vissza a cimoldalra
2018-11-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61316)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4097)
Milyen zenét hallgatsz most? (25002)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
Társművészetek (1278)
Kedvenc előadók (2824)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11292)
A csapos közbeszól (95)

Balett-, és Táncművészet (5575)
Élő közvetítések (7511)
Opernglas, avagy operai távcső... (20163)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2993)
Kimernya? (2837)
Nagy koncertek emlékezete (35)
A nap képe (2107)
Lisztről emelkedetten (932)
Pantheon (2280)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1529)
Franz Schmidt (3222)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1155)
Miller Lajos (87)
Palcsó Sándor (229)
musical (180)
Gioacchino Rossini (1021)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Primavera III. – Párizsból Szicílián át vezet az út hazáig
- zéta -, 2016-04-17 [ Operabemutatók ]
nyomtatóbarát változat

Párizsból Szicílián át vezet az út hazáig A vidékiség a színházi létben sokszor együtt jár a nélkülözéssel, a hiánnyal, a félmegoldásokkal. A Primavera egyik legnagyobb eredményének azt tartom, hogy erre a (csúnya szóval) seregszemlére a jelenlévők bevetettek apait-anyait. Mindenki érezhetően a legtöbbet akarta kihozni az aznapi előadásból, látványban, minőségben, élményben. De a szervezés nem állt meg az előadás fővárosba történő eljuttatásával. Voltak, akik városvezetővel, képviselőtestülettel, mások autóbuszkonvojjal (ergo: szurkolótáborral) érkeztek. Ott érezhettük minden este az adott teátrum levegőjét.

A helyszín, a helyi viszonylatokhoz képest óriási nézőtér persze többeket sokkolt, a zenekarok/kórusok szinte mind egy-egy fokozattal feljebb kapcsoltak, s némely szólistánál is hallható volt a (többnyire indokolatlan) félelem a hatalmas tértől.

A legfrissebb produkcióval a debreceniek érkeztek. A bő héttel előbb bemutatott Traviata-produkciójukról már beszámoltunk (ez a cikkünk itt olvasható), ezért az április 9-i előadás kapcsán inkább csak a premier óta történt változásokat regisztrálnám.

Nadine Duffaut formabontó, de végletekig átgondolt és okos rendezése (amely nem minden ponton találkozott a nagyközönség ízlésével), ha lehet, még kiforrottabb lett. Az első felvonásban, illetve a második felvonás második képében lezajlott együttes jelenetek még feszesebbek, ütősebbek lettek. Ennek oka lehet, hogy a hangsúlyok – a premierhez képest – eltolódtak, mert az alapvetően kamarajellegű színpadra állítás az Erkel Színház hatalmas színpadán kicsit elveszett.

Mindenképpen rögzíteni szeretném, hogy a debreceni Traviata a legendás régi Erkel Színház-i hangulatot megidéző, ma már ritkaságszámba menő ovációt kapott a mégoly lelkes publikumtól. Ebben a hatásos színházi adaptáción túl elsősorban a három szólista kiemelkedő teljesítményének volt nagy szerepe. Közülük is elsőnek szükséges említeni Kolonits Klára ezerszínű Violettáját, amely a diadalmas pillanatokban is előrevetíti a fájdalmas elmúlást, a percnyi boldogság megélésének és elvesztésének végtelenül emberi drámáját. Ez a Violetta nem küzd a Sors ellen, megadóan fogadja annak minden csapását, sőt, mintha múltjának kiengeszteléséül dobná oda magát prédaként, amikor örökre lemond Alfrédról. Kolonits hangi alakítása a szólam legnagyobb idoljait idézte.

Tovább haladt Alfred szólamának birtokba vételével Boncsér Gergely. Nemcsak biztos magasságaival (a Stretta C’-jének ütembiztosságát bárki elirigyelné idehaza), hanem szépen felépített és hatásos pianóival is egyre kitűnik pályatársai közül. A premieren némi rekedtséggel kínlódott idősb Germont alakítója, Florin Estefan. Ezúttal egészségesen gyönyörű, telt hangon, szívbemarkoló kantilénákat énekelve méltán aratott sikert.

