vissza a cimoldalra
2019-10-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Kedvenc magyar operaelőadók (1146)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (993)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3460)
Jonas Kaufmann (2432)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4405)
Momus társalgó (6355)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1782)
Franz Schmidt (3438)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2681)
Lisztről emelkedetten (968)
Erkel Színház (10341)
Ilosfalvy Róbert (863)
Erkel Ferenc (1068)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4590)
Amatőrtől a Zenetudósig... (avagy, ki ért jobban a Muzsikához?) (277)
Kimernya? (3254)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az operaszínpad legelegánsabb művésze – Bende Zsolt 90
- zéta -, 2016-05-23 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Bende Zsolt Jászai Marinak tulajdonítják a keserű mondást: „A színész, ha lemegy a színpadról, olyan, mint a tavalyi felhő”. Talán senkire nem igaz az annyira az operaszínpad világából, mint Bende Zsoltra, aki éppen ma lenne 90 esztendős. Pedig Bende igazán hosszú és sikeres pályát mondhatott magáénak. Ritka az olyan énekes, aki ennyire okosan, egységesen, mondhatni lineárisan felépített életúttal dicsekedhet.

22 esztendősen került a Zeneakadémiára, Révhegyi Olga néni és Sípos Jenő növendékeként végzett 1955-ben. Még főiskolásként bemutatkozott az Operaházban Polgár Tibor operájában, A kérőkben. Mivel akkor épp teltház volt a pesti baritonszekcióban, társulati tagnak nem kellett, így másutt próbálkozott. Előbb tagja lett az éppen akkor alakuló Rádióénekkarnak, majd egy évvel később már magánénekes volt Szegeden. A jó szimatú Rubányi Vilmos és Vaszy Viktor – mint rendesen – megint két lépéssel a többiek előtt jártak. 1956 májusa Bendét már Szegeden találta, ahol először Masetto jelmezében, majd a második szereposztásban már a Don Giovanni címszerepében léphetett közönség elé. Az első évben még kapott két kisebb szerepet A mosoly országában és a Lakméban is.

Egy évvel később 1957 tavaszán a Fidelio szabadulást hozó minisztere, Fernando szerepét alakíthatta, ez lett a leghosszabban énekelt feladata, még negyven évvel később is fellépett ebben a testhezálló szólamban. Volt Bende Zsoltban valami végtelen humánum, ami bizonyos szólamokban (ilyen volt a Fidelio minisztere is) különösen hatottak. Ugyanezen év őszén viszont már tagként mutatkozhatott be az Operaházban is, a Bohémélet Schaunardjaként.

A hangadása a lehető legtermészetesebb volt, minden helyezgetés, hókusz-pókusz nélkül, kényelmesen felölelve a teljes bariton terjedelmet. Világos hangszíne a lírai baritonszerepekre predesztinálta, de könnyebb basszbariton szólamokat is problémamentesen oldott meg.

Amikor az Operaházba került, Bende, a pálya egésze során rá mindig jellemző pontos arányérzékével egy pillanat alatt felmérhette, hogy számára a lírai bariton fachban csak a második hely biztosított. Soha, egyetlen pillanatban sem okozott ez neki belső konfliktust, tudta a helyét Melis György mögött, s hosszú évtizedekig tartó együttműködésük során komolyabb összezördülés nélkül sikerült a feladatokon megosztozni. (Pályájuk vége felé, amikor Melis már a címszerepét énekelte, óriási élmény volt pazar kettősük a Don Pasqualéban, de hébe-hóba más darabokban is összefutottak partnerként.)

Jellemző momentum volt Bende pályáján, amikor néhány év után a színház előregondolkodó vezetői megkínálták a lehetőséggel, hogy a korlátlan magasságúnak tűnő, ambiciózus fiatal énekest átképeznék Wagner-tenorrá. Bende – rövid hezitálás után – nemet mondott (nem sokkal később Turpinszky Béla lett baritonistából a Wagner-tenor repertoár gazdája).

