vissza a cimoldalra
2019-03-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61587)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2320)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11323)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7781)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2934)
Balett-, és Táncművészet (5738)
Jonas Kaufmann (2368)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1617)
Franz Schmidt (3296)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2655)
Kossuth-díj (1429)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (138)
Operett, mint színpadi műfaj (3873)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3181)
Simándy József - az örök tenor (590)
Edita Gruberova (3078)
musical (185)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4463)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (596)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Tanulónak, művésznek, muzsikusnak, hallgatónak, operaigazgatónak, karmesternek, énektanárnak, rendezőnek, kritikusnak – Lukács Gyöngyi könyvéről
- zéta -, 2016-10-25 [ Könyvek ]
nyomtatóbarát változat

Lukács Gyöngyi könyvéről Lukács Gyöngyi: Énekes álarc nélkül

ISBN 978-963-87086-5-6
240 oldal
3580,- Ft
ATTISZ Kiadó
2016

Pár éve, amikor Renée Fleming könyve megjelent a magyar olvasók előtt (A belső hang c. kötetről írt recenziónk itt: http://momus.hu/article.php?artid=5994), csak örömmel tudtam köszönteni, mint végre egy olyan énekes-memoárt, mely szakított a szakma „bevált” csöpögős-öntömjénezős stílusával. Felmutatta, hogy a sikeres énekespálya bizony nemcsak a dicsőségek végelátatlan sora, nem is a diadalok hosszú menetelése, hanem sokkal inkább a mindennapi feszült koncentráció soha el nem fogyó folyamata, ahol azért néha tapsolnak is.

Persze az énekesi önéletrajzok között volt már egy jóval korábbi, amely sokkalta mélyebben belém ivódott, de annak megjelenését sokáig egyszerinek, egyedinek és megismételhetetlennek gondoltam. Galina Visnyevszkaja 1984-es könyvét (Életem, magyarul a Századvég Kiadó 1994-ben jelentette meg) nem is annyira művészi önéletrajznak fogtam föl, hanem komoly, szépirodalmi igényességgel megírt, szociográfiai értékeket is felmutató munkának, amiből az énekesnő viharos pályáján keresztül a kor társadalomrajza is felettébb hangsúlyosan előtűnik. Visnyevszkaja egy pillanatig sem akarta pályáját másnak feltüntetni, mint ami volt: szakadatlan küzdelemnek a (szó szoros értelembe vett) túlélés, a megmaradás érdekében a kezdetekben éppúgy, mint „felfutott és elismert” művésznőként.

Az orosz szoprán (aki épp mostanában lenne 90 esztendős) emlékeit elég régen forgattam, de amint Lukács Gyöngyi frissen megjelenő könyvébe beleolvastam, az egyből ismerős lett. Nem a történet, nem a nyelvezet, hanem a hangulat, a kendőzetlen őszinteség. S minél tovább lapoztam, annál jobban megerősödött bennem az érzés: kivételesen mély emberi sorsot dolgoz fel szokatlan bátorsággal és remek tollal az Énekes álarc nélkül.

Lukács Gyöngyi életének fordulatait sosem titkolta, interjúkban is készséggel válaszolt az útját firtató kérdésekre, de így egymásutánban a sztori jóval megrázóbb, mintsem azt sejteni lehetett. A történet sokáig „csak” egy árván maradt lány boldogulásáról szólt, aki bekerülve egy számára idegen világba, annak minden durvaságát és keménységét tudomásul véve úgy maradt talpon, hogy közben nem sározódott be. Ennek a kívülről idillinek tetsző világnak a leírására vállalkozott a Szerző, az utóbbi két évtized kétségkívül legeredményesebb magyar operaénekesnője. Nem köpköd, nem gyaláz, nem furkál, csak megállapít.

Lukács mindig a temperamentumos előadók közé tartozott, maga sem vélekedik erről másképp. Mégis meghökkentően szelíden, indulatmentesen beszél az operai világ ellentmondásairól. Szinte egyes szám harmadik személyben beszél magáról, amint egyes egyedül (hogy mennyire magányosan, az csak most derült ki igazán) vívta meg a felnövekvés és a felnőtté válás harcait, a társkeresés kudarcait, a különböző operai intézményeken és hierarchiákon belüli eligazodás keserveit. S ezenközben igyekezett nem elveszíteni önnön magát, hiszen anyaként két leánygyermekért is felelőssé lett. S bár ez nem lehetett tudatos, de sejthette, hogy önmagát megőrizve és önmagában bízva van egyedül esélye sikerrel átkelni a viharosan zajló operai tengeren.

