vissza a cimoldalra
2019-03-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61561)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2317)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11322)
A csapos közbeszól (95)

László Margit (159)
Erkel Színház (9788)
Balett-, és Táncművészet (5706)
Kossuth-díj (1425)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4462)
Pantheon (2326)
Giuseppe Verdi (1388)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3179)
Operett, mint színpadi műfaj (3865)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1612)
Franz Schmidt (3294)
Élő közvetítések (7777)
Kocsis Zoltán (661)
Opernglas, avagy operai távcső... (20204)
Miklósa Erika (1230)
A díjakról általában (1056)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Giuseppe di Stefano 95
- zéta -, 2016-07-24 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Giuseppe di Stefano Épp ma lenne 95 esztendős az operai önsorsrontás egyik szinonimája, Giuseppe di Stefano.

Rendhagyó pályája rendhagyó módon is indult. Már fiatalon énekversenyt nyert, de alig múlt 18 éves, amikor kitört a II. világháború, s Pippót besorozták katonának. Később legendássá váló fegyelmezetlen életmódja már akkor gondokat okozott, ezért inkább a fogdában énekelgetett magában. Így viszont egy zenebarát orvos felismerhette páratlan tehetségét, mert alkalmatlannak minősítve visszajuttatta a civil életbe.

Ezután villámgyorsan beindult karrier, előbb a könnyűzenében (Nino Florio néven), majd egyre inkább az opera világában találta meg magát. Ha a 23 évesen rögzített felvételeibe belehallgatunk, megállapíthatjuk, hogy a később rá jellemző minden tudásnak és erénynek már akkor tökéletesen birtokában volt. Hangja telten, egyedi fénnyel, csodás líraisággal és a tenoristáknál oly ritka nemes karcsúsággal szárnyalt. Könnyed, akadálytalan hangadása, páratlan diminuendói a legizgalmasabb ifjonti jellemvonásokat meg tudták mutatni. Ahogy di Stefano, a kamaszkort éppen elhagyva képes volt Nemorino másoknál oly szaftos románcában megsejtetni velünk a romlatlan és naiv parasztfiú tiszta érzelmeit, ez egyszerre jelezte előre az elkövetkezendő évek szinte megismételhetetlen felfutását, de a törvényszerűen bekövetkező bukást is.

Di Stefano a húszas évei végére már világsztár, akinek lába előtt hevernek a legnagyobb operaházak és lemezgyárak. Kinyílt a világ, már 25 évesen debütál a Teatro Liceuban, egy évvel később a Scalában és a Teatro Municipalban, s mindössze 27 esztendős, amikor kapitulál előtte a Metropolitan és a San Carlo.

Giuseppe di Stefano Negyvenhez közelítve pedig már csak az egykori nimbuszából, hangmaradékaiból élő legenda. És még él majdnem fél évszázadot ebben az állapotban, persze, újra meg újra, egyre reménytelenebbül nekifutva az éneklésnek. Alig volt egy bő évtizedet a csúcson, de ezalatt rendre évi 60-70 operaelőadást teljesített, s volt olyan esztendeje, amikor tíz komplett, mára etalonnak számító operafelvételt készítettek vele.

Hanyatlásának egyik oka, hogy alapvető hangadottságainál jóval súlyosabb szerepeket is elvállalt már igen fiatalon. Ennél sokkal többet rontott, hogy a mélyről érkezett szicíliai fiú (apja cipész, anyja varrónő volt) nem tudott a világsztársággal járó életszínvonallal és életmóddal mit kezdeni. Sikereit (és majd később kudarcait) vég nélküli éjszakai tivornyákba fojtotta. De mindig megmaradt annak a jópofa, egyszerű fickónak, akit egy ország hívott Pippónak.

A rendkívül fegyelmezett életmódot élő kortárs, Mario Del Monaco mesélte a könyvében, hogy valamelyik vendégfellépésén közös szállodában laktak. Az egyik korai órán a szokásos reggeli kocogására indult és összetalálkozott Pippóval. Örömmel üdvözölte és ajánlotta, hogy tartson vele, fussanak együtt. Di Stefano nevetve elhárította a Kolléga ötletét, hiszen Ő még csak most ért vissza a hotelbe.

Nem véletlen a gyakran hangoztatott párhuzam a szintén rövid, de annál velősebb karriert befutott szopránpartnerével, Maria Callassal, akivel egy időben közösen próbáltak visszakapaszkodni a világot jelentő deszkákra. Mindketten megreformálták az opera világát, nyomot hagytak, legendává váltak, majd a saját maguk keltette izzásban meg is semmisültek.

A Di Stefano után maradt „nyom” legfajsúlyosabb része az a sorozat etalon lemezfelvétel, amit az 50-es években készítettek vele a kor vezető dirigensei, elsősorban Cellini, Gavazzeni, de Sabata, Serafin és Votto.

Di Stefano után már másképp kellett előadni Cavaradossi Levéláriáját, a „La donna e mobile”-t, vagy Edgardo nagyáriáját. Ennél többet pedig énekes aligha kívánhat.

Giuseppe di Stefano

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kitagawa Chisa (hegedű), Szabadi Vilmos (hegedű), Taraszova Brigitta (zongora)
PROKOFJEV: C-dúr szonáta két hegedűre, op. 56
BARTÓK: 1. rapszódia, BB 94a
BEETHOVEN: 1. (D-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 12/1

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Amadinda Ütőegyüttes: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán
Joó Szabolcs (ütőhangszerek)
A Zeneakadémia és a Bartók Konzi ütőhangszeres hallgatói: Haász Tímea, Hencz Kornél, Láposi Dániel, Siptár Bence
Bereczki Klaudia, Bolyki Sára, Soós Zsófia (ének), Siklósi Kristóf (piccolo)
STEVE REICH: Drumming

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Nyikolaj Luganszkij (zongora)
DEBUSSY: Bergamaszk szvit
DEBUSSY: A boldog sziget
DEBUSSY: Két arabeszk
SZKRJABIN: 2. (gisz-moll) zongoraszonáta, op. 19 („Sonate-fantasie”)
SZKRJABIN: Prelűdök – részletek
SZKRJABIN: 3. (fisz-moll) zongoraszonáta, op. 23

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Iveta Apkalna (orgona)
Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara
vezényel: Mariss Jansons
BERLIOZ: Római karnevál - nyitány, op. 9
POULENC: g-moll orgonaverseny
SAINT-SAËNS: III. (c-moll, „Orgona”) szimfónia, op. 78

19:30 : Budapest
Duna Palota

Zhang Zhong Shi (zongora)
Chopin és Liszt művei
A mai nap
történt:
1859 • A Faust bemutatója (Párizs)
született:
1873 • Max Reger, zeneszerző († 1916)
1917 • Dinu Lipatti, zongorista († 1950)