vissza a cimoldalra
2019-04-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (23)
Társművészetek (1299)
Erkel Színház (9939)
Pantheon (2341)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4337)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (163)
Kolonits Klára (1093)
Élő közvetítések (7829)
László Margit (195)
Milyen zenét hallgatsz most? (25018)
Balett-, és Táncművészet (5793)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1640)
Franz Schmidt (3313)
Operett, mint színpadi műfaj (3886)
Thomas Hampson (266)
Charles Gounod (221)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A Gavrilov-Rattle tengely, avagy a szemtelenség ára – Prokofiev: Piano Concerto No.1, Ravel: Concert for the left hand, etc.
- zéta -, 2015-09-21 [ Hangszeres művek ]
nyomtatóbarát változat

Gavrilov, Rattle, Warner Andrei Gavrilov – piano
London Symphony Orchestra
vez. Simon Rattle
WARNER 0825646116614

A lemez hátoldalán két szemtelenül fiatal arc hajol a kotta fölé, 22 évesek e lemez készítésekor: a zongoránál az alig serkenő bajuszú orosz fenegyerek, a mára feltűnően elcsendesedett Andrej Gavrilov, míg a pálcát tartó göndör hajú, a mostanára már Sir-ré lett Simon Rattle. Nem mindennapos, hogy ennyi idősen lemezstúdióba vonulhattak, de hát nem mindennapos pálya előtt állottak 1977-ben. Idén érkeztek be a hatodik x-be, a pianista éppen a mai napon. Gondolom, a Warner épp e kettős jubileum kapcsán dobta újra piacra a CD-jüket.

Amikor feltesszük a lejátszóba, a mindent elsöprő lendület szinte szét is veti azt. A zeneirodalom talán legszilajabb zongoraversenye, a Prokofjev Első a talán legszilajabb előadásban. Olyan ez, mint amikor a focipályán egy tökéletesen szervezett csapat tíz emberrel egyszerre támad: megállíthatatlanok. Csak zúdulnak egyre. Néha az az érzésünk, hogy egy-egy szöktetés már utolérhetetlenül hosszú, de azután a csatár épp az alapvonalnál eléri és védhetetlenül küldi a hálóba a pöttyöst.

Az elsöprő tempón túl a tökéletes összjáték teszi e felvételt örökérvényűvé. És igaza volt annak, aki ezt két ifjút a stúdióba küldte, ez ma csak öreguras kocogás lenne, kellemes (és kicsit uncsi) rutinmunka.

A második tételben a többszöri meghallgatásnál már találunk szeplőket, mert ott nem nyargalni kell, azt a tételt nem a lendület viszi előre, hanem a színek. Nos, azt a párás-ködös, Gulácsy Lajosra emlékeztető szecessziós hangulat talán nem sikerült eszményire. De nincs idő ezen hosszan elmélkedni, mert a zárótétel bacchanáliaszerű gigantikus tombolása mindent elsöpör.

Ugyanez a képlet Ravel híres-hírhedt Balkezes zongoraversenyénél is. Száguldás ezerrel, de a megállásoknál a karakterek kibontása mindig tökéletesen sikerül. És maradéktalanul érvényesül a szerzői szándék, hogy egy pillanatig se tűnjön fel, hogy csak egyetlen kéz van munkában a zongoránál. A Londoni Szimfonikusok színkezelése lenyűgöző, a pianista virtuozitása felettébb meggyőző, az összjáték Rattle-vel egyszerűen tökéletes. Azt a darabzáró fergeteges crescendót kevesen tudják ennyire hatásosra venni.

A két zongoraverseny között Gavrilov eljátszik két aprócska, de mutatós tételt a Rómeó és Júlia balett Prokofjev által zongorára átírt változatából. A pianista imponáló karakterizáló képességét nem teszi különösebb erőpróba elé a feladat.

És amikor már a képzeletbeli tízes skálán beírnám a 9,5-et, a CD-játszó egy utolsó trackre léptet: Ravel híres műve, a Pavane egy infánsnő halálára ezúttal zongorán. Technikailag egy cseppet sem jelenthetne problémát, mégis döbbenettel észleljük, hogy a remek felkészültségű, pompás adottságokkal rendelkező pianista egyszerűen nem tud mit kezdeni a darab rezignált melankóliájával. Beszorítva érzi magát a ppp és a mp közé, ezért minduntalan kitör. Férfiasan megdönget akkordokat, indokolatlanul fel-felgyorsít, amikor a csendes elmerengésnek lenne helye. Azt gondolom, hogy ahogy a zongoraversenyeket ma már nem játssza akkora tűzzel Andrej Gavrilov, úgy a Pavane előadására most, hatvanévesen érkezett el az idő.

A szemtelen fiatalság akkor és ott, 1977-ben visszaütött.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Saki Kono zongora diplomakoncertje
BYRD: My Ladye Nevels Grownde
SOSZTAKOVICS: 7. (A-dúr) prelúdium és fúga, op. 87/7
SOSZTAKOVICS: 12. (gisz-moll) prelúdium és fúga, op. 87/12
SOSZTAKOVICS: 15. (Desz-dúr) prelúdium és fúga, op. 87/15
SOSZTAKOVICS: 24. (d-moll) prelúdium és fúga, op. 87/24
J.S. BACH: f-moll zongoraverseny, BWV 1056
Szokolay Balázs (zongora)
SOSZTAKOVICS: 2. (e-moll) zongoratrió, op. 67
Mikola Ivanovich Román (hegedű), Háry Péter (cselló)
Saki Kono (zongora)

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Trio Encuentro: Tóth Kristóf (hegedű), Agárdi Eszter (gordonka), Szőcs Henrik (zongora)
"Kontrasztok"
SCHUBERT: 2. (Esz-dúr) zongoratrió, D. 929
RAVEL: a-moll zongoratrió

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Miklósa Erika (szoprán), Balázs János (zongora)
"Zongopera"
Donizetti, Verdi, Strauss, Piazzola áriái, Cziffra György átiratai és improvizációk
19:00 : Kaposvár
Szivárvány Kultúrpalota

Operát az Operából! – Belföldi turné
'Puccini Itáliája' operagála
Koncertszerű előadás

19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Kiss Péter (zongora)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Vajda Gergely
LISZT: A bölcsőtől a sírig (Von der Wiege bis zum Grabe)
VAJDA GERGELY: Szomorú Vasárnap Variációk
LISZT: A-dúr zongoraverseny Nr. 2.
MENDELSSOHN: V. (D-dúr) ,,Reformáció’’ szimfónia, Op. 107.
A mai nap
született:
1857 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző († 1919)
1858 • Ethel Mary Smyth, zeneszerző († 1944)