vissza a cimoldalra
2020-01-25
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (836)
Élő közvetítések (8354)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (605)
Zenetörténet (262)
Kimernya? (3421)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4662)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3645)
Franz Schmidt (3511)
Pantheon (2511)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1850)
Operett, mint színpadi műfaj (4207)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62059)
Kedvenc magyar operaelőadók (1155)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2708)
Palcsó Sándor (279)
Miller Lajos (91)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az énekes – Alexandru Agache születésnapi köszöntése
- ppp -, 2015-08-16 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Alexandru Agache Él egy énekes Budapesten. Vagy inkább egy Énekes, mondanám, így, nagybetűvel, mert hát nem akármilyen művészről beszélünk. Hosszú karrier után érkezett el hozzánk, és nem is szerződés vezette, hanem magánéleti okok. A Sors: lám, így találkozhat össze egy ember és egy város, egy ország operaéletének útja.

Távolról indult és nagyon messzire jutott. Kincses Kolozsvár egyik operaházának tagjaként járt először nálunk a 80-as években, amikor még két szocialista ország kulturális cseréjének köszönhettük, hogy a fiatal Agache bemutatkozott a pesti közönségnek. A Traviata öreg Germont-ját énekelte, valószínűtlenül fiatalon, partnere Kukely Júlia volt. Szép, fiatalos, karcsú bariton hangra emlékezem, kiváló magas regiszterrel, melyet akkor a neves kritikus, Kertész Iván is kiemelt írásában, jelentős énekespálya lehetőségét látva benne. A bemutatkozást nem követte újabb előadás, évtizedekig. A Sors — akkor — más irányba vitte.

Énekversenyen győzni, kis színházakba eljutni tipikus pályakezdés, amelyet csak kivételes esetekben szokott követni nemzetközi karrier. Agache egyike volt a kivételes eseteknek: az olasz és francia városok színházai után elég hamar bevette a nagy európai operaházak erődítményeit is. Zürich, Párizs, London, Bécs, Berlin, Madrid népszerű vendége volt igen hamar, aztán jöttek a nagy amerikai városok egymás után, Houston, Chicago, többnyire a hamar megtalált, hangjához és egyéniségéhez legjobban illő Verdi-repertoárban.

A világ azonnal felismerte, hogy született, páratlan adottságú Verdi-baritonnal áll szemben, és ezen minőségében alkalma volt a világ legnagyobb énekeseivel, karmestereivel dolgozni Mutitól Levine-ig, Gruberovától Pavarottiig. Solti György haláláig a nagy mester egyik kedvelt énekese volt, utolsó felvételén, a Cantata Profanában is ő volt a bariton szólista, ahogy egy évtizeddel korábban legendás londoni, filmszalag által is megörökített Boccanegrában is ő volt a címszereplő. Gyorsan felfedezték a nagy lemezcégek is, Rigoletto és Lammermoori Lucia-felvétele — ez utóbbi Gruberova oldalán és Bonynge pálcája alatt — nagy szakmai sikert aratott.

A gyors karrier ellenére viszonylag későn jutott el a Metropolitanbe. Későn, de nem késve le semmiről: több produkció szériáiban is nagy sikert aratott, Luna gróf, Boccanegra és Amonasro után egyik legkedvesebb szerepében, Az álarcosbál Renatójaként brillírozott. A produkció broadcastjét a Bartók Rádió is átvette, így legalább a rádión keresztül a magyar közönség is hallhatta a Placido Domingo vezényelte előadást.

Ezekre az élményekre hagyatkozva Agachét jómagam egy pazar hangú baritonnak ismertem meg, de hogy milyen formátumú énekművész, csak akkor tudtam meg, mikor élőben találkoztam vele, színpadon, egymás után több szerepben is. Évtizedes vesszőparipám, hogy egy operistát csak a színházban látottak alapján lehet megítélni, a rádión keresztül vagy lemezről hallottak csak egyfajta támpontot adhatnak. Az elmúlt években Agache számos egymástól nagyon eltérő alakban mutatta meg egészen kivételes hangi és színpadi adottságait.

