vissza a cimoldalra
2019-11-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11449)
A csapos közbeszól (95)

Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (996)
Kimernya? (3282)
Élő közvetítések (8238)
Kedvenc magyar operaelőadók (1148)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3503)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1801)
Franz Schmidt (3454)
Erkel Színház (10352)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4457)
Simándy József - az örök tenor (633)
Pantheon (2445)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2944)
Plácido Domingo (919)
Balett-, és Táncművészet (5939)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4607)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (300)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Jó és rossz énjeink, életünk helyzeteinek és szereplőinek metamorfózisai a színpadon – Gondolatok A hattyúk tava új verziójára várva – II.
IVA, 2015-04-29 [ Esszék és tanulmányok ]
nyomtatóbarát változat

Tudtam, hogy Marius Petipa és Lev Ivanov művének Alekszander Gorszkij és Aszaf Messzerer által átdolgozott, az utóbbi által betanított változatát folyamatosan adják az Operában, néha az Erkelben is.

Lakatos Gabriella és Havas Ferenc
Lakatos Gabriella és Havas Ferenc
Arról nem volt szokás írni, hogy A hattyúk tava e változatának 1951-es budapesti bemutatója idején kik táncoltak benne. (Kováts Nóra, Rab István, Csinády Dóra nevét olvasni sem lehetett, Ősi Jánosé sem szerepelt operaházi színlapokon. Annyit tudtam, hogy hosszú évek óta szinte csak Lakatos Gabriella táncolja azt a bizonyos kettős női főszerepet, melynek neve: Odette–Odilia. Sokáig az ő alakítása egyet jelentett ezzel a szereppel, s bár az utóbbi években beállt Orosz Adél, Ugray Klotild, majd Kun Zsuzsa is, az ember úgy gondolta, aki Lakatossal nézi meg a darabot, annak van esélye az „eredetire”.

Mint ahogy Shakespeare Hamletje is ahhoz jut el, aki Gábor Miklóssal nézi meg a Madách Színházban, A csárdáskirálynőt is az látta, aki Honthyval és Felekivel. Ám amire nem gondol a gyerekember, amikor még oly keveset élt és az élet végtelen hosszúságú része előtt áll, hogy a színház nem olyan, örökifjú és emblematikus művészek hosszú regnálása ellenére sem olyan, mint a múzeum, ahol a Korsós lány, vagy az Ásító inas „szerepét” senki sem fogja átvenni. Ezt az érzést persze az is nevelte, hogy a jelentős művészi teljesítményeknek a színházak, jól felfogott érdekből is, tiszteletből is, igyekeztek megadni a „kifutási időt”.

1964 novemberének egy borongós vasárnap délelőttjén indultam az Erkel Színházba, hézagpótolni a mesebalettet, amelynek főszerepeire Orosz Adélt és Róna Viktort ígérték az Operaház plakátjai és a Pesti Műsor. A zene „varázsütésre” kerített hatalmába (szeretem ezt a Pillangókisasszony magyar szövegéből lopott szót, mert pontosan kifejező). A varázst a karmester ütötte pálcájával, úgy éreztem, hogy ilyen revelatív, ennyire hozzám, még inkább belőlem szóló zenét még sohasem hallottam.

Megigézve hallgattam–bámultam a melankolikus adagiókat, a derűs pillanatokban is kissé mélabús zenére lejtett szellemes szólók, hármasok, keringők és a lendületes polonéz füzérét – mígnem felcsendült A hattyúk tava vezérmotívuma, amelynek dallama ismerős volt innen-onnan, de nem tudtam, hogy ebből a partitúrából való (ó, ha tudtam volna!)... Ráérős időket éltünk: négy felvonásban, három szünettel ment a balett, és annyira kapóra jött a szünet: szükségem volt arra, hogy felocsúdjam első ámulatomból – noha hol voltak még a hattyúk, hol volt még Orosz Adél!

A nem is oly régen kiugrott, ám prímabalerinai adottságokkal már fölényesen felvértezett táncosnő hamvasszőkén és habfehér–szűziesen jelenítette meg az elvarázsolt, hattyútest-rabságban sínylődő hercegkisasszonyt. Rendíthetetlen szomorúságában igézőt. A mély bánat csak leheletnyit oldódott a Herceg iránti bizalmának ébredésével. A hattyúk tava III. felvonása (amelyet az első kettő később gyakori összevonása miatt II.-ként is említenek) önmagában is a kifogyhatatlan invenciójú Csajkovszkij és a koreográfus mesterek csodája.

