vissza a cimoldalra
2018-05-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60797)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2217)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (321)
Erkel Színház (9285)
Operett, mint színpadi műfaj (3603)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (840)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2729)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6606)
Kimernya? (2703)
Élő közvetítések (7194)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1405)
Franz Schmidt (3125)
G.F. Händel Operák, Zeneművek (1718)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (136)
Rost Andrea (2024)
Help me! (1088)
Momus-játék (5485)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az ajtón belül – Lukács Gyöngyi és Farkas Gábor dalestje a Solti Teremben
- zéta -, 2016-10-10 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

Lukács Gyöngyi és Farkas Gábor 2016. október 4.
Zeneakadémia, Solti György Terem

Lukács Gyöngyi – ének
Farkas Gábor – zongora

Csajkovszkij és Rahmanyinov dalai

Egészen kedd estig azt hittem, alaposan ismerem Lukács Gyöngyit. A pálya első hangja óta kísérem figyelemmel, láttam élőben szinte minden hazai szerepében, s némely külhoni produkcióját felvételről.

Láttam már ártatlan szerelmes kislánynak és kegyetlen hercegnőnek, uralkodásra vágyó pszichopatának és szerelméért mindent feláldozó asszonynak. Láttam lánynak, feleségnek, anyának, láttam uralkodónak és láttam nincstelennek, láttam meggondolatlannak és megfontoltnak, hidegnek és szenvedélyesnek. Alakításaiban hősnőit visszatérően jellemzi Lukács jellegzetesen egyenes testtartása éppúgy, mint hangjának vivőereje, vagy egyedien ritka hangszíne.

A világ legjelentősebb dalszínházaiban is viharos sikert aratott szopránunk mostanában kevesebbet lép fel operaszerepekben és sajnálatosan anyaszínháza is a korábbinál kevésbé épít tehetségére.

Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója mondta egyszer, „ha egy ajtó bezárul, valahol egy másik mindig kinyílik.” Lukács Gyöngyi nem toporgott sokáig a csukott ajtó előtt, sejthetően a művészi fejlődés igénye hajtotta tovább, s keresett magának új feladatot. De még az is lehet, hogy már korábban benne volt ez a kicsit váratlannak tűnő irányváltás.

Az újabb ajtón a „Csajkovszkij, Rahmanyinov dalaifelirat fogadta, ide kopogtatott be hát.

Aki hozzám hasonló módon, zenei értelemben a 70-es, 80-as években szocializálódott, még találkozhatott nagy, mára már legendává nemesedő dalestekkel, ahol, ha nem is hétről hétre, de legalább havonta összetalálkozhatott egy teltházas zeneakadémiai nagytermi csapat valamely világsztár énekes jóvoltából, Adam, Alva, Donath, Fassbänder, Gedda, Ludwig, Milcseva, Moser, Nyesztyerenko, Obrazcova, Prey, Schreier és a többiek dalestjein. Valahogy Csajkovszkij és Rahmanyinov akkoriban is a szláv ajkúak specialitása volt, de komplett egészestét velük még ők sem vállaltak be. Jelen sorok pedig írója mindig jobban szerette a homogénebb szerzői összeállításokat, s ez csak olyankor jött össze, amikor valaki egy hatalmasabb dalciklust vállalt fel, legtöbbször Schubert valamelyik ismertebb opuszát.

Lukács Gyöngyi persze nem a mások által kitaposott ösvényt követte ezúttal sem. Egy-egy félidő Csajkovszkijból és Rahmanyinovból nemcsak a saját hangi, hanem a publikum befogadási határait is feszegette.

A tizenhárom Csajkovszkij-románc bizony nem a hagyományos értelembe vett könnyed zene. Vérbeli operai témák, olykor súlyos nagyoperai hangadást követelve maguknak. Már csak ez az első félidő messze meghaladta mondjuk Tatjana zenei anyagát, hogy csak egyet említsek Lukács korábbi szláv feladataiból.

Az énekesnő válogatása nem a hangkímélésre szorítkozott tehát. A dalok között a legszélsőségesebb szenvedélyek vonultak fel a bimbózó szerelemtől a szomorú visszaemlékezésig, a rajongástól a vad gyűlöletig. Lukács a legszélesebb skálát vonultatta fel a saját eszköztárának teljes bevetésével. Olykor egészen letaglózó drámaisággal („Ha ismertem volna…”), máskor meg a finom hangutánzó tájleírással („Fű is voltam én már”) teremtette meg a Solti György Terem közönségének olykor szívszorító, máskor meg elragadtatott, vagy éppen rajongó hangulatát.

Csajkovszkij dalai a mindennapi élet apró rezzenéseiből állnak össze, de így egymás után hallgatva őket egyszer csak megjelenik az orosz lélek és gondolkodás a hangok, frázisok nyomán. Furának hathat, de a lét hétköznapi örömei, keservei mögött feltűnik az ember, a csehovi színpad és dráma, a puskini, lermontovi líra, ami így egyben maga az orosz lét szinte filozofikus megtestesülése a hangok által. Lukács Gyöngyi számomra ennek a hangulatnak a spontán, őszinte, tiszta és sokszínű tolmácsolásával okozta a legnagyobb meglepetést.

