Poulenc opera repertoáron? Kassán lehetséges.
2015, Október 29
Štátne divadlo Košice
Poulenc: Karmeliták párbeszédei
De la Force márki: Marián Lukáč
Rytier de la Force: Jaroslav Dvorský
Blanche de la Force: Jeanette Zsigová
Thierry: Pavol Spišský
Madame de Croissy: Adriana Hlavsová
Constance de Saint-Denis nővér: Michaela Várady
Mária anya: Lucie Hilscherová
Első rendbiztos: Titusz Tóbisz
Második rendbiztos: Marek Gurbaľ
jelmez: Danica Hanáková
vezényel: Ondrej Olos
Ilyenkor nagyon nehezemre esik utólag értelmeznem Boulez híres kijelentését az elavult operajátszásról. Amikor az az interjú elhangzott, nagyjából tíz éve készen voltak azok a Poulenc operák, amelyek azóta is kényszerítő erővel, könyörtelen hatásossággal bizonyítják, hogy létezik és működik a modern opera. Ma is katartikusak és frissek ezek a művek, akár egy kísérleti műhelyben, akár patinás színpadokon adják elő őket. Az operaházakat nem felrobbantani kell, hanem ilyen műveket (is) játszani bennük.
Jut eszembe: mikor volt Budapesten repertoáron akármelyik is?
Jó, az „Emberi hang” (Voix humaine) nem olyan darab, amit akármely társulat műsorra tűzhetne, ezt a szerepet egyedül az a szoprán oszthatja ki saját magára, aki képes előadni azt, és ambicionálja is a feladatot. Nálunk a több, mint harminchárom éve halott Házy Erzsébet volt az utolsó, aki egy TV felvételt készített belőle…
A Tiresias keblei címűt Kovalik Balázs vezetésével előadták a Zeneakadémia operista növendékei a szentendrei városháza udvarán, kevés szerencsés néző előtt, egyetlen egyszer – éppen tizennégy évvel ezelőtt.
A Karmeliták párbeszédei viszont igazi kamara-opera. Nem igényel nagy színpadtechnikát, és az énekesekkel szemben sem támaszt teljesíthetetlen követelményeket. A Miskolci Operafesztiválon elő is adta a Zágrábi Horvát Nemzeti Színház Társulata – szintén egyszer.
Ha valaki ezekről lemaradt, mert nem fért be, vagy nem értesült időben, esetleg éppen aznap halaszthatatlan elfoglaltsága volt, akkor „így járt – sajnáljuk”. Nekik csak annyit mondunk, mint a kádár-kor alkatrészkereskedője, - széttárt karokkal, inkább cinikus, mint humoros kacsintással – próbálja meg a bécsi út (túlsó) végén…
Esetleg az ellenkező irányban!
Nemrég mindenféle egyéb okból jártam Kassán, szóval teljesen véletlenül tudtam meg, hogy az ottani Nemzeti Színház társulata - a többé kevésbé szokásos Verdi és Puccini repertoár mellett - játssza a Karmeliták párbeszédeit…
Szerintem nem is tudják elképzelni, hogy mennyi fejtörést okoztak nekem ezzel! Hét közepén? Nem lesz idő visszajönni, szállással együtt ráadásul már elég drága is. Lehet ott még jegyet kapni? Egy jobb hangversenyért már sokfelé elmentünk - Szegedre pedig talán már egyedül is odatalálna az autónk - de Kassán teljesen ismeretlen vagyok, se tapasztalatok, se kapcsolatok.
Aztán rájöttem, hogy az őszi szünet miatt egy kicsit jobban ráérünk odamenni és ha pénteken nem kell korán kelnem, akkor egy éjszakai autózással a szállást is megspórolhatjuk. Nem hamar lesz még egy hasonló lehetőség.
Aztán a valóság még egyszerűbbnek bizonyult. Utazás, belépő, stb. együtt sem volt túl drága (itthon egy-egy nevesebb eseményre már a puszta jegy többe kerül…), könnyen odataláltunk, és a parkolóhelyért sem kellett küzdeni. Ráadásul - így utólag már elárulhatom – nagyon is megérte!