Nápolyi, lengyel, magyar vendégek virtuóz tarantelláját, mazurkáját, álmodozó „szalon-csárdását” követően Csajkovszkijnak az előző felvonás pazar keringői után is van a tarsolyában egy álomkeringő, amelyben a Herceg a menyasszonyok választékával ismerkedik. Csak a szép leányoknak nem bizonyul álomnak az esemény: a Herceg nem tud és nem akar választani közülük. Ekkor felhangzanak a harsonák, új vendégek érkeztét jelezve. A tóparton látott varázsló démoni lovagként tűnik fel, mellette egy kihívó külsejű nővel, aki szakasztott olyan arcvonású, mint Odette, csak éppen vidám, kacér, teljes tudatában csábító szépségének. Tudjuk, ő nem más, mint a Varázsló lánya, Odilia, akinek vonásait apja az Odette-éihez hasonlatosra változtatta, hattyús jellegével együtt, ám a hószín tollú helyett fekete hattyúlányt látunk.

Dózsa Szőnyi
Szőnyi Nóra és Dózsa Imre
Hogy az 1951-es bemutató óta fellépő, többnyire sötét, sőt fekete hajú balerinák külső átváltoztatásának módját mennyire adta meg Márk Tivadar, nem tudom, Orosz Adél esetében mindenesetre módfelett. A hattyútest-rabságban sínylődő pasztell tünemény démoni feketehattyú-alteregója lángvörös loknikkal és a fekete tütü alól kivillanó fodros „pirosneműben”, még egy kis piros toll az apró, fekete fejdíszen is – megőrizve azért a balett műfajához illő, sohasem közönséges mértéket – és nincs több idő megfigyelni, mert a Herceg máris félrevonul elérhetővé vált ideáljával. Mielőtt azonban ez a boldoggá és féktelenné vált szerelem a virtuóz kettősben és szólókban megnyilvánulna előttünk, újabb nemzet csoportja, tüzes spanyol vendégek lepik el a színpadot, hogy az ördögi vendégekre rímelő árnyalatokban pompázó jelmezeikben temperamentumos tánccal forrósítsák tovább a feszült események terepét.

Orosz Adélnak nem lehetett szemére vetni, hogy a gazdag külsőségekre bízta átalakulását egy másik személyiséggé: ki hitte volna el, hogy a híres 32 ronde de jambe foutte oly leheletkönnyű abszolválása földi teljesítmény! Gonosz nőszemély volt a színen, aki teljesítve küldetését, olyan örömmel nyugtázta az állhatatlanságával szembesített Herceg összeomlását, hogy kacaja a nézőtérre is kihallatszott.

Mindenkit látni akarok A hattyúk tavában ezután, ebben a pazar kettős szerepben, muszáj pótolnom, amit elmulasztottam! – ezzel az elhatározással utaztam haza, miközben Odette mély bánatát magamra öltve (némi öntetszelgéstől sem mentesen) hordoztam az elvarázsoltak sorsának szomorúságát. Nem biztos, sőt nem is valószínű, hogy alig létező szabadságom és az objektív lehetőségek megengedik, hogy egy darabot minden szereposztásban megnézhessek, arra pedig gondolni sem mertem, hogy az Orosz–Róna párossal is láthassam újból.

Pesszimizmusomat a sors még felül is múlta: négy és fél esztendeig nem láttam A hattyúk tavát. Sőt, az 1951-ben bemutatott formájában soha többé. Az opera-felújítások hullámában A hattyúk tava is „új köntösben”, sőt új változatban került a nézők elé az Erkel Színházban 1969 nyarának elején. A több forrás szerint nem egyedül Oláh Gusztáv, hanem Fülöp Zoltán által is tervezett díszleteket lecserélték. Dömös Lajos színpadképei tetszetősnek bizonyultak, az előzők költészetének szárnyalása nélkül. Szeitz Gizella jelmezeinek pasztell színorgiája méltó követője volt Márk Tivadar munkáinak.

Az új változat szövegkönyvének jellegzetessége, hogy a tóparti képekben a női kar egy része fekete hattyúkat alakít, akik a Varázslót segítik gonosz tetteiben. Szerepeltetésük érdekes volt – bár nekem jobban tetszett volna, ha lábukat nem fekete trikó takarja, amitől a félhomályos képekben nem érvényesült a lábmunkájuk –, viszont nem erősítette Odilia megjelenésének hatását. A változás nem volt aggasztó – az én szűken öt szűk esztendőmre pedig a bőség évei következtek: pótolgathattam az elmulasztottakat. A felújítás egyelőre két szereposztásának főszereplője az alakítását már beérlelt két nagy prímabalerina, Kun Zsuzsa és Lakatos Gabriella maradt, partnereik: Dózsa Imre, illetve Havas Ferenc).

A Kun Zsuzsa 80. születésnapjára írt megemlékezésemben beszámoltam a táncosnő alakításának hatásáról, amely A hattyúk tavával esett második meghatározó találkozásomat jelentette.