Van ebben a népmesei történetben valami végképp megható. Lukács maga vezeti rá az Olvasót a könyve végén, amikor felteszi a kérdést és a sorok közt meg is válaszolja: ha a pályakezdés és egyáltalán az egész folyamat zökkenőmentesebben zajlik, valószínűleg sokkal kevésbé lett volna eredményes, kevésbé sikeres. Ez a megállapítás kegyetlen: a folytonos küzdés, a fennmaradásért folytatott harc a legbiztosabb erő, ami eredményre tud vezetni. Paradox helyzet, hogy az énekesnő ezt pont gyermekeinek énekesi ambíciói kapcsán mondja ki. Mert tényleg, ez okoz sok szülőnek gondot, hogyan is tudja gyermekét leginkább eredményesen felkészíteni az Élet viharainak túlélésére.

Ráadásul Lukács eme gondolatsort nyílegyenesen vezette tovább, s a könyv legeslegbátrabb sorai közt azt is elolvashatjuk, hogy a lankadatlan harc káros mellékhatásokkal is jár(hat), amennyiben elveszítjük személyiségünk ránk leginkább jellemző vonásait.

A lineárisan felépített könyvben Lukács pompás dramaturgiai érzékkel szúrja be azokat a pontokat, amikor megáll a történet mesélésében, s a saját sorsából kitekintve egyetemes jellegű tapasztalatait írja le az operai biznisz valamely részterületének működéséről. Pontos kórképet kapunk arról, amit – laikusként – talán nem is szívesen olvasunk, a rendszer manipulatív elemeiről, melyek nézőt és előadót egyaránt igyekeznek beszippantani és a maguk arculatára formálni.

Lukács írói nyelvezete kicsit emlékeztet egy hosszú beszélgetésre (jelen sorok írója már interjúzta Őt), egynémely fordulata szó szerint túlontúl beszédes, de ez így van jól, mert ettől „olvastatja magát” a könyv. Külön érdeme, hogy a lelkileg mélyebb részleteket egyenesen szépirodalmi igénnyel fogalmazta meg. A könyv legszebb és egyben leginkább megható sorait a gyermekeiről és java felnőttkorban megismert második párjáról, az éppen időben érkezett igazi szerelemről olvashatjuk.

Az igényes kivitelű, terjedelmes kötet apró, de bosszantó szépséghibája, hogy a szövegszerkesztés és tördelés meglehetősen nagyszámú elütést, betűtévesztést átengedett, amit egy majdani második kiadásban feltétlenül korrigálni kéne. S egy igényesebb képjavító program sem ártott volna a szerteágazó énekesi pálya hatásos illusztrálásához.

Lukács Gyöngyi könyve hiánypótló. Erősíti az olvasót, hogy nincs járhatatlan út, s hogy a hit és a kitartás egymással karöltve tényleg csodákra képes. A könyv mindenkinek tanulságos, tanulónak és művésznek, muzsikusnak és hallgatónak, operaigazgatónak és karmesternek, énektanárnak, rendezőnek és kritikusnak egyaránt.

