vissza a cimoldalra
2019-04-24
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11346)
A csapos közbeszól (95)

Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4344)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (29)
Élő közvetítések (7830)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1641)
Franz Schmidt (3314)
Társművészetek (1301)
Erkel Színház (9939)
Pantheon (2341)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (163)
Kolonits Klára (1093)
László Margit (195)
Milyen zenét hallgatsz most? (25018)
Balett-, és Táncművészet (5793)
Operett, mint színpadi műfaj (3886)
Thomas Hampson (266)
Charles Gounod (221)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Nicolai Gedda 90
- zéta -, 2015-07-11 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Nicolai Gedda A 60’-as évek legvégén kapott ránk, utána évente, kétévente biztosan lehetett számítani rá. Azokat a csúcsszerepeit énekelte az Operaházban és az Erkel Színházban, amit a világban a legtökéletesebben tudott: Faust, Mantuai herceg, Alfredo, Edgardo, Lenszkij, Rodolphe, Cavarradossi, némelyiket négyszer is hallhattuk. Kitűzték még Nemorinora is egyszer, de azt lemondta, mert idős édesanyját váratlan baleset érte, haza kellett sietnie.

De nemcsak operát énekelt, hanem dalesteket, négyet, vagy ötöt az évek során a zsúfolásig megtelt Zeneakadémián. Nicolai Gedda a tematikus dalestek híve volt. Tavaszi dalcsokor, Goethe-versekre komponált művek, Dalok az utazásról, stb. A preklasszikusoktól egészen a kortársakig.

Színpadilag nem nyújtott különösebben nagy élményt, magas, karcsú férfi, de a mozgásban csak annyit tett, ami nem veszélyeztette a tökéletes éneklést. A tökéletes éneklés, ez lehetett az ars poeticája, mindent ennek rendelt alá.

Pályája üstökösként indult, mert amikor Stockholmban elénekelte Adolphe Adam operájának híres-hírhedt címszerepét, Chapelou-t azokkal az atombiztos felső D-kkel, másnaptól szerződésekkel bombázták. A felső kvartja is a világelsők közé röpítette volna, de neki volt még jónéhány hangja a magas C’ felett is (A puritánokban még háromvonalas F’ is, aminél magasabbat még zeneszerző nem írt tenorista számára). Néhány hónappal később már Walter Legge londoni irodájában válogatott Herbert von Karajan lemezfelvételi ajánlatai között.

Egy ideig Mozart-specialistának gondolták, utána a francia repertoár gazdája lett, majd az olasz bel canto ritkaságok rajongói kedvelhették meg. Szinte mindenevő volt, Bachtól Bernsteinig bármi jöhetett, ami hangilag feküdt neki. Ezt a fél mondatot alaposabban elemeznünk: ami hangilag feküdt neki. Nicolai Gedda csak olyan darabokat vállalt el, ami a jellegzetesen karcsú hangjához illett. Talán csak egyszer tévedt meg, amikor valamely felelőtlen karmester (Silvio Varvisora gyanakszom) rábeszélte a Lohengrin címszerepére még 1966-ban. Elénekelte hat alkalommal, de nem esett jól neki, ahogy egy interjúban visszaemlékezett rá, úgy érezte, hangja elveszíti a hajlékonyságát. Fél évre mindent lemondott hát és még az időközben postázott bayreuth-i meghívót is nyugodt lélekkel hajította szemétkosárba.

Pedig ha annak a 66’-os Lohengrinnek a felvételét meghallgatjuk, egy tökéletes produkciót hallhatunk. De Gedda azon kivételes énekesek közé tartozott, aki saját maga tartotta karban a hangját, nem szorult külső kontroll segítségére, így neki elhihetjük, hogy miért hátrált vissza Wagnertől. Azért, hogy a későbbiekben újra Arturo (A puritánok), Hüon (Oberon), Raoul (A hugenották), Benvenuto Cellini vagy Faust lehessen, könnyedén szórhassa tovább a magasságokat.