Oláh Gusztáv díszletterve
Oláh Gusztáv díszletterve


témánkkal kapcsolatos további írások:
Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Novák Anikó (zongora)
LISZT: Resignazione
KODÁLY: Hét zongoradarab, op. 11 – 1. Lento
DEBUSSY: A boldog sziget
LISZT: Zarándokévek, Második év: Itália – 1. Sposalizio
J.S. BACH: e-moll toccata és fúga, BWV 914
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 1. Invocation
LISZT: Elfelejtett románc

11:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: A varázsfuvola

11:30 : Budapest
BFZ Próbaterem

"Autizmusbarát kakaókoncertek"

14:30 : Budapest
BFZ Próbaterem

"Kakaókoncert"

16:30 : Budapest
BFZ Próbaterem

"Kakaókoncert"

17:00 : Budapest
Zeneakadémia, Kupolaterem

Ib Hausmann, Klenyán Csaba (klarinét), Alasdair Beatson, Várjon Dénes (zongora), Szűcs Máté (brácsa)
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
"kamara.hu – Utas és holdvilág"
kamara.hu/3 – fantázia
A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
MENDELSSOHN: Koncertdarab, op. 113
SCHUMANN: Fantáziadarabok, op. 73
KURTÁG: Hommage à R. Sch., op. 15d
MENDELSSOHN: Koncertdarab, op. 114

17:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth Dominika Lujza (klarinét), Tóth Anna (cselló)
Major Edit, Kontra Zoltán (zongora)
"Hangulatkoncert"
Bemutatkoznak a Szegedi Tudományegyetem hallgatói
WEBER: Grand duo concertante, op. 48 - I-II. tétel
BRAHMS: f-moll zongoraszonáta, op. 5 - III-IV. tétel
HONEGGER: Szonatina klarinétra és zongorára
FRÜHLING: a-moll trió, op. 40 - I. tétel
TOMASI: Concerto klarinétra és zenekarra - III. tétel
JOSEPH HOROWITZ: Szonatina klarinétra és zongorára - II-III. tétel

18:00 : Budapest
BMC Koncertterem

Balog Alexandra (zongora)
SCHUBERT: Drei Klavierstücke, D.946
KECSKÉS D. BALÁZS: Partita
BEETHOVEN: f-moll ‘Appassionata’ szonáta, Op. 57

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Elek Szilvia (csembaló)
Posvanecz Éva (hegedű), Szászvárosi Sándor (viola da gamba)
Elek Szilvia csembaló DLA zárókoncertje
BULYOVSZKY: b-moll szvit – ősbemutató
J.S. BACH: Musikalisches Opfer, BWV 1079 – Ricercar a 3
HERMANN: Divertissement pour clavecin – ősbemutató
HUSZÁR LAJOS: Szonáta csembalóra – második változat
RAMEAU: Pièces de clavecin en concert No. 5

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Rigoletto

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Henning Kraggerud, Keller András, Pilz János (hegedű), Jean-Guihen Queyras, Perényi Miklós (cselló), Szűcs Máté (brácsa), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora), Vigh Andrea (hárfa), Rácz Zoltán, Holló Aurél (ütőhangszerek)
Cantemus Kórus Nyíregyháza (vezényel: Szabó Dénes)
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes
"kamara.hu - Utas és holdvilág"
kamara.hu/4 – Bolyongás
A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja
J.S. BACH: A fúga művészete, BWV 1080 – részletek
MENDELSSOHN: 1. (d-moll) zongoratrió, op. 49
KODÁLY: Hegyi éjszakák I.
LISZT: 1. elégia
BARTÓK: 27 két- és háromszólamú kórusmű gyermek- és nőikarra, BB 111 – Ne hagyj itt!, Bolyongás
LISZT: 2. gyászgondola
KODÁLY: Esti dal
BARTÓK: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, BB 115

19:30 : Budapest
Magyar Tudományos Akadémia

Rajk Judit (alt)
Budapesti Vonósok
"Menny és Pokol"
JAN DISMAS ZELENKA: F-dúr ouverture és suite
JAN DISMAS ZELENKA: O Magnum Mysterium, ZWV 171
Alma redemptoris, ZWV 126
Christe eleison, ZWV 29
JANÁČEK: Idyla és Suite
DVOŘÁK: Bibliai dalok op. 99. No. 1-10.
19:00 : Gödöllő
Művészetek Háza

Eszenyi Zsombor (klarinét)
Gödöllői Szimfonikus Zenekar
Vezényel és a műsort ismerteti: Horváth Gábor
ROSSINI: Tolvaj szarka-nyitány
WEBER: f-moll klarinétverseny op. 73
PROKOFJEV: Rómeó és Júlia-válogatás
A mai nap
született:
1766 • Rodolphe Kreutzer, hegedűs († 1831)
1895 • Paul Hindemith, zeneszerző († 1963)
elhunyt:
1993 • Lucia Popp, énekes (sz. 1939)