vissza a cimoldalra
2018-12-10
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61384)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4125)
Társművészetek (1283)
Haladjunk tovább... (216)
Kedvenc előadók (2825)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc felvételek (149)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11296)
A csapos közbeszól (95)

Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (961)
Erkel Ferenc (1052)
Pitti Katalin (823)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (6696)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4391)
Juan Diego Flórez (724)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1187)
Erkel Színház (9483)
Élő közvetítések (7593)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3019)
Operett, mint színpadi műfaj (3777)
Bretz Gábor (127)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1542)
Franz Schmidt (3240)
film és zene (190)
Egyházi zene (215)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A mérges bácsi – Bryan Hymel: HÉROÏQUE
- zéta -, 2015-03-22 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Bryan Hymel: HÉROÏQUE
(Francia áriák Rossini, Berlioz, Verdi, Gounod, Meyerbeer, Massenet, Reyer, Bruneau, Rabaud műveiből

Bryan Hymel
PKF-Prague Philharmonia
Czech Philharmonic Choir of Brno
vez. Emmanuel Villaume)

Warner 0825646179503

*

Akkor már napok óta egyre csak hallgattam Bryan Hymel bemutatkozó lemezét, amely Warnernél jelent meg alig pár hete. Az amerikai énekes francia tenoráriákkal összeszerkesztett CD-je ellentmondásosan hatott rám. Körülbelül így jellemezhetném: tetszik-teszik-nem tetszik-tetszik-tetszik-nem tetszik, és így tovább… Magam sem értettem ezt a hullámzást.

Majd az egyik délután a gyermekre vártam az edzése után, a CD persze ahogy illik, az autó lejátszójában szólt. „Mérges a bácsi?” – huppant be egyszer csak mellém a tizenegyévesek szemtelenül kötekedő malíciájával hangjában. (A fiatalembernek egyébként jó érzéke van a műfajhoz, a minap is rajtakaptam, hogy a telefon miatt faképnél hagyott számítógép előtt bámul tátott szájjal, ahol épp Corelli és Bastianini viaskodott a Yuotube-on abban a bizonyos híres nápolyi Végzet hatalmában.) A gyerekek olykor elképesztően fején tudják találni a szöget, Hymel ugyanis épp a CD leglágyabb frázisát énekelte.

Mindig élmény egy új énekes tehetséget felfedezni a magunk számára. Van ebben azért rizikó, például amikor némely megoldástól/tulajdonságtól olyannyira elolvadunk, hogy nem fedezzük föl a mégoly ágaskodó hibákat sem. De ott van a dolog másik oldala, amikor a bennünk lévő korábbi élmények nem engedik maguk közé befurakodni az újabbat. Nos, Bryan Hymel esetében nekem mindkettőből kijutott.

Először is adva van egy szép homogén matéria, rendesen szól alul-felül, sőt legfelül is, hiszen rendesen foglalkoztatja a „felső kvartot”. Nagyszerűen formál, pompás legatókat énekel, az előadásmódban van valami megnyugtató üzembiztonság. Ugyanakkor föl-fölbukkan valami nyugtalanítóan természetellenes is, néha csak egy-két frázis erejéig, de sajnos visszatérően.

Ha a hangot hasonlítani kellene valami ismert névhez, akkor leginkább Ben Heppnerére emlékeztet, a hangképzése viszont az idősödő Plácido Domingoéra (a tenoristára) hajaz. Ez azért érdekes, mert egyiküket sem a jó csúcshangjaik miatt szeretjük (ha szeretjük egyáltalán), viszont Hymel telerakta a CD-jét olyan számokkal, amit az említett urak alig-alig énekeltek. Olyan jó játék belegondolni, hogyan énekelte volna Heppner (vagy Domingo) az Arnold áriát és a strettát. És lám, itt van…

Ha már a CD bevezető számát említettem, van abban valami merész szemtelenség, hogy valaki első lemeze elejére pont ezt a hanggyilkos jelenetet tegye. De értem én, meg akarja mutatni a világnak, milyen rendkívüli képességekkel bír, s eladási szempontból sem elhanyagolható, mert a bel canto-rajongó rögvest fölkapja a fejét és ízibe rendel. (Én is pontosan így tettem.) Ebből részletből ugyanis két jó felvétel van mindösszesen, a többi néma csend. Azért nem semmi Nicolai Gedda és Luciano Pavarotti nyomába eredni, már ez önmagában fél siker, gondolom, a lemezkiadó is így vélekedhetett.

