vissza a cimoldalra
2018-08-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61026)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (762)
Operett, mint színpadi műfaj (3665)
Lisztről emelkedetten (914)
Plácido Domingo (705)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1003)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2841)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1466)
Franz Schmidt (3168)
Élő közvetítések (7357)
High Fidelity - beállt a jégkorszak? (545)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4331)
Beethovenről - mélyebben (682)
Kolonits Klára (1075)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (303)
Wagner (2609)
Opernglas, avagy operai távcső... (20130)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kodály Művészeti Fesztivál - A Vigala Singers hangversenye
- eszbé -, 2016-07-22 [ Vidéken ]
nyomtatóbarát változat

Kodály Művészeti Fesztivál 2016. július 20.
Kecskemét - Evangélikus templom
Vigala Singers (Anglia)
vezényel: Joy Hill

Tallis, Salter, Mealor Vaughan Williams, Jackson és Rutter művei

Lehet, hogy sokakat magamra haragitok, de le kell írni: van a karvezetőknek egy sajátos betegsége - nem ismerik (el) azt a számukra szomorú tényt, hogy az átlag hallgató kórusmuzsikából nem bir ki 45-50 percnél többet, néha még annyit sem. Biztos sokan ismerik azt a kellemetlen érzést, amikor rokon, ismerős okán elmennek egy ifjúsági kóruskoncertre, és már szinte az egesz közönség fészkelődik, pedig a monstre műsor még a felenél sem jár.

Szerencsére ez az érzés nem fogott el a Vigala Singers estjén, mindazonáltal ez sem az a hangverseny volt, amelyet még évek múltán is emlegetni fogok. No, de kezdjük az elején!

A Vigala Singers a londoni Royal Academy of Music ifjúsági tagozatának kórusából jött létre, nevét egy észt városról kapta, ahol első komolyabb fellépésük volt. Az észt vonal tovább is élt, mert Urmas Sisask több művét is bemutatták az Észt Televizió Leánykarával közösen. Magyar megfelelőjük leginkább a hajdani, Párkai István alapította és vezette Liszt Ferenc Kamarakórus, vagy utódja, az Erdei Péter által alapított, jelenleg Nemes László Norbert által vezetett Új Liszt Ferenc Kamarakórus, de mint minden hasonlat, ez is egy kicsit sánta, ugyanis mig a magyar kórusok zömmel a karvezetés szakos hallgatókból kerultek ki, az angol együttes magját énekesek adják. Mostani turnéjukon huszonketten énekelnek.

Az "angol iskola" meg is hallatszott az együttesen: kifejezetten kellemes, szép, es eléggé kiegyenlitett hangzásképet produkáltak, az intonációjuk mindvégig kristálytiszta volt, hagnemben is maradtak. De a hangzás szépsége egy kőszoboré volt, nem egy élő emberé, és bár a tagok igen lelkesen énekeltek, láthatóan szerették és élvezték, amit előadtak, a műsorválasztás maga is, és a előadásmód is kissé egysíkú volt. Ilyen technikai felkészultség mellett ennél sokkal változatosabb, árnyaltabb, szingazdagabb hangzásvilagot várnánk el. Nem azt mondom, hogyha az ember meglátja, hogy énekegyüttes és Anglia, akkor a King's Singers a mérce, de valahol ez is benne van.

Ennek a koncertnek a műsora is a Shakespeare-évfordulóra volt felfűzve, igy itt is elhangzott a rengeteg angol szerző által a legkülönbözőbb módokon megzenésitett "It was a lover and his lass" szöveg. A régebbi korok zenéjét egy Tallis mű képviselte (természetesen nem Shakespeare szöveggel), utána viszont 20-21. századi, jellegzetesen angol stilusú, szomorkásan utóromatikus művek sorakoztak. Talán az együttest vezető Joy Hill is érezte a műsor osszeállitásánál az egysíkúságot, ezért az együttes valóban érdekes különféle felállításával igyekezett változatosságot belecsempészni. A nyitószám a karzatról csendult fel olyanképpen, hogy két oldalt is álltak, illetve az orgona elott is, a karnagy pedig lentről instruálta őket. A hagyományos felálláson kívül még az egyik - amúgy az európai kontinensen először felhangzó - művet a padokon ülő hallgatóságot láncként körbefogva, de szólamok szerint állva szólaltatták meg olyan közelségbe hozva ezáltal az előadókat, hogy a lélegzetüket is hallani lehetett. Bátor, de esetükben vállalható tett volt.

Az utolsó számért kár volt, mert az egy kicsit kilógott a sorból, a könnyedebb zene csábitása most is megbosszulta magát: John Rutter kortárs szerző Shakespeare-feldolgozása mind intonációs, mind hangzásarány szempontjából kifogott az előadókon, ráadasul az is hátráltató körülmény volt, hogy az utolsó pillanatban beugró nagybőgős hangszerét nem sikerült maradéktalanul behangolni.

Minden kritika dacára tényszerűen meg lehet állapítani, hogy itthon nem található olyan együttes, aki ezt a programot így el tudta volna énekelni, és ezen el kéne gondolkodnia azoknak, akik valamit tehetnének.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Pesti Vármegyeháza Díszudvara

Hegedűs Endre, Hegedűs Katalin (zongora)
Nathan Giem, Sörös Beatrix (hegedű)
Pólus László (gordonka
MOZART: e-moll hegedű-zongora szonáta, K.304
FRANCK: A-dúr hegedű-zongora szonáta
MOZART: G-dúr hegedű-zongora szonáta, K.301
MENDELSSOHN: d-moll zongorás trió, Op.49
A mai nap
született:
1862 • Claude Debussy, zeneszerző († 1918)
1928 • Karlheinz Stockhausen, zeneszerző († 2007)