vissza a cimoldalra
2019-03-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61558)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2317)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11322)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4462)
Pantheon (2326)
Balett-, és Táncművészet (5703)
Kossuth-díj (1424)
Giuseppe Verdi (1388)
László Margit (158)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3179)
Operett, mint színpadi műfaj (3865)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1612)
Franz Schmidt (3294)
Élő közvetítések (7777)
Kocsis Zoltán (661)
Opernglas, avagy operai távcső... (20204)
Miklósa Erika (1230)
A díjakról általában (1056)
Renée Fleming (1005)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Origó nélkül – búcsú Kocsis Zoltántól
- zéta -, 2016-11-08 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Kocsis Zoltán

Tudod Zoli, sosem lehetett megmondani Neked, hogy önkizsákmányoló életet élsz, mert elküldted volna az embert a jó fenébe, csak nem ilyen szalonképesen. Nem hitted el, hogy nem lehet két végéről égetni a gyertyát. Nem hitted, mert nem tudtál másképp élni. Amikor kaptad azt a figyelmeztető jelet négy éve, és tényleg majdnem ott maradtál a műtőasztalon, azt hittük, csökkentesz a tempón. Azt is ígérted, hogy megírod az Utazás az aortám körült, kicsit Karinthyra hajazva. Csökkentettél is – két teljes hétig, utána ment minden tovább a szokásos úton. Majd mikor tavaly a gyógyíthatatlan betegséged felfedezték, akkor is. A könyvnek meg híre hamva sem…

Elhivatottság-érzésed volt, s már kamaszkorban is másképp közlekedtél az emberek között, mint bárki más a kortársaid közül. Nagyon korán kialakult, hogy mindenről markánsan és sarkosan tudtál megnyilatkozni. Ez adta a hitedet, de ettől nyertél védettséget is, még az ellenségeid is ezért respektáltak. Akikből persze jó sok volt, mert sosem finomkodtál. A (mindenkori) hatalom igyekezett lekenyerezni, vazallusává tenni, de Téged sosem sikerült megnyerni, az egyéniséged lerázta az efféle sunyi gyarmatosító törekvéseket.

Osztottad bőszen a sebeket Magad körül, mert mindenkitől annyit vártál, amennyit Te hozzátettél az ügyhöz. De hullottak körülötted jó emberek is, amit Te betudtál az igényesség velejárójának, s nem törődtél vele.

Csak az ügy, nem érdekelt semmi más. Monomániás szívóssággal rohamoztad a tökéletességet, Magadat sem kímélve kerested-kutattad a hited szerinti jobbat és többet. Amikor felértél egy csúcsra, akkor sem tudtál leállni, egy lélegzetvételnyire sem. Bemutattad például a szinte előadhatatlannak vélt remekművet, kedvenc Schönbergedtől a Mózes és Áront, úgy, hogy megírtad a hiányzó harmadik felvonást. De másnap reggel 10 órakor ugyanolyan szenvtelen kimértséggel megjelentél a zenekari próbateremben a következő koncert partitúrájával, mint máskor, egy huncut szót sem pazarolva az előző esti sikerre. Sosem tudtál örülni, nem tudtál hátradőlni, elégedetten körbenézni. Ahogy a koncertek végén kijöttél meghajolni, az szinte mindig kényszeredettre sikerült, mert az esetek döntő többségében már untad az ünneplést, az agyad a következő feladaton járt.

A nagyvilág csodált, ugyan nem értett, s ha akart, akkor sem mindig tudott lépést tartani. Te finom gúnnyal a szád sarkában mosolyogtál, ha sikerült a beszélgetőpartnert összekavarni. Veled beszélgetni mindig kihívás volt, ahol kevesek kiváltsága lett, ha nemcsak kinyilatkoztattál, hanem kérdeztél is tőlük. Celeb lettél úgy, hogy jottányi engedményt sem tettél a celebvilág elfogadása felé.

Az újra mindig kíváncsian, nyitottan szemlélted a világot. A Café Momust az elsők között kedvelted meg, olykor vadul fórumoztál is, bőszen, szellemesen és Rád jellemzően megalkuvást itt sem ismertél, az sem zavart, ha ezzel kissé felismerhetővé is váltál.

Zongoraművész voltál, meg karmester és zeneszerző, filosz és pedagógus, író és olvasó, de leginkább minden egyben, külön önálló fogalom: A KocsisZoltán. Az unokáknak majd mesélni fogjuk a kalandjaid, a rettentőt és a hihetetlent, a félelemkeltőt és a csodálatost egyaránt. Elővesszük majd a felvételeid és az utódok irigykedni fognak ránk, hogy olyan boldog időkben élhettünk, amikor volt Valaki, akihez lehetett igazodni, aki egymaga jelenítette meg a magyar zenében az origót.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kitagawa Chisa (hegedű), Szabadi Vilmos (hegedű), Taraszova Brigitta (zongora)
PROKOFJEV: C-dúr szonáta két hegedűre, op. 56
BARTÓK: 1. rapszódia, BB 94a
BEETHOVEN: 1. (D-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 12/1

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Amadinda Ütőegyüttes: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán
Joó Szabolcs (ütőhangszerek)
A Zeneakadémia és a Bartók Konzi ütőhangszeres hallgatói: Haász Tímea, Hencz Kornél, Láposi Dániel, Siptár Bence
Bereczki Klaudia, Bolyki Sára, Soós Zsófia (ének), Siklósi Kristóf (piccolo)
STEVE REICH: Drumming

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Nyikolaj Luganszkij (zongora)
DEBUSSY: Bergamaszk szvit
DEBUSSY: A boldog sziget
DEBUSSY: Két arabeszk
SZKRJABIN: 2. (gisz-moll) zongoraszonáta, op. 19 („Sonate-fantasie”)
SZKRJABIN: Prelűdök – részletek
SZKRJABIN: 3. (fisz-moll) zongoraszonáta, op. 23

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Iveta Apkalna (orgona)
Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara
vezényel: Mariss Jansons
BERLIOZ: Római karnevál - nyitány, op. 9
POULENC: g-moll orgonaverseny
SAINT-SAËNS: III. (c-moll, „Orgona”) szimfónia, op. 78

19:30 : Budapest
Duna Palota

Zhang Zhong Shi (zongora)
Chopin és Liszt művei
A mai nap
történt:
1859 • A Faust bemutatója (Párizs)
született:
1873 • Max Reger, zeneszerző († 1916)
1917 • Dinu Lipatti, zongorista († 1950)