vissza a cimoldalra
2018-04-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3971)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60766)
Társművészetek (1246)
Momus társalgó (6313)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11266)
A csapos közbeszól (95)

Erkel Színház (9205)
Komlóssy Erzsébet (37)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (753)
Élő közvetítések (7039)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2678)
Operett, mint színpadi műfaj (3576)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1382)
Franz Schmidt (3107)
Opernglas, avagy operai távcső... (20064)
Sz. Ágai Karola-drámai koloratúrszoprán (466)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (690)
Lisztről emelkedetten (905)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2497)
Lehár Ferenc (625)
Callas (438)
Alexandru Agache, a bariton (122)

Fórumok teljes listája
Apróhirdetések
• 2018-04-17
A Magyar Nemzeti Énekkar meghallgatást hirdet bariton és basszus szólamra, valamint basszus szólamvezetői megbízatásra szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező énekesek számára.

A meghallgatás anyaga:

1. Szabadon választott skála, ami a hangterjedelmet bemutatja.

2. Két szabadon választott, különböző karakterű darab (ária, vagy dal) előadása (zongorakísérőt biztosítunk)

3. Előre megadott énekkari állások előadása zongorakísérettel az alábbi művekből (kottát kérésre biztosítunk):

- Bach: h moll mise
- Brahms: Német Requiem
- Bartók: Cantata profana
- Verdi: Quattro pezzi sacri

4. Lapról olvasás

5. Szólampróba vezetése (csak szólamvezető-jelölt esetében!)


Jelentkezés részletes szakmai önéletrajzzal 2018. május 10-ig Tóth Antal menedzsernél a toth.a@filharmonikusok.hu e-mailcímen.
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Svéd Sándor 110
- zéta -, 2016-05-28 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Svéd Sándor Ha az ember az Operaház központi számán keres valakit, a várakozás percei alatt (immár évtizedek óta) Mozart Figaro házasságából hallgathatja a híres „Non piu andrai” kezdetű áriát. Svéd Sándor énekli, s a telefonálással kapcsolatos visszatérő emlékem még, hogy mindannyiszor csalódás ért, amikor végül felvették a hívott melléket. Nem tudom, kinek a döntése volt annak idején a felvétel kiválasztása, de örömteli és ugyanakkor szimbolikus is, hogy ezekben a zivataros évtizedekben ugyan főigazgatók mentek, főigazgatók jöttek, olykor rapid gyorsasággal, de Svéd Sándor örök maradt. Volt és van valami biztos, megkerülhetetlen pont az életünkben.

Ha létezik olyan legenda, amivel boldogan élek együtt, az pont Svéd Sándoré, akit személyesen már nem volt lehetőségem hallani. De arra emlékszem, sőt legelső operai eszméléseim közé sorolom, amikor a televízió 1972-es szilveszteri műsorában stúdióból élőben sugározta az akkor már a színpadtól visszavonult énekessel a Bajazzók-Prológot. Kifejezés, hangszépség és formálás oly ritka csodás konstellációja képesztett el már gyermekként, ami máig is mindig rabul ejt, amikor Svéd hangját meghallom.

1928 májusában debütált a Magyar Királyi Operaházban a Bajazzók Silviójaként. Még ugyanabban az évben Luna gróf, majd Valentin és Sharpless következett, s 1929 januárjában René. Az egyik Faust-előadást a bécsi fő-zeneigazgató, Franz Schalk vezényelte, aminek fontos következményei lettek: meghívta Bécsbe és adott egy ajánlólevelet magához Arturo Toscaninihez. A rettegett itáliai Maestro pedig elküldte Svédet Mario Sammarcohoz tovább csiszolgatni a hangképzését. Sammarco 1930-as halála után a megkezdett munkát a világhírű bariton, Riccardo Stracciari fejezte be. Stracciari, annak ellenére, hogy még javában énekelt, oly annyira megkedvelte Svédet, hogy az a villájában, szinte családtagként lakhatott. Amikor néhány év után útjára bocsájtotta, megajándékozta saját Luna gróf és Rigoletto-jelmezeivel, amelyeket Svéd szerte a világban sokszor és büszkén használt.