A színház társulata nem tűzött ki teljesíthetetlen célokat maga elé. Minden ponton érezhető volt, hogy kifejezetten okosan és ügyesen gazdálkodnak az erőforrásaikkal. Nagyon erős – mondhatni „ütős”, hatásos kamaraoperát állítottak színpadra minimális díszlettel, sőt, tulajdonképpen díszletek nélkül.
Ki tudja, lehet, hogy Zeffirelli igazi terméskövekből építené meg a Conciergerie börtön pontos mását, de az közel sem lenne olyan hatásos, mint amikor a lumpen forradalmár egy krétával rajzol kört a földön térdelő apácák köré. Félelmetes, vérfagyasztó jelenet.
A kassai társulat a szereposztást is figyelemreméltón oldotta meg. Jeanette Zsigová nagyon fiatal szoprán, szép hang, de viszonylag bizonytalan technika. Ha van idő előkészíteni a támaszt és pozíciót, akkor cseng, de a teljes frázisok nem szólalnak meg kiegyenlített erővel. De hát a szerep szerint Blanche nem egyszerűen fiatal, hanem éretlen és bizonytalan is. Nem attól lesz hős, hogy sorsát képes alakítani, hanem attól, hogy elvállalja azt.
Madame De Croissy szerepében Adriana Hlavsová valószínűleg az ellenkezője. Idősebb, sőt talán már-már fakuló hang, de kifogástalan technikai biztonság és nagyon határozott színpadi jelenlét! Az opera első, nagy drámai csúcspontja az övé.
Mária anyához már nem elég a jól eljátszott karakter, az a szerep vokális szempontból is nagyon igényes. Lucie Hilscherová pedig minden szempontból kiváló. Tömör és szárnyaló mezzoszoprán, kellő fénnyel és volumennel. Igazi matriarcha volt az apácák között, nagyon tetszett.
A többi szereplő közül még két embert szeretnék név szerint is megemlíteni: a két rendbiztos, Titusz Tóbisz és Marek Gurbaľ, vokális teljesítménye is felettébb ígéretes!
A zenekar színvonalas, habár híján vannak annak a tömör, összecsiszolt hangzásnak, ami csak a legjobbakat jellemzi.
A karmester szintén szemtelenül fiatal és nyilván fog még tanulni, fejlődni. Az egyértelműen kiderült, hogy már most pontosan és megbízhatón irányít!
Poulenc operája az egyik legfelemelőbb, legkatartikusabb mű, amit ismerek. A Kassai Színház részéről már az is nagyon komoly érdem lett volna, hogy ezt a csodálatos darabot műsorra tűzték, ráadásul úgy, hogy a dráma működik, érvényesül, szóval valóban felemel és valóban katartikus.
A történetnek van egy-két tanulsága.
Lehet, hogy Budapestről csak valóban különleges körülmények között lehet bevállalni egy ekkora kirándulást csak az opera kedvéért, de szívesen tudnánk többet az ottani előadásokról, hírekről. Miskolc, Sárospatak, Sátoraljaújhely – és talán Nyíregyháza - tekintetében viszont nagyon is komolyan kéne venni a Kassai Színház viszonylagos közelségét. Miskolcnak van egy nagyon jó szimfonikus zenekara, Nyíregyháza pedig kórusairól híres – de számottevő operajátszás egyik városban sincs…
Törekszik-e arra Kassa, hogy ilyen regionális opera-központ legyen?
Az ügynek használna egy kicsit bővebb – és internacionálisabb – tájékoztatás. A helyszínen sem a pénztárban, sem a hostessek között nem találtunk olyat, aki a szlovákon kívül más nyelven tudott volna segíteni (a magyaron kívül természetesen csekély német és angol tudásunkkal is próbálkoztunk.) Egyébként mindenki nagyon kedves és segítőkész volt.
Azt az egyet fájlalom, hogy sem ott, sem utólag nem sikerült kiderítenem, hogy a több helyen kettőzött szereposztásból aznap este pontosan kiket hallottunk. Ahol az Interneten talált fotók és a személyes emlékek alapján sikerült valakit beazonosítani, ott azt a nevet írtam, de ezúton is bocsánatot kérek minden érintett személytől, ha valahol tévedtem volna.
(Végül Rastislav Pistrák Úrtól megkaptam a pontos névsort - hálásan köszönjük!)
fotó:© Joseph Marčinský
Külön köszönet Viera Hronskának és Rastislav Pistráknak a segítségért.
