vissza a cimoldalra
2018-05-23
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60797)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (3983)
Társművészetek (1254)
Momus társalgó (6334)
Milyen zenét hallgatsz most? (24996)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11275)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2217)
Fiatal művészeink hazai és nemzetközi sikerei (321)
Erkel Színház (9285)
Operett, mint színpadi műfaj (3603)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (840)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2729)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6606)
Kimernya? (2703)
Élő közvetítések (7194)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1405)
Franz Schmidt (3125)
G.F. Händel Operák, Zeneművek (1718)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (136)
Rost Andrea (2024)
Help me! (1088)
Momus-játék (5485)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Nicolai Gedda 90
- zéta -, 2015-07-11 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Nicolai Gedda A 60’-as évek legvégén kapott ránk, utána évente, kétévente biztosan lehetett számítani rá. Azokat a csúcsszerepeit énekelte az Operaházban és az Erkel Színházban, amit a világban a legtökéletesebben tudott: Faust, Mantuai herceg, Alfredo, Edgardo, Lenszkij, Rodolphe, Cavarradossi, némelyiket négyszer is hallhattuk. Kitűzték még Nemorinora is egyszer, de azt lemondta, mert idős édesanyját váratlan baleset érte, haza kellett sietnie.

De nemcsak operát énekelt, hanem dalesteket, négyet, vagy ötöt az évek során a zsúfolásig megtelt Zeneakadémián. Nicolai Gedda a tematikus dalestek híve volt. Tavaszi dalcsokor, Goethe-versekre komponált művek, Dalok az utazásról, stb. A preklasszikusoktól egészen a kortársakig.

Színpadilag nem nyújtott különösebben nagy élményt, magas, karcsú férfi, de a mozgásban csak annyit tett, ami nem veszélyeztette a tökéletes éneklést. A tökéletes éneklés, ez lehetett az ars poeticája, mindent ennek rendelt alá.

Pályája üstökösként indult, mert amikor Stockholmban elénekelte Adolphe Adam operájának híres-hírhedt címszerepét, Chapelou-t azokkal az atombiztos felső D-kkel, másnaptól szerződésekkel bombázták. A felső kvartja is a világelsők közé röpítette volna, de neki volt még jónéhány hangja a magas C’ felett is (A puritánokban még háromvonalas F’ is, aminél magasabbat még zeneszerző nem írt tenorista számára). Néhány hónappal később már Walter Legge londoni irodájában válogatott Herbert von Karajan lemezfelvételi ajánlatai között.

Egy ideig Mozart-specialistának gondolták, utána a francia repertoár gazdája lett, majd az olasz bel canto ritkaságok rajongói kedvelhették meg. Szinte mindenevő volt, Bachtól Bernsteinig bármi jöhetett, ami hangilag feküdt neki. Ezt a fél mondatot alaposabban elemeznünk: ami hangilag feküdt neki. Nicolai Gedda csak olyan darabokat vállalt el, ami a jellegzetesen karcsú hangjához illett. Talán csak egyszer tévedt meg, amikor valamely felelőtlen karmester (Silvio Varvisora gyanakszom) rábeszélte a Lohengrin címszerepére még 1966-ban. Elénekelte hat alkalommal, de nem esett jól neki, ahogy egy interjúban visszaemlékezett rá, úgy érezte, hangja elveszíti a hajlékonyságát. Fél évre mindent lemondott hát és még az időközben postázott bayreuth-i meghívót is nyugodt lélekkel hajította szemétkosárba.

Pedig ha annak a 66’-os Lohengrinnek a felvételét meghallgatjuk, egy tökéletes produkciót hallhatunk. De Gedda azon kivételes énekesek közé tartozott, aki saját maga tartotta karban a hangját, nem szorult külső kontroll segítségére, így neki elhihetjük, hogy miért hátrált vissza Wagnertől. Azért, hogy a későbbiekben újra Arturo (A puritánok), Hüon (Oberon), Raoul (A hugenották), Benvenuto Cellini vagy Faust lehessen, könnyedén szórhassa tovább a magasságokat.