Biztos a Nyájas Olvasónak is szemet szúrt, mennyire kerülgetem a kását, így azt hiszem, vissza kell térni a gyermeki meghalláshoz, a mérges bácsi témájához. Bryan Hymel előadásmódjának legjellemzőbb aspektusáról van szó. Az énekes szokatlanul hátul képzi a hangot, ami így ugyan szép testes lesz, ám a kelleténél nehézkesebben és erőltetettebben szól a hang, s ráadásul az á’ és é’ vokálisok erős túlzásával. Következésképpen tényleg mindig úgy tetszik, van valami túlfűtött indulat az énekesben, akkor is, ha ezt a vonatkozó szituáció nem indokolja, esetleg épp a legolvadóbb frázisnál tart. De egy idő után ezt meg lehet szokni, sőt akár szeretni is, bár ott még nem tartok.

Mindenesetre Hymel francia lemeze alapján igencsak ígéretes, annak ellenére, hogy a válogatás meglehetősen felemás. A Tell Vilmos-részletet francia nyelvre íródott klasszikus jelenetek követik, Verdi és Berlioz két-két műve. A Jerusalem és A szicíliai vecsernye tenoráriái a primer szenvedélyességükkel hatnak, ez utóbbi teljes felvételen is most jelenik meg vele DVD-n. A Faust elkárhozása és A trójaiak részletei az énekes legjobb oldalát mutatják, hatalmas dallamívek, sodró lendület jellemzik őket. Nyilván nem lehet véletlen, hogy a Metropolitan is A trójaiakban nyitotta szélesre kapuját a fiatal tenorista előtt, immár három esztendeje.

A lemez második fele viszont egyértelműen csalódás. A hallgatói lelkesedés a francia másodvonal, A Sába királynője (Gounodtól), az Afrikai nő és a Heródiás egysíkú áriái miatt előbb leül, de a végső döfést a még eggyel lejjebb kategóriába tartozó szerzőktől kapjuk. Reyer, Bruneau és Rabaud műveinek részletei gyenge és erőtlen Gounod-utánérzésről tanúskodnak, noha kortársaik Ravel és Debussy voltak.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

18:00 : Budapest
Zeneakadémia, X. terem

Szalai András tanítványai
Házimuzsika a Zeneakadémián

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Soós Máté (hegedű)
A Zeneakadémia BA III. évfolyamos hallgatóiból alakult kamarazenekar
Vezényel: Ménesi Gergely
A BA III. évfolyamos hallgatók koncertje
MENDELSSOHN: Hebridák – nyitány, op. 26
DVOŘÁK: f-moll románc hegedűre és zongorára, op. 11
DVOŘÁK: e-moll mazurka hegedűre és zenekarra, op. 49
HAYDN: 88. (G-dúr) szimfónia, Hob. I:88

19:00 : Budapest
Óbudai Társaskör

Dallos Erika (csembaló), Botos Veronika, Babácsi Csaba (brácsa), H. Zováthy Alajos (bőgő), Dóczi Áron, Tallián András (hegedű), Dóczi Péter (cselló), Rácz János (fuvola), Szélpál Krisztina (oboa), Tüske Aladár (fagott)
Az est házigazdája: Császár Angela
"Jegyezvén szalmaszállal - advent zenével és verssel"
ROSTETTER SZILVESZTER: Siciliano
J.M. SPERGER: Szonáta mélyhegedűre és gordonra
J.S. BACH: Air
GLUCK: Melódia
CIMAROSA: oboa-fuvola koncert
CORELLI: Karácsonyi concerto
CACCINI: Ave Maria

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Devich Gergely (cselló)
Szemere Zita, Balga Gabriella, Bakonyi Marcell, Pataky Dániel
Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara
vez.: Kocsár Balázs
Antall József25+ emlékhangverseny
BEETHOVEN: Egmont-nyitány
VERDI: Don Carlos – Szabadságkettős » Szegedi Csaba, Pataky Dániel
KOCSÁR MIKLÓS: Csellóverseny (Antall József halálára)
KODÁLY: Budavári Te Deum
19:00 : Zalaegerszeg
Ady Art Mozi

Operát az Operából - Belföldi turné
PUCCINI: Tosca

19:00 : Miskolc
Művészetek Háza

Rálik Szilvia, László Boldizsár, Kelemen Zoltán
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Medveczky Ádám
"Erkel 125 gálahangverseny"
ERKEL: Ünnepi nyitány
részletek a Bátori Mária, Hunyadi László, Bánk bán, Dózsa György, Brankovics György és Névtelen hősök című operákból
A mai nap
született:
1822 • César Franck, zeneszerző († 1890)
1908 • Olivier Messiaen, zeneszerző († 1992)
1913 • Takács Paula, énekes († 2003)
1913 • Morton Gould, zeneszerző († 1996)
1938 • Jurij Tyemirkanov, karmester
1980 • Sarah Chang, hegedűs
elhunyt:
1987 • Jascha Heifetz, hegedűs (sz. 1901)