Hangjával mindent képest volt kifejezni. Egyik magyarországi fellépéséről így írt a máskor oly mértéktartó kritikus:

Nemcsak a tenorhang fényes, nyílt felső régiójáról és a középfekvés intenzív deklamáló és karakterizáló képességéről vagy a hang valamennyi regiszterét a közlekedőedényben cirkuláló víz cseppfolyósságának gáttalanságával, természetességével könnyedén átsikló, átívelő s mindig kifejező orgánumról lehetne tanulmányt írni, hanem a már az ének-színészet körébe tartozó hangvételfajtáról is, a félhangon való éneklésről, a lefojtott hangadásról, a fejhangokról, a szinte zárt szájjal való éneklésről, nem is beszélve a dalok szövegének illusztrációjául, ábrázolásául szolgáló hangkarakterek nyüzsgő rajáról. Egyszóval ezt a sokféleséget, ezt a rengeteg árnyalatot, ezt az alakítókészséget ilyen gyönyörű hanggal társulva talán senkinél nem találjuk ma meg zenei világunkban.” A szinte mindig kimért és tárgyszerű Kroó György rajongott így az 1982. október 8-i dalestet követően az akkor 57 esztendős, a papírforma szerint idősnek tekintendő énekesről.

Mert Nicolai Gedda egyszerűen mindent tudott, de nemcsak technikai értelemben, hanem kifejezésben. A rútat éppúgy ki tudta fejezni, mint a gyönyörűségeset, a lágyságot pontosan ugyanúgy, mint a durvaságot. Tudott magasztos, pátosszal telt lenni, de mókás, nevetséges is. A pityókás alakot éppoly természetességgel jelenítette meg, mint mulyát, a kérkedőt vagy a daliást, a hőst éppúgy, mint az esendőt.

Bár a könnyebb műfaj nem állt távol tőle, hiszen jó néhány operett etalonfelvétele fűződik a nevéhez, mégis pontosan tudta a határt, mert a három tenor stadionkoncertjeitől borzadva fordult el.

Pár hónapja szaladt végig az internet világán a hír, hogy elhunyt, de szerencsére nemsokára követte a cáfolat: visszavonultan él svájci otthonában és jól van. Köszönve a sok örömet, amit a hosszú pályáján adott nekünk, csak további jó egészséget kívánunk neki a magunk felhőtlen örömére.

Hírek
• A Nemzeti Filharmonikusok sajtótájékoztatón ismertette 2019/2020-as évadát
Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Varga Zsuzsanna (oboa, oboa d'amour), Ruskó Rózsa (fuvola), Farkas András (tenor), Riho Noma, Tóth-Vajna Zsombor (csembaló)
"Hangulat Extra"
J.S. BACH: G-dúr triószonáta, BWV 1039
J.S. BACH: Wie schön leuchtet der Morgenstern, BWV 1 - Ária, No. 5 (Unser Mund und Ton der Saiten)
HÄNDEL: g-moll triószonáta, HWV 393
J.S. BACH: F-dúr prelúdium és partita, BWV 833
J.S. BACH: a-moll minor partita - részletek
J.S. BACH: Liebster Gott, wenn werd ich sterben?, BWV 8 - Ária, No. 2 (Was willst du dich, mein Geist, entsetzen)

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia

"Liszt Ferenc és a Schumann-házaspár"
SCHUMANN: Mirtuszok, op. 25 – 1. Widmung (Ajánlás)
SCHUMANN: Liederkreis, op. 39 – 12. Frühlingsnacht (Tavaszi éj)
SCHUMANN: Asszonyszerelem, asszonysors, op. 42 – 2. Er, der Herrlichste von allen (Ő, a legtökéletesebb)
Fenyvesi Gabriella (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
SCHUMANN-LISZT: Liebeslied (Widmung)
Kocsis Bálint (zongora)
Clara SCHUMANN: Dalok Jucundéból, op. 23
Topolánszky Laura (ének), Szabó Ferenc János (zongora)
SCHUMANN: C-dúr fantázia, op. 17
Demény Balázs (zongora)
Bevezetőt mond: Eckhardt Mária