Bende Zsolt Maradt tehát a biztos második helyen – olyan képességekkel, aminek birtokában Európa számos neves operaházában vezető lírai bariton lehetett volna. És köszönhetünk egy sor remek bel canto alakítást: pazar hangú Malatesta, s kitűnő humorú Belcore volt (ez utóbbival Glyndebourne-ban is nagy sikert aratott 1967-ben). Megkerülhetetlen lett Rossini operáiban, virtuóz Figaro és Dandini (Hamupipőke), A török Itáliában nemes Költője, s Robert az Ory grófjában. Valahogy megtalálták a „játékmester” szerepkörök, s ez nem volt véletlen.

Néhány főszerep kitűzése évtizedekig elképzelhetetlen volt Bende Zsolt nélkül, a már említett Malatestán kívül legalább negyedszázadig volt gazdája a Cosi Guglielmójának, a Figaro házassága Grófjának és a Varázsfuvola Papagenójának. Ugyan sokszor megkísértették drámai szólamokkal, de tökéletes stílusérzéke ezúttal is megóvta, hogy Verdi esetében idősb Germontnál és Posa márkinál, Wagnertől Wolframnál súlyosabb szólamokat elvállaljon.

A II. világháború utáni korszak legnagyobb sikerű premierjén, A végzet hatalma legendás, 1964-es felújításán általános meglepetést keltett, hogy Melitone szerepét osztotta rá Lamberto Gardelli. Az eredmény az olasz Maestrót dicséri, Bende Zsolt fenomenális emberismerettel és mély humorral ábrázolta a kicsinyes lelkű, folyton zsörtölődő frátert.

Alapkövét jelentette Csajkovszkij-előadásoknak is, jeles Anyegin és Jeleckij herceg volt, s több rendezésben sikerrel alakította Valentint a Faustban. Évtizedekig a vállalt oroszlánrészt a kortárs operák színrevitelében, számos művet kifejezetten a számára komponáltak. Legismertebb kortárs-alakításai Ránki György műveihez kötődtek, a Pomádé királyban Garda Roberto volt, Az ember tragédiájában Ádám egyszerre esendő és nemes alakját keltette életre lenyűgözően.

Soha nem okozott gondot számára egy kisebb karakterszerep eléneklése. A Magyar Rádióban az egyik legfoglalkoztatottabb énekes volt, operett- és operafelvételek százain közreműködött: A számomra legemlékezetesebbet hadd emeljem ki: Erkel Saroltájának szédületes humorú Ordító Kántorát. Koncertpódiumon is gyakran csendült föl hangja, muzikalitása, gyors tanulási képessége révén számos zeneileg nehéz feladatot oldott meg fölényes szakmai tudással.

Viszonylag korán kezdett tanítani, 1974-től haláláig a Zeneakadémia megbecsült professzora, akinek növendékei közül többen a mai napig fontos helyeken, fontos szerepeket énekelnek. Csak felsorolásszerűen néhány név: Ardó Mária, Bátor Tamás, Csurja Tamás, Gábor Géza, Keszei Bori, Kovács Annamária, Lukin Márta, Rost Andrea, Wiedemann Bernadett

Gyakorlatilag élete végéig énekelt, a Magyar Állami Operaház idős korban is folyamatosan foglalkoztatta az egyik legnépszerűbb művészét, aki alázattal közreműködött. Már elmúlt 60 esztendős, amikor a Gianni Schicchi címszerepét elénekelhette.

Ha Bende Zsolt művészetét egyetlen szóval kellene jellemezni, az az ’elegáns’ volna. Megjelenése, hanghordozása, szerepformálásai mindig, mindenen átsütő nemes eleganciát hordoztak. Jellemző volt Kertész Iván tréfás megjegyzése A szerelmi bájital Belcore őrmester alakítása kapcsán: „Produkciója igen muzikális – csak a ranggal vannak bajok. […] Túl elegáns játéka alapján mégis inkább hadnagynak vélnénk, ha nem kapitánynak.”

Fess alakja mindennapos jelenség volt a nézők között is, olyan művész volt, aki szabadidejében is rendszeresen, fáradhatatlanul járt operát nézni, koncertet hallgatni. Bárki hozzá fordulónak szívesen adott tanácsot, kollégák körében is osztatlan népszerűségnek örvendett.

Ma lenne 90 esztendős!