Hírek
• A Budapesti Filharmonikus Hangversenybarátok Alapítványa (BFHA) pályázatot hirdet „A Kárpát-medence zenekultúrája a XIX-XX. század fordulóján” címmel
Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Zeneakadémia karvezetés szakos hallgatóiból alakult kórus
"Karvezetés vizsgakoncert"
VIADANA: Exultate justi (örvendező zsoltár)
TILLAI: Magányban (Weöres Sándor versére)
Tolnay Melinda (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
ALAIN: Messe de Requiem – Sanctus
CLEMENS NON PAPA: Missa defunctorum – Agnus Dei, Communio
Enyedi Mózes (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
BECKER: Herr, erbarme dich
SCHEIN: Freue dich des Weibes deiner Jugend
Bokros Virág (egyházzene-orgona – ének-zene OT IV.)
Közreműködik: Balaska Rebeka (csembaló), Márkus Ágnes (cselló)
TOMKINS: How great delight
SCHMITT: À contre-voix, op. 104 – 5. Pour vous de peine
Velki Luca (ének-zene – zeneelmélet OT IV.)
GUERRERO: Sanctus, Benedictus
Bolyos Balázs Koppány (egyházzene-karvezetés – ének-zene OT IV.)
GASTOLDI: Cantiam lieti cantiamo
BRITTEN: Öt virágének, op. 47 – 2. The Succession of the Four Sweet Months, 3. Marsh Flowers
MOSONYI: Libera me
Szarka Tamás (kóruskarnagy MA I.)
GESUALDO: Non mai, non cangero
MENDELSSOHN: Három motetta, op. 69 – 1. Herr, nun lässest du deinen Diener in Frieden fahren
BRUNNER: Konfirmation
Márkus István (kóruskarnagy – zeneelmélet OT IV.)

18:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Faragó Laura (ének), Varga Petra (orgona)
"Bach Mindenkinek Fesztivál"
Énekek és áriák Anna Magdalena Bach Daloskönyvéből (BWV 508 - 518.)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Luka Okros (zongora)
CHOPIN: 1. (g-moll) ballada, op. 23
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: 4. (f-moll) ballada, op. 52
LISZT: h-moll szonáta

19:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Balga Gabriella, Bakonyi Marcell (ének)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
Házigazda: Eckhardt Gábor
"Salon de Musiqze 2. - Casanova"
RAMEAU: Zoroastre – nyitány
VIVALDI: Griselda – Ombre vane
BEETHOVEN: Nyolc variáció egy Waldstein témára
MOZART: Don Giovanni – nyitány
MOZART: Madamina, il catalogo
MOZART: La ci darem la mano

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Trio Energico:
Ilosfai Csenge (hegedű), Mády-Szabó Eszter (gordonka)
Vida Mónika Ruth (zongora)
SCHUBERT: Adagio D.897 "Notturno"
SOSZTAKOVICS: c-moll trio op.8. no.1.
RAVEL: a-moll trio

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Emanuel Abbühl, Seung Eun Lee (oboa)
Spányi Miklós (orgona)
Concerto Armonico Budapest (koncertmester: Homoki Gábor, művészeti vezető: Spányi Miklós)
"Velence és London, oboák és orgonasípok…"
ALBINONI: F-dúr oboa-kettősverseny, op. 9/3
ALBINONI: g-moll szonáta, op. 2/11
ALBINONI: e-moll hegedűverseny, op. 2/2
ALBINONI: d-moll oboaverseny, op. 9/2
HÄNDEL: 3. (g-moll) oboaverseny, HWV 287
HÄNDEL: h-moll concerto grosso, HWV 330
HÄNDEL: 13. (F-dúr) orgonaverseny, HWV 295 („A kakukk és a csalogány”)

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jan Vogler (gordonka)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Hamar Zsolt
RAMEAU: A gáláns indiák - szvit
SAINT-SAËNS: I. (a-moll) gordonkaverseny, op. 33
BRUCKNER: IV. (Esz-dúr) szimfónia
19:00 : Nagyvárad
Szigligeti Színház

Operát az Operából! – Turné
PUCCINI: Bohémélet

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Chisa Kitagawa (hegedű)
Savaria Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Izaki Masahiro
SIBELIUS: d-moll hegedűverseny, op. 47
SOSZTAKOVICS: 12., d-moll szimfónia, „Az 1917-es év”

19:00 : Siófok
Kálmán Imre Kulturális Központ

Teleki Miklós (zongora)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
MOZART: Figaro házassága – nyitány, K.492
GRIEG: a-moll zongoraverseny
MOZART: 40. (g-moll) szimfónia, K.550

19:00 : Sopron
Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ

Jasminka Stančul (zongora)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
BEETHOVEN: I. (C-dúr) zongoraverseny, op. 15
SCHUBERT: II. (B-dúr) szimfónia, D 125
A mai nap
született:
1930 • Stephen Sondheim, zeneszerző
elhunyt:
1687 • Jean Baptiste Lully, zeneszerző (sz. 1632)
1963 • Székely Mihály, énekes (sz. 1901)