vissza a cimoldalra
2020-01-29
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

José Cura (582)
Miller Lajos (92)
musical (192)
Kimernya? (3434)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7245)
Bartók Rádió (758)
Élő közvetítések (8358)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4668)
Palcsó Sándor (280)
Operett, mint színpadi műfaj (4211)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (606)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1856)
Társművészetek (1577)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1385)
Erkel Színház (10442)
Miklósa Erika (1241)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az operaszínpad legelegánsabb művésze – Bende Zsolt 90
- zéta -, 2016-05-23 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Bende Zsolt Jászai Marinak tulajdonítják a keserű mondást: „A színész, ha lemegy a színpadról, olyan, mint a tavalyi felhő”. Talán senkire nem igaz az annyira az operaszínpad világából, mint Bende Zsoltra, aki éppen ma lenne 90 esztendős. Pedig Bende igazán hosszú és sikeres pályát mondhatott magáénak. Ritka az olyan énekes, aki ennyire okosan, egységesen, mondhatni lineárisan felépített életúttal dicsekedhet.

22 esztendősen került a Zeneakadémiára, Révhegyi Olga néni és Sípos Jenő növendékeként végzett 1955-ben. Még főiskolásként bemutatkozott az Operaházban Polgár Tibor operájában, A kérőkben. Mivel akkor épp teltház volt a pesti baritonszekcióban, társulati tagnak nem kellett, így másutt próbálkozott. Előbb tagja lett az éppen akkor alakuló Rádióénekkarnak, majd egy évvel később már magánénekes volt Szegeden. A jó szimatú Rubányi Vilmos és Vaszy Viktor – mint rendesen – megint két lépéssel a többiek előtt jártak. 1956 májusa Bendét már Szegeden találta, ahol először Masetto jelmezében, majd a második szereposztásban már a Don Giovanni címszerepében léphetett közönség elé. Az első évben még kapott két kisebb szerepet A mosoly országában és a Lakméban is.

Egy évvel később 1957 tavaszán a Fidelio szabadulást hozó minisztere, Fernando szerepét alakíthatta, ez lett a leghosszabban énekelt feladata, még negyven évvel később is fellépett ebben a testhezálló szólamban. Volt Bende Zsoltban valami végtelen humánum, ami bizonyos szólamokban (ilyen volt a Fidelio minisztere is) különösen hatottak. Ugyanezen év őszén viszont már tagként mutatkozhatott be az Operaházban is, a Bohémélet Schaunardjaként.

A hangadása a lehető legtermészetesebb volt, minden helyezgetés, hókusz-pókusz nélkül, kényelmesen felölelve a teljes bariton terjedelmet. Világos hangszíne a lírai baritonszerepekre predesztinálta, de könnyebb basszbariton szólamokat is problémamentesen oldott meg.

Amikor az Operaházba került, Bende, a pálya egésze során rá mindig jellemző pontos arányérzékével egy pillanat alatt felmérhette, hogy számára a lírai bariton fachban csak a második hely biztosított. Soha, egyetlen pillanatban sem okozott ez neki belső konfliktust, tudta a helyét Melis György mögött, s hosszú évtizedekig tartó együttműködésük során komolyabb összezördülés nélkül sikerült a feladatokon megosztozni. (Pályájuk vége felé, amikor Melis már a címszerepét énekelte, óriási élmény volt pazar kettősük a Don Pasqualéban, de hébe-hóba más darabokban is összefutottak partnerként.)

Jellemző momentum volt Bende pályáján, amikor néhány év után a színház előregondolkodó vezetői megkínálták a lehetőséggel, hogy a korlátlan magasságúnak tűnő, ambiciózus fiatal énekest átképeznék Wagner-tenorrá. Bende – rövid hezitálás után – nemet mondott (nem sokkal később Turpinszky Béla lett baritonistából a Wagner-tenor repertoár gazdája).

Bende Zsolt Maradt tehát a biztos második helyen – olyan képességekkel, aminek birtokában Európa számos neves operaházában vezető lírai bariton lehetett volna. És köszönhetünk egy sor remek bel canto alakítást: pazar hangú Malatesta, s kitűnő humorú Belcore volt (ez utóbbival Glyndebourne-ban is nagy sikert aratott 1967-ben). Megkerülhetetlen lett Rossini operáiban, virtuóz Figaro és Dandini (Hamupipőke), A török Itáliában nemes Költője, s Robert az Ory grófjában. Valahogy megtalálták a „játékmester” szerepkörök, s ez nem volt véletlen.

Néhány főszerep kitűzése évtizedekig elképzelhetetlen volt Bende Zsolt nélkül, a már említett Malatestán kívül legalább negyedszázadig volt gazdája a Cosi Guglielmójának, a Figaro házassága Grófjának és a Varázsfuvola Papagenójának. Ugyan sokszor megkísértették drámai szólamokkal, de tökéletes stílusérzéke ezúttal is megóvta, hogy Verdi esetében idősb Germontnál és Posa márkinál, Wagnertől Wolframnál súlyosabb szólamokat elvállaljon.

