vissza a cimoldalra
2020-01-27
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Operett, mint színpadi műfaj (4208)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1385)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4666)
Kimernya? (3430)
Erkel Színház (10442)
Miklósa Erika (1241)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1854)
Franz Schmidt (3513)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3649)
Jonas Kaufmann (2476)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7244)
Pitti Katalin (836)
Ilosfalvy Róbert (878)
Élő közvetítések (8357)
Opernglas, avagy operai távcső... (20386)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (837)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kocsis Zoltán dimenziói
- eszbé -, 2016-11-11 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Kocsis Zoltán Bár a sors úgy hozta, hogy személyesen csak két alkalommal – egy-egy próba erejéig – találkozhattam vele, mégis személye a háttérben búvópatakként időről időre előtűnve végigkísérte és bizonyos szempontból meghatározta életemet.

Már egészen kisgyerekként sokszor hallhattam otthon zongorázását rádióból, vagy lemezről, mivel testvéremnek, annak dacára, hogy maga vonós hangszeren játszott, egyfajta példaképe, etalonja volt.

Nem sokkal később első zongoratanárnőm mesélt róla. Máig megmaradt bennem, ahogy cigarettától rekedtes hangját hallom, s mutatja, a kis 3-4 éves Zoltán hogy rohangált körbe-körbe, miközben a hangszerre pillantást sem vetve kíméletlen pontossággal sorolja a valaki más által leütött hangok neveit. Nem tudom, honnan ismerhette a gyermek Kocsis Zoltánt, mert nem ő volt a tanára, de olyan élethűen mesélte, hogy azt személyesen kellett látnia. Későbbi zongoraóráimon még más történetek is előkerültek, ezek már a feledés homályába merültek, de a lényeg, a hatás nem: én sem kerültem el, hogy etalonnak tekintsem őt.

Azonban sosem sikerült közelebb kerülnöm az etalonhoz. Az első letaglózó tapasztalás, mikor meghallgattam vele Bartók Három etűdjét. Ezt a felvételt 18 évesen készítette, nem tudom, volt-e, lesz-e még valaha ember, aki ezt ennyi idősen így eljátssza.

Zeneakadémista koromban történt a vele kapcsolatos legdöbbenetesebb élményem. Az akkori diákönkormányzat felkérte egy előadás tartására „hogyan gyakoroljunk?” témában. A harmadik emeleti 38-as teremben volt ez az esemény, s bár igazából nem sok maradt meg abból, amit mondott, mert a téma igen szerteágazó, és eléggé személyre szabott, de az az este mindmáig emlékezetes maradt. Akkoriban érkezett abba a terembe egy Boston márkájú zongora. Hiába volt maga a hangszer vadonatúj, nem örvendett nagy népszerűségnek, mert éles, cimbalomszerű hanggal bírt, kifejezetten rossz volt hallgatni. Kocsis az előadása közepén egyszer csak leült, és mondandóját demonstrálandó elkezdte játszani Debussy „A delphoi táncosnők” prelűdjét. Csak pár ütemet játszott belőle, de hogyan?! Egyszerűen hihetetlen volt, hogy lehet képes valaki abból a hangszerből nemhogy épkézláb, hanem egyenesen éteri hangzást kihozni. Akkor és ott megint megtapasztaltam, mennyire más dimenzióban van a létezése.

Aztán sokat változott a világ. Elkezdett dirigálni, megkapta az „ÁHZ”-t, amiből „NFZ” lett, amely új otthont kapott a Művészetek Palotájában, ekkor jött a Bartók Új Sorozat. Azt a Concerto-t meghallgatni szintén megrázó élmény volt, az az interpretáció új alapokra helyezte mindazt, amit korábban erről a remekműről gondoltunk.

Azt hiszem talán ez az új összkiadás volt – lett volna, ha be tudta volna fejezni - élete főműve, és a maga után hagyott űr egyik legfájóbb kérdőjele, hogy ki lesz az az ember, aki meri venni a bátorságot, folytatni az összkiadást. Mégis, ha egyetlen művel, felvétellel kellene megmutatni, ki is volt ő tulajdonképpen, akkor a néhány éve írt karácsonyi variációit [https://www.youtube.com/watch?v=Fh4PZ__yCX0] említeném, amit csak úgy, mellesleg komponált.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráth Emőke, Balogh Eszter, Zachary Wilder, Kovács István
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar (korhű hangszereken)
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
Mozart, Werner, Albrechtsberger
MOZART: Sancta Maria, mater Dei, K. 273
ALBRECHTSBERGER: Domine, secundum actum meum (első előadás a 18. század óta)
WERNER: c-moll Requiem, 1763 (első előadás a 18. század óta)
MOZART: Ave verum corpus, K. 618
MOZART: Requiem, K. 626
19:00 : Tatabánya
Jászai Mari Színház

Baross Loretta, Mórocz Virág, Derzsi György és Ollé Erik
Tatabánya Város szimfonikus zenekara
vez.: Román Géza
PETŐ ZOLTÁN: Ady Endre válogatott versei megzenésítve, szimfonikus zenekar kíséretével
A mai nap
történt:
1844 • A Hunyadi László bemutatója (Pest)
1921 • Az Allegro Barbaro bemutatója (Bp.)
született:
1756 • Wolfgang Amadeus Mozart, zeneszerző († 1791)
1806 • Juan Crisóstomo Arriaga, zeneszerző († 1826)
1823 • Edouard Lalo, zeneszerző († 1892)
1948 • Mihail Barisnyikov, táncos
1970 • Emmanuel Pahud, fuvolista
1976 • Renaud Capuçon, hegedűs
elhunyt:
1629 • Hieronymus Praetorius, zeneszerző (sz. 1560)
1901 • Giuseppe Verdi, zeneszerző (sz. 1813)
1956 • Erich Kleiber, karmester (sz. 1890)
2000 • Friedrich Gulda, zongorista (sz. 1930)