A debreceni Csokonai Színház Ének- és Zenekara a fesztivál talán legerősebb zenei együttesét jelentette. A produkció zenei vezetője, Szabó Sípos Máté nemcsak a finoman kidolgozott részletekkel, hanem drámai nagyjelenetek hatásos adagolásával járult hozzá az előadás megérdemelt sikeréhez.

Párizsból Szicílián át vezet az út hazáig
fotó© Rákossy Péter


Párizsból Szicílián át vezet az út hazáig Az utolsó este formabontóra sikeredett szinte minden szempontból. Pietro Mascagni világhírű egyfelvonásosa, A parasztbecsület mellé Faragó Béla komponált parafrázist Háy János Egy pohár víz

című darabja nyomán. Az április 10-i előadás a Pécsi Nemzeti Színház február közepi bemutatója volt.

A parasztbecsület szintén olyan alapmű, mely időről időre felbukkan vidéki színházainkban, szinte mindig a Bajazzók párjaként. A darab ezúttal magyarul került színre, a fesztivál egyetlen olyan darabja, amelyet nem eredeti nyelven énekeltek. E hátrány egyébként számomra nem a(z általam ismert szövegű) Mascagni-műben, hanem az Egy pohár vízben okozott problémát, mert a magyar énekeseink zöme (tisztelet persze a kivételnek!) egyszerűen nem énekel már tisztán anyanyelvén.

Nagy Viktor klasszikus rendezése korrekt volt, de A parasztbecsületben számomra indokolatlan mértékben beépítette a falu főterét, ami még az Erkel Színházban is elképesztően zsúfoltnak hatott. Hagyományos színészvezetése talán csak annyi újdonságot hozott, hogy Alfiót a darab elején kifejezetten szelíd, szinte már galamblelkű figuraként mutatja be, belépőjét is a falubeli gyerekeknek énekli. Nagy Viktor egyébként a dalművet – mintha rímelni szeretne a második részben bemutatott Faragó-operára – a XX. századba tette, így Alfio például teherautóval fuvarozik.

A parasztbecsület Vass András mérsékelten szenvedélyes tempói mellett többnyire fel tudta mutatni a mű eredeti értékeit. Ebben remek partnerei voltak a Pannon Filharmonikusok, valamint a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara.

Santuzza szerepében Vincze Klára a mezzo-felfogás felöl közelített. Ez elsősorban a szélesen megénekelt középhangokat jelentette, a magasságokra viszont kivétel nélkül egy terccel alacsonyabbról indított, ami a pálya vége felé járó énekesnők (rossz) szokása szokott lenni. Váratlan és kellemes meglepetést okozott Turpinszky Gippert Béla Turiddu szerepében, aki – mint korosztálya tenoristái általában – nem a hagyományos úton került az operaszínpadra. Turpinszky Gippert szép magvas, sötétszínű, minden regiszterben kiegyenlítetten, és főleg erőltetés mentesen megszólaló hang birtokosa. Diadalmas magasságai, kissé nyers éneklési stílusa tökéletesen illeszkedik a szicíliai parasztlegény egyszerűbb alakjához. Szívesen meghallgatnám más főszerepben is (áprilisban Kolozsváron a Bánk bán címszerepét énekli).

Alfio szólamának az első felét a buffo múltjára támaszkodva ideálisan szólaltatja meg Tóth János, de a bosszúkettős már megoldhatatlan feladatok elé állította. Ruszó Alexandra ügyesen oldotta meg Alfio csapodár és (e felfogás szerint elég) üresfejű hitvesének szerepét.

Egyfelől dicséret illeti a Pécsi Nemzeti Színházat, hogy szakítva a hagyományokkal A parasztbecsület mellé egy kortárs operát rendeltek. Az Egy pohár víz erősen áthallásos mű, amelyben egy falucskában uniós pályázat nyomán épülő földvezeték építése során az építésvezető szerelmi viszonyba keveredik a helyi buszvezető feleségével. Háy János és Faragó Béla A parasztbecsület dramaturgiáját próbálja meg adaptálni a kortárs történetre. A szándék – véleményem szerint – Faragó Bélán bukik meg, aki egyszerűen nem tudja megtölteni a darabot a kellő impulzivitással.