Rahmanyinov, egykori Csajkovszkij-tanítványként sokat vitt magával mestere hagyatékából, de mégis a saját útját járta. Hasonló alapokról indult, de nagyon más eredményre jutott. Dalai mintha sokkal kisebb világot foglalnának magukba – legalábbis Csajkovszkijhoz viszonyítva. Szokás hivatkozni Rahmanyinov kiemelkedő pianista képességeire, ami – mint majdnem minden zongorista zeneszerzőnél – a kíséretet az énekhanggal azonos szintre emelte. A második részben felhangzó tíz Rahmanyinov-dalban ezért némileg csökkent az énekes felelőssége, a rá nehezedő súly, hiszen az előadás több pontján a kísérő hangszer vált a legfőbb elbeszélővé.

Talán ezért, talán másért, Rahmanyinov dalai – egy-két kivételtől eltekintve – kevéssé különültek el egymástól, mintha végig ugyanazt a művet hallanánk, ugyanazt az érzést, ugyanazt a hangvételt. Lukács Gyöngyi előadásában a Rahmanyinov-opuszok közül kiemelkedett a drámai Töredék Musset-hez, amelyben a fájdalom és gyönyör arcait megrendítően tudta bemutatni.

Az énekesnő anyanyelvi szinten nyúlt az orosz dalokhoz, ami természetes velejárója annak, hogy énektanulmányait Moszkvában végezte. Hangadása és egész előadói éthosza egyenesen predesztinálta erre a műsorra. A dalok változatosságát kevés gesztussal és mégis sokszínűen tudta közvetíteni. A hatalmas anyagot nemcsak munícióval, hanem erővel is fölényesen bírta, e téren talán egyedül a legutolsó Rahmanyinov-dalban érezhettük a határok közelségét. Lukács Gyöngyi dalestje fényesen igazolta tavalyi interjúnk utolsó mondatát: "Az énekes lelkéből él…"

Farkas Gábor mindvégig odaadó, precíz és lelkes kísérője volt Lukácsnak, egyedül a Rahmanyinov dalokban éreztem visszatérően azt, hogy kevéssé mert (vagy tudott) élni hangszerének szólisztikus lehetőségeivel.

A bevezetőben említett (ma már tudjuk: paradicsomi) időszak elmúltával a dal ritka vendég lett a koncertpódiumon. Sok ilyen lelkes koncertet kívánok mindannyiunknak az árkádiai világ visszatértéhez.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
15:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Mikus Adrienn (hárfa)
Krenedits Katalin (brácsa), Menyhárt Eszter (fuvola)
"Mikus Adrienn hárfa diplomakoncertje"
HÄNDEL–GRANDJANY: c-moll prelúdium és toccata
DEBUSSY: Triószonáta fuvolára, brácsára és hárfára
SMETANA–TRNEČEK: Moldva-fantázia, Op.43

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Jilková Gabriela (cimbalom)
Auður Edda Erlendsdóttir (klarinét), Bácsi Tamás (zongora)
"Jílková Gabriela cimbalom diplomakoncertje"
KURTÁG GYÖRGY: Szálkák
WEISS: d-moll szonáta
ZARÁNDY ÁKOS: Los - 1. Locomotora; 2. Otoňo; 3. Sol
JAROMÍR DADÁK: Concertino cimbalomra és kamara zenekarra

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Kovács Zalán László (tuba), Bábel Klára (hárfa), Demeniv Mihály (harmonika), Dragony Tímea (zongora), Tóth-Vajna Zsombor (csembaló)
"Hangulat Extra"
CHARPENTIER: Prelude
Santa Lucia - olasz népdal
VIVALDI: g-moll fuvolaszonáta
DRAGONY TÍMEA: Tubaverseny
SOSZTAKOVICS: Adagio
KOVÁCS ZALÁN LÁSZLÓ: Hommage á Bartók
KOZMA: Autumn Leaves
JOPLIN: Entertrainer
KOVÁCS ZALÁN LÁSZLÓ: Korál
KOVÁCS ZALÁN LÁSZLÓ: Kakukk

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Csalog Gábor tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Fejérvári Zoltán tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kelemen Barnabás (hegedű)
Liszt Ferenc Kamarazenekar
koncertmester: Tfirst Péter
HAYDN: 67. (F-dúr) szimfónia, Hob. I:67
MENDELSSOHN: d-moll hegedűverseny
MOZART: D-dúr („Haffner”) szerenád, K. 250

19:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Ino Mirkovic (hegedű), Bodor János (hegedű), Anastasya Terenkova (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dirk Brossé
"John Malkovich - Report on the blind"
A mai nap
született:
1923 • Alicia de Larrocha, zongorista († 2009)
1926 • Bende Zsolt, operaénekes († 1998)
elhunyt:
1926 • Koessler János, zeneszerző, zenepedagógus (sz. 1853)
1991 • Wilhelm Kempff, zongorista (sz. 1895)