A II. világháború utáni korszak legnagyobb sikerű premierjén, A végzet hatalma legendás, 1964-es felújításán általános meglepetést keltett, hogy Melitone szerepét osztotta rá Lamberto Gardelli. Az eredmény az olasz Maestrót dicséri, Bende Zsolt fenomenális emberismerettel és mély humorral ábrázolta a kicsinyes lelkű, folyton zsörtölődő frátert.

Alapkövét jelentette Csajkovszkij-előadásoknak is, jeles Anyegin és Jeleckij herceg volt, s több rendezésben sikerrel alakította Valentint a Faustban. Évtizedekig a vállalt oroszlánrészt a kortárs operák színrevitelében, számos művet kifejezetten a számára komponáltak. Legismertebb kortárs-alakításai Ránki György műveihez kötődtek, a Pomádé királyban Garda Roberto volt, Az ember tragédiájában Ádám egyszerre esendő és nemes alakját keltette életre lenyűgözően.

Soha nem okozott gondot számára egy kisebb karakterszerep eléneklése. A Magyar Rádióban az egyik legfoglalkoztatottabb énekes volt, operett- és operafelvételek százain közreműködött: A számomra legemlékezetesebbet hadd emeljem ki: Erkel Saroltájának szédületes humorú Ordító Kántorát. Koncertpódiumon is gyakran csendült föl hangja, muzikalitása, gyors tanulási képessége révén számos zeneileg nehéz feladatot oldott meg fölényes szakmai tudással.

Viszonylag korán kezdett tanítani, 1974-től haláláig a Zeneakadémia megbecsült professzora, akinek növendékei közül többen a mai napig fontos helyeken, fontos szerepeket énekelnek. Csak felsorolásszerűen néhány név: Ardó Mária, Bátor Tamás, Csurja Tamás, Gábor Géza, Keszei Bori, Kovács Annamária, Lukin Márta, Rost Andrea, Wiedemann Bernadett

Gyakorlatilag élete végéig énekelt, a Magyar Állami Operaház idős korban is folyamatosan foglalkoztatta az egyik legnépszerűbb művészét, aki alázattal közreműködött. Már elmúlt 60 esztendős, amikor a Gianni Schicchi címszerepét elénekelhette.

Ha Bende Zsolt művészetét egyetlen szóval kellene jellemezni, az az ’elegáns’ volna. Megjelenése, hanghordozása, szerepformálásai mindig, mindenen átsütő nemes eleganciát hordoztak. Jellemző volt Kertész Iván tréfás megjegyzése A szerelmi bájital Belcore őrmester alakítása kapcsán: „Produkciója igen muzikális – csak a ranggal vannak bajok. […] Túl elegáns játéka alapján mégis inkább hadnagynak vélnénk, ha nem kapitánynak.”

Fess alakja mindennapos jelenség volt a nézők között is, olyan művész volt, aki szabadidejében is rendszeresen, fáradhatatlanul járt operát nézni, koncertet hallgatni. Bárki hozzá fordulónak szívesen adott tanácsot, kollégák körében is osztatlan népszerűségnek örvendett.

Ma lenne 90 esztendős!

Emlékezzünk rá egy 1980-as Traviata előadás Germont áriájával, vezényelt Kovács János.

Bende Zsolt
Bende Zsolt és Gulyás Dénes a Cosí fan tuttéban

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Koros-Fekete Fanni (hegedű), Bálint Péter (zongora)
"Hangulatkoncert"
JANÁČEK: Szonáta hegedűre és zongorára
MOZART: G-dúr szonáta zongorára és hegedűre, K. 301
MONDELSSOHN: Variations Sérieuses, op. 54
BACH: d-moll partita, BWV 1004 - Chaconne

19:00 : Budapest
Fészek Művészklub

Tóth Ágnes (fuvola), Szűcs Péter (klarinét),
TRIO Y:
Varga Oszkár (hegedű), Matuska Flóra (gordonka) Dani Imre (zongora)
Magyar Kortárszene a Fészekben IV. - Huszonévesek kamarazenéje
GELLÉRI ANDRÁS: Transformotion II.
ZÁMBÓ JONATÁN: T(Rio)
PERSÁNYI ZSÓFI: Jeux – á B.H.
KECSKÉS D. BALÁZS: Chantsd’amour
SZÉCSI LŐRINC: Triószonáta
SZŐCS MÁRTON: ArcsIncertaines

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Matias Tosi (ének)
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: José Cura
JOSÉ CURA: Montezuma és a rőthajú pap – vígopera (de azért nem annyira) [ősbemutató]

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Mihail Pletnyov (zongora)
MOZART: Esz-dúr szonáta, K. 282
BEETHOVEN: Asz-dúr szonáta, op. 110
MOZART: C-dúr szonáta, K. 330
BEETHOVEN: c-moll szonáta, op. 111
A mai nap
született:
1782 • Daniel Auber, zeneszerző († 1871)
1862 • Frederick Delius, zeneszerző († 1934)
1924 • Luigi Nono, zeneszerző († 1990)
elhunyt:
1962 • Fritz Kreisler, hegedűs (sz. 1875)