Hallottuk azokban a szerepekben, amelyekben legnagyobb sikereit aratta külföldön: volt Macbeth és Boccanegra, Rigoletto és ismét Giorgio Germont. De nálunk debütált Wagner-énekesként, A bolygó hollandi címszerepében az évad revelációját nyújtva; és bár Scarpia nem tartozott a leggyakrabban énekelt szerepei közé, a pesti színpadon megformált rendőrfőnöke egyik emblematikus alakítása lett. Hollandija és egy győri koncerten énekelt frenetikus Luna grófja mellett az előző szezonban látott Nabucco és Falstaff alakításait emelném ki okvetlenül, melyekkel, úgy érzem, nevét örökre beírta a magyar operatörténet láthatatlan könyvébe.

Alexandru Agache A közönség és egy színház vezetése hamar hozzászokik, hogy ilyen kaliberű énekest hallhat ill. foglalkoztathat. Talán az idő múlásával természetesnek is veszi, anélkül, hogy tudatában lenne kivételes jelentőségének. Ezért emlékeztetni kell rá, hogy Alexandru Agachéhez fogható bariton-nagyság, az övéhez mérhető nemzetközi karrierrel és reputációval, Svéd Sándor óta nem állt folyamatosan a magyar operaszínpad rendelkezésére. Itt jár közöttünk a világ ma élő egyik legnagyobb baritonistája, aki, meggyőződésem, vokálisan, énektechnikailag és zenei formálásban is éppen itt, Budapesten érte el pályacsúcsát. Felfoghatatlan szerencse, amelyet óriási felelősség kezelni, élni vagy nem élni vele.

Ami a közönséget illeti, semmi gond: saját fülemmel hallottam, mikor egy hölgy a pénztárban a Nabuccóra akart jegyet venni, hozzátéve: „de arra, amiben az Agache énekel”. A közönség megértette, hogy egy olyan színházban, ahol mindenki egy-egy alkalomra és szerepre szerződéssel énekel, nem tagként, ott nem az a kedvenc, akit annak kijelölnek, vagy évtizedes munkával kiérdemelte, hanem az, aki valódi, nagy élményt ad. A fórumok is bizonyítják, hogy a nézők közül már senki nem tekinti vendégnek. Mikor nekünk énekel, Agache a mienk.

A Café Momus oldalán megjelent korábbi interjújából is kiolvasható volt, hogy művészi nagysága és nemzetközi sikerei ellenére Agache hallatlan kedves, szerény ember is. Ezt erősítették meg azok a hozzászólások, kommentek, melyeket a fórumra kollegái, operaházi zenészek, kórustagok írtak, kedves embernek, jó kollegának, „csudaművésznek” nevezve. Ajánlanám megfigyelni mindenkinek, aki színpadon látja, milyen póztalanul és egyszerűen fogadja a közönség legnagyobb ovációját is az előadás végén. Semmi mesterkéltség, semmi felesleges színpadiasság: Agache a szerepben sztár, nem a függöny előtt.

Egy énekes életkora tulajdonképpen érdektelen lexikonadat. Aki akarja, utánanézhet az interneten is. Egyetlen dolog számít: hogyan szól a voce, milyen az általános hangi- és művészi kondíció. Ilyen értelemben Agache fiatal, de már tökéletesen érett művész. Abszolút virágkorban. Zengjünk hát neki most egy jó nagy, jó hangos „Happy Birthday”-t — és utána várjuk, kérjük, hogy énekeljen nekünk még sokáig Ő, az ÉNEKES.

