vissza a cimoldalra
2018-02-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Kedvenc előadók (2820)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60479)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3930)
Társművészetek (1232)
Milyen zenét hallgatsz most? (24995)
Haladjunk tovább... (207)
Momus társalgó (6308)
Kedvenc művek (143)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2276)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11226)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (607)
Balett-, és Táncművészet (5473)
Élő közvetítések (6912)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (633)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4178)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2602)
Simándy József - az örök tenor (515)
Operett, mint színpadi műfaj (3499)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1317)
Franz Schmidt (3059)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2460)
Momus-játék (5423)
Kimernya? (2661)
Erkel Színház (8866)
Bernstein- és Stokowski-szabály (30)
Lehár Ferenc (615)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Giuseppe di Stefano 95
- zéta -, 2016-07-24 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Giuseppe di Stefano Épp ma lenne 95 esztendős az operai önsorsrontás egyik szinonimája, Giuseppe di Stefano.

Rendhagyó pályája rendhagyó módon is indult. Már fiatalon énekversenyt nyert, de alig múlt 18 éves, amikor kitört a II. világháború, s Pippót besorozták katonának. Később legendássá váló fegyelmezetlen életmódja már akkor gondokat okozott, ezért inkább a fogdában énekelgetett magában. Így viszont egy zenebarát orvos felismerhette páratlan tehetségét, mert alkalmatlannak minősítve visszajuttatta a civil életbe.

Ezután villámgyorsan beindult karrier, előbb a könnyűzenében (Nino Florio néven), majd egyre inkább az opera világában találta meg magát. Ha a 23 évesen rögzített felvételeibe belehallgatunk, megállapíthatjuk, hogy a később rá jellemző minden tudásnak és erénynek már akkor tökéletesen birtokában volt. Hangja telten, egyedi fénnyel, csodás líraisággal és a tenoristáknál oly ritka nemes karcsúsággal szárnyalt. Könnyed, akadálytalan hangadása, páratlan diminuendói a legizgalmasabb ifjonti jellemvonásokat meg tudták mutatni. Ahogy di Stefano, a kamaszkort éppen elhagyva képes volt Nemorino másoknál oly szaftos románcában megsejtetni velünk a romlatlan és naiv parasztfiú tiszta érzelmeit, ez egyszerre jelezte előre az elkövetkezendő évek szinte megismételhetetlen felfutását, de a törvényszerűen bekövetkező bukást is.

Di Stefano a húszas évei végére már világsztár, akinek lába előtt hevernek a legnagyobb operaházak és lemezgyárak. Kinyílt a világ, már 25 évesen debütál a Teatro Liceuban, egy évvel később a Scalában és a Teatro Municipalban, s mindössze 27 esztendős, amikor kapitulál előtte a Metropolitan és a San Carlo.

Giuseppe di Stefano Negyvenhez közelítve pedig már csak az egykori nimbuszából, hangmaradékaiból élő legenda. És még él majdnem fél évszázadot ebben az állapotban, persze, újra meg újra, egyre reménytelenebbül nekifutva az éneklésnek. Alig volt egy bő évtizedet a csúcson, de ezalatt rendre évi 60-70 operaelőadást teljesített, s volt olyan esztendeje, amikor tíz komplett, mára etalonnak számító operafelvételt készítettek vele.

Hanyatlásának egyik oka, hogy alapvető hangadottságainál jóval súlyosabb szerepeket is elvállalt már igen fiatalon. Ennél sokkal többet rontott, hogy a mélyről érkezett szicíliai fiú (apja cipész, anyja varrónő volt) nem tudott a világsztársággal járó életszínvonallal és életmóddal mit kezdeni. Sikereit (és majd később kudarcait) vég nélküli éjszakai tivornyákba fojtotta. De mindig megmaradt annak a jópofa, egyszerű fickónak, akit egy ország hívott Pippónak.

A rendkívül fegyelmezett életmódot élő kortárs, Mario Del Monaco mesélte a könyvében, hogy valamelyik vendégfellépésén közös szállodában laktak. Az egyik korai órán a szokásos reggeli kocogására indult és összetalálkozott Pippóval. Örömmel üdvözölte és ajánlotta, hogy tartson vele, fussanak együtt. Di Stefano nevetve elhárította a Kolléga ötletét, hiszen Ő még csak most ért vissza a hotelbe.