Hangjával mindent képest volt kifejezni. Egyik magyarországi fellépéséről így írt a máskor oly mértéktartó kritikus:

Nemcsak a tenorhang fényes, nyílt felső régiójáról és a középfekvés intenzív deklamáló és karakterizáló képességéről vagy a hang valamennyi regiszterét a közlekedőedényben cirkuláló víz cseppfolyósságának gáttalanságával, természetességével könnyedén átsikló, átívelő s mindig kifejező orgánumról lehetne tanulmányt írni, hanem a már az ének-színészet körébe tartozó hangvételfajtáról is, a félhangon való éneklésről, a lefojtott hangadásról, a fejhangokról, a szinte zárt szájjal való éneklésről, nem is beszélve a dalok szövegének illusztrációjául, ábrázolásául szolgáló hangkarakterek nyüzsgő rajáról. Egyszóval ezt a sokféleséget, ezt a rengeteg árnyalatot, ezt az alakítókészséget ilyen gyönyörű hanggal társulva talán senkinél nem találjuk ma meg zenei világunkban.” A szinte mindig kimért és tárgyszerű Kroó György rajongott így az 1982. október 8-i dalestet követően az akkor 57 esztendős, a papírforma szerint idősnek tekintendő énekesről.

Mert Nicolai Gedda egyszerűen mindent tudott, de nemcsak technikai értelemben, hanem kifejezésben. A rútat éppúgy ki tudta fejezni, mint a gyönyörűségeset, a lágyságot pontosan ugyanúgy, mint a durvaságot. Tudott magasztos, pátosszal telt lenni, de mókás, nevetséges is. A pityókás alakot éppoly természetességgel jelenítette meg, mint mulyát, a kérkedőt vagy a daliást, a hőst éppúgy, mint az esendőt.

Bár a könnyebb műfaj nem állt távol tőle, hiszen jó néhány operett etalonfelvétele fűződik a nevéhez, mégis pontosan tudta a határt, mert a három tenor stadionkoncertjeitől borzadva fordult el.

Pár hónapja szaladt végig az internet világán a hír, hogy elhunyt, de szerencsére nemsokára követte a cáfolat: visszavonultan él svájci otthonában és jól van. Köszönve a sok örömet, amit a hosszú pályáján adott nekünk, csak további jó egészséget kívánunk neki a magunk felhőtlen örömére.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
15:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Mikus Adrienn (hárfa)
Krenedits Katalin (brácsa), Menyhárt Eszter (fuvola)
"Mikus Adrienn hárfa diplomakoncertje"
HÄNDEL–GRANDJANY: c-moll prelúdium és toccata
DEBUSSY: Triószonáta fuvolára, brácsára és hárfára
SMETANA–TRNEČEK: Moldva-fantázia, Op.43

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Jilková Gabriela (cimbalom)
Auður Edda Erlendsdóttir (klarinét), Bácsi Tamás (zongora)
"Jílková Gabriela cimbalom diplomakoncertje"
KURTÁG GYÖRGY: Szálkák
WEISS: d-moll szonáta
ZARÁNDY ÁKOS: Los - 1. Locomotora; 2. Otoňo; 3. Sol
JAROMÍR DADÁK: Concertino cimbalomra és kamara zenekarra

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Kovács Zalán László (tuba), Bábel Klára (hárfa), Demeniv Mihály (harmonika), Dragony Tímea (zongora), Tóth-Vajna Zsombor (csembaló)
"Hangulat Extra"
CHARPENTIER: Prelude
Santa Lucia - olasz népdal
VIVALDI: g-moll fuvolaszonáta
DRAGONY TÍMEA: Tubaverseny
SOSZTAKOVICS: Adagio
KOVÁCS ZALÁN LÁSZLÓ: Hommage á Bartók
KOZMA: Autumn Leaves
JOPLIN: Entertrainer
KOVÁCS ZALÁN LÁSZLÓ: Korál
KOVÁCS ZALÁN LÁSZLÓ: Kakukk

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, XXIII. terem

Csalog Gábor tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Fejérvári Zoltán tanítványai
"Házimuzsika a Zeneakadémián"

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kelemen Barnabás (hegedű)
Liszt Ferenc Kamarazenekar
koncertmester: Tfirst Péter
HAYDN: 67. (F-dúr) szimfónia, Hob. I:67
MENDELSSOHN: d-moll hegedűverseny
MOZART: D-dúr („Haffner”) szerenád, K. 250

19:30 : Budapest
Budapest Kongresszusi Központ

Ino Mirkovic (hegedű), Bodor János (hegedű), Anastasya Terenkova (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Dirk Brossé
"John Malkovich - Report on the blind"
A mai nap
született:
1923 • Alicia de Larrocha, zongorista († 2009)
1926 • Bende Zsolt, operaénekes († 1998)
elhunyt:
1926 • Koessler János, zeneszerző, zenepedagógus (sz. 1853)
1991 • Wilhelm Kempff, zongorista (sz. 1895)