vissza a cimoldalra
2020-01-29
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Kimernya? (3434)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7245)
Bartók Rádió (758)
Élő közvetítések (8358)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4668)
Palcsó Sándor (280)
Operett, mint színpadi műfaj (4211)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (606)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1856)
Társművészetek (1577)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1385)
Erkel Színház (10442)
Miklósa Erika (1241)
Franz Schmidt (3513)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3649)
Jonas Kaufmann (2476)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Barcelonai Anziksz
Heiner Lajos, 2016-06-13 [ Főtéma ]
nyomtatóbarát változat

Barcelona Negyedszerre jártam a katalán fővárosban – ám először úgy, hogy csak érdeklődésemnek, kedvteléseimnek megfelelő dolgokkal foglalkoztam.

Négy napba sok, és nagyon-nagyon kevés fér bele.

Megpróbáltam olyan helyeket felfedezni, ahol korábban még nem jártam – így most kimaradt a Sagrada Familia és a Güell-park.

Viszont eljutottam olyan helyszínekre, ahová még sosem.

A Kortárs Művészetek Múzeuma – hm… Az épület impozáns, a kiállítási anyag, maradjunk ennél a kifejezésnél, heterogén. Szoborkompozíció tűzcsapokból, hogy csak egy példát említsek.

A vele átellenben lévő, alkalmi rendezvényeknek helyet adó épületben szerzett tapasztalat még kontroverziálisabb. Ötletes egy, még huszonéves amerikai művész elgondolása – a két épület közötti téren gördeszkázó számos fiatal, no meg a legendás itteni sonka ihlette, sok-sok sonkára illesztett számos gördeszka

Ám, noha nem tartom magam vaskalapúnak, de egy átlátszó plexikalitkában fekvő döglött kutya, oxigénpalackból lélegeztetve, mint műalkotás?

A Katalóniai Nemzeti Múzeum. Pöffeszkedő épületmonstrum, jónéhány lépcsőt kell hozzá megmászni. De a belbecs… Az általam látott legszebb és leggazdagabb szárnyasoltár-gyűjtemény. Gaudi bútorai – na jó, papírkosara a dolgozószobámban nem lenne stílszerű a Cambridge audiómhoz, de talán mégis.

Egy másfél perces, persze némafilm arról a mintegy harmincezer áldozatot követelő vulkánkitörésről, ami Martinique szigetén történt 1902-ben.

Több órás barangolás után fizikailag-szellemileg kifáradva, és majdhogynem könnyeimmel küszködve úgy hagytam el a múzeumot, hogy ide még vissza kell jönni.

Több napra.

Az eklektikus Frederic Marés Múzeum. Gyufacímke-gyűjteményével, korabeli neves színészek, énekesek fotóival, szarvasagancsokkal – amikor egy nagyon gazdag, csiszolatlan ízlésű ember minden olyan tárgyat felvásárol, ami nem megállótábla, vagy hotelszobakulcs.

A Muzsika Múzeuma – de erről külön, részletesebben szeretnék írni.

A Csokoládémúzeum. Európába Barcelonán keresztül jutott be a kakaó. A belépő egy vonalkódos csokiszelet.

És lehetne sorolni. Hajókirándulás a kikötőben. Két csodálatos középkori templom, a Szent Mária Bazilika, és az El Pi.

És sörölhetném tovább. Merthogy Barcelona Dél-Európa egyik sörközpontja lett, szinte hetente nyíló, craftsbeert kínáló pubjaival, ezekről immáron sörkalauz is elérhető.

Barcelona Ám igazából egy operaelőadás kedvéért, és Plácido Domingo miatt repültem ide.

Verdi: Simon Boccanegra (április 23).

A Gran Teatre del Liceu valóban káprázatos, leégése után pár évvel régi pompájában újjányitva.

És Domingo is káprázatos volt. Láttam a Boccanegrában, még Adornoként a Metben. Aztán, baritenorra váltván, a címszerepben Berlinben, New Yorkban, Milánóban, Londonban, Bécsben.

Ez a barcelonai előadás vegyes érzeteket keltett. Tudom, sokaknak Domingo mai Fachjában nem tetszik, de voltak nála világosabb baritonok is.
A Prológusban éreztem részéről némi visszafogottságot, fojtottságot.

