vissza a cimoldalra
2019-10-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

modern eszement rendezesek (320)
Operett, mint színpadi műfaj (4082)
Jonas Kaufmann (2443)
Élő közvetítések (8206)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2683)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4417)
Lisztről emelkedetten (971)
Juan Diego Flórez (743)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3461)
Erkel Színház (10342)
Kedvenc magyar operaelőadók (1146)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (993)
Momus társalgó (6355)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1782)
Franz Schmidt (3438)
Ilosfalvy Róbert (863)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

75 éve született B. Nagy János
Operatikus, 2015-07-09 [ Kommentár ]
nyomtatóbarát változat

Ha nagyon megszorongatnának, hogy ki a kedvenc magyar tenorom, mégiscsak B. Nagy Jánost választanám. Még Simándynál vagy Ilosfalvynál is nagyobb hatással volt rám.

B. Nagy János Budapesten született, és kályhásként dolgozott, vele párhuzamosan tanult énekelni. 1971-ben szerződtette az Operaház, a Carmen Don Joséjának szerepében debütált. Előtte és utána több kisebb szerepet is elénekelt, többek között Hírnök volt az Aidában, első katona a Poppea megkoronázásában, az Attila nevezetes 1968-as Margit-szigeti előadásában (Az ifjú Marton Éva és Gregor József mellett, Lamberto Gardelli vezényletével) pedig Uldino. Erről egyébként fekete-fehér tévéfelvétel is van. Amikor aztán Gardelli 1987–ben lemezre vette a darabot Sass Sylviával és Jevgenyij Nyesztyerenkóval, akkor már a tenor főszerepet, Forestót énekelte.

Az olasz maestro egyébként is nagy szerepet játszott karrierjében. Amikor a 70-es évek végén koncertszerűen mutatta be Budapesten Rossini Mózesét, B. Nagy feltűnő sikert aratott Aménofisz nyaktörően magas szólamában. A szerepet ő énekli a mű 1981-es Hungaroton-felvételén. 1980-ban egy másik nagy dirigens, Giuseppe Patané pálcája alatt aratott átütő sikert a Simon Boccanegrában Miller Lajos, Kincses Veronika, Begányi Ferenc és Gáti István oldalán. A forró sikerű este után boldogan hazaballagtam a kollégiumba. Ott azonban bekapcsoltam a rádiót, mert az egyórás késéssel közvetítette a premiert. Éppen a tercettben csendült föl szomorú hangja: „Perdon, perdon Amelia!”, aztán ellenállhatatlanul tört elő belőle a fájdalom: „Dammi la morte, dammi la morte!” A Hungaroton 83-as lemeze megőrizte a felejthetetlen pillanatot. Az operairodalom legdrámaibb komikus jelente. Gabriele halálosan féltékeny a Dogéra, aztán kiderül, hogy az nem Amelia szeretője – hanem az apja. (Csendben megjegyzem: a második szereposztásban kénytelenek voltuk beérni Tokody Ilonával, Berczelly Istvánnal, Kováts Kolossal és az ifjú Gulyás Dénessel…) Ugyanebben az évben részt vett Olaszországban Tito Gobbi mesterkurzusán, aki sokat segített neki technikája és intonációja stabilizásában.

B. Nagy János hangja fölvillanyozóan szép volt. Ugyanakkor olyan intenzitással és vakító fénnyel szólt, hogy mindig a tenorlét legmélyebb titkaiba világított. A Tosca Levéláriájában például nem csinál semmit, csak ül egy oszlop tövében, dalol, és már a legelső megszólalásától minden határozottan mutat az ária csúcsfrázisára: „Már meg kell halnom, bár úgy vágyom élni!” A 80-as évek elején az Erkel Színház meghirdette, hogy a Parasztbecsület és a Bajazzók főszerepeibe egy estén áll be. Gimnáziumi barátaimmal rohantunk jegyet venni. A bejáratnál háromnegyed 7-kor azonban kis cédula fogadott bennünket, hogy ez a produkció megbetegedések miatt elmarad. Helyette Tosca. A címszerepben Sass Sylvia, Cavaradossi B. Nagy János. természetesen eszünkbe sem jutott, hogy visszaváltsuk a jegyet. Sass akkortájt London és New York ünnepelt Toscája volt, olaszul énekelt, B. Nagy pedig teljesen egyenrangú partnere magyarul. A Vissi d’ artét és a Levéláriát nyilván ismételni kellett. (B. Nagy Canio alakításának nagy része egy Margit-szigeti előadásban elérhető a YT-on, erről részletes elemzést írtam korábban a momus-n)

