watch?v=Fh4PZ__yCX0] említeném, amit csak úgy, mellesleg komponált.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Erkel Színház

PONCHIELLI: Gioconda

18:30 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

I Bassifondi:
Simone Vallerotonda (theorba, gitár, művészeti vezető), Stefano Todarello (lant, gitár), Gabriele Miracle (ütőhangszerek)
FOSCARINI: Gagliarda francese; Passacaglio sopra la lettera del O; Aria di Firenze per la A e C
KAPSBERGER: Toccata II; Sfessania; Passacaglia; Colascione
CARBONCHI: Scaramanzie; Mariona
BARTOLOTTI: Passacaglia per la D
CORBETTA: Passacaglia per la X
PICCININI: Partite sopra quest’aria francese detta l’Alemana (Corrente)
SANZ: Jacaras
MURCIA: Folias gallegas; Zarambeques o Muecas; Cumbées; Tarantelas

19:00 : Budapest
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

Budafoki Dohnányi Zenekar
Hangversenymester: Berán Gábor
"Budafoki hangversenyesték 5"
BRITTEN: Simple Symphony
BACH: a-moll hegedűverseny BWV 1041
PÁNCZÉL: Átváltozások
STRAUSS: Metamorfózisok

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mariangela Vacatello (zongora)
Nemzeti Filharmonikusok
Honvéd Férfikar (karigazgató Strausz Kálmán)
Vezényel: Hamar Zsolt
LISZT: Les Préludes
LISZT: Esz-dúr zongoraverseny, S. 124
LISZT: A négy elem (Les quatre éléments) - Gémesi Géza rekonstrukciója
19:00 : Szombathely
AGORA – Művelődési és Sportház

Horváth István, Kriszta Kinga, Haja Zsolt, Rácz Rita etc.
Győri Nemzeti Színház kórusa, karvezető: Balogh Eszter
Paragvári Utcai Általános Iskola gyerekkórusa, karvezető: Sándorfi Olga
Savaria Szimfonikus Zenekar
Rendező: Hábetler András
Vezényel: Madaras Gergely
PUCCINI: Bohémélet
az opera szcenizált előadása
A mai nap
elhunyt:
1903 • Hugo Wolf, zeneszerző (sz. 1860)
1983 • Adrian Boult, karmester (sz. 1889)
2010 • Ágai Karola, énekes (sz. 1927)
2013 • Wolfgang Sawallisch, karmester (sz. 1923)