Emlékezzünk rá egy 1980-as Traviata előadás Germont áriájával, vezényelt Kovács János.

Bende Zsolt
Bende Zsolt és Gulyás Dénes a Cosí fan tuttéban

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth-Csamangó Blanka (klarinét), Persányi Zsófia (zongora)
moderátor: Fülei Balázs
"Hangulat Junior" Őszi színekben
BRAHMS: f-moll szonáta brácsára és zongorára, op. 120, No. 1

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Mocsári Károly (zongora)
"Emlékkoncert Liszt Ferenc 208. születésnapján"
LISZT: 16. magyar rapszódia
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 7. Funérailles
LISZT: h-moll szonáta
A koncert előtt fél órával, 17.30-kor emléktábla koszorúzás a Régi Zeneakadémia Andrássy úti falánál.

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Szutrély Katalin, Balogh Eszter, Komáromi Márton, Borka Ákos (ének), Fülöp Andrea (zongora)
SCHUBERT: A tánc D. 826, Tavaszi üdvözlet, D. 686, Az ifjú apáca, D. 828, Megszentelt napok, D. 763, Fény és szerelem, D. 352, Atlasz, D. 957, Éj és álmok, D. 827, Himnusz a végtelenhez, D. 232
BRAHMS: Vasárnap, op. 47, No. 3., Üzenet, op. 47, No. 1, Májusi éj, op. 43, No. 2, Az ajtó előtt, op. 28, No. 2, Kék szemed, op. 59, No. 8, Négy kvartett, op. 92

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rohmann Ditta (cselló)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vajda Gergely
LISZT: A bölcsőtől a sírig – szimfonikus költemény
LIGETI: Csellóverseny
BRAHMS: 4. (e-moll) szimfónia, op. 98

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Juan Diego Florez
Magyar Állami Operaház Zenekara
vez.: Jader Bignamini
VERDI: A végzet hatalma – Nyitány
Rigoletto – “Questa o quella”
Rigoletto – “Ella mi fu rapita…. Parmi veder le lagrime…. Possente amor mi chiama”
A pünkösdi királyság – Nyitány
Attila – “Oh dolore!”
A lombardok – “La mia letizia infondere… Come poteva un angelo”
A két Foscari – “Brezza del suol natio… Dal più remoto esilio… Dal consiglio alla presenza… Odio solo, ed odio atroce”
Traviata – Prelűd – I. felvonás
Traviata – “Lunge da Lei… De’ miei bollenti spiriti…O mio rimorso”
LEHÁR: A mosoly országa – “Dein ist mein ganzes Herz”
Paganini – “Gern hab’ ich die Frau’n geküsst”
Giuditta – “Freunde, das Leben ist Lebenswert”
BERLIOZ: Rákóczi-induló
MASSENET: Werther – “Pourquoi me réveiller”
BIZET: Carmen – “La fleur que tu m’avais jetée”
MASCAGNI: Parasztbecsület – Intermezzo
PUCCINI: Bohémélet – “Che gelida manina”
15:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Ránki Fülöp (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: 3 darab a Szent Erzsébet legendájából zongorára
A keresztes lovagok indulója, Interludium
LISZT: A Sixtus- kápolnában
Lento, Aleegri Miserere című műve nyomán
Andante con pietá Mozart Ave Verum Corpus című műve nyomán
LISZT: Két Legenda

17:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Lovarda

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: Tasso, Lamento e Trionfo, Szimfonikus költemény - A szerző általi négykezes változat
LISZT: Dante Szimfónia - A szerző általi kétzongorás változat

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Kápolna

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: Amit a hegyen hallani - A szerző általi négykezes változat
LISZT: Via Crucis - A szerző általi négykezes változat
A mai nap
történt:
1883 • Megnyílt a New York-i Metropolitan Opera House
született:
1811 • Liszt Ferenc, zeneszerző († 1886)
1832 • Leopold Damrosch, karmester († 1885)
elhunyt:
1764 • Jean Marie Leclair, zeneszerző (sz. 1697)
1859 • Ludwig Spohr, zeneszerző (sz. 1784)
1973 • Pablo Casals, csellista (sz. 1876)
1979 • Nadia Boulanger, zenepedagógus (sz. 1887)