B. Nagy János Soha nem énekelte el Bánk bán szerepét, az áriát azonban sokszor. Egy szegedi gálára emlékszem legélesebben. Kovalik hatalmas, fehér lepel elé állította. A szóló közepén megmarkolta merőn maga elé tartotta a drapériát, majd rázendített a refrénre: „Hazám, hazám, te mindenem!” – ömlött belőle a hang, mi pedig megbabonázva figyeltük a pofonegyszerű, ám hatásos szimbolikus gesztust. Többször hallottam élőben a klasszikus magyar hazafit, Simándyt, felvételről az artisztikusan szenvedő Ilosfalvyt, s néhány más tenort, akik hatásos komolysággal adták elő a nevezetes slágerszámot. Ám soha egyik sem markolt annyira szívembe mély fájdalmával, mint ő. Soha senki nem mutatta meg, milyen közeli rokonságban áll Erkel Verdivel, a Hazám, hazám a Va pensieróval, vagy a risorgimento más fájdalmasan gyönyörű zenéivel.

A korszak legnagyobb hatású kritikusai nem kényeztették el B. Nagyot. Ugyan hogyan elemezhették volna ki azt a kikezdhetetlen közvetlenséget olyan kifinomult, művelt esztéták, mint Kroó György vagy Fodor Géza? Hogyan is írhatták volna le, hogy bejön, kitátja a száját és fölrobban a színpad?

Legjobb szerepeiben, A végzet hatalma Alvarójában vagy az André Chénierben sajnos nem láttam színpadon. A 80-as évektől rendszeresen föllépett a düsseldorfi Rajnai Operában. Innen maradt ránk a Végzet nagy tenoráriája és két kettőse, egyik izgalmasabb, mint a másik. Szólólemeze 1984-ben jelent meg. Ekkor a világ egyik legtekintélyesebb kritikusa, Alan Blyth írta róla az Opera magazinban: „Amikor Domingo távozása után a Covent Gardenben egy harmadrangú tenor énekli Kalafot, miért nem gondoltak rá? Az ő Nessun dormája biztosan ébren tartott volna mindenkit.”

A szerepek és az igazi elismerés hiánya megviselték az idegeit. Pályája második szakaszában gyakran mondott le előadásokat. Szegeden a Manon Lescaut bemutató I. felvonásának közepén kisétált a színről, és közölte, hogy képtelen tovább énekelni. Váltótársa, Daróczi Tamás folytatta az előadást. Holott Des Grieux sokszorosan kipróbált, kitűnő szerepe volt, és a két nappal korábbi főpróbán szenzációsan énekelt. Ott voltam. Ugyancsak ott ültem az Erkel Színházban, amikor korábbi mentora, a megöregedett Gardelli végletesen lassú tempóival tette tönkre első Otellóját.

Pár éve egy spanyol honlap „magyar del Monacónak” nevezte. Hangtípusa, éneklése, szenvedélyes előadásmódja, és időnként gyönge idegrendszere alapján én inkább „magyar Corellinek” nevezném. Ráadásul mindketten a Carmennel kezdték pályájukat.