Nem véletlen a gyakran hangoztatott párhuzam a szintén rövid, de annál velősebb karriert befutott szopránpartnerével, Maria Callassal, akivel egy időben közösen próbáltak visszakapaszkodni a világot jelentő deszkákra. Mindketten megreformálták az opera világát, nyomot hagytak, legendává váltak, majd a saját maguk keltette izzásban meg is semmisültek.

A Di Stefano után maradt „nyom” legfajsúlyosabb része az a sorozat etalon lemezfelvétel, amit az 50-es években készítettek vele a kor vezető dirigensei, elsősorban Cellini, Gavazzeni, de Sabata, Serafin és Votto.

Di Stefano után már másképp kellett előadni Cavaradossi Levéláriáját, a „La donna e mobile”-t, vagy Edgardo nagyáriáját. Ennél többet pedig énekes aligha kívánhat.

Giuseppe di Stefano

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Deák András
Műsorvezető: Becze Szilvia
A hangversenyeken a műismertetést követően részletek hangzanak el többek között a felsorolt művekből is
BOROGYIN: Polovec táncok
MUSZORGSZKIJ: Hovanscsina – Perzsa tánc
BEETHOVEN: Török induló
BOIELDIEU: Bagdadi kalifa – nyitány
RIMSZKIJ-KORSZAKOV: Seherezade
Ifj. J. STRAUSS: Perzsa indul

16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Marton Éva, Horti Lilla (ének), Vásáry Tamás (zongora), Gertler Teo (hegedű), Berkes Kálmán (klarinét), Semmelweis Vonósnégyes
Beszélgetőpartner: Dr. Székely György
"Csodagyerek – csodafelnőtt!"
Jótékonysági koncert a Szent János Kórház Gasztroenterológiai Osztálya számára
Beethoven, Brahms, Chopin, Debussy, Mozart, Paganini és Rossini művei


16:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Bogáti Bokor Orsolya (hegedű), Scholcz Anna (cselló)
Bartha Ildikó (zongora)
"Bartha Ildikó zongora DLA zárókoncertje"
SCHUBERT: 21. (B-dúr) zongoraszonáta, D. 960
SCHUMANN: fisz-moll novellette, Op.21/8
VOLKMANN: 2. (b-moll) zongoratrió, Op.5

17:00 : Budapest
BFZ Székház

Gátay Tibor, Pilz János (hegedű), Csoma Ágnes (brácsa), Mahdi Kousay, Mód Orsolya (cselló), Martos Attila (nagybőgő),
Fábry Boglárka, Halmschlager György, Herboly László, Janca Dániel,
Kurcsák István, Maros Ádám (ütőhangszerek)
Nagy László Adrián (zongora)
"Vasárnapi kamarazene"
JOHN MAIS: Három elbeszélés nagybőgőre és zongorára
BOB BECKER: Mudra
RAVEL: Couperin sírja (Holló Aurél átirata)
BEETHOVEN: A-dúr („Kreutzer”) szonáta, Op. 47 (vonóskvintett-átirat)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Kuss Quartet: Jana Kuss, Oliver Wille (hegedű), William Coleman (brácsa), Mikayel Hakhnazaryan (cselló)
ARIBERT REIMANN: 7 bagatell vonósnégyesre
BEETHOVEN: 9. (C-dúr) vonósnégyes, Op.59/3 („Razumovszkij”)
ENNO POPPE: Szabadidő
BEETHOVEN: 14. (cisz-moll) vonósnégyes, Op.131

19:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Cosi fan tutte

19:00 : Budapest
Nádor Terem

Camerata Hungarica,
Musica Historica,
Bodza Klára, Bali János, Csörsz Rumen István, Laczhegyi Imre, Róbert György,
és sokan mások, a mester egykori tanítványai és pályatársai.
Művészeti vezető, műsorvezető: Kállay Gábor
Czidra László emlékhangverseny

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Angela Hewitt (zongora), Devecsai Gábor (trombita)
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
SOSZTAKOVICS: I. (c-moll) zongoraverseny, Op.35
DE FALLA: Éjszakák a spanyol kertekben
SOSZTAKOVICS: II. jazz-szvit - Három keringő
SOSZTAKOVICS: IX. (Esz-dúr) szimfónia, Op.70
19:00 : Szabadka
JKP Stadion

"Kárpát-Haza OperaTúra"
LEHÁR: A víg özvegy
A mai nap
elhunyt:
1987 • Dmitrij Boriszovics Kabalevszkij, zeneszerző (sz. 1904)