vissza a cimoldalra
2019-10-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

modern eszement rendezesek (320)
Operett, mint színpadi műfaj (4082)
Jonas Kaufmann (2443)
Élő közvetítések (8206)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2683)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4417)
Lisztről emelkedetten (971)
Juan Diego Flórez (743)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3461)
Erkel Színház (10342)
Kedvenc magyar operaelőadók (1146)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (993)
Momus társalgó (6355)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1782)
Franz Schmidt (3438)
Ilosfalvy Róbert (863)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kocsis Zoltán dimenziói
- eszbé -, 2016-11-11 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Kocsis Zoltán Bár a sors úgy hozta, hogy személyesen csak két alkalommal – egy-egy próba erejéig – találkozhattam vele, mégis személye a háttérben búvópatakként időről időre előtűnve végigkísérte és bizonyos szempontból meghatározta életemet.

Már egészen kisgyerekként sokszor hallhattam otthon zongorázását rádióból, vagy lemezről, mivel testvéremnek, annak dacára, hogy maga vonós hangszeren játszott, egyfajta példaképe, etalonja volt.

Nem sokkal később első zongoratanárnőm mesélt róla. Máig megmaradt bennem, ahogy cigarettától rekedtes hangját hallom, s mutatja, a kis 3-4 éves Zoltán hogy rohangált körbe-körbe, miközben a hangszerre pillantást sem vetve kíméletlen pontossággal sorolja a valaki más által leütött hangok neveit. Nem tudom, honnan ismerhette a gyermek Kocsis Zoltánt, mert nem ő volt a tanára, de olyan élethűen mesélte, hogy azt személyesen kellett látnia. Későbbi zongoraóráimon még más történetek is előkerültek, ezek már a feledés homályába merültek, de a lényeg, a hatás nem: én sem kerültem el, hogy etalonnak tekintsem őt.

Azonban sosem sikerült közelebb kerülnöm az etalonhoz. Az első letaglózó tapasztalás, mikor meghallgattam vele Bartók Három etűdjét. Ezt a felvételt 18 évesen készítette, nem tudom, volt-e, lesz-e még valaha ember, aki ezt ennyi idősen így eljátssza.

Zeneakadémista koromban történt a vele kapcsolatos legdöbbenetesebb élményem. Az akkori diákönkormányzat felkérte egy előadás tartására „hogyan gyakoroljunk?” témában. A harmadik emeleti 38-as teremben volt ez az esemény, s bár igazából nem sok maradt meg abból, amit mondott, mert a téma igen szerteágazó, és eléggé személyre szabott, de az az este mindmáig emlékezetes maradt. Akkoriban érkezett abba a terembe egy Boston márkájú zongora. Hiába volt maga a hangszer vadonatúj, nem örvendett nagy népszerűségnek, mert éles, cimbalomszerű hanggal bírt, kifejezetten rossz volt hallgatni. Kocsis az előadása közepén egyszer csak leült, és mondandóját demonstrálandó elkezdte játszani Debussy „A delphoi táncosnők” prelűdjét. Csak pár ütemet játszott belőle, de hogyan?! Egyszerűen hihetetlen volt, hogy lehet képes valaki abból a hangszerből nemhogy épkézláb, hanem egyenesen éteri hangzást kihozni. Akkor és ott megint megtapasztaltam, mennyire más dimenzióban van a létezése.

Aztán sokat változott a világ. Elkezdett dirigálni, megkapta az „ÁHZ”-t, amiből „NFZ” lett, amely új otthont kapott a Művészetek Palotájában, ekkor jött a Bartók Új Sorozat. Azt a Concerto-t meghallgatni szintén megrázó élmény volt, az az interpretáció új alapokra helyezte mindazt, amit korábban erről a remekműről gondoltunk.