Azt hiszem, ő már régóta nem énekel be – először ezt a Met-es Maurizioja kapcsán gondoltam.

Viszont ha formába jön… A hang még mindig szinte intakt, nem venni észre, mikor vesz levegőt, járása, színpadi játéka nem egy hivatalosan hetvenhatodik évében járó, de sokak szerint 2-3 évvel idősebb emberé.

Bizonyos Davinia Rodrigúez énekelte Améliát. A hölgy, inkább a negyvenet alulról súrolva, mint a harmincat felülről, még mindig dekoratív. Hogy a voce in floribus milyen volt, nem tudom. Most, eufemisztikusan fogalmazva, időnként éles.

Kevésbé udvariasan, a magas hangokon visít.

Fiescoként Ferruccio Furlanetto még mindig elfogadható.

Nem annyira Ramón Vargas. Tudom, ő sok magyar operabarát kedvence, szimpatikus ember, muzikális művész – sajnos, a hang eltűnőben, persze, nem tisztességes egy este alapján ítélni, de a magasságok beszűkültek/eltűntek, a volumen kisebb lett.

Minden elismerés a dirigensnek, Massimo Zanettinek. Vagy húsz éve már átéltem vele Belgiumban egy sistergő Ernanit, vezénylése itt is izgalmas, ha kellett, lírai, ha kellett, drámai volt. Elgondolkodtam, a Boccanegrát, címszerepben Domingóval, láttam, többek között, Barenboim, Levine, Pappano pálcája alatt – Zanetti hozzájuk mérhető, legalábbis ebben a darabban.

José Luis Gómez rendezésére nem írhatom azt, hogy érdektelen. Ez rosszabb volt. Valamilyen fura ötlettől vezérelve tükrök, tükröző felületek között játszatta a darabot. Amélia áriájának éneklése közben fejen állva saját maga felett sétált… Általános iskolai szájbarágós példa, hogy a fináléban a tenger említésekor kék színű reflektor kezdett világítani – és még sorolhatnám a bugyuta, gyerekes megoldásokat.

De visszatérve Domingóra. Az előadás után a Ház vezetősége, a publikum tapsorkánjával kísérve, köszöntötte – abból az alkalomból, hogy a Liceu színpadán ötven!!! évvel korábban lépett fel először.

No comment…

Barcelona

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Koros-Fekete Fanni (hegedű), Bálint Péter (zongora)
"Hangulatkoncert"
JANÁČEK: Szonáta hegedűre és zongorára
MOZART: G-dúr szonáta zongorára és hegedűre, K. 301
MONDELSSOHN: Variations Sérieuses, op. 54
BACH: d-moll partita, BWV 1004 - Chaconne

19:00 : Budapest
Fészek Művészklub

Tóth Ágnes (fuvola), Szűcs Péter (klarinét),
TRIO Y:
Varga Oszkár (hegedű), Matuska Flóra (gordonka) Dani Imre (zongora)
Magyar Kortárszene a Fészekben IV. - Huszonévesek kamarazenéje
GELLÉRI ANDRÁS: Transformotion II.
ZÁMBÓ JONATÁN: T(Rio)
PERSÁNYI ZSÓFI: Jeux – á B.H.
KECSKÉS D. BALÁZS: Chantsd’amour
SZÉCSI LŐRINC: Triószonáta
SZŐCS MÁRTON: ArcsIncertaines

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Matias Tosi (ének)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: José Cura
JOSÉ CURA: Montezuma és a rőthajú pap – vígopera (de azért nem annyira) [ősbemutató]

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mihail Pletnyov (zongora)
MOZART: Esz-dúr szonáta, K. 282
BEETHOVEN: Asz-dúr szonáta, op. 110
MOZART: C-dúr szonáta, K. 330
BEETHOVEN: c-moll szonáta, op. 111
A mai nap
született:
1782 • Daniel Auber, zeneszerző († 1871)
1862 • Frederick Delius, zeneszerző († 1934)
1924 • Luigi Nono, zeneszerző († 1990)
elhunyt:
1962 • Fritz Kreisler, hegedűs (sz. 1875)