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Konzis koncertek - Versenygyőztesek"
VIVALDI: C-dúr mandolinverseny, RV 425
Oláh Vilmos (gitár)
Közreműködik: Bogdányi Roland (gitár)
MOZART: 3. (G-dúr) hegedűverseny, K. 216 – 3. Rondeau. Allegro
Kóbor Éva (hegedű)
BOTTESINI: 2. (h-moll) nagybőgőverseny – 2. Andante, 3. Allegro
Puporka Jenő (bőgő)
MOZART: „Là ci darem la mano” – Don Giovanni és Zerlina kettőse a Don Giovanni 1. felvonásából
Halász Gergely, Dolhai Luca (ének)
CSAJKOVSZKIJ: Pezzo capriccioso, op. 62
Donáczi Cseperke (cselló)
Jazz-standardek feldolgozásai és jazz-improvizációk
A Jazz Tanszak növendékei
Nagy Emma Zenekar: Nagy Emma (ének), Kapolcsi-Szabó Levente (zongora), Kuti Laura (basszusgitár), Virág Benedek (gitár), Majsai Roland (dob)
Thorpe Gáspár Quartett: Thorpe Gáspár (gitár), Csikós Áron (dob), Nikola Bugarcic (basszusgitár), Kun Bálint (percussion)
Közreműködik a Bartók konzi szimfonikus zenekara
Vezényel: Dubóczky Gergely

19:00 : Budapest
Duna Palota

Almira Emiri (zongora), Vámosi-Nagy Zsuzsa (fuvola)
BARTÓK - PAUL ARMA: Magyar paraszt dalok fuvolára és zongorára
KODÁLY: Meditáció
ZOMBOLA PÉTER: Változó változatlan
SCHUBERT-LISZT: Szerenád
DOHNÁNYI: Ária fuvolára és zongorára
LISZT: E-dúr Legenda
BORISZ PIGOVAT: Lule Bor (Hóvirág) - albán népdal
PAOLO MARZOCCHI: Moj e vogel si floriri (Te kis aranyos) - albán népdal
FARKAS FERENC: Bihari román táncok fuvolára és zongorára

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rőser Orsolya, Németh Judit, Balczó Péter, Kálmándy Mihály (ének)
A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: Vásáry Tamás
BEETHOVEN: Fidelio – nyitány, op. 72
BEETHOVEN: 3. Leonóra – nyitány, op. 72b
BEETHOVEN: 9. (d-moll) szimfónia, op. 125

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Sümegi Eszter, Szántó Andrea, Fekete Attila, Cser Krisztián
Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Nemzeti Énekkar
Karigazgató: Somos Csaba
Vezényel: Kobajasi Kenicsiró
VERDI: Requiem
19:00 : Salgótarján
Zenthe Ferenc Színház

Operát az Operából! – Belföldi turné
'Puccini Itáliája' operagála
Koncertszerű előadás

19:00 : Pécs
Kodály Központ

A PTE Zsolnay Vilmos Fúvószenekar hangversenye

19:00 : Szombathely
Bartók Terem

Miklósa Erika
Savaria Szimfonikus Zenekar
BACH: III. Brandenburgi verseny, G-dúr, BWV 1048
BOCCHERINI: D-dúr divertimento – Éjjeli őrjárat Madridban
GRIEG: Holberg-szvit op. 40
HÄNDEL: Szerelmi mámor „Il delirio amoroso” HWV 99
A mai nap
történt:
1932 • A Székely fonó bemutatója (Budapest)
született:
1875 • Huszka Jenő, zeneszerző († 1960)
1967 • Lukács Gyöngyi, operaénekesnő