vissza a cimoldalra
2018-08-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61026)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1003)
Operett, mint színpadi műfaj (3663)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2841)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (761)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1466)
Franz Schmidt (3168)
Élő közvetítések (7357)
High Fidelity - beállt a jégkorszak? (545)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4331)
Beethovenről - mélyebben (682)
Kolonits Klára (1075)
Jules Massenet ! Ki ismeri ? (303)
Wagner (2609)
Opernglas, avagy operai távcső... (20130)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6684)
Pantheon (2248)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Gavrilov-Rattle tengely, avagy a szemtelenség ára – Prokofiev: Piano Concerto No.1, Ravel: Concert for the left hand, etc.
- zéta -, 2015-09-21 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Gavrilov, Rattle, Warner Andrei Gavrilov – piano
London Symphony Orchestra
vez. Simon Rattle
WARNER 0825646116614

A lemez hátoldalán két szemtelenül fiatal arc hajol a kotta fölé, 22 évesek e lemez készítésekor: a zongoránál az alig serkenő bajuszú orosz fenegyerek, a mára feltűnően elcsendesedett Andrej Gavrilov, míg a pálcát tartó göndör hajú, a mostanára már Sir-ré lett Simon Rattle. Nem mindennapos, hogy ennyi idősen lemezstúdióba vonulhattak, de hát nem mindennapos pálya előtt állottak 1977-ben. Idén érkeztek be a hatodik x-be, a pianista éppen a mai napon. Gondolom, a Warner épp e kettős jubileum kapcsán dobta újra piacra a CD-jüket.

Amikor feltesszük a lejátszóba, a mindent elsöprő lendület szinte szét is veti azt. A zeneirodalom talán legszilajabb zongoraversenye, a Prokofjev Első a talán legszilajabb előadásban. Olyan ez, mint amikor a focipályán egy tökéletesen szervezett csapat tíz emberrel egyszerre támad: megállíthatatlanok. Csak zúdulnak egyre. Néha az az érzésünk, hogy egy-egy szöktetés már utolérhetetlenül hosszú, de azután a csatár épp az alapvonalnál eléri és védhetetlenül küldi a hálóba a pöttyöst.

Az elsöprő tempón túl a tökéletes összjáték teszi e felvételt örökérvényűvé. És igaza volt annak, aki ezt két ifjút a stúdióba küldte, ez ma csak öreguras kocogás lenne, kellemes (és kicsit uncsi) rutinmunka.

A második tételben a többszöri meghallgatásnál már találunk szeplőket, mert ott nem nyargalni kell, azt a tételt nem a lendület viszi előre, hanem a színek. Nos, azt a párás-ködös, Gulácsy Lajosra emlékeztető szecessziós hangulat talán nem sikerült eszményire. De nincs idő ezen hosszan elmélkedni, mert a zárótétel bacchanáliaszerű gigantikus tombolása mindent elsöpör.

Ugyanez a képlet Ravel híres-hírhedt Balkezes zongoraversenyénél is. Száguldás ezerrel, de a megállásoknál a karakterek kibontása mindig tökéletesen sikerül. És maradéktalanul érvényesül a szerzői szándék, hogy egy pillanatig se tűnjön fel, hogy csak egyetlen kéz van munkában a zongoránál. A Londoni Szimfonikusok színkezelése lenyűgöző, a pianista virtuozitása felettébb meggyőző, az összjáték Rattle-vel egyszerűen tökéletes. Azt a darabzáró fergeteges crescendót kevesen tudják ennyire hatásosra venni.

A két zongoraverseny között Gavrilov eljátszik két aprócska, de mutatós tételt a Rómeó és Júlia balett Prokofjev által zongorára átírt változatából. A pianista imponáló karakterizáló képességét nem teszi különösebb erőpróba elé a feladat.

És amikor már a képzeletbeli tízes skálán beírnám a 9,5-et, a CD-játszó egy utolsó trackre léptet: Ravel híres műve, a Pavane egy infánsnő halálára ezúttal zongorán. Technikailag egy cseppet sem jelenthetne problémát, mégis döbbenettel észleljük, hogy a remek felkészültségű, pompás adottságokkal rendelkező pianista egyszerűen nem tud mit kezdeni a darab rezignált melankóliájával. Beszorítva érzi magát a ppp és a mp közé, ezért minduntalan kitör. Férfiasan megdönget akkordokat, indokolatlanul fel-felgyorsít, amikor a csendes elmerengésnek lenne helye. Azt gondolom, hogy ahogy a zongoraversenyeket ma már nem játssza akkora tűzzel Andrej Gavrilov, úgy a Pavane előadására most, hatvanévesen érkezett el az idő.

A szemtelen fiatalság akkor és ott, 1977-ben visszaütött.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1933 • Janet Baker, énekes