Azt hiszem talán ez az új összkiadás volt – lett volna, ha be tudta volna fejezni - élete főműve, és a maga után hagyott űr egyik legfájóbb kérdőjele, hogy ki lesz az az ember, aki meri venni a bátorságot, folytatni az összkiadást. Mégis, ha egyetlen művel, felvétellel kellene megmutatni, ki is volt ő tulajdonképpen, akkor a néhány éve írt karácsonyi variációit [https://www.youtube.com/watch?v=Fh4PZ__yCX0] említeném, amit csak úgy, mellesleg komponált.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth-Csamangó Blanka (klarinét), Persányi Zsófia (zongora)
moderátor: Fülei Balázs
"Hangulat Junior" Őszi színekben
BRAHMS: f-moll szonáta brácsára és zongorára, op. 120, No. 1

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Mocsári Károly (zongora)
"Emlékkoncert Liszt Ferenc 208. születésnapján"
LISZT: 16. magyar rapszódia
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 7. Funérailles
LISZT: h-moll szonáta
A koncert előtt fél órával, 17.30-kor emléktábla koszorúzás a Régi Zeneakadémia Andrássy úti falánál.

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Szutrély Katalin, Balogh Eszter, Komáromi Márton, Borka Ákos (ének), Fülöp Andrea (zongora)
SCHUBERT: A tánc D. 826, Tavaszi üdvözlet, D. 686, Az ifjú apáca, D. 828, Megszentelt napok, D. 763, Fény és szerelem, D. 352, Atlasz, D. 957, Éj és álmok, D. 827, Himnusz a végtelenhez, D. 232
BRAHMS: Vasárnap, op. 47, No. 3., Üzenet, op. 47, No. 1, Májusi éj, op. 43, No. 2, Az ajtó előtt, op. 28, No. 2, Kék szemed, op. 59, No. 8, Négy kvartett, op. 92

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rohmann Ditta (cselló)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vajda Gergely
LISZT: A bölcsőtől a sírig – szimfonikus költemény
LIGETI: Csellóverseny
BRAHMS: 4. (e-moll) szimfónia, op. 98

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Juan Diego Florez
Magyar Állami Operaház Zenekara
vez.: Jader Bignamini
VERDI: A végzet hatalma – Nyitány
Rigoletto – “Questa o quella”
Rigoletto – “Ella mi fu rapita…. Parmi veder le lagrime…. Possente amor mi chiama”
A pünkösdi királyság – Nyitány
Attila – “Oh dolore!”
A lombardok – “La mia letizia infondere… Come poteva un angelo”
A két Foscari – “Brezza del suol natio… Dal più remoto esilio… Dal consiglio alla presenza… Odio solo, ed odio atroce”
Traviata – Prelűd – I. felvonás
Traviata – “Lunge da Lei… De’ miei bollenti spiriti…O mio rimorso”
LEHÁR: A mosoly országa – “Dein ist mein ganzes Herz”
Paganini – “Gern hab’ ich die Frau’n geküsst”
Giuditta – “Freunde, das Leben ist Lebenswert”
BERLIOZ: Rákóczi-induló
MASSENET: Werther – “Pourquoi me réveiller”
BIZET: Carmen – “La fleur que tu m’avais jetée”
MASCAGNI: Parasztbecsület – Intermezzo
PUCCINI: Bohémélet – “Che gelida manina”
15:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Ránki Fülöp (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: 3 darab a Szent Erzsébet legendájából zongorára
A keresztes lovagok indulója, Interludium
LISZT: A Sixtus- kápolnában
Lento, Aleegri Miserere című műve nyomán
Andante con pietá Mozart Ave Verum Corpus című műve nyomán
LISZT: Két Legenda

17:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Lovarda

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: Tasso, Lamento e Trionfo, Szimfonikus költemény - A szerző általi négykezes változat
LISZT: Dante Szimfónia - A szerző általi kétzongorás változat

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Kápolna

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: Amit a hegyen hallani - A szerző általi négykezes változat
LISZT: Via Crucis - A szerző általi négykezes változat
A mai nap
történt:
1883 • Megnyílt a New York-i Metropolitan Opera House
született:
1811 • Liszt Ferenc, zeneszerző († 1886)
1832 • Leopold Damrosch, karmester († 1885)
elhunyt:
1764 • Jean Marie Leclair, zeneszerző (sz. 1697)
1859 • Ludwig Spohr, zeneszerző (sz. 1784)
1973 • Pablo Casals, csellista (sz. 1876)
1979 • Nadia Boulanger, zenepedagógus (sz. 1887)