Faragó legfőbb zeneszerzői eszközeit elsősorban a viszonylag egyszerű motívumok sokszori ismételgetései jelentik. Ez olykor kedves poénokhoz vezet (sajnos a már említett szöveg-értés, illetve -nemértés ezt sokszor gátolja), de leginkább elakad a cselekmény. A néző egy idő után elkezd unatkozni és a bő órás mű vontatottnak, szinte végtelen hosszúságúnak tűnik. Ezen az sem sokat javított, hogy a zeneszerző megpróbált karakteres személyiségeket színpadra álmodni.

Nagy Viktor az eredeti Parasztbecsület-díszlet (tervezője: Horesnyi Balázs) vázát hagyta csak meg, s erre építette a kifejezetten szellemes rendezést is, ami sokat segített a darab befogadhatóságán.

Turpinszky Gippert Béla Túri Dani szerepében változatlanul üzembiztos tenorhanggal vétette észre magát. A szomszédnő szerepében igen hatásos, sok humort megcsillantó karakteralakítást mutatott fel Vincze Klára, akinek talán nem a klasszikus operai hősnők világában kellene a jövőjét keresnie. Ruszó Alexandra nagyon szépen hozta a szeretetre és szerelemre vágyó egyszerű asszonyka, Marika alakját. Üde színfolt volt a részeges Kiss Tibi alakját éneklő Győrfi István.

Párizsból Szicílián át vezet az út hazáig
fotó© Pályi Zsófia


A Primavera 16’ Fesztivál, mint láttuk, kissé vegyes felhozatalt jelentett, amelyben jelen sorok írója elsősorban ezt a változatos és lelkes sokszínűséget élvezte. No meg azt, hogy – mint a régi szép időkben – volt indoka egy héten hat estét az Erkel Színházban töltenie.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

"Orgonahangverseny"

18:00 : Budapest
Corvin Művelődési Ház - Erzsébetligeti Színház

Adventre hangolva
Ünnepi koncert a Honvéd Férfikarral

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Megyesi Zoltán (tenor), Viviane Hagner, Alexander Janiczek (hegedű), Rafael Rosenfeld (cselló), Pivon Gabriella (fuvola), Heinz Holliger (oboa), Reto Bieri, Klenyán Csaba (klarinét), Lakatos György (fagott), Szőke Zoltán (kürt), Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora)
A Zeneakadémia Vonószenekara
Vezényel: Heinz Holliger
kamara.hu – a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
Üveggyöngyjáték
LIGETI: Hat bagatell
BEETHOVEN: B-dúr klarinéttrió, op. 11
HAYDN: 25. (G-dúr) zongoratrió, Hob. XV:25
HEINZ HOLLIGER: Rechant
BARTÓK: Divertimento, BB 118

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Vigh Andrea (hárfa), Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora), Drahos Béla (fuvola), Szatmári Zsolt (klarinét)
Accord Quartet
Debussy-est a szerző halálának 100. évfordulójára
DEBUSSY: Egy faun délutánja
DEBUSSY: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára
DEBUSSY: Két tánc
DEBUSSY: Fehéren és feketén
DEBUSSY: Lindaraja
DEBUSSY: Hat antik felirat
DEBUSSY: Kis szvit

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Baráth Emőke, Szutrély Katalin, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
MOZART: C-dúr („Jupiter”) szimfónia K. 551
MOZART: c-moll mise, K. 427
19:00 : Pécs
Kodály Központ

Giovanni Guzzo (hegedű)
Pannon Filharmonikusok
Vezényel: Howard Williams
BERNSTEIN: Candide − nyitány
BERNSTEIN: Szerenád – Platón: A lakoma című műve nyomán
ELGAR: II. szimfónia
A mai nap
született:
1942 • Daniel Barenboim, karmester, zongorista
elhunyt:
1787 • Christoph Willibald Gluck, zeneszerző (sz. 1714)
1963 • Reiner Frigyes, karmester (sz. 1888)