Szinte már a halálos ágyán kapta meg a Kossuth-díjat. De a későn jött elismerés mellett bizonyára sokat jelentett neki a közönség forró lelkesedése is.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth-Csamangó Blanka (klarinét), Persányi Zsófia (zongora)
moderátor: Fülei Balázs
"Hangulat Junior" Őszi színekben
BRAHMS: f-moll szonáta brácsára és zongorára, op. 120, No. 1

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Mocsári Károly (zongora)
"Emlékkoncert Liszt Ferenc 208. születésnapján"
LISZT: 16. magyar rapszódia
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 7. Funérailles
LISZT: h-moll szonáta
A koncert előtt fél órával, 17.30-kor emléktábla koszorúzás a Régi Zeneakadémia Andrássy úti falánál.

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Szutrély Katalin, Balogh Eszter, Komáromi Márton, Borka Ákos (ének), Fülöp Andrea (zongora)
SCHUBERT: A tánc D. 826, Tavaszi üdvözlet, D. 686, Az ifjú apáca, D. 828, Megszentelt napok, D. 763, Fény és szerelem, D. 352, Atlasz, D. 957, Éj és álmok, D. 827, Himnusz a végtelenhez, D. 232
BRAHMS: Vasárnap, op. 47, No. 3., Üzenet, op. 47, No. 1, Májusi éj, op. 43, No. 2, Az ajtó előtt, op. 28, No. 2, Kék szemed, op. 59, No. 8, Négy kvartett, op. 92

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rohmann Ditta (cselló)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vajda Gergely
LISZT: A bölcsőtől a sírig – szimfonikus költemény
LIGETI: Csellóverseny
BRAHMS: 4. (e-moll) szimfónia, op. 98

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Juan Diego Florez
Magyar Állami Operaház Zenekara
vez.: Jader Bignamini
VERDI: A végzet hatalma – Nyitány
Rigoletto – “Questa o quella”
Rigoletto – “Ella mi fu rapita…. Parmi veder le lagrime…. Possente amor mi chiama”
A pünkösdi királyság – Nyitány
Attila – “Oh dolore!”
A lombardok – “La mia letizia infondere… Come poteva un angelo”
A két Foscari – “Brezza del suol natio… Dal più remoto esilio… Dal consiglio alla presenza… Odio solo, ed odio atroce”
Traviata – Prelűd – I. felvonás
Traviata – “Lunge da Lei… De’ miei bollenti spiriti…O mio rimorso”
LEHÁR: A mosoly országa – “Dein ist mein ganzes Herz”
Paganini – “Gern hab’ ich die Frau’n geküsst”
Giuditta – “Freunde, das Leben ist Lebenswert”
BERLIOZ: Rákóczi-induló
MASSENET: Werther – “Pourquoi me réveiller”
BIZET: Carmen – “La fleur que tu m’avais jetée”
MASCAGNI: Parasztbecsület – Intermezzo
PUCCINI: Bohémélet – “Che gelida manina”
15:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Ránki Fülöp (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: 3 darab a Szent Erzsébet legendájából zongorára
A keresztes lovagok indulója, Interludium
LISZT: A Sixtus- kápolnában
Lento, Aleegri Miserere című műve nyomán
Andante con pietá Mozart Ave Verum Corpus című műve nyomán
LISZT: Két Legenda

17:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Lovarda

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: Tasso, Lamento e Trionfo, Szimfonikus költemény - A szerző általi négykezes változat
LISZT: Dante Szimfónia - A szerző általi kétzongorás változat

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Kápolna

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: Amit a hegyen hallani - A szerző általi négykezes változat
LISZT: Via Crucis - A szerző általi négykezes változat
A mai nap
történt:
1883 • Megnyílt a New York-i Metropolitan Opera House
született:
1811 • Liszt Ferenc, zeneszerző († 1886)
1832 • Leopold Damrosch, karmester († 1885)
elhunyt:
1764 • Jean Marie Leclair, zeneszerző (sz. 1697)
1859 • Ludwig Spohr, zeneszerző (sz. 1784)
1973 • Pablo Casals, csellista (sz. 1876)
1979 • Nadia Boulanger, zenepedagógus (sz. 1887)