Svéd SándorKözben Pesten egy egész sor Verdi-főszerepet énekelt el, A végzet hatalma Don Carlosát, idősebb Germontot, Amonasrót, Jagót és Rigolettót. És még mindig csak 26 esztendős! Pont 27. születésnapján öltötte először magára Don Giovanni jelmezét, a karmester bizonyos Hans Knappertsbusch volt. A következő évben két jelentős Wagner-szerep következett: előbb Wolfram, majd Telramund. Ahogy várni lehetett, mindössze 1934-ig volt Pesten társulati tag, mert elszippantotta a világhír. Bayreuth kivételével a világ szinte minden jelentős operaszínpadán sikerrel szerepelt.

Innentől csak részletekben lehet követni Svéd szédületes pályáját. Bécsben (Renéként) kezdett, de hamarosan bevette (a Tell Vilmos címszerepében) Milánó büszke várát is. Salzburgban előbb a Német requiem szólóját énekelte Toscaninivel, majd az Euryanthéban Bruno Walter vezényelte. Róma, London, Párizs, München, Berlin kivétel nélkül ünnepelte Svéd ottani bemutatkozását. 1940-ben a Metropolitanben az évadnyitó premierjén, Az álarcosbálban mutatkozott be. A pazar kivitelű előadásról (partnerek: Jussi Björling, Zinka Milanov, karmester: Ettore Panizza) remek hangfelvétel maradt ránk, amely már akkor ereje teljében mutatta meg az akkor még mindig csak 34 esztendős művészt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy magyar énekes soha ilyen rövid idő alatt ilyen káprázatos karriert nem futott be azóta sem. A II. világháborút elsősorban az amerikai kontinensen vészelte át, majd azt követően folytatta világjáró körútjait, egészen 1950-ig.

Másnál is tapasztaltam korában, hogy a legnagyobb előadóművészek a magánéletüket sokszor gyermeki naivitással élik meg. Mert Svéd Sándor 1950-ben – még csak 44 éves ekkor – felelőtlenül (vagy gyanútlanul?) hazajön fellépni. Siker és ünneplés fogadja és a kommunista hatóságok - merő praktikumból - bevonják az útlevelét. És hiába hivatkozott érvényes szerződéseire a Metropolitannel, a bécsi Staatsoperrel, azt nem is kapta vissza egészen az 1956-os forradalomig. Lezárult a vasfüggöny és Ő idebent ragadt. Maradt a jólét, a rózsadombi villa, a kiemelt helyzet, s a Magyar Állami Operaház mai szemmel elképzelhetetlen minőségű, világszínvonalúnak tekinthető együttese, ahol kényszerűen újra társulati tag lehetett. Svéd a maga módján tiltakozott, levelekkel bombázta a hivatalokat, s kisebb, szinte gyerekes csínytevésekkel próbált borsot törni az illetékesek orra alá. A szerepeit tüntetően eredeti nyelven énekelte, ami akkor bárki másnál főben járó vétség lett volna. Mintha kicsit élvezte volna ezt a helyzetet, ráadásul még a Kossuth-díjat is megkapta. Mi gazdagabbak lettünk egy sor remek alakítással, Ő pedig egy keserű tapasztalattal.

Svéd Sándor Mire 1956 végén „kiszabadult”, felnőtt egy újabb generáció, Svéd szólamát az újabb és fiatalabb világsztárok énekelték. Tetszik, nem tetszik, a nemzetközi másodvonalba kényszerült, s előbb-utóbb újra felbukkant idehaza – ezúttal mint vendég lépett fel kedvenc szerepeiben.