Verdi: Il trovatore - Luna gróf áriája
Alexandru Agache (bariton), vezényel: Rico Saccani
Houston 1992

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

SCHUBERT: a-moll („Arpeggione”) cselló-zongora szonáta, D. 821
Dóczi Péter (cselló), Sándor Zsuzsa (zongora)
MOZART: 1. (D-dúr) fuvolanégyes, K. 285
Bíró Zsófia (fuvola), Ecseki Anikó (hegedű), Tóth Balázs (brácsa), Magyar Gábor (cselló)
GERSHWIN: Három prelűd (Novák András átirata)
Rumy Balázs, Novák András (klarinét), Mersei Zsolt, Csongár Péter (basszusklarinét)
BRAHMS: Magyar táncok (Veronique Poltz átirata)
Gjorgjevic Dóra, Ittzés Zsuzsa (pikkoló), Kassai István (zongora)
ROSSINI: Három ária a Sevillai borbélyból (Werner Gábor átirata)
Mohai Bálint, Bánfi József, Tüske Aladár (fagott)

11:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

16:00 : Budapest
Pesti Vigadó

Schöck Atala (ének)
Háry Ágnes (brácsa)
Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Kovács János
BERLIOZ: Fantasztikus szimfónia; II. tétel: Bál, IV. tétel: Menet a vesztőhelyre; V. tétel: Boszorkányszombat
Faust elkárhozása – drámai legenda
Szilfek tánca a II. részből
Rákóczi-induló az I. részből
Nyári éjszakák – dalciklus
I. dal: Villanella
II. dal: A rózsa lelke
A trójaiak – opera
A núbiai rabszolgák tánca
Harold Itáliában – szimfónia brácsaszólóval
IV. tétel: Rablók orgiája – Emlékezés letűnt jelenetekre
Rómeó és Júlia – drámai szimfónia
Mab királynő – Scherzo

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Keskeny Richárd, Sas Dániel (zongora)
"Hangulatkoncert"
BRAHMS: VI. magyar tánc
LISZT: B-A-C-H fantázia és fúga
LISZT: XIII. magyar rapszódia
BARTÓK: Szonáta, Sz. 80, BB 88
BARTÓK: Improvizációk magyar parasztdalokra, op. 20, Sz. 74, BB 83
POULENC: Szonáta zongorára, négy kézre, FP 8

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Lajkó István (zongora)
David Oistrakh Quartet: Andrej Baranov, Rogyion Petrov (hegedű), Fedor Belugin (brácsa), Alexej Zsilin (cselló)
"Négyszer négyes plusz egy"
MENDELSSOHN: 6. (f-moll) vonósnégyes, op. 80
CSAJKOVSZKIJ: 1. (D-dúr) vonósnégyes, op. 11
DVOŘÁK: 2. (A-dúr) zongoraötös, op. 81
22:00 "Kóda" - beszélgetés a közreműködőkkel

19:45 : Budapest
Olasz Kultúrintézet

A Budapesti Fesztiválzenekar művészei
Gálfi Csaba (brácsa), Juhász Barna (brácsa), Pivon Gabriella (fuvola), Polónyi Ágnes (hárfa)
Koncertmester: Pilz János
VIVALDI: g-moll concerto két hegedűre, csellóra és vonósokra, RV 578
HÄNDEL: D-dúr concerto grosso, HWV 323
BACH: 6. (B-dúr) Brandenburgi verseny, BWV 1051
MOZART: 4. (D-dúr) szimfónia, K. 19;
C-dúr versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra, K. 299
17:00 : Martonvásár
Brunszvik-kastély

Puskás Tícia (hegedű), Kállay Ágnes (cselló), Marosfalvi Tünde (zongora)
DEBUSSY: g-moll szonáta, no. 3, L. 140
DEBUSSY: G-dúr trió, L. 3
BARTÓK: Román népi táncok, BB 68 (Székely Zoltán átirata)
PIAZZOLLA: Oblivion (cselló-zongora átirat)
A mai nap
történt:
1909 • Az Elektra bemutatója (Drezda)
született:
1886 • Wilhelm Furtwängler, karmester († 1954)
1913 • Witold Lutosławski, zeneszerző († 1994)
elhunyt:
1967 • Ettore Bastianini, operaénekes (sz. 1922)
1978 • Palló Imre, énekes (sz. 1891)