Különc figurája Budapesten folyamatos beszédtémára adott lehetőséget. Imádta a nőket (ők is viszont) és híresen fukar volt. De – és ez is a személyiségéhez tartozott – váratlanul tudott bőkezű is lenni. Antalffy Albert mesélte, hogy amikor először ment Bécsbe próbát énekelni az 50’-es évek végén, az ott élő Svéd a hajnali vonatnál várta, megreggeliztette és a tetthelyre fuvarozta a pályakezdő kollégát.

A legendás hangszépség és technika mellett óvón féltette hangszerét, előfordult, hogy az első mondatok után egyszerűen elhallgatott egy Tosca-előadás során, mert valami kapart a torkában, s csak játszani volt hajlandó szünetig, amikorra befutott a váltótárs. Gyakran elképesztette a kollégákat hangi bravúrjaival, egy ízben a Radames-románc végén a színfalak mögül beénekelte az éppen hangi problémákkal küszködő énekes helyett azt a híres b’-t, de megbízható tanúk tudósítottak arról, hogy bármikor képes volt a tenoristák próbakövét jelentő felső C’-t is megfújni.

Szinte minden arannyá vált a torkában. Pár éve a televízión gyanútlanul szörfözve sikerült összetalálkozni egy fekete-fehér felvétellel, amin a „Szőke kislány, csitt, csitt, csitt!” kezdetű magyar nótát énekelte, valamikor a bezártság éveiben. Tátott szájjal csodáltam, hogy ez az elég egyszerű szöveg és dallam miként válik a legmélyebb érzések hordozójává.

Ma lenne 110 esztendős!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Révész Márk (kürt)
Szűts Apor. Budai Rita, Forró Fruzsina (zongora)
Kovács Csilla (hegedű)
Duna Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dobszay Péter
Révész Márk kürt diplomakoncertje
MOZART: 3. (Esz-dúr) kürtverseny, K. 447
SZŰTS APOR: Moments musicaux – No. 3
STRAUSS: Noktürn, Op.7
BRAHMS: Esz-dúr kürttrió, Op.40

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vörös Ádám (trombita)
Németh Tamás, Kránitz Imre, Stepper Tibor (trombita)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vörös Ádám trombita diplomakoncertje
VIVALDI: B-dúr kettősverseny, RV 548
MOZART: G-dúr cassation, K. 63 – 3. Andante
HAYDN: Esz-dúr trombitaverseny, Hob. VIIe:1
PERSICHETTI: Parable XIV, op. 127
TALLÉR ZSÓFIA: Trombitaparty

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

Rozsnyói Judit (hegedű)
Körmendi Johanna (hegedű), Gál Márti (brácsa), Baksa Krisztina (cselló)
A hallgató barátaiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona
Rozsnyói Judit (osztatlan) hegedű diplomakoncertje
J.S. BACH: 1. (h-moll) hegedű partita - 5. Sarabande; 6. Double; 7. Tempo di Borea; 8. Double
MOZART: 3. (G-dúr) hegedűverseny, K. 216
RAVEL: F-dúr vonósnégyes

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Bolykó Isván (kürt)
Sarkady Katalin (zongora)
Pecze Balázs, Kirsch Bence (trombita), Sztán Attila (harsona), Lukács Gergely (tuba)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Berkes Kálmán
"Bolykó István kürt diplomakoncertje"
BOZZA: En Forêt
MOZART: 3. (Esz-dúr) kürtverseny, K. 447
R.STRAUSS: 2. (Esz-dúr) kürtverseny
BARABÁS ÁRPÁD: Sonata in Blues

20:00 : Budapest
Mátyás-templom

Samuel Marino, Gavodi Zoltán, Alex Potter, Markus Francke, Wolf Matthias Friedrich
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
vez.: Hamar Zsolt
BACH: h-moll mise
A mai nap
született:
1857 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző († 1919)
1858 • Ethel Mary Smyth, zeneszerző († 1944)